Somogyi Néplap, 1951. július (8. évfolyam, 153-176. szám)

1951-07-04 / 153. szám

Of­fé SOMOGYI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL­JETEK! NÉPLAP M DP SOMOGYMFGYFTI PARTBIZOTTS­AGÁNAK LAPJA | VIII. évfolyam, 153. szám. Szerda, 1951 július 4. Ára 50 fillér. rz~ Mai számban: Bebörtönözték az USA Kommunista Pártja hét elítélt vezetőjét. — Egyre jobban széle­sedik a versenymozgalom üzemeinkben al­kotmányunk ünnepére. — Hajós György és Gál Pál délszláv dolgozó parasztok páros­versenye az aratási és cséplési munkában. Javítsa meg munkáját a kadarkúti pártszer­­­­vezet. — Öt és félévi börtönre ítélték az az aratást szabotáló kulákot. J A jugoszláv dolgozók­ fokozzák harcukat a Tito-fasizmus ellen A Tájékoztató Iroda Jugoszláviá­ról szóló közleménye leleplezte Tito ,,szocializmusát“, megadta a felele­tet arra, hogy milyen élete van a rendőrálla­mban, Tito önkényuralma alatt a jugoszláv dolgozó népnek. De azóta még súlyosbodott a hely­zet, nőtt a munkások és dolgozó parasztok nyomora és ma már nincs az az erő Tito Jugoszláviájában, amely el tudná nyomni a dolgozók hangját, az élni akarást, a jobb lé­tért való harcot. Naponta érkeznek levelek Jugo­szláviából, amelyeknek minden sora hűen tükrözi vissza — már amen­­­nyire az erős cenzúra ellenére ez sikerül — a jugoszláv dolgozók nyomorát, a súlyos adó­megterhe­léseket, Tito valódi, álarc nélküli énjét. Naponta tömegével szöknek meg a kényszermunkára hajszolt dolgozók százai, hogy utána az er­dőkbe menekülve harcoljanak az UDB és Tito egyéb neveken emle­getett kopói ellen. Harcolnak a ju­goszláv nép felszabadításáért, jobb­létéért, a szocializmus megvalósítá­sáért. Lopva, éjszaka térnek vissza falujukba, aggódó családjukhoz a kényszermunkáról megszököttek és sok esetben az embervadász pribé­kek karjaiba rohannak, mert laká­sukat éjjel-nappal rendőrkoipók őr­zik és ha sikerül nekik elcsípni az életért harcoló emberek valamelyi­két, halál vár rájuk. A titóista fa­siszta börtönök ezreiben a legálla­­tiasabb kínzásoknak vetik alá őket. S a vád mindig egy: kommunista, él benne a nemzetközi proletár, in­ternacionalizmus, a szeretet a Szov­jetunió és a világ békeszerető em­berei iránt. Tito Jugoszláviájában pedig nincs nagyobb bűn, mint sze­retni a Szovjetuniót, a békét, ra­gaszkodni a szebb, boldogabb élet­hez, megtagadni Titonak ezen ke­resztül az amerikai­­ nagytőkének érdekeit szolgáló rendeleteit. Íme így néz ki Jugoszláviában az annyit hangoztatott „szabadság“, az emberi függetlenség, a szabadságjogok va­lódisága. Az állandó rettegés, félelem holnaptól azonban nem a kényszer­ű munkától való iszonyat szüleménye, sokkal mélyebbek annak gyökerei. Valódi forrása a jugoszláv nép nyomorának az, hogy Tito eladta Jugoszláviáit. Kiszolgáltatta a jugo­szláv dolgozó népet az amerikai nagytőkének és egyre mélyebbre süllyeszti a fasizmus mocsarába Jugoszláviát. Annak a társadalom­nak mocsarába, amelynek egész be­rendezkedése a dolgozók elnyomá­sát, az emberi jogok legelemibb sárbataposását szolgálja. Vajjon le­het-e beszélni emberi jogokról Ju­goszláviában, olyan országban, ahol az igazságért folyó harcot bör­tönnel büntetik, a béke ügyét a há­ború szolgálatába állítják az ame­rikai halálgyárosok parancsára. Ju­goszláviában nem beszélhetünk em­beri jogokról. Tito fasiszta államá­ban csak a tőkének van joga, de annak annál nagyobb. A levelek sorai között elbújta­tott mondatok, a nélkülözés, üldö­zés elől átszökött jugoszláv dolgo­zók teljes meztelenségében leleple­zik Tito fasiszta rendszerét, fényt vetnek a jugoszláv nép nyomorára, s eg­y