Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-05 / 184. szám

V­LAG PROLET­ARI 41 EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Az MDP SOMOGY MEGYE? BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 184. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Vasárnap, 1956. augusztus 5. A megyei kommunista nagy­aktíva illése A Magyar Dolgozók Pártja Somogy megyei Bizottsága 1956. augusz­tus 4-én, szombaton Kaposvárott a Vörös Csillag filmszínházban kom­munista nagyaktíva ülést tartott. A nagyaktíva ülést Tóth István elv­társ, a Megyei Pártbizottság első titkára nyitotta meg. Hevesi János elv­társ, a Megyei Pártbizottság titkára ismertette a Központi Vezetőség 1956. július IS—21-i ülésének határozatából adódó feladatokat. A nagy­aktíva ülésen megjelent és felszólalt Ács Lajos elvtárs, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Vezetőség titkára, Somogy m­. képviselője is. A nagyaktíva ismertetésére keddi számunkban visszatérünk. AlLKOTMÁNYUNK TISZTELETÉRE... Mi is válaszolunk Toponárnak Toponár versenyfelhívására vála­szoljuk, hogy a mozgalomhoz Zi­­m­ány termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztsága is csatlakozik. Vállaljuk, hogy III. negyedévi adó­bevételi tervünket alkotmányunk ün­nepéig 70 százalékra, szeptember 20- ig pedig 106 százalékra teljesítjük. Vállaljuk továbbá, hogy k­enyér- és ta­karmányga­bonabeadási kötele­zettségünket a cséplőgéptől maradék­talanul teljesítjük s biztosítjuk, hogy alkotmányunk ünnepére egyet­len hátralékos sem lesz. Oláh Gyula vb-elnök, Ronga Ferenc, a Hazafias Népfront el­nöke, Szíjártó Kálmán állandó bsz. elnök, Vörös György tsz-el­­nök. Példamutató adófizetők­ ­ f 1956. augusztus 1 óta a répáspusz­tai Első ötéves Terv Tsz 15 000 Ft­­(„ *t, Laposa György népf­ront-elnök ap­ja, Laposa Antal 14 holdas középpa­raszt 2000 forintot fizetett be adóba, ezzel a harmadik negyedévi kötele­­zettségét teljesítette. Ugyancsak pél­damutatóan teljesített Kovács Pál, aki 700 forintot, Kulcsár György, aki 500­ forintot, Andok István pe­dig 400 forintot fizetett adóba. (Sal­­lai Lajos vb-elnök levele nyomán.) Kaposfő sem akar lemaradni A kaposfőiek levélben jelentették be csatlakozásukat a toponáriak és a ka­­smarkútiak versenyéhez, ígérik, hogy augusztus 20-ra náluk sem lesz hátra­lékos termelő. A községükben dolgozó két cséplőcsapat párosversen­yben küzd egymással: ki csépel több gabonát. csatlakozást Sárdi József vb-elnök, Mű­n­dig József, a begyűjtési állandó bizott­ság elnöke és Gőgös Ferenc begyűjtési megbízott írták alá. Mi azt válaszoljuk n­ekik, azt kérjük tőlük is: a szavakat kövessék a tettek. A zimányi dolgozó parasztok eladják gabonájukat az államnak Ahogy halad a cséplőgép Zimány­­ban, úgy gyűl a gabona nemcsak az egyéni gazdák padlásain, az állami raktárakban is. Eddig minden dol­gozó paraszt a cséplőgéptől tett ele­get állampolgári kötelezettségének. A felesleg kenyérgabonát is eladják az államnak — közvetlenül a cséplő­géptől. Minek foglalja az is a he­lyet a padláson? — tartják a rimá­nyiak. Szíjártó Kálmán egyéni gazda pl. 12, Bizderi Gáspár 8, Takács Pál pedig — hogy csak a nagyobb téte­leket említsük — 7 mázsa kenyérga­bonára kötött