Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 231. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1958. október 1* Mai számunk tartalmából A kínai nép nagy ünnepén A mezőgazdaság őszi gépei ZENEI GYÖNGYSZEMEK Dr. Sík Endre külügyminiszter beszéde az ENSZ-ki­lgyűlés h­étfői általános vitájában Az ENSZ-közgyűlés szep­tember 29-én, hétfőn folytat­ta a nemzetközi kérdések megvitatását A közgyűlés ülésén többek között felszó­lalt dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, a magyar ENSZ-kül­­döttség vezetője. Elnök Úr! A nemzetközi helyzet mind­azon kérdései, amelyek köz­gyűlésünket foglalkoztatják, szoros kapcsolatban az Amerikai Egyesült vannak Álla­mok külpolitikájával. A hely­zet és egyes égető kérdések reális megértésének előfeltéte­le tehát az amerikai külpoli­tika jó és helyes megértése. Azt hiszem, mindenki számá­ra világos, hogy az külpolitikát legjobban amerikai azok értik meg, akik csinálják. Vi­lágos tehát, hogy magyarázni is ők tudják, a legmeggyő­zőbben. Ha engedjük, hogy a State Department (amerikai külügyminisztérium , Szerk.) saját magát magyarázza, ak­kor m­i is jobban megértjük a State Department külpolitiká­ját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszéllyel árnyékolják be a világot, az ENSZ-t pedig zsákutcába jut­tatják. Amiről a State Department bulletinje beszél... Beszéljen tehát a State De­partment.. A hivatalos rikai dokumentumokból ame­idé­zek, a State Departmentnek az amerikai külpolitika hivatalos okmányként kiadott bulletin­jéből. Az ez év július 2-án meg­­jelent bulletin két beszámoló zövegét ismerteti. Mindkét­eszámoló a szenátus külügyi bizottságában hangzott el. Az gyiket Mr. William M. Roun­­i*ee, a State Department kö­­ép-keleti, dél-ázsiai és af­­i­kai ügyekkel foglalkozó he­lyettes államtitkára tartotta z Egyesült Államok közép­­-leti, afrikai és dél-ázsiai politikájáról — a dátum is fontos — ez év május 8-án. A n­isikat viszont ugyancsak szenátus külügyi bizottságában a május 2-án — Mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távol-keleti po­litikájával foglalkozik, és cí­me: Az USA politikája programja a Távol-Keleten,és Ebből a két dokumentum­ból a napnál is világosab­ban kitűnik, hogy a ve­szélyes helyzet előbb a Kö­zép-Keleten, majd a Tá­vol-Keleten megfelel State Department előzetes a elképzeléseinek, és hogy a veszélyes helyzeteket State Department külpoli­­­tikája szándékosan idézte elő. Miből látjuk ezt? A Közép- Keletről szóló beszámoló ak­kor hangzott el, amikor az iraki fordulat még nem tör­tént meg, de a 6. flotta már mozgásban volt a Földközi­tengeren, és a libanoni part­raszállás esélyeivel fenyegető­zött Egy héttel előbb hall­gatta meg a szenátusi bizott­ság a távol-keleti helyzetről szóló beszámolót. Ott viszont már nagy arányokban folyt a csangkajsekista haderők egy­­harmadának Kimoj szigetére.összpontosítása A közép-keleti beszámoló kiemeli a Libanonnak, Jordá­niának és Iraknak adott ka­tonai és technikai segítséget, majd Irakról szó szerint a következőket mondja: is aktívan közreműködik Irak bagdadi paktumban. Nekibáto­­a­rítottuk Irakot, hogy foly­tassa ezt a magatartást egyéb intézkedések mellett azzal is, hogy katonai segítséget biz­tosítottunk számára. A távol-keleti USA-prog­­ramról szóló beszámoló össze­gezi a State Department kül­politikájának az ottani tér­ségben az elmúlt tíz év alatt elért eredményeit, felvázolva perspektíváit. Fő eredményét és a leglényegesebb kilátást ebben a meglepő mondatban foglalja össze: A Kínai Köztársaság to­vábbra is szilárd és haté­kony szövetséges és ál­landó kihívás a kom­munista nép feletti Kínának a kínai uralom tartós megerősítésére irányuló kísérleteivel szemben. Ismerteti ugyan a beszá­moló az USA kapcsolatait az összes távol-keleti országgal, de egyedül Csang Kaj-sekre vonatkozóan állapítja meg, hogy szilárd és hatékony szö­vetséges. Mindezt éppen ab­ban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei települtek át a szá­razföldi Kína tőszomszédsá­gába, a partmenti szigetekre, Kimojra és Macura. A State Department do­kumentumai alapján a követ­kező tények világosak: 1. A