Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-10 / 239. szám
Kedd, 1961. október 10. 5 Oktalan takarékosság Csillagvár. Ilyen szép neve van a balatonszentgyörgyi termelőszövetkezetnek, mondhatni szimbolikus neve. De nem ezt akarom elemezni. Még csak azt sem, hogy milyen, számokban is kimutatható eredmények birtokában néz a zárszámadás elé fiatal közösségeink közül ez az egy, az együtt végzett munka milyen gyümölcseit takaríthatja be ezúttal, s milyen tervek próbálgatják szárnyaikat a kiegyensúlyozottabb nagyüzemi gazdálkodás még mélyebb megalapozására. Figyelmemet egyéb dolog kapta meg, megfoghatatlanabb, ami bizonyos fokig még mindig a régi falut idézi az ember emlékezetébe. S aminek időnkénti felvillanása a falvak mai életében elkerülhető, sőt messze hagyható magunk mögött. Mondom, más foglalta le figyelmemet, s mivel van még néhány idevágó tapasztalatom, úgy vélem, nem árt letennem néhány gondolat-garast. Letenni pedig abban a reményben, hogy hasznát veszik azok, akik nemcsak eszükkel fogják fel az emberségben is újat követelő világot, hanem szívükkel is. Termelőszövetkezeteink költségvetésében van egy bizonyos rovat. Mint elnevezése is meghatározza, szociális és kulturális alap. Az e rovaton számon tartott pénzt nem lehet másra fordítani, csak arra, amire létrehivatott. Ezt egy igen okos rendelet írja elő igen egyértelmű határozottsággal. Mégis az tapasztalható a gyakorlatban, hogy s okán, a magyarázhatónál jóval nem veszik komolyan többen ezt a határozottságot. Fogják pénzt, szorítják, és ki nem engednék markukból a fél világért sem. Tisztelet a szóból, a falu alakulásának új törvényeiből és a rendeletekből értőknek. Kevés azonban a kivétel. Hiszen nem számítható ritkaságnak, hogy egy-egy termelőszövetkezeti falu magányos öregjeit — akik földjüket vitték be a közös gazdaságba, de munkára már képtelenek — esetenként a községi tanács segélyezi. Míg a termelőszövetkezet — mint már említettem — egy fillér hiány nélkül vigyázza a szociális és kulturális alapot! Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy megyére szólóan mindenütt így van ez. De sok helyütt így van! Egyebek között a Csillagvár Termelőszövetkezetben is, ahol 1959 óta egy fillért sem vettek el a szociális és kulturális alapot képező 17 ezer forintból! Miért ez az oktalannak — minden sértő szándék nélkül — nevezhető takarékosság? Nyíltan nem beszél erről senki sem. A vezetőség kivált nem, mivel a cselekedet mögött meghúzódó igazibb indokokat jól fedi az erőskezű vezetés nimbusza. Nincsenek segítségre szoruló öregek Balatonszentgyörgyön, akik méltán számíthatnának az egy családdá lett falu száz és ezer felé ágazó figyelmére, gondoskodására? Vannak! Szemérmesek ezek az öregek, és nehezükre esik a kérés? Igen. Ez az emberi alapállás a múlt falujának kegyetlen emlékezetéből táplálkozik, amelyben lyukas mogyoró értékűvé vált és válhatott a már dolgozni nem bíró ember. Van a falunak művelődési háza, melynek fölszerelése kiegészítésre vár; könyvtár, mely nemcsak azt szolgálja, hogy szórakozzanak tagjai, hanem azt is, hogy ki-ki kívánsága szerint művelhesse magát akár általánosan, akár szakmailag. Nem lenne jó, ha például megszépülne a klub, kapna televíziót, s szép lassan sorjában mindent megkapna, ami száműzi a falusi élet unalmát, elmaradottságát? De jó lenne! Nagyon jó lenne. Akkor meg miért ült rá — ahogy mondani szokás — a markot összezáró, az arcokat elkomorító »óriáskígyó« az oktalan takarékosság a szociális és kulturális alapra? Mert a vezetők és a tagság fejében ott motoszkál a rejtett gondolat: »Hátha hasznosabb dolgokra is lehet fordítani azt a tizenhétezret! Hátha megdicsérnek majd bennünket gondosságunkért.