Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

ILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap __________AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA________ XIV. évfolyam, 256. szám. ÁRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. november 1. AZ EGYESÜLT NEMZETEK KÖZÉP-KELETI VITÁJA MIT TEHETÜNK A BURGONYABOGÁR ELLEN? I __________ OTTHONUNK A SÁRGA SZÍNŰ HÁZ Beszélő számoszlopok, amely mögött növekvő tej, hús, zsír és kenyér van Bepillantasz a számoszloppal telegépelt papírok sokaságába, s hirtelen nem tudod kiismerni magad. Pedig e számoszlopos papírok mozgó, változó életet takarnak: 14 állami gazdaság harcát a jövedelmezőségért, az eredményeket, a jelen gazdaságpolitikára a vezetők és a kétkezi munkások igenlő szavát, az árrendszer dicséretét, a nagyobb kedvet, az öntevékenységet. A számok nyelvén érteni kell, a számok beszélnek. Az elmúlt években mindig tetemes összegű veszteséggel zárultak az állami gazdaságok évvégi mérlegei. Rossz gazdálkodás, hanyagság, nemtörődömség, vagy a nagyüzem élhetetlensége vigyorgott a számok mögül? Korántsem. A somogyi gazdaságok többségét ügyes, a állami népi hatalomért, a szocialista nagyüzemek fölényéért éjjel-nappal küzdeni kész vezetők igazgatták. De hibák voltak az irányításban, a tervezésben, az árpolitikában kötve volt a vezetők keze, nem vezethettek úgy, ahogy helyes lett volna. Ma nincsenek diktált vetéstervek, a józan ész, a szakértelem, az adottság-ismeret dönt, s pár esztendőn belül kialakul a gazdaságokban a helyes vetésforgó. Az 56—57-es gazdasági évben kétezer holddal bővítették a pillangós virágú takarmányok vetésterületét, s nyolc százalék helyett 19—20 százalékát uralják e növények a szántóterületnek. Több mint 2500 hold savanyú homoktalajt tettek termőkbé ebben az évben. 180 kiló műtrágyát juttattak az állami gazdaságok minden hold szántóföldjükre. A több mint tízezer hold búza- és rozstáblák minden holdjáról átlagosan 930 kiló, a 4283 hold takarmányszabona minden holdjáról pedig 989 kiló termést hoztak le. Elértek-e ilyen átlageredményt az egyéni parasztgazdaságok? Megközelítőleg sem. Elkészítették és összesítették a 14 állami gazdaság háromnegyedéves termeléséről, gazdálkodásáról a mérleget. A veszteségek a tavalyinak egyharmadára csökkentek. A félévi zárások után is tovább haladtak ezen az úton. Csak egyetlen adat ennek szemléltetésére. Az állattenyésztésről a fél év végén készített mérleg így emlékezett meg: veszteség 3 209 000 forint. A harmadik negyedév végi mérleg adatai ugyanezen üzemegységről ezt tanúsítják: nyereség a negyedév végén: 1 138 000 forint. A tehenészetben az utóbbi évnegyedben több mint egy millióval csökkent a veszteség. A marhahízlalás, a juhászat 1 700 000 forinttal gyarapította a mérleg nyereség oldalát. A sertéstenyésztésben félévkor 255 000 forint veszteség mutatkozott, most 199 000 forint a nyereség. Javult a tejhozam, nem is beszélve arról, hogy egyes gazdaságokban jelentős mértékben lecsökkentették az önköltséget. Év végére 2910 literre emelkedik az egy tehéntől kifejt tej mennyisége, sőt a marcali, tengődi, balatonújhelyi gazdaságban 3300 liter tejet fejnek minden tehéntől. A helyes ármegszabás eredményeként ma már alig megy el sovány állat az állami gazdaságok istállóiból, mert kifizetődő a hizlalás. Tengődi Állami