Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
S ___Ar, P30LETARJ .YfcSIUETEK! ^PpsM^ Somogyi Népi Eredményekben gazdag, békés, boldog újévet kíván a lap minden olvasójának a Somosyi Néplap szerkesztősége és kiadóhivatala A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII évfolyam, I. szám ARA 50 FILLÉR Szombat, 1955. január 1. 1955 B ZÁTÓ ÍGÉRETE régi szokás, hogy az év hylsó napján nemcsak borospohárral,Reggelig tartó táncmulatságga b :suzünk az óévtől s köszöntjük az újat, hanem számadással is. Az «»esztendő utolsó napján számvetést végezünk, hogy mégegyszer, s tve ma:mns előtt lássuk az eltelt vet, s annak tapasztalatain elindulva, míg előbbre jussunk az új esendőben, így tesz már hosszú idő óta nálunk is mindenki. Az év végi mérleg elkészül az egyénileg dolgoz paraszt portáján ugyanúgy, mint termelőszövetkezetben, de üzéreink a vezetői is számot adnak az év utolsó napjaiban a munkásoknak: mit végeztek, mivel maradtak aósak -s egyben azt is, hogy mivel, az ni segítette az előbbrejutást mi akadályozta. De számot vet az remer önmagával is; ez az a nap, mikor önvizsgálatot tartun és mint egy szigorú bíró, latolgtuk: mindig jól cselekedtünk-e. megeieltünk-e a magunk és embertanaink kivánlmainak, hol hibáztunk,hogy a jövőben ezt el tudjuk kerüli Minden évben bőséges, egyre több indok van a számadásr: az év, mérleg, elkészítésére. N,iünk ésetében soha annyi esemény nem volt, mint az utóbbi években.Mérföldes lépésekkel haladunk tbbre kitűzött célunk, a boldog, szoptista Magyarország megteremtése is. S ez a hatalmas iram hónapról -napra szüli a történelmi neveztességű dátumokat életünkben. Az 1954-es év bővenldett külös belpolitikai eseményben. Nem volna célszerű, ha ajjjró részekre «BtbilitikVii v ifÄü!j é,vf‘t 6 »nnak minden külpolitikai eset^*^’15^ sorakoztatnánk. Hogy erre r' bará J” viden is — mégis kitérünk, s hatalmasá duzzadt nemzetközi bokf''azt teszi' szükségessé. Elöljáróban le kell vvégezni, hogy az 1954-es év tovább fokozta a nemzetközi békemozd a.?. erősödését, melynek nyomán világjelentőségű esemény tört a politikában. Annak ellenére, hogy amerikai imperialisták és csacsal semilyen áron sem akartak egyezni a koreai fegyverszünet. Szovjetunió vezette hatalmas tábor ismételten megmutatta,, le tudja fogni a háborús gy Ors a‘tók kezét. Ezt bizonyította ban a Szovjetunió és az Áramok kormánya közötti E yPSU A tárgyalás az atomenergia ]Epítése- ben, melynek egyenes foglal asa volt a január 25-én Berlinbe összesült négy nagyhatalom kiv‘T1iniszterének tárgyalása, külügyminiszteri értekezlet Az elmúlt évben még két, igen jelentős nemzetközi esemény történt. A Szovjetunió, látva, hogy az Egyesült Államok és csatlósai újabb háborús mesterkedésen törik fejüket, javaslatot dolgozott ki a fegyverzet csökkentésére, valamint az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötésére. Nyugaton a válasz erre az volt, hogy napirendre tűzték a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen feszült légkörben ült össze Moszkvában az európai béke és biztonság kérdésével oglalkozó értekezlet, melynek egyedüli célja az volt, hogy a részvet államok megakadályozzák a német militarizmus feltámasztását. A moszkvai értekezlet deklarációja mellett nemcsak az értekezleten részvevő országok népe foglalt