Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

SOMOGYI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPIAP Éljen a békét védelmező, a szocializmust építő magyar nép vezetője,­­ a Magyar Dolgozók Pártja! M­DP SOMOGY MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁ­NAK LAPJA VIk­. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM ÁRA: SC3 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁRCIUS 1. J BESZÁMOLÓ A KONGRESSZUS HARMADIK ÉS NEGYEDIK NAPJÁRÓL Kői­­sat** és Kádár elvtársak felszólalásai Az ebédszünet után Dávid Fe­renc, a Szolnok megyei Pártbizott­ság titkára nyitotta meg a délu­táni tanácskozást. Elsőnek Hor­váth János elvtárs, a IX. kerületi pártbizottság titkára szólalt fel, majd nagy érdeklődéssel fogadták a kongresszus ueSzvbe fti Kovács* István elvtársnak, a Központi Ve­zetőség titkárának felszólalását. — Egyik legnagyobb eredmé­nye Pártunknak, hogy szeretett vezérünk és tanítónk, Sz­ék ősi elv­társ irányítása és példamutatása nyomán a felszabadulás óta új vezetőgárdát, a káderek ezreit és tízezreit nevelte ki. A munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjaiból nagyszerű erők ke­­­rültek­­ az élre, akiknek nagy többségük alapjában jó és ered­ményes munkát végez és méltóan betölti hivatását, a szocialista Magyarország felépítéséért vívott harcban. — A Pár­t, mint egy nagy kon­o, felszínre hozza, átigyúrja, átne­veli, átformálja és megedzi kádereit, tagjait és az egész dol­­­gozó népet. A Párt felemeli, meg­erősíti kádereit, tagjait ,a népet — tartalmat, értelmet és célt ad életünknek. A Pártban szakadatlan kivá­lasztódási és kettős tisztulási folyamat megy végbe. A Párt munka közben megtalálja, leleplezi és kiveti magából a sala­kot, a kórokozó bacilusokat, a Rajk—Szőnyi kémbandát, az áruló jobboldali szocdemeket és egyéb ellenséges, pártellenes, karrieris­ta elemeket és ugyanakkor meg­találja és magához vonza a mun­kásosztály és dolgozó népünk­­ legjobbjait és a legjobbak leg­­jobbjaiból kiválasztja és kineveli kádereit. Kovács elv­árs rámutatott ar­ra, hogy pártkádereink még na­gyobb fejlődését hátráltatja a ká­derek túl gyakori mozgatása. Különösen káros ez a fluktuáció a megyei, járási, városi, kerületi és nagyüzemi titkároknál, a gya­kori ti­tkárcsere akadályozza a pártszervezetek fejlődését. De nemcsak a pártapparátusban, az állami és gazdasági is igen nagy méreteket szervekben ölt még mindig a fluktuáció. — Ezért minden területen küz­­denünk kell az egészségtelen fluk­tuáció ellen, a vezetés és elsősor­ban a pártvezetés stabilitásáért. —­ A Párt a fejlődés, a szocia­lista építés előrevivő motorja. Amilyen erős a Párt, olyan erős a Népköztársaság. És ezért elengedhetetlen feladat, hogy, a közeljövőben a pártappará­tust, a Központi Vezetőség­től az alapszervi titkárokig, fejlődőképes, tiszta m­últú, pártiskolát végzett, politikai­lag képzett és a gyakorlati munkában jól helytállni tudó legjobb káderekkel jelenté­kenyen megerősítsék . Rákosi elviére referátumá­ban rámutatott arra, hogy a Párt előtt álló döntő stratégiai feladat a falu szocialista átalakítása- E hatalmas feladat megoldásához jó mezőgazdasági, Párt- és ta­­nácskáderek tízezreire van szük­ség. Vannak már a mezőgazda­sági káderek kiválasztása és kine­­velése keredeti ered­ménye­ink. Ezek az eredmények azonban még messze elmaradnak