Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

S ___­A­r, P30LETARJ .YfcSIUETEK! ^PpsM­^ Somogyi Népi Eredményekben gazdag, békés, boldog újévet kíván a lap minden olvasójának a Somosyi Néplap szerkesztősége és kiadóhivatala A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII évfolyam, I. szám­ ARA 50 FILLÉR Szombat, 1955. január 1. 1955 B Z­ÁTÓ ÍGÉRETE régi szokás, hogy az év h­ylsó napján nemcsak borospohárral,Reg­gelig tartó táncmulatságga­ b :su­­zü­nk az óévtől s köszöntjük­ az újat, hanem számadással is. Az «»esztendő utolsó napján számvetést végezünk, hogy mégegyszer, s tve ma:­mns előtt lássuk az eltelt vet, s annak tapasztalatain elindulva, míg előbbre jussunk az új esen­dőben, így tesz már hosszú idő óta nálunk is mindenki. Az év v­égi mér­­leg elkészül az egyénileg dolgoz pa­raszt portáján ugyanúgy, mint termelőszövetkezetben, de üzéreink a vezetői is számot adnak az év utol­só napjaiban a munkásoknak: mit végeztek,­­ mivel maradtak aósak -s egyben azt is, hogy mi­vel, az ni segítette az előbbrejutást mi a­kadályozta. De számot vet az rem­­er önmagával is; ez az a nap, mikor önvizsgálatot tartun és mint egy szigorú bíró, latolgt­uk: mindig jól cselekedtünk-e. megeiel­­tü­nk-e a magunk és embertanaink kiván­­­lmainak, hol hibáztunk,hogy a jövőben ezt­ el tudjuk kerüli Minden­ évben bőséges, e­gyre több indok van a számadásr: az év, mérleg, elkészítésére. N,iünk ésetében soha annyi esemény nem volt, mint az utóbbi években.Mér­­f­öl­des lépésekkel haladunk t­bbre kitűzött célunk, a boldog, szoptista Magyarország megteremtése is. S ez a hatalmas iram hónapról -nap­ra szüli a történelmi neveztességű dátumokat életünkben. Az 1954-es év bővenldett kül­­ös belpolitikai esemén­yben. Nem volna célszerű, ha ajjjró részekre «Btbil­itikVii v­­ ifÄü!j é,vf‘t 6 »nnak minden külpolitikai eset^*^’15^ sorakoztatnánk. Hogy erre­­ r' ba­rá J” viden is — mégis kitérünk, s hatal­ma­­sá duzzadt nemzetközi bokf''azt teszi' szükségessé. Elöljáróban le kell vvégezni, hogy az 1954-es év tovább fokozta a­ nemzetközi békemozd a.?. erősödését, melynek nyomán világjelentőségű esemény tört a politikában. Annak ellenére, ho­gy amerikai imperialisták és csa­csal semilyen áron sem akartak egyezni a koreai fegyverszünet. Szovjetunió vezette hatalmas tábor ismételten megmutatta,, le tudja fogni a háborús gy­ Ors a‘­tók kezét. Ezt bizonyította ban a Szovjetunió és az Áramok kormánya közötti E­ yPSU A tárgyalás az atomenergia ]Epítése- ben, melynek egyenes foglal asa volt a január 25-én Berlinbe ös­­­szesült négy nagyhatalom ki­­v‘T1i­­niszterének tárgyalása, külügyminiszteri értekezlet Az elmúlt évben még két, igen jelentős nemzetközi esemény tör­tént. A Szovjetunió, látva, hogy az Egyesült Államok és csatlósai újabb háborús mesterkedésen törik fejüket, javaslatot dolgozott ki a fegyverzet csökkentésére, valamint az atom-, hidrogén- és más tömeg­pusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötésére. Nyugaton a válasz erre az volt, hogy napirendre tűzték a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen fe­szült légkörben ült össze Moszkvá­ban az európai béke és biztonság kérdésével oglalkozó értekezlet, melynek egyedüli célja az volt, hogy a részve­t államok megakadá­­lyozzák a német militarizmus fel­támasztását. A moszkvai értekezlet deklarációja mellett nemcsak az ér­tekezleten részvevő