State Department szó­­használatával élve az Egyesült Államok külpolitikai alapelvét a kihívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szi­lárd és hatékony szövetsége­seknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját alkalmazzák. Szövetségeseit ál­talában abból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkal­masak helyzetüknél és érde­keiknél fogva a kihívás politi­kájának érvényesítésére. Ezt a politikát joggal lehetne ugyan provokatív fa agresszív jelző­vel illetni, mivel azonban State Department jobban sze­n­veti a »kihívás« kifejezést, azért megmaradok annak hasz­nálata mellett. 2. A háborús veszély a Kö­zép-Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt State Department kihívási po­­­litikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalista mozgalmai ellen a jordániai, li­banoni fa iraki szövetségesei­nek adandó katonai segéllyel és az amerikai—angol beavat­kozás ígéretével. 3. A távol-keleti háborús ve­szély nem augusztus SS-ával alakult ki, hanem fokozatosan halmozódott fel a Csang Kaj­­seknek adott katonai fa poli­tikai segítségben, mely a kihí­vó politika alkalmazására bá­torította Csang Kaj-seket. 4. A Közép-Keleten f a Távol- Keleten kialakult helyzet szo­ros kapcsolatban áll egymás­sal. A kapcsolatot a State De­partment kihívási politikája adja. A két területen egymás­sal párhuzamosan indult el a kihívás előkészítése. Miután a katonai beavatkozás a Közép- Keleten megtörtént, a kihívási politikát robbanásig fokozták a Távol-Keleten, hogy a közvéle­mény figyelmét eltereljék a Közép-Keleten. Libanonban f a Jordániában tartózkodó likai­da angol csapatokról.ame­5. Ez a kihívási politika jel­lemzi a State Department kül­politikáját nemcsak a Közép­ fa Távol-Keleten, hanem álta­lában minden nemzetközi vo­natkozásban. A magyar kor­mánynak erről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége sajtóatta­séjának jelenlétében rendezett sajtókonferencián öt beszerve­zett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkára ké­szítették fel őket az USA hi­vatalos és illegális szervei Magyarország államrendje el­len. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is jelen volt az adatok feltárásánál, af rikai szervek még csak ame­kí­sérletet sem tudtak tenni ismertetett adatok cáfolására.az 6. Ez a kihívási politika vi­szi sok tekintetben zsákutcába az ENSZ jelenlegi közgyűlését is, ha idéz fel nagyon veszélyt az ENSZ értelme súlyos és léte ellen. Miután az ameri­kai küldöttség megakadályozta Mi ellen irányul a kihívási politika? A mai nemzedék át­alakuló világban él. A világ különböző pontjain a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. Délkelet-Ázsia és Afrika széles területein néptömegek most jutottak nagy el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Ame­rika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntudatra ébredés élményeit, életük új korszakát most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú or­szágai. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gyar­­matosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak függetlenek lenni, hanem A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíl­tan természetesen csak a sze­nátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a po­litikát olyan jelszavakba öl­tözteti, amelyek bódítóan hat­nak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára, és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan las­súik a helyzetet. Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Var­sóban a Kínai Népköztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megmentse a békét. Itt a közgyűlésen az angol és francia külpolitika képviselői a támogatásukról biztosították az Egyesült Államok kormá­nyát a békés megoldásra irá­nyuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fé­nyében? Mit mondanak a tények? Először is arra a következet­lenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió vagy bármelyik szocialista ország részéről ja­vaslat érkezett az Egyesült Ál­lamok kormányához arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján ren­dezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Álla­mok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kap­csolatban, számítva a tömegek békevágyára, az Egyesült Ál­lamok önmagával szembeni következetlenségében a felté­tel nélküli tűzszünet jelszava­kedvező határozat hozatalát Kína képviseletének megvita­tását illetően, a State De­partment most azzal fenye­getőzik, hogy a varsói tárgya­lások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igényelni a távol-keleti hely­zet kérdésében. Amilyen mér­tékig folytatja a State De­partment kísérletezéseit, hogy az ENSZ-et kihívási politiká­jának mértékig eszközévé tegye, olyan sodorja magát az egész szervezet egzisztenciális válságba. Gondolom, senki sem téte­lezi fel, hogy a Kínai Nép­­köztársaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési hatá­rozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen il­letékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzet­ről, földjük kincseit, munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State Department asze­rint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, aszerint irá­nyítja katonai segély­­nyújtását, ha aszerint ígé­ri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erő­teljesebben a néptömegek­nek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyar­mati elnyomás ellen küzdő né­pek nem segítséget. Amerikától várnánk Az ilyen népek, hogy a haladás legfrissebb re­ménységeivel kezdjem a fel­val lép fel. De ez a képmuta­tás enyhébb oldala. A súlyo­sabb az, hogy aki előbb rágyújtotta házat a benne lakókra, az a utána a lakókat gy­új­tógázoknak, és nevezi velük akarja eloltatni a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem­ békebontás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szakadatlanul támadja a kínai anyaországot, hogy hadserege jelentős részét az anyaország tőszomszédságá­ban összpontosítja a partra­szállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan ál­landó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpon­tosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderőivel együtt. Mindez a State De­partment szerint nem béke­bontás. De az, hogy a Kínai Nép­­köztársaság megvédi ma­gát, és végérvényesen meg­szünteti a támadás veszé­lyét saját területén, béke­bontás. Ilyen jogon a betörő is érvel­hetne a szabadság és a békés élet jelszavával, ha tetten érik és le akarják tartóztatni. A másik jelszó a bizton­ság. A kihívás politikája a bizton­ság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, ha­nem a gyarmatosító hatalmak gyarmaturalmának és az ezzel szövetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a té­nyek? A kihívás politikája szerint az nem megy a biztonság rovása­sorolást. Ghánára, Marokkóra, Ceylonra, Tuniszra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársa­ságra, Indiára, a Kínai Nép­­köztársaságra, a Szovjetunió­ra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bár­mely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely szeretné uralmát a feltörekvő néptömegek el­len megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányára tekint, attól vár segítséget ta­l­talában nem is hiába,ál­segítség-listán ilyenek vannak, mint: Libanon elszö­kött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia je­lenlegi királya, Csang Kaj­­sek, LA Szín Man, és sorolhat­nám a világ más tá­jairól meg­szökött politikai szélhámosok nevét is, akik, mivel alkal­masaik a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támogatá­sára is. Ha Nagy Imre vagy Ma­léter Pál megszökhetett volna vagy ha Magyarországról, börtönben is, de élnének, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete ma a közép­európai béke ellen irá­nyuló ki­hívási politikájá­nak ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi békének is szol­gálatot tett, amikor a kihívás pol­itikájának ezeket a vesze­delmes eszközeit végérvénye­sen eltávolította a State De­partment fegyvertárából rá, hogy Csang Kaj-sek állan­dó kihívást jelent a Kínai Nép­­köztársaság ellen, annyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szövetsé­gesnek kell nevezni. De ha egy