értékesítési szerző­dést, és már be is szállították az ál­lami begyűjtőhelyre. Mától kezdve a Siófoki Járási Tanács őrzi az elsőséget hirdető megyei vándorzászlót A megyei versenybizottság döntése alapján a siófoki járást illeti a Me­gyei Tanács VB vándorzászlaja. A siófokiak elsőségre tettek szert a ga­bona, hús, tej, tojás és baromfi együttes begyűjtésében és az adófi­zetésben. A cséplésiben pedig a ne­gyedikek voltak július 31-én. A ver­senyre, győzelemre buzdító vándor­zászlót a fonyódiak — ha fájó szív­vel is — ma viszik el új birtoko­suknak: a siófokiaknak. Reméljük, a zászló még jobb munkára lelkesít; a siófoki járás vezetőit, tsz és egyé­ni parasztjait. A Megyei Begyűjtési Hivatal legutóbbi értékelése szerint a járások sorrendje a gabonabegyűjtésben a következő: A búzabegyűjtésb­en:1. siófoki, 2.vári járás. Az árpabegyűjtésben: tabi, utolsó a csurgói és a nagyatádi a barcsi, 2. a nagyatádi, utolsó járás. A rozsdegyűjtésben: 1. a bar­csi, 2. a siófoki, utolsó a tabi, kapos-siófoki és a tabi járás. versenybizottság értékelése szerint a járások helyezése a II. ver­senyszakaszban: Járás: össz.­pontszám: Járási tanácselnök: 1. siófoki 93,7 Nagy Lajos 2. fenyódi 89,8 Király Ferenc 3. marca­i 85,6 Papp Ferenc 4. kaposvári 84,3 Suri Sándor 5. nagyaitádi 34,1 Sasvári Ferenc 6.­­barcsi 82,4 Mátyás József 7. csurgói 82,2 Vörös Gábor 8. tabi 77,6 Tengerdi Imre A gabona, állat és állati­ termék összesített begyűjtésében a sorrend: Járás: Összbúza mázsa: Járási hegy. kiv. vez.: 1. siófoki 56,86 Gajdosi László 2. fonyódi 56,75 Győrei József 3. csurgói 53,33 Horváth György 4. nagyatádi 51,36 Kovács János 5. kaposvári 50,65 Balassa Tibor 6. tabi 50,63 Üst Géza 7. marcali 49,17 Borbándi Ambrus 8. barcsi 47,07 Siszler István Kitűnőre vizsgáztak a gépek az állami gazdaságokban Megyénk tíz állami gazdaságában az aratást, háromban pedig — a so­­mogytarnócaiban, felsőbogátiban, kaposváriban — már a cséplést is befejezték. Négy állami gazdaság­ban van még kisebb-nagyobb terü­leten aratni való: a bárdibükki, csil­lagpusztai, kutasi és vityai gazda­ságban. Egy kombájnra 176, egy kévekötő aratógépre 109 hold teljesítmény jut eddig. Külön köszöntjük a megyénkben első helyen, az országos verseny leg­jobbjai közt haladó kombájnost, Ki­rály János elvtársat, aki a Csillag­pusztai Állami Gazdaságban mosta­náig 420 holdról, 4280 mázsa gabonát takarított be gépével. Ilyen ered­ményt még senki nem ért el Somogy­ban, amióta kombájnok dolgoznak a somogyi földeken. A kombájnvezetők versenyében legjobbak. Kombá­jnos: 1. Király János 2. Mihalics Géza 3. Vasvári Géza Áll. gazd.: Csillagpuszta Marcali Kaposvár Bétak, tér.: 420 hold 253 hold 233 hold Béták, mázsa: 4280 mázsa 2472 mázsa 2316 mázsa Somogyacsai panaszok Községünk dolgozó parasztjai 40 hold étkezési borsót hordtak össze csépelte­­tés céljából közös szérűre. A cséplés­hez azonban többszöri kérésünk ellené­re sem fogott hozzá a Karádi Gépállo­más. A közös szérűn ott vesztegel egy cséplőgép, nincs hozzá meghajtóerő. Enélkül pedig hajítófát sem ér a gép. Ugyanilyen bajok vannak a gabona­­cséplés körül is. Ehhez két cséplőgépet küldött a gépállomás, erőgépet azonban csak egyet, így az egyik gép egy