Gazdaságból elszállított marháknak 35 százaléka volt extra, 18 százaléka felhízott, 29 százaléka I. osztályú, 18 százaléka II. osztályú jószág az első negyedévben. A II., III. negyedévben 70, 23, illetve 7 százalék volt ugyanezen arány. Egyre jobban beigazolódik, hogy az állami gazdaságok tudnak a saját lábukon járni — ha módot adnak erre —, s hisszük, nem messze az idő, amikor ténylegesen példamutatóan, nyereségesen gazdálkodnak majd. —a —f ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Nagyobb lesz a részesedés, mint tavaly — Hogy miből gyűlik össze az osztalék? Számoljunk együtt — mondja Pintér Ernő elvtárs, az ecsenyi Előre Tsz agronómus-elnöke. — 422 hold szántónkból 137 holdon arattunk kenyérgabonát. A több mint 16 vagon termésből a 98 helyett 120 mázsát adtunk búza-földadóba, a többletet átírják a jövő évre. Eladtunk az államnak szabadon három és fél vaggonnyit, s október első felében elvetettünk 135 holdat kenyérnek valóval. Munkaegységenként adunk négy és fél kilót. Kenyérgondunk tehát nem lesz. — Árpából két kilót számítunk kiosztani — folytatja az elnök. — Talán jövőre több is jut, mert szépen zöldell már az 50 holdas árpatáblánk. Burgonyából és szénából három-három kiló esik egységenként, meg tíz deka cukor. Ez már biztos, mert például a tíz hold burgonyánk 136 mázsás átlagot adott, a hat holdnyi cukorrépa 120 mázsás átlagtermése után több mint 21 mázsa cukrot kapunk. Meg is emeltük a jövő évi tervet négy holddal! Úgy számolunk, hogy a kukorica-osztalék is három kilónyi lesz. Ez még terv, mert a töréssel még várunk. Előbb felszedjük a hat hold takarmányrépát, elcsépeljük a huszonnégy hold maglóherét, s csak utána jön a kukorica. Eddig nem volt elég tartóhelyünk sem, de a napokban elkészült a 15 vagonos, csővázas górénk. Tágas helye lesz benne az 52 hold termésének. Most a pénzosztalékról szólok. Diktálom, írja: 94 ezer forint van az egyszámlánkon; 13 hízó árából jön 30 ezer; két húsbikáért kapunk legkevesebb 10 ezret; krumplielőleg 60 ezer forint. Ehhez hozzájön a havi tejpénz (bár a tejeléssel nem dicsekedhetünk: a napi fejési átlag nyolc liter, pedig jól él mindegyik, s van olyan előhasú tehén, amelyik most is megadja a 16 litert), szóval a tejpénz is, meg a lóhere mag ára is rákerül az egyszámlára. 250 ezer forintunk meglesz. Ebből 50 ezret elvisz a gépállomás, 224 holdra kifizetjük a tiszta jövedelem tíz százalékát földjáradék címén, a többit szétosztjuk egységekre. — Éves tervünk 45 forint értékű munkaegységet ígér. Ebből 14 forint a készpénz rubrikájába van beírva. Azonban módosítanunk kell az összegen, mert a terv elkészítése után vettük saját pénzen, 85 ezerért a Zetort. De megérte. Mindent egybevetve, túllépjük a tavalyi 37 forintos részesedést. Nem lesz nálunk elégedetlenség, mert azt is megmondom őszintén, hogy háztáji földet mindenkinek többet mértünk ki, mint amennyit a mintaalapszabály megengedi!. Arra törekszünk, hogy minél jobban tudjunk pénzelni az istállóból és az ólakból. Húsz hold őszi takarmánykeveréket régesrég elvetettünk. Van 250 köbméter zöldsilónk is, lucernából, silókukoricából, és baltacímből. Kész abraknak számít ez a savanyított takarmány, bővebben csoroghat tőle a sajtárokba a tej a télen, mint eddig. Ez a hevenyészett számvetés is megmutatja, hogy az ecsenyi Előre előbbre jutott ebben a gazdasági