állást, hanem a nyugati országok dolgozói is, akik nem akarják, hogy egy újabb háború tönkretegye otthonukat, szétzilálja életüket. A küzdelem még nem dőlt el, annyit azonban — vesszük az 1954-es év ha figyelembe nemzetközi eseményeit hogy a béke — ’ megállapíthatunk, és demokrácia napról napra erősödnek, s hogy erői a háborút kirobbantani akaró imperializmus erői ezzel szemben további gyengülnek. Az újévi számadásból nem hagyhatjuk ki a bennünket közvetlenül érintő belpolitikai eseményeket em. S ha bővelkedő nemzetközi eseményekről beszélhetünk, ezt kell mondanunk belpolitikai életünkre ’s. Történelmi év volt ez népünk életében. Tíz év telt el azóta, hogy“1 országunkat fasiszta elnyomás alól is felszabadította a Szovjet Hadsereg. ‘ Erre a tíz évre, a szabad magyar államiság születésének tizedik évfordulójára emlékezett az elmúlt napokban az ország népe a debreceni • •rBzé,‘tíítéssel, a városokban, községekben tartott ünnepi ülésekkel, a felszabadulási ünnepségekkel. Másfél évvel ezelőtt pártunk júniusi határozata, kormányunk új programja alapozta meg az 1954-es esztendőt, s most, amikor az év eredményeivel vetünk számot, a júliusi út ezernyi eredményét tapaszaljuk. Ennek megvalósítását segítette elő az év tavaszán pártunk III . kongresszusa, amely tovább erősítette, pártunk és népünk egységét, amely elindította és életre keltette a Hazafias Népfrontot, a minden hazáját szerető íemokratikus erők összefogását jelentő népfrontpolitikát. S hogy népünk egysége ma szilárdabb, mint bármikor a történelem folyamán, ékes bizonyságot ad■ entőségű * ** a Hazafias Népfront kongresszus II' ® UQ OO I>r /l .-n .O' mtmlón nnwnintként több, a belebéke-ahogy berlini bár nem hozott világraszóló eredtein’c" két, mégis hatalmas jeentőségü az a kétezer munkás, paraszt, volt, hiszen a négy nagyhatalomi értelmiségi és egyéb küldött, aki külügyminiszterei éppen a Szovjetunió következetes békeharc1’ a ka~ ledé emberiség egyöntetű békevágya következtében olyan a^107'at-ot hoztak, hogy hívjanak össze értekezletet a koreai és indok"®' kor" ®-s rendezésére. A nemzetkii békemozgalom ekkor is regnyutatta erejét és a nyu^at' toper »listák halogató kísérte*®* el* litre, április 26-án megke ödött a tienji tanácskozás, melyen a,ablak a #► vietnami, laoszi és kambouz‘ai ha‘i" műveletek beszüntetéséről szóló gyezményt. Az imperialisták ezután nem nyugodtak bele, hogy :* háború tűzfészke felszámolódjék, - rm,sl nyugatnémet Wehrmacht téte érdekében tettek egyre egyhangúlag avatott kormányunk < sír politikájára. S ez az egység muatkozott ,nem a napnál világosabban népi demokráciánk fejlődésének másik, igen jelentős eseményekor is, a helyi tanácsok választásakor. Egy év számvetése nem könnyű, de megkönnyíti az, hogy szabad ál, • ikh. hél öt hétre, hónapról 4 hónapra imin est készítünk. Szám vetést tettünk akkor, amikor kor a mngünk öt ével ezelőtt beindította az első ötéves tervet. De számot vet a paraszt is, amikor évi termelé set betakarítja, s elhatározza, hogy jövőre mit vet, hogy még kifizetőbb legyen a termelés. Az üzemi munkás naponta számot vet saját újjáéleszt bájával amikor a munkaidő munutáni féke megállapítja: teljesítette-e, amit ném érthetetlenebb lépéseket. í £r*nek sose vár tőle. rán került napvilágra a háborús «élt, szolgáló európai