Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

1 —— X VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! '*APq$\ " Somogyi Néplap A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGY­EI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA | Kedd, 1955. március 1. Xil. evisugaui, 50. szám. JUul 1>U McLCK Néhány szó a pártok­tatás megjavításának feladatairól Megyénk Hazafias Népfront bizottságai április 4-re készülnek Tehetetlen támadósora miatt csak egy pontot szerzett a Kinizsi Hogyan győzhetjük le Baranyát? Erről tanácskozott a begyűjtési aktíva-ülés vasárnap Február 27-én, vasárnap begyűjté­si vagy aktívaülésre jöttenk össze Ka­posvárott, a Vörös Csillag filimszín­­házban megyénk begyűjtési dolgozói, kiváló itenmen­őszövetkezeit­i tagok, élenjáró egyéniség gazdálkodó dolgo­zó parasztok, számos párt- és állami fu­nkcionári­us, hogy megbeszéljék megyénk begyűjtési munkáj­árnak ed­digi eredményeit, sarámyosságai­t és a következő feladatokat. Sok szó esett a felszabadulásunk 10. évfordulójá­nak tiszteletére tett ver­senyválalá­­sok teljesítéséről, a Baranya megyé­vel folytatott párosve­rsenyről. A beszámoló, melye­t Csutak Pál elvtárs, a Megyed­­ Begyűjtési Hiva­tal vezetője tartott, áttekint­­hető ké­pet adott megyénk begyűjtési imtii­­kájáról. Somogy éveken á­t az utolsó megyék között haladt a begyűjtés­ben­. A jég tavaly a kongresszusi ver­seny idején tört meg, s megyénk a dolgozó parasztok lelkesedése, áldo­zatkészsége, a tanácsszervek jó szer­vező és mozgósító munkája ered­ményeként a 2. helyre került. Azóta is szép eredmények születnek, s min­den értékelésnél megtisztelő helye­zést ér el Somogy megye — mond­ta Csutak «Mérs, majd így folytatta Most ismét nagy feladat előt­t ál­lunk. • A fel­szabadulás 10. évfor­dulójának tiszteletére, amikor az or­szág népe nagy lelkesedéssel, teljes odaadással versenyez, úgy kell küz­­denünk, hogy­­ az elsők között emle­gessék megyénket, hogy győzt­esen kerüljünk ki a Baranya megyeiekkel folytatott párosversenyből. Csutak elvtárs ezután ismertette a begyűjtés jelenlegi helyzetét. El­mondta, hogy a hízotttser­tés-, vágó­marha- és tejbeadási kötelezettség első két hónapra esedékes részét még nem teljesítettük, pedig a határ­idő már lejárt. A tojás- és baromfi­beadás már jobb képet mutat­ott túlteljesítés is van. De jó eredményről csak akkor be­szélhetünk, ha dolgozó paraszt­ságunk minden beadási cikkből egyaránt határidőre teljesíti ál­lam iránti kötelezettségét. Ehhez sok segítséget kell nyújtaniuk begyűjtési dolgozóinknak, begyűjtési megbízottaknak, a a falusi taná­csoknak, az élenjáró dolgozó parasz­toknak. Begyűjtési megbízottaink feladata jó népnevel­őmunkájuk, meggyőző agitációjuk mellett a tör­vényesség­­ betartása, a rendeletek ér­vényesítése. Nagy szükség van a tanácsok, a falusi alapszervezetek és begyűj­tési megbízottak szoros együtt­működésére. A dolgozó parasztok, a termelőszö­vetkezetek igen nagy lélekjetszedésse­l láttak neki az 1955-ös év feladatai teljesítésének. Április 4 tisztel ©­ére 240 község, több mint 200 termelő­­szövetkezet és 11 640 dolgozó paraszt tett vállalást. E vállal­atok többsége a begyűjtési tervek határidő előtti teljesítésére vonatkozik. 