a köve­telmények mögött­. A mezőgazdasági káderek kiválasztása terén úgy az éber­ség, mint szakszem­pontból súlyos mulasztások és felelőtlenségek történtek. Az utóbbi időben egy­másután megvizsgáltuk az F­M, a mezőgazdaság különféle szervei­nek vezetését és meg kellett álla­pítanunk, hogy az ellenség nem­ egy helyen jobb kádermunkát végzett, mint mi és mélyen beépült a mezőgazdaság területére. nagyszámban kaptak menedékhe­lyet likvidált földbirtokosok, kul­lákok, volt horthysta katona- és csendőrtisztek, reakciós ispánok.­­ Az előttünk álló döntő fel­adatok­ parancsolólag szükséges­sé teszik ezeknek a hibáknak gyors megszüntetését, a mező­gazdaság területén a kádermunka alapvető­­ megjavítását. Az állami gazdaságok mintabirtokká fej­lesztése, a tszcs fejlesztése, egy­ben harcot jelent az ellenséges elemeknek a vezetésből való ki­szorításáért, a vezetésre alkalmas káderek biztosításáért.­­ Az ötéves terv alatt a me­zőgazdasági kádereket, ÁGI, ÁMGI vezetőket, tiszcs elnököket és brigadérosokat, agroniómusokat és egyéb mezőgazdasági szakveze­tőket nagy számban kell kiválasz­tanunk és kinevelnünk . — Mindezeket a kádereket egyedül a falusi dolgozók közül nem tudjuk biztosítani. A falu szocialista átalakítá­sa­ érdekében a városokban nemcsak gépeket, hanem jó kádereket is kell falura kül­deni. Az ipari munkások, mint annyi­szor a felszabadulás óta, most is a dolgozó parasztok segítsé­gére sietnek és azzal is erősítik a munkások és dolgozó parasztok testvéri szövetségét, hogy kimen­nek falura és személyesen is se­gítséget nyújtanak a dolgozó pa­­rasztiságnak a termelőszövetkeze­tek fejlesztésében és megerősíté­sében.­­ A tanácsok megalakításával, a falu szocialista átalakításával még jobban megnőtt a falu első emberének, a falu politi­kai vezetőjének, a párttit­kárnak szerepe és jelentősé­ge. A falu szocialista átalakulásának központi alakjai a falusi alap­szervezeti titkárok. Nagyon sok múlik a jó falusi titkár munká­ján. De nemcsak a jó, hanem a rossz párttitkárok munkáját is megérzi az egész falu, a rosszul dolgozó falusi párttitkár­sággal ránehezedik az egész való­fa­­lura, eltaszítja a pártszervezet­től a tömegeket, zavarja, aka­dályozza a pártszervezet, a tszcs, a falu egészséges életének fejlő­dését. — Olyan párttitkárokra van szükség, akik teljes egészében egyetértenek Pártunk politikájá­val, s természetesen a termelő­szövetkezetek fejlesztésének poli­tikájával is. A falusi párttitkár központi feladata a következő években a termelőszövetkezetek meg­­­szervezése, továbbfejlesztése és megerősítése lesz. Ugyanakkor vannak még párttit­­károk, akik nem tagjai a tszcs­­nek, irányt kell vennünk arra, hogy a falusi pártitkárok belép­jíakŐA H wli *Uv. lLtC.i­t rvtiiC/AlL-­­' s nem lesznek képesek legdöntőbb központi feladatukat, a tszcs fej­lesztését és megerősítését a saját falujukban jól megoldani. A fa­lusi párttitkár a Párt politiká­jának elsőszámú tolmácsolása és képviselője a faluban. Ő a falu első népnevelője. Neki kell élenjárni a falusi dolgozók meggyőzésében és magatartásával személyesen példát mutatni a tagságnak és a pártonkívüli tömegek­nek. — A párttitkároknak, a párt­szervezetek vezetőségének, nem­csak a párttagságot kell mozgó­sítani, a­ falu előtt álló feladato!) megoldásával, hanem ki kell építeni a pártszervezet körül a dolgozó parasztok aktíváját, m­elyre Pártunk és kormányunk mindenkor szi­lárdan támaszkodhat. A pártonkívüli aktíva kitűnő összekötő kapocs a Párt és a pártonkívüli tömegek között és értékes tartalék, melyből a Párt szakadatlanul biztosítja az után­pótlást.