Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-01 / 229. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIV. évfolyam, 229. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1957. október 1. A BÉKEVONAT UTASA VOLTAM ... VITORLÁSNAP SIÓFOKON AHOL A KEVÉSBÉ ÉRTÉKES FAANYAGBÓL IS EXPORTÁRUT KÉSZÍTENEK RÉSZLETES TUDÓSÍTÁS A VASÁRNAP SPORTJÁRÓL A sávolyi Új Élet a sorban a 101. A napokban új termelőszövetkezetről hozott hírt a posta a megye illetékes szervéhez. Egy jegyzőkönyv tizenegy részvevővel — mindnek ott a keze írása — kérik, engedélyezzék őket a lépcső felső fokára lépni. A sávolyiak kérelméről van szó, akik a jóhírnevű Szabadság Tsz feloszlása óta 150 holdon mint [‘-csoport« működtek. Miért léptek tavaly október után lejjebb, ne keressük most az okát. Most valamennyien egyértelműen kijelentik, magasabb fokú gazdálkodásban többre vihetnék. Mint írják, mindeh a feltételük megvan a termelőszövetkezeti gazdálkodáshoz, ezért kívánnak magasabb fokra lépni. Az elhatározásuk óta még két család kérte felvételét a szövetkezetbe. Zászlóavatás és névadó ünnepség Marcaliban Vasárnap ünnepélyes keretek között rendezték meg Marcaliban a fonyódi és marcali járás munkásőrszázadának zászlóavató és névadó ünnepségét. A nagyszabású, emlékezetes megmozduláson a megyei szovjet egységek képviseletében jelen volt Kuznyecov őrnagy. Megjelent az ünnepségen a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete, valamint a megye és járás párt és állami szerveinek képviselői. A munkásőrszázad Kovács József 19-es kommunista mártír nevét vette fel, majd tagjai esküt tettek a járás munkás, paraszt és értelmiségi dolgozóitól kapott örökbecsű csapatzászló alatt. Szigeti István, az MSZMP Marcali Járási Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd koszorúzási ünnepség zajlott le. A munkásőrök hálájukat és kegyeletüket rótták le koszorúikkal a 19-es kommunista vértanúk emlékművénél. Az emlékezetes, jól sikerült ünnepség a délutáni órákban is folytatódott. A művelődési otthonban az eleki nemzetiségi népi együttes és a helyi kultúrcsoport adott színvonalas műsort. Vacsora után a munkásőrök és a meghívott vendégek a késő éjszakai órákig együtt szórakoztak. A NÉPHADSEREG NAPJA MEGÜNNEPLÉSE KAPOSVÁROTT Szombaton este a Kaposvári Tiszti Klubban ünnepélyes keretek között emlékeztek meg az 1848-as pákozdi győzelemről, a Néphadsereg Napjáról. Ünnepi beszédet Martics Pál ezredes, helyőrségparancsnok mondott. Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar néphadsereg méltón őrzi 48- as elődei dicső hagyományát. Az ellenforradalom hiába kapta szárnyra hazafias szólamként, e történelmi események egyedüli méltó örököse a magyar dolgozó nép és a nép érdekeit védő hadsereg. Az ünnepi beszéd elhangzása után a helyi szovjet alakulat parancsnoka üdvözölte a helyőrség tisztjeit és harcosait, majd a szovjet elvtársak meleghangú táviratát Molnár Lajos őrnagy olvasta fel. Az est keretében fellépett a Somogy megyei Népi Együttes. Igen színvonalas műsorával az együttes megérdemelten nagy sikert aratott. Kiemelkedett a somogyi táncszvit, mely az ének-, zene- és tánckar közös produkciója volt. Az ünnepséget reggelig tartó katonabál követte. Gazdák lettek az erdőbirtokossági társulatok Harminckétezer hold