több mint hatszáz­milliós ország saját terüle­tén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biz­tonság rovására megy. Tudniillik egy nép­ fa ha­zaáruló klikk biztonságá­nak rovására. Megvilágítható ez egy má­sik példával is. Mind Mr. Dul­les, mind Mr. Selwyn Lloyd alarmírozni igyekezett a köz­gyűlést azzal a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol külügy­miniszter idézett is ilyen rá­dióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellen­őrzést követelt. A kihívás politikája szem­pontjából az ilyen rádió­adások addig veszélyeztetik a biztonságot, amíg az adá­sok a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. Viszont szabad fo­lyást kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az olyan rádióadások számára, ame­lyek a néptömegek bizton­ságát veszélyeztetik. Az arab rádióadások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak, és az arab nacio­nalizmus ellenségeit támad­ják. Felhívom azonban a fi­gyelmet az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína Hangja adásaira. Adatokat tudunk nyújtani — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér Könyvben hoztunk nyil­vánosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika Hangja, BBC és a Szabad Európa a az ellenforradalom alatt és után egymással versengve uszította a magyar bányá­szokat a bányák vízzel való elárasztására, felrobbantá­sára, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika Hangja és a Szabad Kína Hangja távol­keleti tevékenységéről az on­nan ittlévő küldöttségek tudná­nak beszélni. Ha itt volna már a Kínai Népköztársaság kép­viselője, beszédes példákat tudna felhozni arra, hogy ame­rikai és angol propagandaszer­vek, az Amerika Hangja, Szabad Kína Hangja, az an­­­gol rádió propagandája milyen aknamunkákra igyekszik iz­gatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongból, Kimojról és Tajvanról. Ez persze eg­­­gyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. A biztonság jelszava alatt tehát azoknak a politikai, ka­tonai, gazdasági és propagan­da erődítményeknek a kiépí­tését kell érteni, amelyek Ázsia fa Afrika feltörekvő né­peivel szemben a gyarmatosí­tó uralom biztonságát védik. A kihívás politikájának to­vábbi jelszava az igazság­­osság. Amikor nem a mostani távol­keleti fegyveres események megszüntetéséről van szó, ha­nem más vitás kérdések éezéséről, akkor a State­ren­De­partment a béke szó mellé mindig kínos gondossággal te­szi oda a másikat: igazságos. A kihívás politikája az igazsá­gosság védelmének látszatával lép fel. Mr. Lodge olyan hang­nemben szokott a State partment külpolitikájáról le­be­szélni, mintha az amerikai külpolitika képviselői csupa orleánsi szüzek lennének, hő­sies és makulátlan bajnokai az igazságnak. Ismét mit mutatnak a tények? Ha Jordánia királya diktató­rikus intézkedéseket tesz, és tömegével küldi koncentrációs táborokba az arab nacionaliz­mus hőseit, akkor ezt az ame­rikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ün­nepli. De ha az Iraki Köztár­saság rendes bírói úton fele­lősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi család politi­kai ügynökeit, akkor az ame­rikai külpolitika és propagan­da felháborodottan igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösök­nek. Ha az arab országok az egy­ség, a szövetség és az együtt­működés különböző formáit keresik egymással, akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Department külpolitiká­jában, és az egységbontásra irányuló törekvéseket tekintik igazságos külpolitikának. Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel figyel­münket annak igazolására, hogy az amerikai külpolitikát sohasem vezették önző szán­dékok, hanem mindig az igaz­ság védelme vezette, azért én most emlékezetbe szeretnék idézni néhány távolabbi és kö­zelebbi történeti tényt. Közbe­­vetve azonban szeretném meg­jegyezni, a magyar nép örökre hálás lesz az amerikai népnek azért, hogy múlt századbeli nagy szabadságharcának hősét, a száműzött Kossuth Lajost olyan felejthetetlen megbecsü­(Folytatás a 2. oldalon­ i V Kihívási politika — mi ellen? A kihívás politikájának szótára

Next