Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP 3 A XV. évfolyam, 51. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1958. március 1. Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata Baj van a munka fegyelemmel TUDOMÁNY-TECHNIKA „Fúrás“ vagy igazságkeresés? Mai számnak tartalmából: A KÖZÖMBÖSSÉG NEM A MI TALAJUNK Pártunkat, a kommunisták pártját a nép, a történelmi haladás, a sokáig késő társadalmi igazságtevés óhaja rendelte immár több mint egy évtizede az ország élére. Visszatekintve a megtett útra, szerénytelenség nélkül vallhatjuk, óriásit alkottunk. Új ország, új társadalom építésébe kezdtünk. Új gyárakat, városokat emeltünk. Emberré tettük a proletárt, az elnyomottat, megszüntettük, leromboltuk a régi társadalmi korlátokat. A nép lett sorsának intézője, jövőjének alakítója, az ország ura. A magyar kommunistákat évtizedeken át ezer vihar sújtotta. Akasztottak, főbe lőttek, bebörtönöztek soraink közül sokat, de a kommunistákat a legvadabb, legféktelenebb Horthy-terror sem tudta elpusztítani. Népünk hőstetteikről, önfeláldozásukról, szerénységükről ismerte és szerette meg a kommunistákat. Pártunk számára nincs szentebb ügy a nép ügyénél. A kommunisták a nép hűséges szolgái. Jogból bennünket sem illet meg több, mint az ország bármely tisztességes polgárát, csak a kötelességből, a teherből jut több a vállainkra. Forradalmi tűzzől égő kommunistákra van ma is szüksége a pártnak. Büszkék vagyunk rá, hogy pártunkat többségében olyan emberek alkotják, akik saját életüket, sorsukat nm is alárendelik a párt, a nép ügyének, akik szerények, áldozatkészek, s rettenthetetlenek. Noha e jellemvonások rajzolják meg a kommunisták többségének arcát, mégis szólni kell a másféle emberekről, a közömbösökről, akik nem örülnek erdményeinknek, akik elpuhultak, elkényelmesedtek, akik ajkbiggyesztéssel, kézlegyintéssel vesznek tudomásul egy-egy eredményt. Vannak soraink között olyanok is, akiket nem háborít fel egy-egy nyilvánvaló igazságtalanság, közös népi vagyonunk rongálása, herdálása. Akikről, mint falról a borsó, úgy pattan le a bírálat. Akadnak, ha kevesen is , akik a szocializmusért való küzdelmet a maguk nyárspolgári módján képzelik el, beszédeikben gyakran előfordul ez a szó, de az életben mégsem aszerint élnek. Hogyan tud küzdeni az iszákosság ellen, a rendes erkölcsi életért az az N-i párttitkár elvtárs, aki maga is rendszeres látogatója a helybeli italboltnak — ami még nem lenne baj, de az már igen, hogy duhajkodásával, részegségével maga ellen hívja a falu jóérzésű embereit. Küzdünk-e eléggé a családi életet megbontó társadalmi betegség ellen? Bizony keveset. Sokhelyütt magukkal szemben sem eléggé szigorúak a kommunisták. A korrupció hadállása ellen is a mi sorainkból kell a legerősebb tüzet zúdítani. Bizonyos, hogy olykor-olykor kommunistákat is megkörnvénkezi a kapitalizmus mocsaráról itt maradi varázs. De aki szereti a pártját, a népet, aki gyűlöli a bűnt, az ellen tud álni a varázsnak. Nem úgy, mint az egyik kisipari termelőszövetkezeti párttitkár elvtárs, aki állami pénzen, napidíjon ment üdülni. Emberek a kommunisták is, következésképpen ők sincsenek beoltva hibatevéstől, félrelépésektől megóvó szérummal. Tévedhetnek, de mégsem lehetünk közömbösek az ilyen elvtársakkal. A pártonkívüliek a kommunistákhoz igazodnak. Erkölcseinkkel, cselekedeteinkkel hatást kell gyakorolnunk rájuk, tanítani, szocialista gondolkodású emberekké kell nevelnünk őket. Ez állandó és hosszantartó feladat. Óriási a kommunisták felelőssége. Társadalmi tömegmozgalommá akarjuk fejleszteni a társadalmi tulajdon védelméért, gyarapításáért folyó küzdelmet. Az csak természetes, hogy oroszlánrész ebben is a kommunistáké. Nekünk kell legelsősorban azon munkálkodni, hogy az állampolgárok megértsék — nem közömbös számunkra, milyen vagyonnal rendelkezünk, gyarapodik-e a társadalom, avagy egyesek ellopkodják, elherdálják azt. A mi felelősségünk nagyobb az egyeerü állampolgárokénál, hiszen vezető párt vagyunk, s nem mindegy számunkra: gazdag, jómódú-e államunk, jól él-e népünk. Új erkölcsi szellemet, magasfokú öntudatot kell elültetnünk népünkben. Az egyik