felett kaptak ismét önrendelkezési jogot a somogyi erdőbirtokossági társulatok. Hiszen ismeretes, hogy majd minden faluban régtől fogva birtokoltak erdőt a földtulajdonos gazdák. Ezt a földhöz járuló erdőt azonban a legtöbb helyen nem parcellázták ki, hanem azt egybe gondozták, a jog szerint volt köteles ki-ki hozzájárulni a gazdálkodási költségekhez és eszerint részesült az erdő hasznából is. A korábbi évek politikájának hibái miatt a parasztokat elütötték ettől a jogtól, az erdőgazdaságoké lett a haszon, az erdők pedig szegényedtek. A kormányzat e téren is megszüntette a sérelmeket, s bár az erdők felett az államerdészeti kezelés érvényben marad, ez azonban nem érinti a társulatnak erdejéhez való tulajdonjogát. Az erdőbirtokosságok tagjai közgyűléseiken szavazattöbbséggel döntik el, hogy az államerdészeti kezelésnek kiterjedtebb, vagy egyszerű módját választják-e. A kiterjedtebb államerdészeti kezelés lényege, hogy a társulatok erdeiben adódó összes munkát az erdőgazdaság saját szervezetével — vagy a társulati tagok bevonásával is ■— saját költségéből végezteti el. Az ipari fán kívüli fatömeget a társulat tagjai közti szétosztásra bocsátja. Minden bevételt a társulat javára, minden kiadást a társulat terhére könyvel és a tiszta jövedelemmel a gazdasági év végén köteles a társulattal elszámolni. Az egyszerű államerdészeti kezelésben az állami erdőgazdaság ellátja az erdők őrzését és mindazokat a tennivalókat, amelyekhez erdészeti szakképzettség szükséges. Elkészíti a vágástervet, erdősítési, ápolási, nevelési és melléktermékhasználati terveket és ezekhez szakmai irányítást ad. A munkát a társulat végzi saját költségén. A kitermelt, s arra alkalmas faanyagból a társulat fűrészrönköt, talpfarönköt, vezetékoszlopot, bányafát és papírfát köteles előállítani és azt a gazdaságnak vételre felajánlani. Az értékesítésért kapott pénzt a közgyűlés határozata szerint használati lehetőségek alapján osztják szét a tagok között. A két államerdészeti kezelési mód közül kétségtelenül az első az előnyösebb és érdemesebb, hiszen ebben az esetben a társulati tagoknak úgyszólván nincs semmi munkája, az állami erdőgazdaság év végén a hasznot rendelkezésükre bocsátja. Az új gazdasági évtől kezdődően a társulat a közgyűlés határozata szerint szerződést köt az illetékes állami erdőgazdasággal, s az mindkét félre egyaránt kötelező. A társulat tagjai tehát nemcsak tulajdonjogilag, használatilag is gazdáivá válnak 32 ezer hold somogyi erdőnek. Külföldi küldöttségek Tihanyban és Balatonfüreden Az Interparlamentáris Unió hazánkban tartózkodó indiai és szudáni képviselői vasárnap Tihanyba látogattak. A vendégeket Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja és Kádas István, az országgyűlés jegyzője kísérte. Balatonfüreden a képviselők néhány percre megszakították útjukat, hogy felkeressék Rabindranath Tagora, Nobel-díjas hindu költő emlékfáját és szobrát. Az indiai képviselők a szobor talapzatára babérkoszorút helyeztek, amelynek szalagján ez olvasható: »A népeik közti békében és egyetértésben igazságot és szépséget látott«. Október 20: tanácstagi választások Megyénkben az elmúlt hónapok során több megyei, járási és községi tanácstag mondott le eddigi tisztségéről, illetve távozott el választókörzetéből. A