mondattal, elbeszéléssel szét­zúzzák Tito hazugságait. Tito kira­kat-politikája m­iatt nem tudja félre­vezetni a világ egyetlen józan gon­dolkodású dolgozóját, de legke­­vésbbé a jugoszláv dolgozókat. Me­gyénk déli, határmenti községeibe naponta érkeznek levelek, amelyben tűt, cérnát, cigarettapapírt, hímtő fonalat és­­ egyéb közszükségleti cik­ket kérnek magyarországi rokoniak­­tól a jugoszláv dolgozók. Levelek, amelyek minden sora nyomorról tesz tanúságot,szükségről. Egyik Komlósdra érkezett levél­ben egy jugoszláv dolgozó paraszt arról ír rokonainak, hogy testvérét kényszermunkáb­a vitték, kevés gaz­daságuk teljesen tönkrement, nincs aki művelje a földet, a család tel­jesen lerongyolódott, az üzletekben nem lehet kapni ruhaneműt, pénz sincs, amin vehetnének, még akkor sem, ha leihete ka­pin­i ruháit. Az állatokat elvitték a szövetkezetbe, ahol a gazdag parasztok a vezetők, nekünk semmink sincs, ezeknek a gazdag parasztoknak, a szövetkezet vezetőinek mindenük meg­van. Mi éhezünk, rongyoskodunk, minket kényszermunkára visznek, amiért nem kánjául­ fizetést, nekik jól megy soruk, kényszermunkára sem kell menniük- Ilyen az élet nálunk, nem úgy van, mint sinálatok Magyaror­szágon — írja D. néni. A másik levélben arról írnak I­a­­kócsára, Sz. Gy. rokonai, hogy van egy anyasertésük, 9 kismalac, há­rom süldő, amelyeket szeretnének meghagyni. Egyet magnak, kettőt pedig levágni. Van egy tehenük, alóla ,az üszőborjút eladták öthetes korában. Van négy tyúk, 41 csirke, 11 réce. Egész szép kis gazdaság, amint azt a jugoszláv rokon leírta, de valójában nem iígy néz ki a do­log, amint az Sz. Gy. maga is el­mondta. — Én tudom, ezt csak azért írták, mert félelmükben Titó­­ék most még szigorúbban cenzú­rázzák a levelet és az igazat nem lehet megírni. — A levelet tovább olvasva ezt írja Sz. Gy. rokona: ud­varunk teljesen felgyepesedett, mert nincs ami járja. Ez az elrej­tett látszólag semmitmondó mondat mindennél fényesebben beszél. Ha jószága van egy dolgozó parasztnak udvarátt akkor nem veri fel a gaz, nem gyepesedik fel.­­ Az igazságot nem tudják Titoék véka alá rejteni, bármennyire sze­retnék is. A börtönök rácsai sem kényszerítik térdre az öntudatos ju­goszláv dolgozókat, a kényszermun­ka sem töri meg ellenálását a ju­goszláv munkásosztálynak, dolgozó parasztságnak. S napról-napra — ahelyett, hogy Tito elérné célját, — uralma a vége felé közeleg és Hitler nyomdokain haladva, Hitler sorsára fog jutni. A jugoszláv dol­gozók hisznek a szabadság győzel­mében és a kommunisták vezetésé­vel mind következetesebb harcot folytatnak, hogy megdöntsék Tito hatalmát s az elnyomott, kizsarolt országot felemeljék a béke, a ha­ladás táborához. Az igazságot, ame­lyért harcolnak, nem lehet hazug propagandával elhomályosítani, ki­­­ölni a jugoszláv népből, UDB mód­szerrel a Szovjetunió iránti szere­­tetet. Minél nagyobb lesz a jugo­szláv dolgozók nyomora, annál kö­­vetkezetesebb lesz harca a Tito-fa­­sizmus ellen, annál közelebb lesz az idő, amikor a jugoszláv nép szá­mon kéri­­ szörnyű szenvedését. A Magyar Dolgozók Pártja Somogy megyei Bizottságának felhívása a megye, gépállomás, termelőszövetkezet és községek dolgozóihoz jár!Somogy megye dolgozó paraszt­gépállomások, termelőszövetke­zetek dolgozói! Somogy megye dolgozói Pár­­tünk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével az őszi munkák után, a tavaszi munkákban megadták jól helyüket, országosan a megyék közti versenyben harmadik helyen végeztek. Jó munkája eredménye­ként, bőséges, gazdag termést ta­­karít be dolgozó parasztságunk, I. Megyénk dolgozó parasztsága most