évben. — kj — A tartozás Szenyéren is csak úgy fogy, ha idejében rendezik Bele kell lapozni a földhözjuttatottak nyilvántartásába, s egymás után ötlenek szemünkbe a hátralékos tételek. Hibázott a kormányzat, amikor pár évvel ezelőtt a földmegváltási árelőleg összegét kivette az adóívből — mondja Lakos József adófelügyelő. — Itt elvétve sem találtam olyanra, aki évről évre rendszeresen kifizette volna az esedékes megváltási árelőleg összegét — folytatja. — Akik aztán elhanyagolták a fizetést, most a végleges ármegállapításnál sopánkodnak, mennyi az adósságuk. Pedig jól tudhatták, hogy az állam nem ingyen adta a földet, s amit kér érte, aranykoronánként 60 kiló búzát, az egyáltalán nem kifizethetetlen összeg, sőt igencsak méltányos vásárlási ár. Az elmaradott árat is a volt nincstelenek 10 év alatt egyenlő részletekben fizethetik meg. Persze, most is azok beszélnek könnyebben, akiknek a neve mögött kevés adósság áll. Például Csordás Vendelnek a négy hold, 1?6,43 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmű földje után 1956. december 31-én mindössze 74 forint tartozása volt. Mivel eredetileg is 20 esztendőben szabták meg a megváltási ártörlesztést, s tavaly járt le az első tíz év, most megállapították a megváltási ár következő felét. Ez pedig arany-1 koronánként 30 kiló búzával számolva 1110 kg búzára rúg Csordásnak. Hozzá jön a forinthátralék búzásított összege, vagyis 123 kiló búza. Az 1233 kiló búzát vagy annak árát 10 év alatt egyenlítheti ki, de hát Csordás Vendel úgy gondolkodik hadd kerüljön le villából minél előbb a teher, s az idén akár búzában, akár pénzben tisztáz, úgy az állam 35 százalékot elenged a tartozásból. Vagyis Csordásnak a törekvését a tanács minden további nélkül, ha búzában történik az egyenlítés, 388 kilóval, ha pénzben, 8541 forinttal jutalmazza. Ennyivel kevesebbet kell neki az állampénztárba befizetni. S övé a föld, azt lehet vet le, amit akar már az idén. Valószínű, akik nem törődtek az árelőleg fizetéssel, most nehezebben boldogulnak az összegyülemlett összeggel. Horváth Lajosnak csak a* hátraléka 536 kiló búza, Kőművesi Vendelnéé 30 mázsa. 10 év alatti könnyebben részfizethetik. De nekik is meg kell érteniök, a tartozás csak úgy fogy, ha évről évre rendezik. | ______________________________ Kaposvár kommunistái beszélgettek a sírból visszajöttekkel Szerdán este 7 órakor a Helyőrségi Tiszti Klub színháztermében már nem lehetett ülőhelyhez jutni, több mint 300 kommunista és pártonkívüli dolgozó szorongott a teremben. A nagy érdeklődést méginkább fokozta, hogy ezen az ünnepi pártnapon megjelentek a budapesti Kztársaság téri pártház életben maradt hős védői, akik az egybegyűlteknek elmondották visszaemlékezéseiket. Bódis István elvtárs, a Megyei Pártbizottság képviselőjének megnyitó szavai után az ünnepi pártnap részvevőinek nagy tapsa közben emelkedett szólásra Lengyel Zoltán elvtárs, s szinte filmkockaszerűen pergette le az akkori eseményeket. Október 30-án délelőtt tíz órakor fegyveres emberek szólították fel őket, hogy tegyék le a fegyvert, de ez a több mint negyven, néphez, a párthoz hű kommunista és hazafi nem engedett. Bátran felvették a kilátástalan küzdelmet, bízva abban, hogy majd csak megérkezik a segítség, amely Nagy Imre és áruló bandája jóvoltából elmaradt. Amikor a színház tetejéről géppuskák