4033 dogozó paraszt már teljesít­ette is vállalását­. Napról napra újabb és újabb jelen­tések érkeznek az adott szó végóra­­véír­­ásairól. A beszámolót több hozzászólás kö­vette. Püspök István elvtárs, a fo­­nyódi járás begyűjtési helyettes vezetője szerint"hivatalának a községi begyűjtési megbízot­taknak az eddiginél sokkal na­gyobb segítséget kell adni, hogy feladataikat jól elláthassák. Ígéretet tett, hogy begyűjtési meg­­bízottjainak módszerbeli segítséget is ad, s ezzel is elősegíti, hogy a fo­­­­nyódi járás az elsők­ között legyen. Kiss István elvtárs, a Tejipari Egyesülés igazgatója a tejbegyűjtés­ben mutatkozó súlyos lemaradás­­ megszüntetésére felajánlotta, hogy a tejipari dolgozók, a községi gyűjtők jó népnevelő munkával tejiks­­az­­ eddiginél sokkal nagyobb gondot­­ ford­í­tatnak a dolgozó parasztok moz­gósítására. Tejszállítási szerződéseket kötnek a begyűjtés teljesítésének­­ előmozdítására. Boszkovics János elvtárs, a so­­m­ogyjádi Augusztus 20 TSZ elnöke elmondta, hogy termelőszövetkezetük mindig pontosan teljesíti állam irán­ti kötelezettségét, de ezzel nem elé­gednek meg. Megadnak minden se­gítséget a tanácsnak ahhoz, hogy a község valamennyi dolgozó paraszt­ja hozzájuk hasonlóan cselekedjék. A begyűjtése aktíva felhívással fordult a megye termelőszövetkeze­teihez és egyénileg dolgozó paraszt­jaihoz. A felhívás arra szólítja fel megyénk termelőszövetkezeteit és egyénileg dolgozó parasztjait, hogy március 28-ig maradéktalanul­ tel­jesítsék első negyedévi beadási kö­telezettségeiket. ÁPRILIS­I TISZTELETÉRE a Kaposvári Mélyfúró Vállalat dolgozói eredményesen veszik ki részüket az országos nagy versenyből A felszabadulási verseny februári szakaszában jónéhány kiemelkedő eredmény született a Kaposvári Mélyfúró Vállalatnál, Szabó Jenő, Hronyecz Ferenc és Strohr­inger Fe­renc motorszerelők ,példáu­l, akik két darab Diesel-motorral egybeépített MÁVAG-kompresszor javítását vál­lalták, ígéretüket nemcsak tel­jesítik, , hanem a két motoron kívüli további egy darab MÁVAG-ot fognak meg­javítani, időközben pedig elvégezték két db MIB-motor ellenőrző javítá­sát Guzmics Béla lakatos egyúttal a vállalat DISZ-titkár­a is. Brigád­jával nemrég 30 fm kerítés készítését kezdte el Az ifi-brigád arra törekszik, hogy hibátlan munkát végezzen, s hogy anyagtakarékossági cél­munkáját is elvégzi A külső fúróberendezések közül kiváló és példamutató teljesít­ményt ért el Horváth fúrómester brigádja, mely 60 fm tervével szemben 139.20 fm-t fúrt le, ami 206 százalékos tervteljesítéssel egyenlő. kitűzéseikért maradéktalanul ; Majoros fúrómester brigádjának 80 megvalósítsák. A felszabadulási verseny megindula­ nem volt az előirányzott terve, az arv­­űk áll ,túlteljesítették ezt, s 106,13 sa óta még mindig érkeznek feliajénr­ métert fúrtak, ez pedig 132 százalé­­kások a vállalat műszaki osztályára, kos .terv-teljesítésnek felel meg. Baranyai Béla és Tins Antal diszis- t­­­indössze 2 százalékkal marad mö­­ták pl. bejelentetitek, hogy április 4 - öt­tük Laurinyecz fúrómester bri­t tisztel­etére a KH 127-es berendezés muinkagépeiit a­­ berendezés átszáll­ítá­­si ideje alatt megjavítják. Vadát helyett. Béla esztergályos pedig azt ajánlotta A Kaposvári fél, hogy beütemezett munkája met­gádja, melynek tagjai 106,16 fm munkát végeztek el az előírt 75 fm Mélyfúró Válla­lat dolgozó eredményesen veszik ki rá­tett egy darab sebességváltós eőtét gzjjket az országos nagy versenyből, de még az eddiginél is sokkal na­gyobb figyelmet kell fordítaniuk az anyaig­­akarékosságra és az önköltség­csökkentésre. E két fontos tényező betartása mellett túlteljesített terv­vel járulhatnak hozzá a felszabadu­lási verseny sikeréhez. ÜZEMI KONFERENCIA A TEXTILMŰVEKBEN nyozta: A