új, nagy feladatok előtt áll, az aratás, behordás, cséplés, be­gyűjtési munkákat kell gyorsan határidőre befejezni. Felemelt ötéves tervünk, a bé­ke terve, mely a mezőgazdaságun­­­­kat korszerűvé teszi, melynek ke­retében mezőgazdaságunk 28.000 i traktort, 17,320 traktorokét­, 1­1,300 traktortárcsát, 6.800 kulti­­vátort, 5.300 traktoros vetőgépet, 1.820 szelektort, 860 burgonyaül­­tető gépet, 9.060 kévekötő arató­gépet, 2600 kombájnt, 110.000 új lakást, minden községnek bekötő­utat, villanyt, kultúrotthont bizto­sít, megköveteli, hogy dolgozó pa­rasztságunk jobb munkával segít­se meg­valósítását. Hogy saját és családja boldog jövője megterem­téséhez dolgozó parasztságunk is munkájával hozzájáruljon. A béke, hazánk függetlenségé­nek védelme ez ország minden dol­gozójától jobb munkát kíván. Az amerikai imperialisták, akik Ko­reában asszonyokat, öregeket, gye­rekeket gyilkolnak vadállati ke­gyetlenséggel­, bérgyilkosokat: fasiszta artot szeretnék nyakunk­a­ra küldeni, hogy újra a régi föld­birtokosok, bankárok, csendőrök, kulákok nyomják el szabad né­pünket. Ezt ismételten bizonyítot­ta a napokban lefolyt az álszentes­kedő, gyilkosságtól sem visszaret­tenő Grősz és bandájának bűnpe­re is, akik Tito segítségére, fa­siszta bandák támogatására szá­mítottak, hogy népünket újra nyo­morba, szolgaságba taszítsák, hogy ismét a dolgozó parasztok elnyo­mói, vérszopói, a falusi kulákok legyenek a falu urai. Megyénk dolgozóitól, akik béketábor déli határán a fasiszta a Ti­z közvetlen szomszédságában él, fokozott helytállást követel meg egész dolgozó népünk. Meg­követeli, hogy a békéért most úgy is harcoljunk, hogy minél keve­sebb legyen a szemveszteség, ele­get tegyünk beadási hazafias kö­telességünknek, elvégezzük a fw­­lőhántást, elvessük a másodnövé­­nyeket­ a kitűzött határidőre. Megyénkben eddig 182 község áll párosversenyben, köztük: Két­­hely, Ráksi, Lakócsa, Kánya, Öreglak stb. Megyénk községei dolgozó parasztjai párosversen­­­­nyel, példamutatással válaszolnak a külső és belső ellenségeinknek, Tito és bandájának, itteni ügynö­keinek, s az összeesküvő Grősz ban­dának, a kulákoknak, a béke min­den ellenségének, A békéért a haza, népgazdasá­gunk erősítéséért az, és úgy harcol legjobban, aki hazafias kötelessé­gének eleget téve, munkáját ver­­senyben határidőre végzi eh II. T­ermelőszövetkezeteinknek, egyénileg dolgozó parasztságunk­nak úgy kell dolgozni, hogy: a) minden gabona aratását befe­jezzük július 8-ig. b) A behordást július 9-én meg­kezdjük és befejezzük július 20-ig. c) A learatott tarlón a tarlóbuk­­tatást elvégezzük július 24-ig. d) Megyénk területén 61.000 kh. m­­ásodnövényt elvessünk július­­ 20-ig, e) A cséplőgéptől a felesleg ga­­j­bonát a begyűjtőhelyre vigyük és­­ alkotmányunk ünnepére, augusztus 20-ra ,a­ gabona 80 százalékát be­­gyűjtsük. Hí, Dolgozó parasztok! Termelőszövetkezetek, gépállo­mások dolgozói! A Ti munkátoktól függ az, hogy megyénk, országosan a megyék közti versenyben az elsők közt le­gyen. Versenyezzetek azért, hogy melyik járás, tszcs, község, tesz eleget kötelességének határidő előtt. A Megyei Pártbizottság a ver­seny lezárásakor a kenyér és ta­karmánygabonáit együttesen leg­jobban teljesítő járást, termelő­­szövetkezet­et, községet, s a leg­jobban dolgozó gépállomást Megyei Pártbizottság versenyzász­a­lajával fogja kitüntetni. Induljon meg a verseny, a küz­delem a kitüntetésért a Párt ver­­senyzászlajáért és a megtisztelő: a megye legjobb békeharcos járá­­­­sa, termelőszövetkezete, községe,­­ gépállomása, címért. Előre a Párt vezetésével a bú­jj keszarás, a begyűjtés