országok népe foglalt állást, hanem a nyugati­­ or­szágok dolgozói is, akik nem akar­ják, hogy egy újabb háború tönkre­­t­egye otthonukat, szétzilálja életü­ket. A küzdelem még nem dőlt el, annyit azonban — vesszük az 1954-es év ha figyelembe nemzetközi eseményeit hogy a béke — ’ megállapíthatunk, és demokrácia napról napra erősödnek, s hogy erői a háborút kirobbantani akaró impe­­­­rializmus erői ezzel szemben további gyengülnek. Az újévi számadásból nem hagy­­­hatjuk ki a bennünket közvetlenül érintő belpolitikai eseményeket em. S ha bővelkedő nemzetközi eseményekről beszélhetünk, ezt kell mondanunk belpolitikai életünkre ’s. Történelmi év volt ez népünk életében. Tíz év telt el azóta, hogy“1 országunkat fasiszta elnyomás alól is felszabadította a Szovjet Hadsereg. ‘ Erre a tíz évre, a szabad magyar államiság születésének tizedik­­ év­fordulójára emlékezett az elmúlt na­pokban az ország népe a debreceni • •­rBzé,‘­tí­­ítéssel, a városokban, köz­ségekben tartott ünnepi ülésekkel, a felszabadulási ünnepségekkel. Másfél évvel ezelőtt pártunk jú­niusi határozata, kormányunk új programja alapozta meg az 1954-es esztendőt, s most, amikor az év eredményeivel vetünk számot, a jú­liusi út ezernyi eredményét tapasz­aljuk. Ennek­ megvalósítását segí­­­­tette elő az év tavaszán pártunk III . kongresszusa, amely tovább erősítet­te, pártunk és népünk egységét, amely elindította és életre keltette a­­ Hazafias Népfrontot, a minden ha­záját szerető í­­emokratikus erők ös­­­szefogását jelentő népfrontpolitikát. S hogy népünk egysége ma szi­­lárdabb, mint bármikor a történe­lem folyamán, ékes bizonyságot ad­­■ entőségű * ** a Hazafias Népfront kongresszu­s II' ® UQ OO I>­r /l­­ .-n .O' mtml­ón nnwnint­k­ént több, a bele­­béke-a­hogy berlini bár nem hozott világraszóló eredtein’c" két, mégis hatalmas jeentőségü az a kétezer munkás, paraszt, volt, hiszen a négy nagyhatalom­i értelmiségi és egyéb küldött, aki külügyminiszterei éppen a Szov­jet­unió következetes békeharc1’ a ka~ ledé emberiség egyöntetű békevá­­gya következtében olyan a^107'a­t-ot hoztak, hogy hívjanak össze ér­­tekezletet a koreai és indok"®' kor" ®-s rendezésére. A nemze­tkii­ békemozgalom­ ekkor is r­­egnyutatta erejét és a nyu^at' toper »listák halog­ató kísérte*®* el* l­­it­re, április 26-án megke­­ ödött a tienj­i tanácskozás, melyen a,ab­lak a #► vietnami, laoszi és kambouz‘ai ha‘i" műveletek beszüntetéséről szóló gyezményt. Az imperialisták ezután n­em nyugodtak bele, hogy :* háború tűzfészke felszámolódjék, - rm,sl nyugatnémet Wehrmacht téte érdekében tettek egyre egyhangúlag avatott kormányunk < sír politikájára. S ez az egység mu­­at­kozott ,nem a napnál világosab­­­ban népi demokráciánk fejlődésének­­ másik, igen jelentős eseményekor is,­­ a helyi tanácsok választásakor. Egy év számvetése nem könnyű,­ de megkönnyíti az, hogy szabad ál­, • ikh. hél öt hétre, hónapról 4 hónapra imin est készítünk. Szám­­­ vetést tettünk a­kkor, amikor kor­ a m­ngünk öt év­el ezelőtt beindítot­­­ta az első ötév­es tervet. De számot­­ vet a paraszt is, amikor évi terme­­lé set betakarítja, s elhatározza, hogy­­ jövőre mit vet, hogy még kifizetőbb l­egyen a termelés. Az üzemi mun­­­­kás naponta számot vet saját újjáélesz­­t bájával amikor a munkaidő mun­­után­i fék­e­­­ megállapítja: telj­esí­tette-e, amit né­­m érthetetlenebb lépéseket. í £r*nek so­­se