védel»5* közösség terve, amely augusztusban került a francia parlament elé A népi í>ek békeakarata azonban akkor isműnk, az elvetett mag kikért és dús . Igen bonyolult az 1954-es év mérlege, de ha számbavesszük szertefágazó eredményeit, azt állapíthatjuk meg: nem volt hiábavaló a küzdel 4 ténye- s termést hozott. Eredményeink ■nyeink nat az új esz-t bebizo nyitotta, hogy fontos . . “ j >é vált a nemzetközi politikában- syok, s ez biztató ígéret Ennek, 9 a német fasizmus 161 any" 1tendáre» ennek tapasztalataival in # nyit szenvedett francia nép hazaro_ dulunk az újnak s ezekkel a ta f *ott tiltakozásának hatására a nem A~x~'] g M Éá * zetgyulés elvetette az EVK ~t’ pasztal.tok kísérőnk et az új esztendőben még jobb eredményt. •it<5' - Köszöntjük pártunkat !Ezen a napon tizedszer köszönthetjük szabadon az új esztendőt. Tíz szabad, gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött 1944. december másodika, Kaposvár felszabadulása óta, tíz éve vezet bennünket pártunk a felemelkedés útján. Köszöntjük ezen a napon a pártot, népünk vezetőjét — s amikor boldog új esztendőt kívánunk Somogy népének, hálával és szeretettel gondolunk pártunkra, pártunk vezetőire az elmúlt tíz évért , a dán következő még szebb, gazdagabb esztendőkért. Hazánkban s így Somogy megyében egyetlen lépést nem tehetünk anélkül, hogy ne érezzük e tíz esztendő eredményeit, amelyekben dolgozó népünk vágya, alkotó munkája vált valóra. A mi pártunk összeforrott a néppel, hiszen minden intézkedése, tette, határozata népünk jobblétét, életünk szebbé tételét szolgálta s szolgálja. Eredményeinket, boldog életünket s jövőnket köszönjük az újesztendő napján pártunknak. Köszönjük dolgozó parasztságunk nevében, hogy mezőgazdaságunkat elindította a felvirágzás útján. Köszönjük lyunk nevében, hogy megyénk az iparosodás útjára lépett, hogy munkásaink munkásosztály az emberi életet élhetnek; orvosaink, tanáraink — az értelmiség nevében köszönjük azt a végtelen, megbecsülést és szeretetet, amellyel pártunk munkájukat értékeli. S köszönjük a gyar nép, Somogy népe nevében, hogy megteremtette a népünk minden rétegét egységbefogó nagy nemzeti tömegmozgalmat, a Hazafias Népfrontot. Köszönjük pártunknak, hogy megtanította népünket élni a szabadsággá s most, az újesztendő napján hálával és szeretettel fogadjuk, hogy mint eddig, továbbra i híven követjük a szocializmus építésének útján. VÁRNAI ZSENI: Svttvesztem éj idén 195^-ben Az új esztendő küszöbén megállok és szívem, ez örökmozgó kis motor egy percre megpihen,mint vándor, ki egy év alatt sok nagy utat bejárt, úgy állok itt és kémlelem a rejtett láthatárt. Mögöttem elmúlt napjaira tűnt felhőnyájas, előttem új, meg új napok közelgő szárnyai. . ó, hány napom hullt semmibe, belőlük mi maradt? Csupán csak néhány alkotó, termékeny pillanat. Az üres perc, mint pelyva száll, mert könnyű, magtalan, véle egy darab életünk elvész így nyomtalan, míg ifjak vagyunk hány napot fecsérlünk könnyedén? Azt hisszük, időnk végtelen, örök a nyár, a fény. Ma már tudom, hogy életem fogyó, akár a hold, az évek árnya rám terül s majd minden fényt kiolt, de csillagom sugárszeme biztatva int felém; új évet szül a Végtelen és új tavaszt a fény! Hány évem van még, nem tudom, hányszor köszönt reám új év, új kezdet, új jövő Szilveszter