sikeréért, hotsv büszkén jelenthessük Pár­tunk és népünk szeretett vezéré­nek, Rákosi Mátyás elvtársnak, hogy Somogy megye dolgozói győ­zelemre vitték a békearatást, tel­jesítették hazafias kötelességüket a béke megvédésének ügyéért. Éljen a Szovjetunió vezette ha­talmas és legyőzhetetlen béketá­bor és vezére, a nagy Sztálin! Kaposvár, 1951 július 3 án. Elvtársi üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Somogymegyei Bizottsága. HARCBAN A BÉKEARATÁS SIKERÉÉRT Termelőcsoportok mutatnak jó példát a csurgói járásban as ara­tás-csép­lés­ben „Harcban a békearatás sikeré­ért“ jelszóval indultak meg me­gyénk dologzó parasztjai annak érdekében, hogy az aratás és csép­lés idő előtti befejezésével járulja­nak hozzá az Ötéves terv sikeré­hez. A csurgói járásban is ko­moly ütemben halad az aratás, en­nek eredményeként a járásban be­fejezték az őszi árpa aratását és az egész járásban megkezdték a búza és a rozs aratását is. Az ara­tási munkálatokban jó példát mu­tat a Tito szomszédságában lévő Somogyudvarhely község, ahol a község dolgozó parasztjai azzal válaszoltak a leselkedő Tito ban­dának, hogy 509 holdon befejezték a­ rozs arat­ását és szép eredménye­ket­ értek el a búza aratásában is. Ezenkívül még befejezték az őszi­árpa cséplését is a községben, ahol 14 mázsa az árpa átlagter­mése. Jól halad az aratási munka Inke községben, ahol 250 hold rozsot A nagyatádi járás dolgozó pa­rasztjai is hozzáláttak az aratás­hoz, mert tudják, az idő sürget, nem lehet egy percet sem késle­­kedni, harcba kell szállni minden szem gabonáért. Befejezték az és 25 hold búzát­ arattak le ez­­ideig. Az aratási munkákban jó példát mutatnak a termelőcsoportok­­is. A csurgói „Zrínyi“ tszcs. befejez­te a többi gabonafélék leratását is és jól halad már a tarlóhántás. 25 hold földnek a tarlóhántását be is fejezték, mert tudják, hogy tűlük pár kilométerre Titoék újból háborúra készülnek, hogy megaka­dályozzák békés munkánkat és olyan sorsra akarják juttatni a dol­gozó parasztságot, mint odaát, ahol Tito nyomorba döntötte a ju­goszláv dolgozó parasztokat. A csurgói járás dolgozó parasztjai versenyt szerveztek. Versenyben áll a járás minden községe. Vannak azonban lemaradások is a járás­ban, így a tarlóhántási munkák te­rén az egész járásban fokozni kell az irajlmot. A tanácsok nyújtsanak segítséget dolgozó paraszt­ságunk­nak, hogy lemaradásukat be tud­ják hozni, egész járásban már az árpa aratá­sát. Az idejében elvégzett aratás megadta azt a lehetőséget, hogy a cséplést is idejében elvégezzék, már ott állnak, hogy ma befejezik az őszi árpa cséplését. Rinyaszentkovácsi községben a cséplési munkákat úgy végzik, hogy egy géppel két cséplőgépet já­ratnak, a két gépet egymás mellé helyezték el, míig az egyik gépen árpát csépelnek, addig a másik gé­pen komoly ütemben csépelik a bí­bort. Párosversenyben a gy­ősel­emért Az árpa learatása után a dolgozó parasztok hozzáláttak azonnal búza és a rozs aratásához. Németh a Lajos egyénileg dolgozó paraszt be­fejezte a búza aratását, majd gyor­san hozzálátott a tarlóhántási mun­kák elvégzéséhez. Budvig György ötvöskónyi egyé­nileg dolgozó középparaszt, akit az a kitüntetés ért, hogy ellmehetett a parasztküldöttséggel a Szovjetunió­ba, távolléte alatt a tanács segítsé­­gével learatták az összes gabonáját, majd elvégezték a tarlóhántást is. Az aratási munkák sikeres elvégzé­se érdekében a nagyatádi járás szá­mos községe kihívta egymást páros­versenyre. Így Háromfa Tarany községet, Somogyszob Felsősegesdet hívta ki párosversenyre. A nagyatádi járásban ma befejezik az őszi árpa aratását 1

Next