vállalatunk párttitkára alig több, mint száz forint értékű anyagot használt fel saját céljára, de annál is ítélendőbb, mert okot adott a gyanakvásra, a kommunisták iránti bizalmatlanságra. A felhozott példák korántsem jellemzőek párttagságunkra. Mégis szólni kell róluk, mert a kommunisták nem lehetnek közömbösek. Küzdjünk hát a közömbösség ellen. A TTIT Irodalmi Színpada megkezdi működését A TTIT megyei szervezete állandóan keresi az utakat és módokat, hogy minél szélesebb tömegekhez szóljon az ismeretterjesztés új, hatásos farméival. Bizonysága ennek az 1957-ben Kaposváron megindult Szabadegyetem, a nyelvtanfolyamok, a KISZ Ifjúsági Akadémiájának előadókkal való segítése, a falusi mezőgazdasági tanfolyamok. Most a TTIT megyei elnöksége határozatot hozott Kaposváron Irodalmi pad létesítésére. Az a színcélunk, hogy színművészek, kiváló előadók közreműködésével Kaposvár, majd később a megye dolgozóinak bemutassuk irodalmunk legnagyobb értékeit, haladó és forradalmi hagyományait. Arra törekszünk, hogy ezek az estek maradandó élményt, a színvonalas szórakozással egyidejűleg világnézet formálást is jelentsenek mindnyájaink számára. Nem utolsó sorban összefogást jelent ez az Irodalmi Színpad városunk, megyéink egyik legfontosabb kulturális tényezőjével, a Csiky Gergely Színházzal. A TTIT Irodalmi Színpada első előadása március 3-án este 7 órakor lesz a TTIT kaposvári klubjában (Bajcsy-Zsilinszky u. 19.) Szabó Lőrinc-est, melyen dr. Kanyar Józsefnek a költőről szóló tanulmánya, Ruttkai Ottó, Horváth Sándor, Tallós Endre színművészek, a Csiky Gergely Színház igazgatója és tagjai szerepelnek Szabó Lőrinc verseivel. Szeretnénk, ha megyénk kulturális vezetői, művelődési munkásai és egész dolgozó népe megyénk megértéssel, szeretettel fogadná ezt a kezdeményezésünket, amely új formával is a szocializmus építését kívánjuk szolgálná a kiművelt emberfők sokaságával. CD \ \ÁU IN )'[/, Megkezdődött a Magyar Szakszervezetek XIX. kongresszusa Az építők Rózsa Ferenc művelődési házában pénteken reggel fél kilenc órakor megkezdődött a Magyar Szakszervezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson a kongresszusi küldöttek beszámolnak a XVIII. kongresszus óta végzett munkáról, összegezik a szakmai szakszervezetek kongresszusainak tapasztalatait és megjelölik a Magyar Szakszervezetek további feladatait. A kongresszuson megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a párt politikai bizottságának tagjai. Ott volt a kormány több tagja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Nők Országos Tanácsának vezetői. A kongresszuson részt vesz Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára és a világszövetség három titkára, továbbá a szovjet, az arab, a francia, az olasz, az osztrák, a lengyel, a csehszlovák, a román, a német, a bolgár, az albán, a jugoszláv, a koreai és a vietnami szakszervezeteik, valamint a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének küldöttei. A megnyitó beszédet Somogyi Miklós, a SZOT elnöke mondotta. Javaslatára a kongresszus részvevői egy perces néma tisztelgéssel adóztak az elmúlt kongresszus óta elhunyt magyar és külföldi szakszervezeti harcosok emlékének. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a napirendet, amely a következő: a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója, a számvizsgáló bizottság beszámolója, a Magyar Szakszervezetek alapszabályainak módosítása, a vezető szervek megválasztása. Ezután megválasztották a különböző munkabizottságokat, majd Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg a Szaktanács beszámolóját. Gáspár Sándor elvtárs beszámolója Bevezetőjében a XIX. kongresszus jelentőségéről beszélt, majd a szakszervezetek szerepéről szólt és helyéről a szocializmust építő társadalmunkban. A szakszervezetekhez való tartozás végső fokon a munkáshatalom elismerését jelenti. Ha a szakszervezetek jól dolgoznak, döntő tényezői lehetnek — és kell, hogy legyenek! — társadalmi életünknek a szocializmus építéséért vívott harcban. A szakszervezeti tevékenység egyik központi kérdése a társadalmi és egyéni érdek egybehangolása. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül rá kell irányítaniuk dolgozók figyelmét a szocilizmus építésének távlataira, az abból adódó konkrét feladatokra, másrészt állandóan szem előtt kell tartaniuk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. A beszámoló ezután rátért a szakszervezetek feladataira a munkáshatalom gazdasági erősítésében. Hangsúlyozta, a munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése ma az ellenforradalmi támadás következményeinek felszámolása, gazdasági nehézségeink leküzdése, az elért életszínvonal biztos alapjainak megteremtése. Az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv célkitűzéseit határozza meg. 1958-ban a dolgozó nép termelő munkáját megtestesítő nemzeti jövedelem 4,3 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 4,6 százalékkal emelkedik a tervek szerint — jórészt az 1957-ben hozott intézkedések eredményeképpen, részben az idén először szétosztásra kerülő nyereségrészesedéssel. A tervek számolnak azzal, hogy a régebbinél gazdaságosabban, alacsonyabb önköltséggel dolgozunk, takarékoskodunk az anyaggal, pontosan tervek szerint termelünk és a beruházások is a terveknek megfelelően alakulnak. Enélkül nem juthatunk előbbre az életszínvonal alapjainak megerősítésében. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lényegesen már saját erőnkből kell tovább szilárdítani gazdasági helyzetünket. A terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálkodás során elkövetett hibák tanulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy mindenütt a gazdaságossági szemlélet jusson érvényre. Hangsúlyozta: elsősorban a termelési értekezletek azok a fórumok, ahol a munkások közvetlenül részt vehetnek a termelés, a gazdasági vezetés munkájában. Éppen ezért az eddiginél lényegesen jobban kell a tanácskozásokban rejlő óriási lehetőségeket felhasználni. Az üzemi tanácsokról szólva hangsúlyozta az előadó, hogy azok az üzem valamennyi dolgozójának fórumai, a szervezetlen dolgozóké is. Az üzemi demokráciának ez az új szerve az általános szakszervezeti célok megvalósításának és az egész szakszervezeti munka eredményességének is eszközé ről A továbbiakban a bérezésbeszólt, hangsúlyozva hogy a béralapnak a régebbinél lényegesen önállóbb felhasználása nagyobb lehetőséget nyújt a vállalatoknak helyes bérezési formák alkalmazására. Továbbra is arra kell törekedni, hogy a bérezés mindinkább segítse a gazdaságosabb, termelékenyebb munkát. A nyereségrészesedés célja az egész társadalom érdekeit szolgáló termelés gazdaságosabbá tétele, a munkások pedig közvetlenül is részesednek gazdaságosabb anyagi eredményeiből.termelés A munkaversenyekről szólva megállapította: az elmúlt években a szocialista verseny értelmezése és gyakorlata sok vonatkozásban helytelen volt. A szocialista munkaverseny nem cél, hanem a gazdaságosabb termelésnek, az önköltség csökkentésének, az anyagtakarékosságnak és a minőség javításának eszköze. Más szóval: a verseny a szocializmus építéseinek kommunista módszere. A magyar munkásosztály büszke azokra, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, szaktudásukkal kiemelkedően járultak szocialista építőmunkánk gyorsításához. Nem többé megengednünk, szabad selejtgyártók, ügyeskedőik hogy e nemes vetélkedés vámszedői legyenek. A szakszerevezeteknek ügyelniük kell arra, hogy az anyagi és az erkölcsi megbecsülés a termelés szerény, mindennapi hőseinek jusson, azoknak, akik az üzemi feladatok megvalósításából legeredményesebben veszik ki a részüket, akik takarékoskodnak az anyaggal, a szerszámmal, akik tanítják az új munkásokat, akik átadják tapasztalataikat. Az előadó ezután megállapította: a szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulásáért. De természetesen ezt nem lehet elvonatkoztatni az ország adott gazdasági fejlettségétől. Sokan hasonlítják össze a magyar munkások életszínvonalát nálunk jóval fejlettebb, más történelmi körülmények között kialakult tőkés országok szonyaival,dolgozóinak életvideális képet azonban csak úgy kapunk, ha azt vetjük egybe, hogy a megtermelt új értékből — tehát a nemzeti jövedelemből — milyen arányban részesülnek a dolgozók, és