ge­­rézdpusztai egyéni gazda szérűjén ros­tokol. A géphez leszerződött cséplő­munkások bosszankodnak — és jogo­san. A járási tanács vb utasította a Ka­rádi Gépállomás igazgatóját, hogy So­­mogymeggyesről irányítson át hozzánk még egy cséplőgépet. Mi ennek örülünk is, de mi lesz akkor, ha ezt is erőgép nélkül hagyja itt a gépállomás? — kérdi levelében Horváth Pál somogyacsai ta­nácselnök. j fi szuezi kérdést békés úton kell rendezni Lerdőn (TASZSZ). Nagy-Britan­­nia Kommunista Pártjának Politi­kai Bizottsága nyilatkozatot adott ki a Szuezi-csatorna államosításá­ról. A Politikai Bizottság nyilatko­zatában megállapítja, hogy Angliá­nak nincsenek olyan jogos érde­kei, amelyeket ne lehetne megvé­deni tárgyalások útján. Egyetlen szocialistának sincs joga ellenezni, hogy az egyiptomi kormány álla­mosította a Szuezi-csatornát. • Az államosítás e jogát kétségbe vonni — hangzik a nyilatkozat — annyi, mint kétségbe vonni az egyiptomi kormány szuverenitását. Az a körülmény, hogy az egyip­tomi kormány államosította a Szu­ezi-csatornát, progresszív lépés, amely megfelel a középkeleti bé­ke és a nemzeti függetlenség ér­dekeinek. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a konzervatívoknak az a követelé­se, hogy létesítsenek úgynevezett nemzetközi ellenőrzést a Szuezi­­csatorna felett, a Szuezi-csator­na­övezet újabb megszállására irá­nyuló követeléssel egyértelmű. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy az angol munkásmozgalom életbevágóan fontos érdekei szük­ségessé teszik­­ az agresszív kato­nai szándékok,­ megfékezését. Ezzért a szuezi kérdés békés, tárgyalások útján való rendezésére kell töre­kedni. E tárgyalásokon biztosít­sák az egyiptomi nép jogait és nemzeti függetlenségét, valamint az egész világ népei számára azt a jogot, hogy teljesen és szaba­don használhatják a Szuezi-csa­tornát, hajóik korlátozás nélkül haladhatnak át a csatornán. „Angol hidegvér“ — Egyiptomban Az AFP értesülése szerint az Anglia déli részén fekvő támasz­­pontokról útnak indították a Közép- Kelet felé az első kétmotoros Cam­­berra-bombázókat. Hivatalosan még meg nem erősített hírek szerint egy egész repülőraj indult Ciprusra, amelyet a hét végén további három raj követ. Szintén londoni hírek szerint a jövő hét elején csapaterő­­sítésekkel három angol repülőgép­­anyahajó indul a Fö­ldközi-tengerre. Az Associated Press amerikai hír­ügynökség helyzetjelentést ad Egyiptomból. A hírügynökség tudó­sítója kiemeli, hogy az egyiptomiak »úgy látszik nyugodtan, hidegvér­rel fogadják a Londonból hazájuk ellen elhangzott fenyegetéseket«. A tudósító a továbbiakban el­mondja, hogy »sem az egyiptomi tisztviselők, sem a lapszerkesztő­ségek, sem pedig a nép körében nem tapasztalható izgalom. Az ál­lamosítás után a külföldiek arra számítottak, hogy az egyiptomiak kihívóan fognak viselkedni, de ez nem történt meg«. Hideglelős szeretettel vágyott ré­gen a somogyi szegényember legalább egy talpalatnyi saját földre, hogy belevághassa kapuját. Akkor az el­keseredettség miatt még a vér is renyhébben folyt ereiben, hogy az imádott föld nem volt az övé. Most övé a föld. Az utolsó göröngy fölé is szeretettel hajolhat, hogy kilesse tit­kát, s mentül többet termeljen