Kaposvári Textilművek munkásainak egy emberként kell dol­­gozniuk a könnyűipari konferencia határozatainak megvalósításáért, hogy évi tervüket határidő előtt, de­cember 20-ra befejezhessék. Az igazgató elvtárs előadása után több értékes javaslat hangzott el, például a TMK munkájának megja­vításával, a munkaverseny szerve­zésével, a műszaki vezetők tekinté­lyének megszerzésével és az anyag- Róna elvtárs befejezésül hangjú- takarékossággal kapcsolatban. Az utóbbi időben kifogástalan minőségi fonalat állított elő a gyár. De még mindig előfordul, hogy egyes műszaki dolgozók a minőség terén előforduló hiá­nyosságokat a nyersanyag hibái­ra fogják rá, hollett ők nem tartják be a külön­böző technikai utasításokat, vagy a regie-műhely nem gyárt megfelelő alkatrészeket Hangsúlyozta az újí­tások jelentőségét, valamint helyes műszaki­­ intézkedések foganatosítá­sát a sok általános beszéd helyett Meg kell szüntetni azt a megenged­hetetlen pazarlást, mely egyes anya­gok beszerzésénél gyakran előfor­dul. Megtörtént például, hogy a gépkefé­ből 197 db-ot rendeln­ek, ho­lott egész évben mindössze 65 dara­bot használnak el. Igen fontos feladat­ a munkaver­seny fokozott fejlesztése. Még most is előfordul olykor, hogy a vállalás nincs összhangban az üzem előtt álló feladatokkal, s ezen sürgősen változtatni kell. A takarékosság terület­én épp úgy, mint az ellenőrz­ésnél szintén akad m­ég kívánnivaló Ahhoz, hogy könnyűipari konferencia által meg­a­határozott feladatoknak eleget tud­jon tenni az üzem, szükséges a veze­tés színvonalának további emelése A Kaposvári Textillművek műsza­ki dolgozói a múlt héten műszaki konferencia keretében vitatták meg a nemrég Budapesten tartott kön­­­nyű­ipari konferencia anyagát Az üzemi konferencia előadója Ró­na Imre igazgató elvtárs volt. Be­számolójában értékelte az üzem 1954. évi eredményeit. A további feladatok között elsőként a tervek minden vo­natkozásiban maradéktalan teljesíté­sét határozta meg. . A százalékok emelése méltát­l a minőségre is nagy gondot kell fordítani Még mindig nagy a lemaradás a sertésbegyűjtésben! A begyűjtési héten járásaink a sertésbegyűjtésben jelentős ered­ményeket értek el, ezt főleg a marcali és siófoki járásnak kö­szönhetjük. Súlyosan hátráltatja azonban megyénk begyűjtési ter­vének teljesítését a barcsi és nagyatádi járás, ahol a múlt hé­­­ten a legkevesebbet gyűjtötték be. Ezekben a járásokban főleg az a lemaradás oka, hogy sok a múlt­évi hátralékos, de az idei is és ezek nincsenek megfelelően rá­szorítva arra, hogy társuljanak hízott sertés vásárlására. Erélyte­lenség, könyörgés jellemzi például a háromfai, bolhói tanácsot is a hátralékosokkal szemben. Szigorúan el kell számoltatni a hátralékos kulákokat /É­lig értünk Dombóvárra, a IV. békekongresszusra uta­zó somogyi küldöttek kocsija már nótaszótól volt hangos. Negyven torokból szállt a dal, váltogatva mozgalmi induló, szép somogyi népdal. Feszült várakozás égett minden szempárban, a nagy utazás izgalma ott izzott az arcokon. Nagy feladat előtt állt ez a negyven somogyi­ tsz-tag, egyéni gazda, ipa­ros, gyári munkás, pedagógus, or­vos, pap. Rájuk bízta Somogy dol­gos népe az üzenetátadás megtiszte­lő feladatát. Azzal engedték útnak küldötteiket, hogy tolmácsolják kongresszusnak, az egész világnak, a­hogy a somogyi virtus nem veszett ki, s ha arról van szó, hogy a szom­szédos Baranyában többet, okosab­ban termelnek, mi arra — ha lehet —­ ráduplázunk. Sokezernyi aláírást bíztak rájuk, hiszen