Sárospataki Református Lapok, 1922 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-15 / 3. szám
XVII- évfolyam 3. szám. Sárospatak, 1922. január 15. A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM. R-s . Két belmissziós feladat. — Hodossy Béla: Tanítóképzésünk egy hiánya. (Vége köv.) — Vegyes közlemények. — Pályázati hirdetések. — Hivatalos rész. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre .....................ISO— Kor. Félévre..................... 75— . Felelős szerkesztő és kiadó DR. RÁCZ LAJOS Főmunkatársak: MARTON JÁNOS, ENEDY ANDOR, FARKAS ISTVÁN HIRDETÉSEK DÍJA: Egész oldal _ ... . 600*—Kor. Fél 300*-• Negyed . ... ________ 150-—• Nyolcad . .................. .. 75--» Két belmissziós feladat. Mindannyian látjuk és tudjuk, hogy a magyar ref. egyház nem foglalkozik külmisszióval, nem gondolt reá a múltban, még kevésbbé gondolhat reá a jelenben, midőn ezer sebből vérzik s mai szervezetének és intézményeinek fentartása s hívei szükségletének kielégítése is teljesen igénybe veszi minden anyagi és szellemi erejét. De hát várjon a bel misszió terén eleget tesz-e a reá váró kötelességeknek ? Kétségtelen, hogy e téren az utóbbi évtizedek alatt figyelemreméltó munkálkodás folyt, mindenik egyházkerület több missziós állomást létesített, missziós lelkészeket állított be, akik távolabbi vidékekre, községekbe, olykor vármegyékbe is kiszállottak és igyekeztek összegyűjteni a szétszórt csontokat, összetartani s szervezni a hívek kisded seregét, gondoskodni a gyermekek vallásos oktatásáról, a hívek vallásos szükségleteinek kielégítéséről. Mindezt készséggel elismerem s mindamellett az a mondó vagyok, hogy e téren még nem tettünk eleget, nem tettük meg azt, amire egyházunkat a hívei iránti kötelessége kötelezte. Két feladat betöltésére kívánok itt rámutatni, amit eddig — tudomásom szerint — elmulasztottunk, vagy legalább nem teljes mértékben végeztünk. Névtárunk — sajnos, épen 12 éve, hogy az utolsó Névtár megjelent — pl. a Heves vármegyéhez tartozó 7 egyházközségnél részletesen felsorolja, gondolom, a legutóbbi (1900. évi) népszámlálás adatai alapján, hogy melyik egyházközséghez micsoda szórványok tartoznak milyen lélekszámmal. Azt hiszem, az itt felsorolt szórványközségek közt minden oly heves megyei község neve előfordul, amelyben csak egy szál református hivő is akad. De arról még soha és sehol nem olvastunk — lehet, hogy az egyházmegyei gyűlésen felolvasott esperesi jelentésben s még inkább az egyházlátogatási jelentésben lesz róla szó, mely soha nem kerül a nyilvánosság elé — hogy az illetők végeznek-e s. milyen missziós munkát végeznek e szórványokban ? Meglátogatják-e őket rendszeresen pl. negyedévenként? számon tartják-e — családról-családra, egyénről egyénre — az ott lakó ref. híveket? az újonnan beköltözőket és az eltávozókat? olyan helyeken, ahol nagyobb számmal vannak együtt — 25-en, 30-an, 40-en — tartanak-e nekik olykor istentiszteletet? sőt talán, ha nagyon messze esnek az anyaekklézsiától, úrvacsoraosztást is? beviszik-e ezeknek a kath. tenger közepében magukra hagyott hívőknek a lelkébe az evangyélium vigasztaló sugarát, biztató, bátorító erejét ? tudják-e ezek a ref. lelkek, hogy van szem, amely gondol reájok, amelyhez lelki vergődéseik közben bizalommal fordulhatnak ? S ha az anyaegyház eddig nem nyújtott módot és eszközöket a lelkésznek a szórványok rendszeres látogatására, az ott lakó hívek rendszeres gondozására s az egyházmegye ezt nem tette nekik kötelességükké : váljon nem látják-e az egyházmegyék vezetői az időt elérkezettnek arra, hogy ez a belmissziós munka a szórványokban mindenütt folyamatba tétessék ? Ehhez természetesen az első lépés lenne a szórványokban lakó hivek jegyzékének — kor, családi állapot és foglalkozás szerinti — pontos összeállítása. A másik feladat, melyet belmissziói munkánk terén eddig elhanyagoltunk, ezzel rokon. Ez a tanyákon lakó hivek lelki gondozásának kérdése. IttSárospatak város képe jut eszembe, ahol több százra megy az alsó határban, a különböző tanyákon lakó ref. hívek száma. Ki törődött eddig velük, ázó lelki üdvösségükkel? Bizony elmondhatjuk, hogy a jóistenen kívül senki, a. sárospataki főiskola két évtized előtt állított fel györgytarlói birtokán egy népiskolát, amelybe a Györgytarlón kívül a szomszédos tanyákról is járnak fel. gyermekek ; s itt, ha jól tudom, egyszer-kétszer a lemenő theologus ifjak már istentiszteletet is tartottak, a karácsonyi ünnepek alatt pedig a helyettes lelkész. Aztán meg a Rózsás-tanyán levő állami elemi iskolába a múlt években a nyári időszak alatt lájárt a s.lelkész a ref. gyermekek hitoktatására. Ennyi az mindössze, ami e több száz ref. lélek lelki táplálása, hitéhez, egyházához való csatolása érdekében történt. Minden egyebet rábíztunk magukra a hívekre; rajuk bíztak, hogy járjanak fel, olykor 10—15—20 kilométer távolságról, a templomba, vegyenek részt az úrvacsorázásban, gyermekeiket neveltessék vallásunk tételeiben, vegyes házasság kötése esetén tartsanak ki rendületlenül örökölt ősi hitük mellett, járjanak híven és egyenesen az erény útjain stb.