ontották a halált és páncélosok is tűz alá vették a pártházat, akkor sem tágítottak. Sebesültek is egyre többen lettek, s végül a pincébe szorultak valamennyien. Elfogyott a lőszerük is. Asztalos István ezredes elvtárs fehér zászlóval kivonult az épületből, hogy tárgyaljon a pártházban lévők szabadon bocsátásáról. Állati kegyetlenséggel gyilkolták meg Asztalos elvtársat: kitépték a szívét hős tisztnek, aki a munkáshatalommért, a népért fogott fegyvert azokkal szemben, akik újra akartak bennünket hajtani.rabigába Amikor az ellenforradalmárok behatoltak az épületbe, közrefogták a hősiesen védekező katonákat, kikísérték a térre, hogy ott végezzenek velük. Megrendítő percek következtek. Ütötték, verték ezeket a becsületes hazafiakat, majd sortűz dördült. Lengyel elvtárs is vagy 32 súlyos testi sérüléssel, több lövéstől vérezve terült el a földön. Csodálatos módon sikerült megmenekülnie a halál torkából és társa, Könczei Sándor elvtárs, aki szintén sorkatona volt, tüdőlövéstől és még több golyótól sebzetten került azok mellé az elvtársak mellé, akiket halálra kínoztak, meggyilkolták. Kórházba kerülve, három napig eszméletlen volt, ahol megvetéssel fogadták, lekommunistázták azt az embert, aki nem is volt párttag, de becsületes, hazáját, népét rajongásig szerető hazafi. A beszámoló után gyengéd szeretettel simogatták meg gondolatban e két elvtárs kezét, akik megtanítottak bennünket ezen a napon arra, hogyan kell a népért, a munkáshatalomén síkraszállni, s ha kell, az életet is feláldozni érte. Mártírjaink kicsordult vére, a Köztársaság téri lámpavasak és fák legyenek örök figyelmeztetők számunkra: soha többé 1956 októberét! Világossá vált az is, hogy nem lehet hőssé hazudni az utcai tincselőt, a szadista gyilkost, mert az gyilkos marad, akármilyen nagy kokárdával is járjon. Nem lehet kételkedni most már abban sem, hogy a nyugatra szökött nagyurak, szittya vitézek és a még itt élő cinkosaik reánk, kommunistákra és becsületes hazafiakra köszörülték bicskájukat. A budapesti pártház elleni támadás első évfordulója alkalmából rendezett ünnepi pártnapon a kaposvári kommunisták megfogadták, hogy munkáshatalom, a párt megvédésében példaképüknek tekintik mártírjainkat és a sírból visszatérteket. Az ünnepi pártnap végén nehezen oszlott a tömeg, mindenki közelről akarta látni a nyílt tekintetű, szőke hajú Könczöl elvtársat, a kemény elhatározást sugárzó Lengyel elvtársat. Szerette volna mindenki egy meleg kézszorítással megköszönni hősi helytállásukat, s akinek ez nem sikerült, ezúton küldi szívből jövő jókívánságait és köszönetét Néktek, drága elvtársak! — Káplár — Megkezdődött a téli üdülés a Balaton mentén A Balaton déli partján, ahol SZOT legnagyobb egységes üdülő a hálózata működik, az elmúlt hetekben véget ért a nyári szezon. Az elmúlt hónapokban több mint százezer dolgozó töltötte jól megérdemelt szabadságát a magyar tenger déli partján. A nyári szezon befejeztével azonban nem szünetelt a munka az üdülőik környékén. Hozzáláttak a nagytakarításokhoz, kisebb-nagyobb javítások elvégzéséhez, hogy ezzel is megakadályozzák az épületek további romlását. A SZOT ezzel egyidőben hozzálátott a téli üdültetés megszervezéséhez is. Balatonföldváron, Balatonlellén ás Siófokon összesen háromszáz dolgozó töltheti el majd téli szabadságát. Az első téli vendégek október 