Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958-2023 (Budapest, 2023)
A magyarországi jazztörténeti kutatás főbb területei
119 A magyar jazztörténet ösvényein só távolságtartást jelentett dzsesszkoncertre járni a Petőfi Sándor utcába, vagy fesztiválokra stoppolni Fehérvárra, Kanizsára, Varsóba. Mai szemmel nézve ez már persze agyrém és történelem. Agyrém, mert nehezen tudom elmagyarázni a gyerekeimnek, hogy a dzsessz lázadás volt, pedig szöveg sem társult hozzá, és baromi nehéz eltrombitálni, hogy húzzanak haza az oroszok. De ez nem akadályozta meg az apparátus tagjait, hogy jelentéseket készíttessenek a zenészekről. Jávorszky könyvében mindez benne van, de persze nem csak ez. A szerző a tőle megszokott módon alaposan, szórakoztatóan és az adott korok politikai, társadalmi mozgásaira is kitekintve mutatja be vizsgálódásának tárgyát a kezdetektől napjainkig. Amikor talán még nehezebb megállapítani, hogy hol kezdődik és hol végződik a dzsessz. Ami talán nem is baj. Sokkal fontosabb, hogy a műfaj Beamter Bubitól Harcsa Veronikáig káprázatos művészeket adott az országnak és a világnak. Jávorszky könyve úgy jó, ahogy van, de talán az ő be- és felmutatásuk adja a legtöbb élményt. Az ember a végére megint megérzi, hogy milyen gazdag. ’205 206 Márton Attila rövid értékelése a kötetről: „Közhely, hogy a magyar jazz világszínvonalú, de érdekes megtudni az ide vezető rögös út állomásait, a meghatározó fontosságú történéseket, helyszíneket, együtteseket, zenészeket. Ezt felgöngyölíteni nagy bátorság szükséges, objektív véleményt alkotni szinte lehetetlen, és sokak érzékenységét is sértheti minden magvas értékítélet. Mégis erre vállalkozott a szerző, és mint korábbi munkái is bizonyítják, igyekezett tárgyilagosan megoldani a vállalt feladatot, ráadásul még a tördelést és a képszerkesztést is ő végezte. Ez a hiánypótló kötet közérthető, olvasmányos stílusban tárgyalja a műfaj hazai történetét a legkorábbi időktől napjainkig. Szigorúan ragaszkodik a fényekhez és minden adatot, forrást precízen megelöl. Ezért megbízható és szakszerű. (A kötet szakmai lektora Gonda János volt.) A gazdagon illusztrált lebilincselő olvasmány kielégíti azok érdeklődését, akik csak jazzrajongóként kíváncsiak ennek a muzsikának több mint 100 évet átfogó történetére, de azok is hasznosan forgathatják, akik hivatásszerűen állnak kapcsolatban a jazzel. Nagyon praktikus megoldás a »keretes« jegyzetek alkalmazása, amelyek a történet jobb megértését szolgálják oly módon, hogy megmagyarázzák a kultúrpolitikai hátteret vagy a műfaj nemzetközi helyzetét, a stílusirányzatok változásait, mindazokat a tényezőket, amelyek hatással voltak az adott korban a hazai jazz fejlődésére. Külön fejezetek taglalják a szerző által legfontosabbnak ítélt tizennyolc hazai jazzművész életpályáját. Ez lehetett volna, mondjuk, »Top 30«, a fiatal generáció képviselőinek is helyet adva - akár a műfaj megszületésének tárgyalását rövidebbre fogva, hiszen azt bőséges hazai és külföldi irodalom tárgyalja. Talán a jazz és a társművészetek hazai kapcsolata is megért volna egy rövid fejezetet. ’2“5 Egy értékelés a tatabányai napilapból, a Komárom-Esztergom megyei 24 órá-ból: „Jazz: színesedő világ(zene) Gonda János átfogó jazztörténete, Túri Gábor magyar zenészek legjavát bemutató interjúkötete és Simon Géza Gábor jazzkutató magyar és angol nyelvű, teljességre törekvő kötete után a műfajt bemutató írásairól ismert Jávorszky Béla Szilárd telje- 205 Ilegyi Zoltán: Agyrém és lázadás tálkán szól a dzsessz Magyar Nemzet Budapest 2014. december 13.,p.29 206 Márton Attila: Jávorszky Béla Szilárd: A magyar jazz története. Gramofon, Budapest, 2015.. Tavasz [március], p.51. [Újabb közlése: In: Uö: Hivatásos jazzrajongó. Gramofon Könyvek, Budapest 2016., p.422-423.].