« Pedig hát... Nemrég zajos vezetőségi ülésen szavazták le a tanács színházbérlet vásárlására ösztönző javaslatát. — Nézzétek, elvtársak! Most jön hozzánk első évben a Csiky Gergely Színház. Négy vendégjátékot ad a községnek. Vehetnétek a kulturális alapból 10—20 bérletet, amit minden előadás alkalmával másnak, a legjobban dolgozóknak adnátok mint munkájuk megbecsülésének előlegezett jelét. Amikor szavazásra került a sor, konokul hangzó »nem« volt a válasz! Régebben televízióvásárlást javasolt a tanács, amely költségvetéséből éppen csak nyitva tartani tudja a művelődési otthont, de korszerűen berendezni, ellátni minden kellő felszerelési tárggyal nem. — Hát még mit nem! Eddig is megvoltunk televízióból, ezután is megleszünk!nél Ez már a vezetőségben vetődött fel: — A legjobbakat el kellene vinni valami tapasztalatcserés kirándulásra! Ez is leszavazást ért meg, ez az ötlet is, mert félt a vezetőség az itthon rekedők, a munkájukat nem komolyan vevők »haragjától«. Summa summárum, hiányzik a bátorság egy s más jogban. Ezért megkezdetlen dea Csillagváros szociális és kulturális alapja. Egyedi esetről van szó? Nem hinném, mert más helyekről is érkeztek hasonló jelzések, amik arra mutatnak, hogy nem lenne haszontalan ismét elővenni a szociális és kulturális alap felhasználását előíró [UNK]edellét, és ismertetni töviről hegyire, persze a masak a vezetőkkel, hanem a tagsággal is. Hiszen sok esetben tagság szavazása dönti el, hogy a marad egészben a szóban forgó alapon szereplő pénzösszeg, mivel az emberek többsége abban a hitben ringatózik, megrövidül, ha hozzájárul hogy a szociális és kulturális alap felhasználásához! Pedig, mint mondottam, nincs erről szó. Ez az alap nem használható másra, csak amiért életre hívatott. Más célt nem szolgálhat, csak az új falut és új, szocialista módon gondolkodó emberét! László Ibolya OPRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,— Ft, vasár- és ünnepnap 2,— Ft. Az első szó két szónak számít. Legkisebb hirdetés 10- Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is bemondhatják hirdetéseiket. ADÁS-VÉTEL Férfi-divatpulóverek nagy választékban és minden színben rendelkezésre állnak a földművesszövetkezetek szaküzleteiben. (3920) Jó állapotban levő íróasztalt vennénk. Vetőmag Felügyelőség, Kaposvár. Május 1. u. 19._______(3944) Új, ötezer km-t futott Danuvia motorkerékpár eladó. Érdeklődni lehet: Kapoly, telefon 6. Megtekinthető: Nágocs, Táncsics M. u. 8._sz._______________(2100) 2 szobás családi ház 850 n-ös házhellyel beköltözhetően eladó. Kaposmérő, Rákóczi u. 67., Kovácsné. ____________________ (2098) Eladó kis családi ház 600 nő öl gyümölcsössel. Lébár Sándorné, Segesd. _ (2103) Kifogástalan, állapotban levő szabóvarrógépet vennék. Címeket 59310-es számra kérek a Magyar Hirdetőbe. (59310) Hetesen, Ady u. 13. alatt, két szoba, konyha, éléskamra, fürdőszoba. alápincézett kamrahelyiségekből álló lakóház hatszáz öl telken eladó. Somogy megyei községben (59313) főútvonal mellett, városhoz közel gyümölcsös, házhelyek a község legszebb helyén 600 n-öből eladók Cím 59138-as számon a Magyar Hirdetőben. (59138 Csisztafürdőn 6 ágyas nyaraló berendezéssel eladó. Felvilágosítást ad telefon: Somogysárd 3, Péczer. (59137) Életjáradékra házat vennék 60 009 Ft készpénzzel. Ajánlatokat 59150-es Mámra a hirdetőbe. (59150)1 Árverési vételi lehetőség Kaposmérőben. Házas belsőség 3000 n-ös belterülettel olcsón eladásra kerül. Cím 59303-as számon a Magyar Hirdetőben. (59303) Figyelem: Kukoricacsata mázsánként 5,— Ft-ért kapható a TÜZÉP cseri sorompói telepén. ________________ (59309) Egy családi ház eladó. Kaposvár, Szent István u. 45. sz. (2097) CSERE Elcserélném Kaposvár, Április 4 u. 26. szám alatti egyszobás, konyhás, spejzos lakásomat 2 szobás lakásért. Cím: Hiszi cukrász, Mártírok tere. (2092) ÁLLÁS 40 év körüli férfi munkaerőt hivatalsegédi beosztásra keresünk. Magyar Nemzeti Bank járási fiókja, Kaposvár, Május 1. u. 12. sz. Jelentkezés azonnal. Egyéves kisgyermek mellé (2107) keresek gyermekszerető idősebb asszonyt egész vagy fél napra. Cím 59305-ös számon a Magyar Hirdetőben. (59305) Minőségi Ellenőrző R. T. kaposvári kirendeltsége