megyénk min­den becsületes embere irtózik a há­borútól, nem akarja, hogy újra já­romba, bombazáporba, szenvedésbe fulladjon boldog életünk. Ez az erő, akarat, a megbízatás fontossága do­bogtatta együtt a szíveket a béke­küldöttek kocsijában. Sok kedves élmény tette még szebbé, emlékezetesebbé az utat. Mi­után a baranyai küldöttek kocsija a miénk előtt volt, itt is kialakult a vetélkedés. A baranyaiak somogyi nótákkal köszöntötték a somogyia­kat. Persze, mi sem voltunk restek és perceken belül visszaadtuk a lá­togatást a baranyai népdalokkal. Gyorsan szálltak a percek és perc­nyi pontossággal rohant a behavazott szűzi tájon a gyorsvonat. Budafok­nál már a készülődés láza lett úrrá a szakaszban, s ez csak akkor ült el­­ némileg, amikor a Keleti-pályaudva­ron ismét szilárd talajt éreztünk a lábunk alatt. Milyen megható volt I S a fogadtatás! Pesti MNDSZ-asszo­­nyok pompás szekfűcsokorral kö­szöntötték a somogyi békeküldötte­ket. Villantak a fényképészek lám­pái és észre sem vettük, hogyan ju­tottunk ki az utcára s máris a szá­munkra kijelölt, hatalmas autóbusz­ban robogtunk szállásunkra ... Délután két óra. A kongresszus megkezdése előtt mintegy kétezernyi küldött, meghívott ven­dég ismerkedett az ünnepi díszben pompázó Sportcsarnokkal­­ és egy­mással. Nem volt szükség hivatalos összeismertetésre, szertartásos bemu­tatkozásra, hiszen itt mindenki is­merős: magyar és békeharcos. Ki­­sebb-nagyobb beszélgető csoportok alakultak, szinte tapintható volt: mi mindannyian egy célért küzdünk, a békéért! Népviseletbe öltözött lá­nyok, menyecskék, magas rangot vi­selő különböző felekezetű papok, ter­melőszövetkezeti elnökök, középpa­rasztok mind megtalálhatók voltak egy-egy csoportban. És megkezdődött a kongresszus. A béke elszánt hadserege gyűlt itt ös­­­sze. Mint díszszemlén a katonák, fe­szes vigyázzba merevedtek a Him­nusz hangjaira ifjak és vének. Hogy egy szót se mulasszanak, nagy figyelemmel hallgatja mindenki Andics Erzsébet elvtársnő beszédét. Repül az idő, máris a hozzászólások foly­nak. Kossuth-díjas művészek, tudó­sok, a nép egyszerű fiai, kérgeskezű munkások, parasztasszonyok emelik fel tiltakozó kezüket és szavukat kül­dőik, az egész magyar nép nevében, a háború ellen. Szó ki nem fejezheti azokat az érzéseket, melyeket a felszó­lalások kiváltottak. Csók István, né­pünk szeretett festőművésze a világ jó embereihez szólt, akikben erősebb a jóság, a szeretet érzése, mint a há­borúra törekvők gonoszsága. S ha a jó emberek összefognak, minden, minden sikerül — mondta az idős művész. Hadd idézzek Brezanóczy Pál ér­seki helynök felszólalásából egy részt, amely kommentár nélkül, ön­magáért beszél: — A hirosimai bombakráter fölé a katolikus egyház templomot emelt, a béke templomát. E templom tor­nyában naponta megkondulnak harangok és negyedórán át zúgnak. a A béke harangjai ezek. Pontosan ott, ahol valamikor a német ágyú­kat gyártották és a »V-«-fegyvereket kovácsolták, ott, német földön ön­tötte ezeket a harangokat a helyesen magára ébredő német nép és elküld­te ajándékul a hirosimai béketemp­lomnak. Gyönyörű hasonlatok­­ születtek ezen a kongresszuson, örökérvényű igazságok kaptak új kifejezési for­mát, új fényt ezzel. Néhányat közü­lük: Greilich Ferenc hatvanéves solt­­vadkerti parasztember »megrefor­málta­« egyik régi közmondásunkat. Szerinte a múltban helytálló volt, hogy az idős emberre azt mondták: már megette a kenyere javát, így módosította: már megtermelte a ke­nyere javát. S