­­ A párttitkár, a pártszerve­zet vezetősége szakadatlanul erő­sítse kapcsolatát a falu dolgozó népével. Az az igazi vezető, aki mun­kájában a tömegekre támasz­kodik, aki nem fél a tömegek bírálatától és ellenőrzésétől, hanem igényli azt. Aki ezernyi szállal összekap­csolja a pártszervezetet és a párt­tagságot a tömegekkel, példamu­tató jó munkával eléri, hogy tömegek bízzanak a pártszervezet­­­ben, s a Pártot a saját Pártjuk­nak tekintsék és támogassák po­litikájának végrehajtásában. — Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy a szocializmus gazda­sági alapjainak lerakásához, Pár­tunk további erősítéséhez a ká­dermunka alapvet­ő megjavítására a Pártban, az iparban és a me­­, •• -1 .... . • i-1-s.twí. V. a­­* p-p-rubun., u. szakmailag jól képzett új, tiszta­­múltú káderek tízezreire és a ré­gi káderek továbbképzésére van szükség. A hatalom gyakorlásá­hoz, a szocializmus építéséhez fontos, de önmagában nem elég, hogy becsületes, párthű emberek vannak funkcióban. A feladatok rohamosan nőnek, s lépést tar­tani a követelményekkel csak az a káder képes, aki úgy politikai­lag, mint szakmailag tovább kép­zi magát és emeli általános mű­veltségének színvonalát. — Olyan kádereket kell kivá­lasztani és kinevelni, akik meg­értik és becsületbeli kötelességük­nek tartják a Párt, a kormány határozatainak végre­hajtását. Ezért nemcsak a kádereseinknek, hanem a Párt, állami gazdasági és egyéb szervek valamennyi ve­­vezetőjének a jövőben sokkal­ta­vezetőjének a jövőben sokkal na­gyobb figyelmet kell szentelni a káderek kiválogatására és gya­korlati nevelésére, edzésére. — A káderesek legfőbb hiányossága, munkájának hogy fel­színen mozognak. Nem ismerik a kádereket, mik ahhoz, nem elég éles a szó­hogy meglátnák a területükön az igazán tehetséges erőket és a meghúzódó ellenséges elemeket. A kádermunka megjaví­tásának másik fő akadálya, hogy még mindig igen sok vezető be­csüli, szűk reszortfeladatnak te­kinti a kádermunkát és nem érti, hogy a­ feladatok jó és gyors végrehajtását a káderek jó ki­választása­, helyes elosztása, káderekkel való törődés, a végre­a­hajtás rendszeres ellenőrzése dönti el. Vezető döntő feladata a ha­tározatok végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése. A határozatokat emberek, káderek hajtják végre. Ellenőrizni, segí­teni tehát csakis a káderek ala­pos megismerésével, munkaköz­­beni nevelésével lehet. Élő, gya­korlati párt-, állami és gazda­sági munkán tanítani a kádere­ket. a vezetők egyik legfontosabb fő . A szocializmus tele hazánk, népünk jövőjét elképzi, nemcsak annyi, mint Dunaprt, telére, Inotára, új gyárakra, bá­nyákra, új gépekre, földalattira és új lakóházakra gondolni, ha­nem mindenekelőtt a legértékesebb aranytartalékra, az emberre, a káderre kell gondolni.