sürgősen keres felvételre állandó állásba szigetvári és bonyhádi munkahellyel cipőipari szakembereket. Nyugdíjas élőhal-, sajt- és gabonaszakembereket szintén fölveszünk. Jelentkezni önéletrajzzal levélben is lehet. Cím: Kaposvár, Kossuth Lajos U. 10. (59307) VEGYFS Albérleti szobát keresek két férfi részére kevés bútorral vagy bútor nélkül. Címeket a kiadóba kérünk. Szervezzék újjá az ellenőrző bizottságot a somogyszobi Béke Tsz-ben — MILYEN AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG MUNKÁJA? — kérdeztük Bokor Ferenctől, a somogyszobi Béke Termelőszövetkezet mezőgazdászától. — Semmilyen — válaszolta, és szavát lemondó legyintéssel kísérte. Két éve alakult meg a szövetkezet, akkor meg az ellenőrző választottak bizottságot. Az iroda falán ma is ott a névsor. Az ellenőrző bizottság elnöke: Nemes József; tagjai: Kasza József, Vincze Sándor, Horváth József, Bálint Ferencné. Papíron tehát megvan a bizottság, csak az a hiba, hogy úgyszólván még egy szalmaszálat sem tett odébb, azaz egyetlen ellenőrzést sem végzett... Az elnök augusztus 1-én lemondott tisztségéről: »Részemre nem kívánatos ez a beosztás, különféle okok miatt ezennel lemondok, és tisztségemet gyakorolni tovább nem fogom« — írta a lemondólevélben. Addig se gyakorolta, az igaz. S hogy beosztását Nemes József nem tartotta kívánatosnak, az szerinte abból fakad, hogy nem szeret szólni egyik felebarátjának sem, nem akar — úgymond — haragosokat szerezni A szövetkezet, az ellenőrző bizottság nem sokat veszített lemondásával. AZ A NÉZET, hogy nem kellemes tisztség az ellenőrző bizottság tagjának lenni, illetve az ezzel járó kötelezettségeket teljesíteni, nemcsak a volt elnöknél nyilvánult meg. Mikor Horváth Józseftől érdeklődtünk a bizottság munkájáról, csodálkozva kérdezte, hogy miért őt faggatjuk, hiszen itt m is tagja annak. Az alakuláskor ugyan fölkérték erre, de nem vállalta el. Lehet, hogy azért beírták, de jó előre megmondta, hogy ő nem fog csinálni semmit. Ismeri ő a fajtáját — mondja —, ezért roppant nehéz és kellemetlen dolog az ellenőrzés. Tény, hogy Horváth József nem tekinti magát ellenőrző bizottsági tagnak ek idejében megmondta, hogy nem vállalja. Vajon miért nem választottak helyette rögtön mást, és miért nyilván ma is a tagok tartják sorában? Vagy csak az volt a fontos, hogy a papírforma szerint meglegyen a névsor?! Furcsa kép bontakozik ki így allenőrző bizottságról. Pedig eltavasszal a népi ellenőrök felhívták a figyelmet arra, hogy mennyi munkája, feladata van ennek a bizottságnak, kell nagy gondot fordítania,mire — Mondtam én többször — jegyzi meg Kasza Józsi - hogy csináljunk már valamit, ha ránk bízta a rabság az ellenőrzést; nincs ez így jól; egyszer majd csak nekünk kell felelni a hibákért, de hagyták, maradt az egész. A NEMTÖRŐDÖMSÉG, a felelőtlenség s az a különös nézet, hogy ha teljesítik kötelességüket, magukra haragítják a vezetőséget vagy a tagságot, megpecsételte a somogyszobi Béke ellenőrző bizottságának sorsát. Széthulltak anélkül, hogy valaha is összetartoztak volna, hogy valamit is segítettek volna a közösségnek. Pedig állandóan találhatnának ellenőriznivalót. Ott van például a takamányügy, hogy csak egyet említsünk a sok közül. A lovak még nincsenek közös istállóban, csak a szénát porciózzák ki nekik, az egyéb etetnivalót nem. És ez a takarmány többnyire nem az istállóba, hanem kinek-kinek a házához kerül. Hogy aztán megkapják-e a közös állatok a kiadott takarmányt vagy sem, azt senki sem tudja. Semmi esetre sem megoldás az, hogy az agronómus és a tszelnök házról házra járva vizsgálgatja ezt az ügyet Sokkal inkább kötelessége ez az ellenőrző bizottságnak! SOMOGYSZOBON KETTŐS A BAJ. Elsősorban az — s talán ez a döntő —, hogy az ellenőrző bizottság tagjai nem érzik kötelességüknek, hivatásuknak a közös vagyon védelmét. Másodsorban pedig az, hogy a szövetkezett vezetői nem tettek semmit e testület újjászervezésére. Elérkezett a végső