éjszakán?! Tudok-e szépet adni még, hogy érdemes legyen őrizni, védni, félteni e múló életem? Éjfélre jár, kezemben már a gyöngyöző pohár! Új év, mutasd meg arcodat, milliók szíve vár, mint várlak én és kérdezem — öledben mit hozol? ugye, hogy békét, életet? s nem törünk új pokol?! Ily gondok között lépem át az új év küszöbét, ott kint a téli szél recseg rézkürtökön lét! De messziről már új tavasz virágos ággal ízít és érzem: győz az ifjúság, az élet győz megint! QiaLdag, újéad! Ki tudja, mióta van így, de minden új esztendő első napján a folyóiratok, képeslapok, sőt újságok első oldaláról is feketeruhás, kormos-füstös kéményseprő mosolyog ránk, vállán kéményseprűvel és létrával, hóna alatt olykor-olykor rózsaszínbőrű kis szerencsemalaccal. »Boldog új évet!«, —kívánja szeretettel és mi jóleső érzéssel fogadjuk köszöntését. Azok közé az emberek közé tartozik ő, akiről év közben a legkevesebbet beszélünk. Valahogy nincs úgy a szemünk előtt, mint mondjuk akár az utcaseprő, gépkocsivezető, postás, pincér vagy más hasonló foglalkozású emberek. Egész évben a tetőket mássza, nagy gyakorlattal, de vigyázva lépked a csúszós meredeken, tisztítja a kéményt, hogy jó huszatja legyen, nehogy elduguljon a koromtól s véletlenül felettünk a ház. Fontos, kigyúljon nagyon fontos az ő munkája, s tegyük hozzá, nem könnyű, egyáltalán nem veszélytelen. Gondoljunk csak a zimankós téli időkre, az ólmosesőkre vagy a nagy havazásokra, amikor borzongva húzzuk össze magunkat és alig várjuk, hogy meleg fedél alá jussunk. Vagy gondoljunk a gyakran viharos erejű szélre, mely tépi a fákat, viszi az utca porát, s mi aggódva sóhajtunk fel — csak a tetőt el ne vigye a fejünk fölül. Lám, ő akkor is ott áll a helyén, bátran, félelem nélkül, akár alacsony, földszintes házacska, akár sok-sokemeletes b'rház tetején dolgozik. Ahogy mondani szokás: gyakran istenkísértés az, amit csinál. Talán ezért tartották őt már nagyapáink, sőt szépanyáink is a szerencse emberének. Talán ezért kiáltunk fel ma is örvendezve, ha utcán találkozunk vele: »Kéményseprőt látok, szerencsét találok!« — s valami buta babona előírása szerint, gyorsan megfogjuk kabátunk gombját. Persze, ő csak mosolyog ezen, megértően, barátságosan, úgy, ahogy okos felnőttek csacska gyermekeken szoktak. Tudja, hogy a szerencse nem tőle függ, s nem is a kézben szorongatott gombon, vagy a vakablakon múlik. Dehogy akar ő szerencselovag fonni. Sokkal nagy ü ” 1 számára az, ha éri az emberek megbecsülői, ha esténként a jólvégzett munka tudatával térhet haza otthonába. Hajszálon függ néha élete, de azért elit nem hagyná egy világért sem szakmáját, neki ez a ’tg.szebb, legindvlsoebb munka ... Szerény ember a kéményseprő... S most, hogy átléptük az új év küszöbét, fordítsunk egyet a szokás kerekén. Köszöntsük elsőnek őt mi! Ma nincs rajta szokott ruhája, tiszta, szép öltönyt vett fel és letörölte arcáról a kormot. Ünnepel ő is. Jókívánságainkkal tegyük még szebbé számára az új esztendő első napját! Szorítsuk meg kezét meleg barátsággal, hálás köszönettel, amiért hosszú évek óta őrzi házunkat — munkahelyünk épségét otthonunk, — szinte észrevétlenül, köszönetét nem várva, de nagy-nagy lelkiismerettel Nélkülözhetetlen, fontos embere ő életünknek ... Boldog új esztendőt, mélyseprők ! Boldog sok szerencsét •