vár tőle. rán került napvilágra a háborús «élt, szolgáló európai védel­»5* közös­ség terve, amely augusztusb­an ke­­rült a francia parlament el­é A nép­i í>ek békeakarata azonban a­kkor is­­­műnk, az elvetett mag kikért és dús . Igen bonyolult az 1954-es év mér­­­lege, de ha számbavesszük szerte­­f­ágazó eredményeit, azt állapíthatjuk­­ meg: nem volt hiábavaló a küzdel­ 4 ténye- s termést hozott. Eredményeink ■nyeink na­­­­t az új esz-t bebizo nyitotta, hogy fontos . . “ j >­­é vált a nemzetközi pol­itikában- syok, s ez biztató ígéret Ennek, 9 a német fasizmus 161 any" 1tendáre» ennek tapasztalataival in­ # nyit szenvedett francia nép hazaro_ dulunk az újnak s ezekkel a ta­ f *ott tiltakozásának hatására a nem A~x~'] g M Éá * zetgyulés elvetette az EVK­ ~t’ pasztal.tok kís­érőnk et az új esz­tendőben még jobb eredményt. •it<5' - Köszöntjük pártunkat !Ezen a napon tizedszer köszönthetjük szabadon az új esztendőt. Tíz szabad, gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött 1944. december másodika, Kaposvár felszabadu­lása óta, tíz éve vezet bennünket pártunk a felemelkedés útján. Köszöntjük ezen a napon a pártot, népünk vezetőjét — s amikor boldog új esztendőt kívánunk Somogy népének, hálával és szeretettel gondolunk pártunkra, pártunk vezetőire az elmúlt tíz évért , a­­­ dán kö­vetkező még szebb, gazdagabb esztendőkért. Hazánkban s így Somogy megyében egyetlen lépést nem tehetünk anélkül, hogy ne érez­zük e tíz esztendő eredményeit, amelyekben dolgozó népünk vágya, alkotó munkája­­ vált valóra. A mi pártunk összeforrott a néppel, hiszen minden intézkedése, tette, határozata né­pünk jobblétét, életünk szebbé tételét szolgálta s szolgálja. Eredményeinket, boldog életünket s jövőnket köszönjük az újesztendő napján pártunknak. Köszönjük dolgozó parasztságunk ne­vében, hogy mezőgazdaságunkat elindította a felvirágzás útján. Köszönjük lyunk nevében, hogy megyénk az iparosodás útjára lépett, hogy munkásaink munkásosztá­ly az emberi életet élhetnek; orvosaink, tanáraink — az értelmiség nevében köszönjük azt a végtelen, megbecsülést és szeretetet, amellyel pártunk munkájukat értékeli. S köszönjük a gyar nép, Somogy népe nevében, hogy megteremtette a népünk minden rétegét egységbefogó nagy nemzeti tömegmozgalmat, a Hazafias Népfrontot. Köszönjük pártunknak, hogy megtanította népünket élni a szabadsággá s most, az új­esztendő napján hálával és szeretettel fogadjuk, hogy mint eddig, továbbra i híven követjük a­ szocializmus építésének útján. VÁRNAI ZSENI: Svttvesztem éj idén 1­95^-ben Az új esztendő küszöbén megállok és szívem, ez örökmozgó kis motor egy percre megpihen,­­­mint­­ vándor, ki egy év alatt sok nagy utat bejárt, úgy állok itt és kémlelem a rejtett láthatárt. Mögöttem elmúlt napjaira tűnt felhőnyájas, előttem új, meg új napok közelgő szárnyai. . ó, hány napom hullt semmibe, belőlük mi maradt? Csupán csak néhány alkotó, termékeny pillanat. Az üres perc, mint pelyva száll, mert könnyű, magtalan, véle egy darab életünk elvész így nyomtalan, míg ifjak vagyunk hány napot fecsérlünk könnyedén? Azt hisszük, időnk végtelen, örök a nyár, a fény. Ma már tudom, hogy életem fogyó, akár a hold, az évek árnya rám terül s majd minden fényt kiolt, de csillagom sugárszeme biztatva int felém; új évet szül a Végtelen és új tavaszt a fény! Hány évem van még, nem tudom, hányszor köszönt reám új év, új