Simon Géza Gábor: Magyar jazztörténet (Budapest, 1999)
A magyar jazz aranykorszaka (1945-1950)
nekem hegedűszólókat. Azután az életemben ez a tevékenység visszaköszönt, mert Péter fiamnak volt egy háromtagú ütőegyüttese, amellyel egy ideig elég komolyan dolgoztak, s egyszer a tévétől kaptak egy meghívást egy félórás videoklipre. A fiam hallomásból leírt egy jazz-hegedűszólót, amelyet meghangszerelt ütőegyüttesre, és megfőzött, hogy csináljam meg velük. Nekiálltam a munkának, és nagyon jólesett. Felvettük a play backet, azután hegedülő koldust csináltak belőlem.. .”. Az 1945 utáni korszak jellegzetes hangszere volt a tangóharmonika. Sok szovjet katona hozta magával ezt a Szovjetunióban már-már népinek nevezhető hangszert. Számtalan katonai és civil összejövetelen egy-egy tangóharmonikás volt „a zenekar”. Nem csoda, hogy a legjobb hazai tangóharmonika művészek is az érdeklődés reflektorfényébe kerültek. A hazai gramofonlemezgyárak elővették régi felvételeiket és újabbak is készültek a harmonikavarázslókkal. A már meglévő és az üzletekben folyamatosan kapható lemezfelvételek közül ekkor élte fénykorát Herrer Pál együttesének korábban már említett hat felvétele. Ezeken az együttesvezető harmonikázott. Ezen a hangszeren ugyanakkor a legnagyobb sikert a nagyon szorgalmasan gyakorló és igen jó kapcsolatokkal rendelkező Tabányi Mihály érte el. Őt a Magyar Rádió adásaiból és a Mamitz cég reklámjaiból már korábbról is sokan ismerték. Tabányi 1950-ig bezárólag a jazzes tánczene és a kimondott jazz területén mintegy 50 lemezfelvételt készített, a hazai jazzélet olyan prominens személyiségeivel, mint a gitáros Bácsik Elek, Sárközi Gábor, a hegedűs Csányi Mátyás, a zongorista Orosz János (1926. május 5. Békéscsaba), a dobos/vibrafonos Beamter Bubi. Ezek részben a Mamitz érdekeltségi körébe tartozó Mesterhang!, a Magyar Rádióval szoros kapcsolatban álló Durium/Patria, a komoly jazzrepertoárral is rendelkező Odeon, majd végül az első magyar államosított lemezgyár, a Tonalit részére készültek. Tabányi szignálja, az 1949-ben felvett After You’ve Gone, jól reprezentálta a virtuóz harmonikás jazzelképzeléseit. Műsorának különlegességei voltak az eredetileg latinamerikai táncritmusban íródott darabok, amelyek témáját a Tabányi Mihály és Szólistái elnevezésű kisegyüttes a megszokott, közismert formájában mutatta be, majd egy meglepő váltással az együttes tagjai szép jazz-improvizációkat játszottak swinges kísérettel. Ez a kettős elkötelezettség a Tabányi együttes jó két évtizedes sikerének alapja volt. Ugyanis ekkoriban a hazai zenészek közül kevesen tudták elképzelni a La Paloma 10 1 12 13 *, a Tipi-Tipi-Tin'0, vagy az Amapola" ennyire a jazzre hangolt változatát. A közönség elsősorban temészetesen ezeket a felvételeket kereste. A különböző kiadások, majd a későbbi úgynevezett újrakiadások, átvételek azt mutatják, hogy a közönség nemcsak ezeket a felvételeket vásárolta meg Tabányi kedvéért. Megvették az olyan tipikus jazzstandardeket is mint az I Can’t Give You'2, az Air Mail Special"3, vagy az 1949-es Suzy". Egészen különleges az 1947-es, Porgy and Bess címmel megjelent gramofonlemez felvétel15. Ezen Würtzler Arisztid, a később Aristid von Würtzler néven világhírűvé lett hárfaművész játszik, aki a The New York Harp Ensemble zeneigazgatójaként számos magyar lemezen is szerepel16. A Tabányival készült felvétel kötetünk első CD mellékletének 21. trackjeként található meg. 1946-ban Zsoldos Imre (1919. március 26.- Budapest- 1985. augusztus 27. Szeged) trombitás, a Magyar Rádió Tánczenekara és a Stúdió 11 későbbi vezetője, Bécsben a Horst Winter klarinétos/énekes vezette Wiener Tanzorchesterben játszott és néhány jazzfelvételt is készített 17. Ebben az időszakban N. Wselvolodorf néven Horst Winternél szaxofonozott Váradi György, egy cári orosz tiszt fia, aki más, hasonló származású emberekkel egyetemben édesapja halála után került Magyarországra. Váradi ekkor már régen a magyar jazzélet prominens képviselője volt, zenésztársai csak Orosz Gyuri néven emlegették. A bécsi felvételek közül a Du könntest die Erfüllung sein című darabban 18 a tenorszólót egyértelműen és összetéveszthetetlenül Váradi fújta. Hazatérte után Martinyvel dolgozott, majd a hatvanas években Svédországba emigrált és főleg bárjazzt játszott. 6 Borgó András: A világ legszerencsésebb embere. Konrád György. Muzsika, 1996. március, p.33 7 Tabányi Mihály legjelentősebb 40-es évekbeli jazz harmonikafelvételei megtalálhatók a Jazz And Hot Dance In Hungary 1912-1949. Harlequin (GB) HQ 2015 (LP), a Hungarian Jazz 1912-1948. Pannonton (H) JL 104 (LP) és a Hungarian Swing 1929-1945. Pannon Jazz (H) PJ 1013 (CD) lemezeken 8 Tonalit (H) C 307 (78) (1949) 9 Durium/Patria (H) H 2, Tonalit (H) C 3015 (78s) (1946) 10 Durium/Patria (H) H 15, Tonalit (H) C 3004, C 3007 (78s) (1947) 11 Durium/Patria (H) H 1, Tonalit (H) C 3016, M.H.V. (H) BC 3016 (78s) (1947) 12 Odeon (H) MF 104, Tonalit (H) C 3018 (78s) (1946/47) 13 Durium/Patria (H) H 14, Tonalit (H) C 3005 (78s) (1947) 15 Tonalit (H) C 307 (78), Harlequin (GB) HQ 2015 (LP) (1949) 16 Durium/Patria (H) H 4, Tonalit (H) C 3013 (78s) (1947) 17 New York Harp Ensemble. Hungaroton Classic (H) HCD 12726 (CD), An Evening With The New York Harp Ensemble. Hungaroton Classic (H) HCD 31295 (CD), stb. 18 Dietrich Heinz Kraner-Klaus Schulz: Jazz in Austria. Historische Entwicklung und Diskographie des Jazz in Österreich. Graz, 1992, Universal Edition, Beiträge zur Jazzforschung 2, UE 26652, p.80