Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-11-26 / 95. szám
706 brine házában is, ki nem sokkal ezelőtt Antverpbe költözött, tanakodtak e’ hírnek valóságán, midőn iá esztendős fia Július, ki eddig békével hallgatta a’ beszéd folyamatját, e’ szavakra fakad. „Az Angolyokat fiaik is fogják követni ? Oh be szeretném! Mélly óhajtott szerentse lenne nekem, velek birkózni. Bár tia jöjjön ellenem, a’ diadalnak részemen kell lenni. — Ezen szózat vala legelső ébredése a’ bajnoki szívnek. — A’ véletlen veszélyek elhárítására egy nemzeti őrsereg állíttatik, ’s d’ Ambrine egy tsapatnak Hadnagya lészen, — de Július a’ 13 esztendős gyermek is közöttük lenni, ’s ha szükség velek hartzolni akart. Meggyőzi zápor könyvivel érte szorongó atyja ellenzését, egy fő tiszt vonakodását, ki tsak egy futó ’s könnyen szunnyadó büszkeséget vélt lángolni e’ gyermeki kebelben, — ’s végre megkoronáztatik állhatatos kérelme. I neve tehát az őrsereg tagjai közt díszült. — Mintha az ellenség feltétele meg változott volna, hajói éjszak felé eveznék, Hollandia partjait fenyegeti a’ veszély, ’s a' Frantziák minden oldalról azok védelmére sietnek. — Ekkor Rodney Admirál okosan él a’ szerentsés pillantat gyűmöltsével, Valchern szigete ostrom alá vétetik, és Voesingen veszedelemben forog. Az örsereg három tsapatja rendeltetik szapora oltalmára, D’ ambrine köztök, — és Julius atyját követi a’ viadal mezejére. „Már 14 esztendős vagyok így szólt a’ gyermek: Atyám! én el nem hagylak, ki mint Te szintúgy tudom Hazám ellensége vérében kardomat föröszteni. — Ott a’ tenger kékellő partjáról hat ide a' tsata morajja. Három óra ólta viaskodnak Antwerp Polgárjai az Angolyok hadával, de az ügyetlen tsoport végtére lankad,— enged, — ’s az angolyok győznek. D’ ambrine fiát keresi, kit bajnok tüze az ellenség közepébe ragadott, utánna indúl — nevénél hivja, — tsak érette retteg, ’s midőn