Hazafias Népfront feladata, hogy a megüresedett helyekre új tanácstagokat jelöljön, olyan embereket, akik hűek a párthoz és a néphez, s a lakosság széles rétegeinek bizalmát élvezik. Az elmúlt hetek során a Hazafias Népfront megyei, járási és községi bizottságai felkeresték azokat az embereket, akiket a dolgozók szívesen látnak a tanácsokban képviselőjükként. A népfront megyei elnöksége szeptember 30-án ülést tartott, s ezen beszélték meg, hogy kiket javasolnak a megyei választókerületi bizottságoknak megyei tanácstagnak. A járásokban és községekben ugyancsak készülnek a javaslatok a megüresedett tanácstagi helyek betöltésére. Már magában ez is nagy és felelősségteljes munkát ró az újraéledő népfront-mozgalomra. Ezeken kívül azonban javaslatot kell tennie az 1954-ben megalakult megyei, járási és községi választókerületi bizottságok időközben eltávozott tagjainak pótlására, valamint a jelölőbizottságok kiegészítésére is. A következő napokban elkészül a választói névjegyzék is. Természetesen az 1954. évben lezajlott tanácsválasztások névjegyzékét veszik alapul. Az elmúlt három esztendő alatt azonban sok változás történt. A községekből több választópolgár máshova költözött, meghalt, vagy eltávozott, mások pedig ide költöztek, vagy 1954 óta lettek nagykorúak, s így választásra jogosultak. Október 20-án a megyében mindenütt sor kerül a pótválasztásokra. Széppé, ünnepélyessé akarják tenni ezt a napot a Hazafias Népfrontbizottságok. Részben azért is, mert ez a nap újabb erőpróbája lesz — most már valóban — a tömegek mozgalmává váló Hazafias Népfrontnak. JÓ ÉS OLCSÓ KÖNYVET KAP A FALU A földművesszövetkezeti könyvterjesztő vállalat a Kincses Könyvek sorozatában eddig 8 könyvet jelentetett meg. Most kerül kiadásra a kilencedik kötet, Defoe: Robinson Crusoe-ja. A Kincses Könyveket hat forintos egységáron kizárólag a falvak számára készítik művészi kivitelű fedőlappal és illusztrációkkal, s könnyen olvasható, nagy betűfajtával nyomtatják. REKORDTERMÉSRE SZÁMÍTHATUNK A FŰSZERPAPRIKÁBÓL Az idén kissé késve, szeptemberben kezdődött meg a fűszerpaprika szedése. A szakemberek szerint az 1951. évi csúcstermelésnél is valamivel nagyobb mennyiségre, mintegy háromezer vagon paprikára van kilátás. Ebből a malmok 500—550 vagon fűszerpaprikát őrölhetnek. A készítmények között újdonság is lesz, a különleges minőségű paprika árusítását a kecskeméti híres héten kezdik meg. ' ólkával, Józseffel, pontosabban Radics •Ot találkoztam életemben először a Kiliti Gépállomás kereki brigádszállásán, ahová megszállni jött az éjszakára. Máskor traktorával tért meg ide, most azonban kopott kerékpárja hozta el, s mint azt hamarosan megtudtuk, története van annak, de milyen. Előző nap úgy ugrott le a felbomlóban levő traktorról. A mezőről hazatérve történt »■buli«. Hegyről, völgybe vezetett a a nagyon keskeny, homokos út, mert olyan dombos vidék van errefelé, amilyet még »rajzon se látott« Jóska, pár hét alatt kiötlötte, azért lett a község neve Kőröshegy, mert »körbe-karikában mindenütt hegyek karolják közre«. Szóval a lejtőn lefelé jövet történt a baj. — óh, Jóska esküdni merne, hogy a megengedettnél nem hajtott sebesebben a jó öreg Gé harmincötös kereke mélyedésbe futott, s oldalra bukott. Jóska magánál