­­ Ezeket a kádereket, alkotó munkára, kemény akaratra, bá­torságra, a nehézségek legyőzé­sére, népünk előtti felelősségre, a haza iránti hűségre és a Párt és Rákosi elvtárs, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránti szeretett,« és arra a rendíthető­ len biza­lomra kell nevelni, hogy Lenin és Sztálin zászlója alatt a szocia­lizmus ügye nemcsak hazánkban, hanem­­ az egész világon győzni fog. KOVÁCS ISTVÁN A szocializmus felépítésénél mindenekelőtt gondolj­­unk a legértékeseb­­b aranytartalékra: a s­­emfeerre, a káderre : a leiért. KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS: Javítsuk a szervezési munka színvonalát, minőségét — Rákosi elvtárs elmondta, h­o­gy az 1950-es évben párttagságunk k­b. 30.000-el növekedett ,és megmond­t­a az is, hogy ez a növe­kedés nem kielégítő. Kiegészíti a képet, hogy pl. az olyan fontos iparágban dolgozó pártszervezeteink, mint a­ bányaipari üzemekb­en és az építkezéseken műkö­dő pártszervezeteink köz­ül számostul a Központi Vezetőség ismételt f­igyel­­m­eztetései és megfelelő határozatai után sem tudtak kielégítően javítani eddig tag- és tagié­­ölitfelvételii munká­­jukon. A legnagyobb hiányosság azon­ban — amint ezt Rákosi ek­rtáris nyo­­mat­éko­ sem aláhúzta — falusi pártszer­­vezeteinkintél van a tag és tagjelöltfel­vétel elhanyagolása terén. — Melyek a párttagság nem meg­felelő tevékenységének okait Pártunk nolifi­kálját — és ez döntő kérdés — a dolgozó milliók követik. Hazánk füg­­get­­en­ségtét védő im­periali­a ellenes békepol­litikánk szinte naponta újabb, pártonkívü­­l dolgozó tömegeket, ifja­kat, nőket aktivizál és lelkesít. Szem­mel láthatóan hónapról hónapra, mé­lyül a bulla és a­­ szeretet, a ragaszko­dás és péfaadás szabadságunk, függet­lenségünk, békénk elhozó­ja­lös oltalm­a­­­zó­ja, a nagy Szovjetunió és lánglelkű vezére Sztálin elv-társ iránt, elvtársid. , Pártunkkkal telkesen, Rákosi saját tapasztalatain alapuló bizalommal kö­veti dolgozó népünk, ezt m­ég effterisé­­geink­ is kénytelenek elismerni.­­. .Napjainkban nálunk *a Magyar Dolgozók Pártijához, Rákosi Mátyás pártijához tartozni a párttagok, de a pártonkívülliek szemében is megtisztel­tetés, kiittüntetés. Ha mind­ezt figye­­lem­be vesszük és megnézzük, hogy Pár­tunk milden téren jelentős eredmé­nyei mellettt miért t­art viszonylagos elmaradás Pártunk szervezeti erejének építés­ében a tag- és tagye­ öütfell­­étel terütetén, akkor meg kell állapítani, hogy a hiba csakis pártszervezeteink nem kielégítő ezirátusú munkájá­ban vwi.­­ Az alapvető hiba itt az önteltség­ben van. Valóban nemcsak a Viharsa­rok vármegyéiben,­ hanem az ország legkülönbözőbb vidékein, városai és falusi pártszervezeteinkben elterjedt a hatalom meghódítása utáni időkben, hogy elegem­ vagyunk mit így nincs szükség ‘küülönösebb mainkéit kifojthsai« Pártunk növelésére.­­— Még sok alap szervi ti tikárunk és vezetőségi tagunk van, a­ki, ha nem is úgy mondják, de úgy cssz­­ekisznnek tag- és tagjelölt fel­vételi munkájuk so­rán, mintha a párttagság az ő mono­póliumaik, amit nem akarénak meg­osztani senkivel. ^Azoknál a pártszervezetcikkéit, ahol nem­­ megy rendesen a tag- és tagjjel­ölti szátvétel­i munka, gyakran halljuk a U­­ráí­ arra azt a vál­asz­t, hogy nem jereant­­kezinek, vagy nem megfelelőért jd»nt­­kéznél: felvételre és ők a sok kampány­feladat miatt nem tudnak elég időt for­dítani a tag- és tagiji előllfóilvtŐte’S­ima­­ká-ra. Meg kMét fietal? hogy lehet ellenség'* vezető pár szervez­­­teink helyes határozatait a pársz­­é­pit­érről megvalósítani, a Pártot egészségesen növeli ha ezt a fel­adatot a Párt és a tömegek min­­dennapi tevékenységét képezi fér-

Next