kezdet, új jövő Szilveszter éjszakán?! Tudok-e szépet adni még, hogy érdemes legyen őrizni, védni, félteni e múló életem? Éjfélre jár, kezemben már a gyöngyöző pohár! Új év, mutasd meg arcodat, milliók szíve vár, mint várlak én és kérdezem­­ — öledben mit hozol? ugye, hogy békét, életet? s nem tör­ünk új pokol?! Ily gondok között lépem át az új év küszöbét,­­ ott kint a téli szél recseg rézkürtökön­­ lét! De messziről már új tavasz virágos ággal ízít és érzem: győz az ifjúság, az élet győz megint! QiaLdag, újéad! Ki tudja, mióta van így, de minden új esztendő első napján a folyóiratok, képeslapok, sőt újsá­gok első oldaláról is feketeruhás, kormos-füstös kéményseprő moso­lyog ránk, vállán kéményseprűvel és létrával, hóna alatt olykor-oly­kor rózsaszínbőrű kis szerencse­malaccal. »Boldog új évet!«, —kí­vánja szeretettel és mi jóleső ér­zéssel fogadjuk köszöntését. Azok közé az emberek közé tar­tozik ő, akiről év közben a legke­vesebbet beszélünk. Valahogy nincs úgy a szemünk előtt, mint mondjuk akár az utcaseprő, gép­kocsivezető, postás, pincér vagy más hasonló foglalkozású embe­rek. Egész évben a tetőket mássza, nagy gyakorlattal, de vigyázva lépked a csúszós meredeken, tisztítja a kéményt, hogy jó hu­s­zatja legyen, nehogy elduguljon a koromtól s véletlenül felettünk a ház. Fontos, kigyúljon nagyon fontos az ő munkája, s tegyük hozzá, nem könnyű, egyáltalán nem veszélytelen. Gondoljunk csak a zimankós téli időkre, az ólmos­­esőkre vagy a nagy havazásokra, amikor borzongva húzzuk össze magunkat és alig várjuk, hogy meleg fedél alá jussunk. Vagy gon­doljunk a gyakran viharos erejű szélre, mely tépi a fákat, viszi az utca porát, s mi aggódva sóhaj­tunk fel — csak a tetőt el ne vi­gye a fejünk fölül. Lám, ő akkor is ott áll a helyén, bátran, félelem nélkül, akár alacsony, földszintes házacska, akár sok-sokemeletes b'rház tetején dolgozik. Ahogy mondani szokás: gyakran isten­kísértés az, amit csinál. Talán ezért tartották őt már nagyapáink, sőt szépanyáink is a szerencse emberének. Talán ezért kiáltunk fel ma is örvendezve, ha utcán találkozunk vele: »Kémény­seprőt látok, szerencsét találok!« — s valami buta babona előírása szerint, gyorsan megfogjuk kabá­tunk gombját. Persze, ő csak mo­solyog ezen, megértően, barátságo­san, úgy, ahogy okos felnőttek csacska gyermekeken szoktak. Tudja, hogy a szerencse nem tőle függ, s nem is a kézben szoron­gatott gombon, vagy a vakablakon múlik. Dehogy akar ő szerencse­­lovag fonni. Sokkal nagy ü ” 1 számára az, ha­­ ér­i az emberek megbecsülő­i, ha esténként a jól­­végzett munka tudatával térhet haza otthonába. Hajszálon függ néha élete, de azért elit nem hagy­ná egy világért sem szakmáját, neki ez a ’t­g.szebb, legindvlsoebb munka ... Szerény ember a kéményseprő... S most, hogy átléptük az új év küszöbét, fordítsunk egyet a szo­kás kerekén. Köszöntsük elsőnek őt mi! Ma nincs rajta szokott ru­hája, tiszta, szép öltönyt vett fel és letörölte arcáról a kormot. Ün­nepel ő is. Jókívánságainkkal te­gyük még szebbé számára az új esztendő első napját! Szorítsuk meg kezét meleg barátsággal, há­lás köszönettel, amiért hosszú évek óta őrzi házunkat — munkahelyünk épségét otthonunk, — szinte észrevétlenül, köszönetét nem vár­va, de nagy-nagy lelkiismerettel Nélkülözhetetlen, fontos embere ő életünknek ... Boldog új esztendőt, mélyseprők ! Boldog sok szerencsét •

Next