ha ilyen összehasonlítást teszünk, azonnal kiderül, hogy a magyar munkásosztályé kibírja az összehasonlítást a fejlettebb tőkés országok gozainak életszínvonalával.holAz életszínvonal alakulásáért kimondott felelősségünk a mai helyzetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat védeni, biztosítani kell. Meg kell akadályozni minden olyan bürokratikus törekvést, amely a kialakult életszínvonalat csökkentené, akár az árak, burkolt áremelés, vagy minőségrontás, akár a bérek, akár pedig a szocialista juttatások oldaláról. Ezután rátért a nyugdíjkérdésre. Szó sincs arról, hogy nyugdíjrendszerünk egészében rossz volna és alapjaiban kellene szervezni — mondatái ta. _ Kiállja az összehasonlítást valamennyi tőkés országéval. De még nagy az aránytalanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Az aránytalanság keresetek emelkedése miatt állandóan növekszik. Ez sérti a dolgozók igazságérzetét. Nyugdíjrendszerünk másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számításba a munkában eltöltött éveket, ugyanakkor rövid a várományi idő. Jelenleg 600 000 nyugdíjas van. A rendezés hatalmas összegeket igényelne. Csak a legégetőbb problémák megoldásához több mint félmilliárd forintra volna szükség. Helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a hároméves tervben az élet- és munkakörülmények javítására rendelkezésre álló alapokat mindenekelőtt erre a célra használjuk fel. Társadalmi összefogással a kérdés megoldását előbbre lehetne hozni. Ezt követően a lakáskérdésről beszélt Európában mintegy 30 millió lakásra volna szükség. Nálunk a lakásépítkezés gyorsabb ütemű fejlesztését elsősorban az anyaghiány gátolja. Az utóbbi két-három évben sokkal több lakás épült, mint a megelőző években. Az eddiginél sokkal behatóbban kell foglalkoznunk iparfejlesztés: és ipartelepítési politikávalmert a súlyos lakáshelyzet részben az ezen a téren elkövetett korábbi hibákból származik. A gyakori albérleti uzsoráról szólva elmondotta, ezt a kérdést csupán rendeletileg nehéz szabályozni. Olyan közvéleményt kell kialakítanunk, amely gátat vet e zsarolásnak Az előadó ezután arról beszélt, hogy ellenséges eleme ® teljesíthetetlen követelések napirenden tartásával a munkáshatalom elleni bizalmatlanság felkeltésére, demagóg hangulat kialakítására törekszenek. A szakszervezeteknek kötelességük a legnyíltabban éslegőszintébben feltárni, hogy mire van lehetőség és mire nincs. Kijelentette Gáspár Sándor, hogy a törvénytelen eljárásak jó része a munkások és alkalmazottak elbocsátásával kapcsolatos. Nem ritka az önkényeskedés, a személyi bosszú. Ilyen eseteket nem szabad ettűrni, ez a szocialista törvényesség durva megsértése. A társadalmi tulajdon védelméről szólva elmondotta: az üzemi tolvajok túlnyomó része a lmmpenproletár fe a deklasszált elemek soraiból kerül ki Az ügyészség csupán 1957 harmadik negyedében 130 millió forint kárt okozó ügyekben indított eljárást. Ebből ezemé több lakást lehetett volna építeni. A szakszervezeteknek törekedniük kell arra, hogy a szervezett dolgozók egységesek legyenek a munkáshatalom megszilárdítása, a szocialista építés fő céljai, a békevédelmi és a nemzetközi munkásszolidaritás alapvető kérdéseiben — hangsúlyozta, majd az ideológiai nevelés jelentőségét elemezte. A főtitkár a magyar dolgozók nevében köszönetet mondott a külföldi munkástestvéreknek, a baráti, szocialista országok dolgozóinak — elsősorban a szovjet népnek, valamint a Szakszervezeti Világszövetségnek, akik mellénk álltak a megpróbáltatások súlyos óráiban és segítséget nyújtottak. Beszédének befejező részében arról beszélt, hogyan lehet jobban kifejleszteni a szakszervezeti munka mozgalmi jellegét. Hangsúlyozta, ha nehézségek ellenére sok pozitív vonása van a szakszervezeti mozgalomnak, ez annak az eredménye, hogy nagy adással dolgoztak — és odadolgoznak ma is — a bizalmiak, az üzemi szakszervezeti munkások tízezrei. Szavait így fejezte be: Soha nem voltak olyan nagy lehetőségeink, mint ma, hogy, a magyar dolgozó nép szebb, boldogabb szocialista jövőjének megteremtése érdekében, a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladásért műn-