ő mégis, öreg ember létére egész évi adóját, baromfibe­adását teljesítette — így védi a bé­két. Az egyik küldött a »hol szakad el a legkönnyebben a lánc« hason­latot bogozta. Egyszerűsített rajta: szerinte a lánc olyan erős, mint a leggyengébb szeme ... JO­S a külföldi küldöttek felszó­l­­­­lalása!... Josef Lukacevic csehszlovák vendégünk, Kim Gi Szu, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság békeharcosa, I. Karol Tel­­bizov bolgár küldött tolmács nélkül léptek az emelvényre, s magyarul szóltak a küldöttekhez. Erwin Eckert Nyugat-Németország akaró dolgozóinak üdvözletét békét tol­mácsolta s beszámolt a hősies harc­ról, melyet a nyugatnémet dolgozók vívnak a háború ellen. A többi kö­zött a következőket mondotta: — Ezekben az órákban, amikor mi itt tárgyalunk, a bonni parlamentben arról folyik a tárgyalás, hogyan kel­lene újra felfegyverezni Nyugat-Né­­­tországot. Ez a parlamenti tárgya­lás szöges ellentétben van az egész német nép akaratával. Ezekben napokban ezer és ezer tüntető vonul a fel Bonnban és azért tüntetne­:­, hogy megmutassák: nem fogják tűrni, hogy a párizsi szerződéseket ratifi­kálják. Kifejezésre juttatta, hogy a német nép tudja, mögötte van a bé­ketábor sokszázmilliós ereje és a bé­ketábor élén ott van a Szovjetunió, amely mint valami védelmi pajzsot tartja a német nép fölé az ő mérhe­tetlen és hatalmas erejét. S a kongresszus második napján, a délutáni tanácskozás kezdetén, ami­kor az elnöklő Dácsán Mihályné, a szegedi békebizottság titkára beje­lentette, hogy Paul Robeson üdvöz­letét és magyar nyelven előadott­­ három dalát közvetítik, néma csend ülte meg a Sportcsarnokot. Ej fel­A másik súlyos hiba a sertésbe­gyűjtésben, hogy a kulákok hát­ralékát nem hajtják be. A szent­­gáloskéri tanács például csak ak­kor figyelt fel egyik kulákra, mi­kor az már öt hízót eladott s nem volt mivel saját beadását biztosítania. csendült Paul Robeson csodálatos hangja. Ránki György: Dal a népek egyetértéséről, Kodály Zoltán: A jó , lovas katonának és Erkel Bánk bán operájából a Hazám, hazám című áriát énekelte magyar nyelven. Nem férfidolog a sírás, de ezekben a per­cekben kevés férfi­szem maradt szá­razon ... G­­yőry Elemér dunántúli refor­­mátus püspök egy történettel illusztrálta felszólalásában, hogy református papok hű harcosai a bé­a­kének: — Az Alpok egyik turista­házának egyik alkalmazottjának az a feladata, hogy hajnalban, napföl­kelte előtt harangszóval ébressze a turistaház vendégeit, így adja hírül a közelgő, csodálatosan szép alpesi napfelkeltét. Egy hajnalban sűrű fel­hő borította a láthatárt. Vajon, ma is ébresszen-e? — ezen töprengett. Hosszas vizsgálódás után egy te­nyérnyi világos foltot sikerült felfe­deznie. Gondolkozás nélkül meghúz­ta a harangkötelet. A szálló vendé­gei méltatlankodni kezdtek az éb­resztés miatt — hiszen borús idő volt. De egy óra múlva kisütött a nap és feltárta csodálatos panorá­máját a vidék,­­­­­­m­­egünk is borús néha és mi mégis szüntelenü­l harangozunk. Még akkor is, ha vér serken útjainkból... Gyönyörű ünnep, felejthetetlen él­mény volt részt venni ezen a kong­resszuson. Erő, igazunk tudatába ve­tett hit, harcos békeakarat jellemez­te kezdetének első percétől az utol­sóig. A, somogyiak, mint katona új harci vértjében, úgy foglaltuk el helyeinket a hazafelé induló vo­naton. Fegyvert nyertünk, mellyel csatát is nyerünk Somogyban a bé­kéért folyó küzdelemben. PÓCZA JANOSNÉ. ^t­önnjörü iimiep, leLefthztetlen élmítttj

Next