31-én érkeztek a siófoki Csepeli Vasművek üdülőjébe. Teljesítették felajánlásukat A Nagyatádi Konzervgyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tisztcele ítélre megfogadták, hogy október 25-ig elküldik a századik exportvagont. Adott szavukat pénteken reggel becsülettel teljesítették: berakták a századik vagont is. A VAS- ÉS FÉMÁRUK SZÁLLODÁIBAN Úgy látszik, vannak dolgok, melyek átöröklődnek ,jó gyermekkorból. Ilyen nálam a kutatás vágya, az érdekesség, az általam nem ismert keresése. Ez egyszer ebben, máskor másban bukkan elő, most például a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat raktáraiban. Ismeretlen, feketére lakkozott bádogcső, rajta fémlapocskán. »Sinkovics-féle hőhasznosító, gyártja az Április 4. KTSZ részlege Budapesten.« Hát ez vajon mire_ való? Kicsit jobban megszemlélve, rá lehet jönni. Közbeiktatja az ember a kályhacsőbe és a kettősfalú »hőhasznosító« nem engedi elszökni a meleget, megrekeszti és így hasznosítja. Igen érdekes és hasznos jószág, gondolom jól beválik majd a háztartásoknál, éppúgy, mint az irodákban, csak kár, hogy ilyen bölcs névre keresztelték el. Ára sem nagy, láb nélkül 104, lábbal 140 forint. A kettes számú raktárban más érdekes dolog nincs is, hacsak nem számítjuk az állandó »meleg tűzhely« mozgalmat. A Luna, Béke/ Szépasszony elnevezésű tűzhelyek épp csak felmelegednek, máris átadják őket a kiskereskedelemnek. De sebaj, nyomában már itt az új áru. Így aztán a tűzhelyek raktára sohasem hűl ki. Épp annyi kereslet, mint amennyi a pótlás. Az egyes raktárban az apróbb vas- és fémáruk találtak elszállásolásra. Némelyik bizony nem csak szállodának tekinti a raktárt, hanem édes hazájának is. Ezeket hívja a szaknyelv elfekvő árunak. Itt egy gyors felsorolás: Maximlámpák, borotválkozó dobozok, zománcos vázák, (190 forint az ára, s nincs ennyire szép) termosztányérok (igen szellemes dolog, lehetne közszükségleti cikk is, ha tudnának róla az emberek), vajdobozok, tojásszeletelők, üzemi mákőrlők, s 50—80 literes hatalmas alumínium edények, sziták, különböző méretben, szintén alumíniumból, hagymavágók (uram bocsa’ majd leültem, amikor hedermayer elvtárs, a raktár gondnoka megmondta e kis szerkezet árát: (44 forint), teatojások, gyorsdarálók és még sok-sok különb"~ő ír-t-r'"". Egyikre see lehetne ráfogni, hogy nincs elegendő a kereskedelemnek belőle. Van a raktárban két okos kis berendezés is. Az egyik a csapra szerelhető keverőgép. Őszintén bevallom, először irigátornak néztem. Pedig nem az. A csapból kifolyó víz megpörgeti az edény alján lévő lapátos kereket, s hamarosan kész a felvert hab. A másik ja Benzinfőző. Egy- és kétt-tűzhelyes. Csinos is, szép is, praktikus is. (Drága is!) Az úgynevezett hiánycikkből sincs hiány. Nincs csavaráru, mérleg, zsíros bödön, s általában kevés a zománcáru. Néha ugyan érkezik mindegyikből egy jó néhány, csakhát ilyenkor szétkapkodják. S aztán megint nincs. Érdemes volt elmenni a Vas- és Műszaki Nagyker. Vállalat telepeire. Persze, nemcsak azért, hogy kutatási irányamat kielégítsem, hiszen abból másnak semmi haszna nem származott volna. Pedig most az olvasóim is megismerték ezeket a raktárakat, tudomást szereztek a rengeteg áruról, s talán nekem is lesz benne valami kis részem, ha a legközelebbi hőhasznosítót, vagy termosztányért vásárolnak valamelyik üzletben. (fk)