raj­ta ... Miért nem szeretik a belterjes gazdálkodást ? De mi történik az olyan szövetke­zetben, ahol az új világ ezer kínál­kozó jó munka alkalmából nem hasz­nálnak ki annyit, amennyit lehetne? A kaposhomoki Új Ut­ász is hat éve 61 taggal, 203 hold földön egy­helyben toporog. Ebből is 45 hold rét. Abba se ásó, se kapa bele nem vág, magától megadja a termést. Va­­rázsos dalt sipeghetnek a méhek, da­razsak, amikor a finom füvek, virá­gok nektárját kiszívják és kaptárba hordják hetedhét határon túlra, örül a nagy zöld pázsitszőnyegnek az a 22 szarvasmarha is, amelyet a szövetkezet annak idején a Vágóál­latforgalmitól vett. Ésszel, számítás­sal? Nem! Kicsit rátukmálásinak en­gedve. S ez a 22 jószág, akárhogy örül is, a szépséges rétről megkapott takarmánynak, de közülük hat ma is korcs, tőgyéből bő tejet kifejni reménytelen dolog. Nem is kapta meg egyetlen egy sem közülük a Kapos völgyében régóta ismert «ne­meslevelet­«, a szarvasmarha törzs­könyvező pecsétjét. Ugy látszik­ itt nem akarják, hogy félakós tőgyű te­heneik legyenek... Emiatt akaszkodunk össze lassú, majd egyre gyorsuló beszélgetés során Scherer Ádámmal, az elnök­kel. A járási tanács hivatalában va­gyunk. Ilyesmiket szegzün­k neki: — Vajon megvitatja-e a tagsággal, hogy a szövetkezet továbbfejlődésé­nek legjobb forrása a tagoknak sok munkát adó, karjaikat lekötő, lelkü­ket gyönyörködtető belterjes gazdál­kodás lehet! So­k mindent jól csinál­nak, az tagadhatatlan. Dehát nagy baj, hogy félnek a géptől. Most is a 61 tag a 66 hold búzából 30 holdat kézzel vágott. A határuk egy része szépen terem. De némelyik sávjában erezetként átfutó homokosrét van. Nem is gondolták, erre is van or­vosság — a somkóró! Pedig a som­­kórót homoktalaj megjavítására me­­gyeszerte használják. "Eddig csak magam tettem a tap­lót az elnök füle mögé, magam be­széltem, végre ő is megszólal. Bajsza mögött félmosoly bújik meg: — A helyzet mégsem olyan bajos! Nézze meg az elvtárs a zárszámadás lapjait. Ott láthatja, hogy tavaly ősszel egy munkaegység-részesedés 41,50 forintra nőtt. Eddig is 51 ezer forint előleget osztottunk ki. Amit jól csinálnak — Miből, Adóm bátyáim, miből? — A sertéstenyésztés körül nincs őgyelgés — mondja —, ott mindenki megtalálja a maga tennivalóját. In­nen jön a pénz. 130 sertésünk van. Hetvenből szerződéses sonkasüldőt tenyésztünk. Az se mindegy, mii­ől hogyan. A taszári reptér konyhájáról olyan moslékot kapunk ,kilónként 70 fillérért, hogy­ minden jószág meg­nyalhatja utána a körme hegyét... Látszik, hogy az elnök is szakértő a hizlalásban, mert így folytatja: — A süldők gyomrát egyébként válto­zatos, ter­més takarmányokkal tágít­juk ki, s az bizony jó ám! Tudja miért? Mert így a hizlalás későbbi idején a sertés több abrakot tud be­lerakni kiszélesedett bendőjébe. A hizlalás egész menete meggyorsul. De mit esküszöm a medve bőrére előre? Majd döntsék ,el azok, akik megeszik, jóízű-e a mi sonkánk ... Egy erős kérdés Ez mind igaz. Kelemen és Maczák elvtárs, körülülnek bennünket. De most egy erős kérdést feszítenek az elnöknek: —1 Na, ha már annyira szaporítja a szót a hízókra, vessen oda egy-két szót az újságírónak a kertészetük­ről. Egy puskalövésnyire van a min­dent