Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-11-26 / 95. szám

706 brine házában is, ki nem sokkal ezelőtt Antverpbe költözött, tanakodtak e’ hírnek valóságán, midőn i­á esztendős fia Július, ki eddig békével hallgatta a’ be­széd folyamatját, e’ szavakra fakad. „Az Angolyokat fiaik is fogják követni ? Oh be szeretném! Mélly óhaj­tott szerentse lenne nekem, velek birkózni. Bár tia jöjjön ellenem, a’ diadalnak részemen kell lenni. — Ezen szózat vala legelső ébredése a’ bajnoki szívnek. — A’ véletlen veszélyek elhárítására egy nemzeti őr­sereg állíttatik, ’s d’ Ambrine egy tsapatnak Hadnagya lészen, — de Július a’ 13 esztendős gyermek is kö­zöttük lenni, ’s ha szükség velek hartzolni akart. Meg­győzi zápor könyvivel érte szorongó atyja ellenzését, egy fő tiszt vonakodását, ki tsak egy futó ’s könnyen szunnyadó büszkeséget vélt lángolni e’ gyermeki ke­belben, — ’s végre megkoronáztatik állhatatos kérelme. I neve tehát az őrsereg tagjai közt díszült. — Mintha az ellenség feltétele meg változott volna, hajói éjszak felé eveznék, Hollandia partjait fenyegeti a’ veszély, ’s a' Frantziák minden oldalról azok védelmére sietnek. — Ekkor Rodney Admirál okosan él a’ sz­erentsés pillan­­tat gyű­möltsével, Valchern szigete ostrom alá vétetik, és Voesingen veszedelemben forog. Az örsereg három tsapatja rendeltetik szapora oltalmára, D’ ambrine köztök, — és Julius atyját követi a’ viadal mezejére. „Már 14 esztendős vagyok így szólt a’ gyermek: Atyám! én el nem hagylak, ki mint Te szintúgy tudom Hazám ellensége vérében kardomat föröszteni. — Ott a’ tenger kékellő partjáról hat ide a' tsata morajja. Három óra ólta viaskodnak Antwerp Polgárjai az Angolyok hadá­val, de az ügyetlen tsoport végtére lankad,—­ enged, — ’s az angolyok győznek. D’ ambrine fiát keresi, kit bajnok tüze az ellenség közepébe ragadott, utánna indúl — nevénél hivja, — tsak érette retteg, ’s midőn

Next