volt, időben észbe kapott, s a pillanat parányi része alatt átlátván, milyen veszély leselkedik rá, szabadjára engedve a volánt, két métert ugrott oldalra. Még éppen jókor, lába előtt két arasznyira zuhant alá a gép. A pótkocsin ülők lélegzetvisszafojtva, s a dermedtségtől kéken-zölden figyelték a rohanó eseményt. Szerencsére nem történt baj, sem emberben, génben. Csak a gázolaj folyt ki, sem villámgyorsan körtáncot járó kerekeket pedig megfékezte a motor kikapcsolásával. Egy nagy erős lánctalpas traktor sietett a bajbajutott testvér kiemelésére, az is csak nagy erőlködés árán tudta felemelni az elzuhant traktort. A gépállomásról egy szerelő jött ki. Jóska, nagyon biztos a dolgában, az ő háza elejét szó nem érheti emiatt a bukás LASSAN [UNK] miatt, de azért számít az igazgatói mosdatásra, még talán a pocsékba ment üzemanyag árát is rátestálják, pedig több is veszett ennél, kevés a norma, az öreg Gé harmincötös kikopott, éhesen, falánkul eszi a gázolajat ezen a dimbes-dombos, homokos úton. Már töri is előre a fejét, ki fizeti meg a többletfogyasztást, mert mint hallatszik, e téren nem valami engedékenyek a vezetők, ő pedig szólt emiatt nem is egyszer, jöjjenek ki próbára, csak úgy látszik, nincs foganatja a kértkelésnek. Ő pedig nem fizet egy fillért sem, új, jobb gépet kér, s ha nem kap, hát itt hagy csapot-papot. Hej, pedig de nagy szava, tekintélye van ő előtte a gépnek. Róla álmodott gyerekkorában is. Különbözik a bátyjától. Az a »szőrmotor« mellett érzi jól magát, ő, Jóska mint meg elállhatna a ló, meg a többi jószág, akár naphosszat is, sem vetne nekik a jászolba, akkor meg a saroglyába. A lótól meg egyenesen fél, nincs olyan isten, aki oda tudná csalni, megsimogatni az »apffl« padkáját. A világért sem, lett volna paraszt, nem erre született, ő nem ballagna komótosan az eke szarva után a barázdában, mint más, lasssú az nagyon. Néha már a traktor is lassú neki. Sebesebb gép, jármű után vágyakozik a szíve-lelke. Motorkerékpárt szeretne vásárolni még ezen az őszön. Hazulról is segítenének az árába. Hm. Az kell neki, motorkerékpár, amivel lehet száguldani. Úgy látszik, odahaza is megértették, hogy a gépek érdeklik. Egyszeriben kőműves-átképzésnek adták Komlóra. Dolgozott is ott vagy fél esztendőt, aztán odahagyta a várost. Nem tetszett neki, hogy a jampinadrágosok napról napra vadásztak a több pénzesekre, a takarékosabbakra, meg aztán az igazat megvallva, egy kicsit messze is esett Komló Ádándhoz, a szülői házhoz, legeslegjobban pedig nem vágott neki a kőművesség. Hazajött. Apa láthatóan nem nagyon örült a télen, amikor a kisebbik fia tudtul adta neki, kőműves sem lesz, de paraszt se marad, elmegy traktorosnak. Apa csak rázogatta a fejét. Nem sokkal előbb nősült el a háztól a bátyus, biztos arra gondolt, mi lesz vele a nyolc hold földben, felnőttek a gyerekek, s továbbra is dolgozhatnak kettesben életpárjával a földben, mint azelőtt. Negyvenötben, amikor a régi háromhoz még ötöt parcelláztak, bizony megörült, felnőnek a gyerekek, lesz miből élni, miben dolgozni. Most meg... Jóskát azonban nem lehetett elállítani tervétől. Jelentkezett az Ádándi Traktoros Szakiskolán, s lám a vizsgákat sikeresen letette, csak a KRESZ-ből való felelésnél zavarodott össze fejében a sok megtanult