felvevő ka­posvári piactól. Vo­nattal, kordéval, órácskával, kézi tra­gaccsal minden zöldséget behozhat­nak. Úgy elkél, mint a cukor!... Az egymásnak eresztett tsz-elnök és újságíró vitájának egyre több szemtanúja kerül. Kovács és Stri­­teczki elvtárs, majd a főagronómus is ügyesen osztott bíráló kártyalapo­kat ad ki, hol ez, hol az noszogat­ja az elnököt a dugábadott egykori szép kertészet miatt. Amit elrontottak Pedig négy éve itt épült fel a já­rás legelső öntözéses kertészete. Kaptak hozzá mindent, amit csak szemük szájuk kívánt. Száz meleg­ágyat ma regiben, csöveket, jó hos­­­szúakat, mint a tengeri kígyó, öntö­zési gépházat, s mindent, ami kell. A MIA-motoruk csak szottyantott egyet, s máris emelte fel a kapos­ból a vizet, annyit, amennyi csak kellett. Íme, az Új út Tsz-nek­nél van a maga kis Nílusa, mégsem sikar meggazdagodni belőle. Pedig a járási tanács azt vallja: 50 holdon folytathatnák az öntözé­ses kertészkedést. Magyarország a világ egyik legelső kertimag expor­táló állama lesz megint. A magyar magoknak a külföldön jó nevük van. Ha mentői többet termelnek belőle, annál több színesfémet, nyers­anyagokat, különféle félkész árukat, golyóscsapágyat kap érte a haza. S iparunk most már salátamagért is szí­vesen vesz cserébe golyóscsapágyat és olyan gépeket, amilyet még itthon nem igen gyártunk. Nem érdekes ez, elnök elvtárs? Hát érdekesnek érdekes. Scherer Ádám bólintással felel rá. S aztán olyasmit mond csak úgy csendben, hogy nincs jó kertész a ta­gok közt. Ha egy eladó lányt férj­hez adnak náluk, mind a 61 as­szony tanácsot ad, hogy milyen legyen a menyasszonyi koszorú. De vajon az elnök szót vált-e egyetlen taggal is arról, hogy a szövetkezetnek nem­csak önmagát kell ellátni azzal a fentebb dicsért, 41,50 forintos mun­kaegységgel , hanem árutermeléssel az egész ország javán kell dolgoz­­niok? Most a főagronómus azt mondja neki: — De, Scherer bátyám, a néma gyermeknek anyja se érti a szavát. Minden tagjuknak megvan a maga természete, mindegyikhez meg kell találni a meggyőzés egyéni módját Túladnak-e a korcs üszőkön? Hát nem jó lenne, ha egyetértésre jutnának abban is, hogy túl kell adni a korcs üszőkön?! Csak egy szót szól­janak a megyei tanácsnál, s megkap­ják a magyar­ tarka, törzskönyvezés­re méltó szarvasmarha-állományt! Mindent megkaphatnak. Csak a m­unkaf­igyelmet kell az új, szocialis­ta mezőgazdaság alapjára helyezni. És mondja meg nekem, megéri, hogy csak a sertéshizlalásiban telik örö­mük, s nem akarnak maguknak fél­akós tőgyű tehenekkel teli istállót? De Ádám­­ bátyánk most még nem válaszolt. Látszik rajta, hogy a tapló a füle mögött van. Egyébként an­­­nyit elárul: a földművesszövetkezet­be igyekszik olyan gyorsan! Mutatja a rendelőlapot: egy 12 kalapácsos darálót vásárol a szövetkezetnek. Vajon miért vette? Vajon miért mosolyog? No, ennek is utánajárunk még. Viszontlátásra a kaposhomoki Új Ut­ász kis Nílusa partján. Kiles­­sük még ott is, mekkora szeretettel hajolnak újra a feléledő kertészetük legkisebb göröngye fölé... Hogyan termenek többet. S a »van«-ból ho­gyan lesz »még több« a második öt­éves terv idején?! ERDŐS JENŐ A „van"-ből hogyan lesz „még több" ? Beszélgetés a homoki tsz elnökével

Next