pont, valamit fordítva magyarázott, s csak »jó« jegyet adott neki a vizsgáztató rendőr. A kalandok nem fogytak el. Az iskola elvégzése után tizenkilenc éves fejjel, traktoros gépészi bizonyítvánnyal a zsebében állt be dolgozni a Fornádi A. G. röcsögei üzemegységébe. Két hónapig kormányozta ott a gépet. Hogy miért hagyta el a munkahelyét? Oh, könnyű arra a magyarázat, — Lucerna kaszálásban jól neki eregettem a gépet, egy nap egy éjjel egy jókora kis táblán dőlt sorra rendre a zöld növény tömege. A munka elszámolásánál az agronómus sokallta a teljesítményt, s a kifizetendő bért. Ha nincs fizetés, akkor nincs sem — mondtam, s jó napot munka köszöntem a gazdaságnak. Én nem szeretek olyan emberrel együtt dolgozni, aki oktalanul fölényeskedik, hőbörög. Jóval így jutott három hete a Balatonkinti Gépállomásra. Felvették, s beosztották Kőröshegyre egy vontatóra. Trágyát, követ szállít, meg ami jön. Keresni akar, megy a gép, most is egy hétre való munkája van. Csak hitegeti a gazdákat, annyi a szállítás. Megkezdte az utca végén, s megy házról, házra, nem jut el mindenhova. Általában egy-egy napig mindenütt igényt tartanak a gépre, az összegyűlt trágyát most kiteremtik a mezőre. Azért a fogatnélkülieket veszik előnybe, mert ki segítsen rajtuk, ha mi nem, ez az elve. Három hét alatt még véletlenül sem volt defekt, karambol már egyszer, ezt a dőlést megelőzően. Az árokba csúszott a traktorja a Bálványos felé vezető szerpentin úton, egy gépkocsivezető barátja húzatta ki onnan. Sokan azt szeretnék, ha az egész trágyatelepet kivinné egyszerre, mások meg mondogatják, próbálgatják: »firkantsunk söbb órát a papírra!« De őt kővenem lehet a lábáról levenni, bort nem fogad el senkitől, egyébként a málna a kedvenc itala. Legnagyobb fájdalma, ha a teherrel fiegynek felfelé haladva elkerülik a gyalogosok, a fogatosok. Nosza, visszafelé, meg ő mosolyog rajtuk, menten rükvercbe kapcsolnak a fogatosok, jó nagy hangot hagy maga után a traktor." Megfigyel minden autót, minden rendszámtáblát, tetszik neki, hogyan »söpörnek«. Nem titkolja: leghőbb vágya, hogy egyszer a traktornál is gyorsabb járművet vezethessen, személykocsira, meg autóbusz vezetésre pályázik. Addig nem is nyugszik, amíg arról is a zsebében lesz a jogosítvány. Merthát lassú a traktor... Jövőre bevonul katonának, s ott módja lesz letenni a gépkocsivezető vizsgát — bízik. S addig vajon nem röppen-e el a gépállomásról, mint az új szállást kereső madár a fészkéről? Homályos sárga fényözön csapódik ránk a villanyoszlop tövében, állhatatosan, szívesen, élevezettel hallgatjuk Radics Jóskát, ezt a vékony, szőke traktoros legénykét. Hűvös, gondűző szellők lebbentik, arcunkat, a brigádszállásból villanyfény szűrődik ki, a szoba másik lakója mosakodik, lefekvéshez készülődik. Igen, mert Jóska öntevékeny szobaparancsnok is, mondta, mikor idejout, »aki megnem akar mosakodni, az háljon a traktor mellett.« Nincs is szükség intelemre. Szégyen, hogy seprűt nem kaptunk, de hol más nincs, tollseprűvel is összerángatjuk a kövezetét — árulkodik. Nem bírna piszkos ágyban aludni, s köszönünk a szállás lakóitól. Mielőtt kigyúlnának autónk fényszemei, s útunkra indulnánk, Jóska megreekírozza a kérdést: aztán nem a Ludas Matyiban akarnak kiírni? VARGA JÓZSEF MEGY A TRAKTOR