határidő, amikor rendet kell teremteni az ellenőrző bizottságban. Állítsanak olyan embereket erre a tisztségre, akik készek becsülettel ellátni feladatukat. Vörös Márta Bíznak munkájuk eredményében A kapa ércesen csendül a kemény földben. Burgonyát szednek a bolhói Határőr Termelőszövetkezet asszonyai. Egy híján százan szorgoskodnak a nagy táblán. Kevés szó esik munka közben. Gyorsan járnak a kezek, és egyre-másra telnek a kosarak. Valaki azt mondja, hogy meg kellene nézni mustot a tábla végén, talán a már ki is forrt az üvegben. Meghallja ezt az elnök meg a brigádvezető. Gombaszögi Jenő, a szövetkezet elnöke elmosolyodik a félreérthetetlen célzás hallatán, és órájára tekint. Közben már kongatja is a toronyóra a tizenkettőt. Sietnünk kell, hogy elérjük az egyik kis csoportot. Ebédelni igyekszenek, öten vannak, mindahányan lányok, barnára sült arcukon nyoma sincs a fáradtságnak. Vidáman élcelődnek. — Az állami gazdaságtól jöttek haza segíteni, míg a burgonyával nem végzünk. Közülük csak Kolics Éva tagja a szövetkezetnek. Egyike annak a hatvannak, aki az idén írta alá a belépési nyilatkozatot — mondja az elnök. A többiek azonban nem hagyják »kiközösíteni« magukat. Meg is jegyzi valamelyikük: — Ne féljen, Jenő bácsi, a télen annyian jövünk haza, hogy nem tudnak velünk mit kezdeni. — Éva is kapott munkát, ti is kaptok. De aztán a vőlegényeket is hozni kell ám, halljátok-e? Erre már nem szólnak semmit a lányok, szemlesütve kuncognak. Bizonyosan telibe találtak az elnök szavai, az — Nem is élet az, amikor ember állandóan úton van. Hideg koszt, kevés pihenés, és akkor még mindig nem keresnek többet, mint mi itthon — mondja Mattestes Józsefné, aki hallotta a lányok szavait, és most kiegészíteni kívánja azokat. Majd így folytatja: — Az én emberem is meggondolta magát. Mielőtt a vállalathoz ment, a földben dolgozott ő is. Szíve szerint választott most, hogy visszajött. Fogatos lett. Nálunk becsülete van a munkaegységnek, azért jönnek annyian haza Bolhára. A menyecske szavaira többen is helyeselnek. Itt egy kérdés, ott egy jó tanács hangzik el. Az elnököt máris embergyűrű veszi körül, s amolyan kis közgyűlés alakul ki a tábla szélén ... Az ebédnek hamar vége. A földbe vágott kapák figyelmeztetnek, hogy a burgonyatábla másik fele még kiszedésre vár. A szövetkezet központja felé haladva a dűlőút oldalán szorgoskodnak az építőbrigád tagjai. Ebben az évben 807 ezer forint értékű épületet készítettek el, helyet csináltak az állatállománynak. Berkics Mihály és Gadanecz Vendel szakmunkások irányításával most egy sertésszállás befejezésén dolgoznak. Különösen két öreg segédmunkás, Petrovics Ádám és Czernakovicz Vince tesz ki magáért: korukat meghazudtoló ügyességgel serénykednek az építkezésnél. — Az idén mindent sikerült fölépíteni, amire szükségünk van. Jövőre már gépeket veszünk a beruházási összegen. Eddig kedvezményes volt a gépi munka, ezért jobban jöttünk ki, ha s gépállomással dolgoztattunk — mondja az elnök. Amikor a várható jövedelemről beszél, nem dicsekszik, csupán közli a tényeket. Mint mondja, Boldón természetesnek tartják a munka után járó legalább 40 forintos részesedést. Az eső késik, de ők nem várakoznak tétlenül. Csaknem 450 hold kalászost vetettek el eddig, burgonyájuk pár napon belül kikerül a földből. Hamarosan eleget tesznek 19 vagon szerződéses kötelezettségüknek. A betakarításból csupán a kukorica törése van hátra. Jó ütemben folyik a munka Bolhón. A szövetkezeti gazdák minden igyekezetükkel azon vannak, hogy az év végén minél nagyobb legyen a munkaegység értéke. A sikeres zárszámadás mindannyiuk boldogulását, jólétük fokozását segíti elő. II. F. SOMOGYI NÉPLAP Használt a bírálat Közelebb került az élethez a tanácsok munkája a marcali járásban A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1959 szeptemberében értékelve a Marcali Járási Tanács munkáját, sok hibára hívta föl a figyelmet. Ezek közé tartozott, hogy a járási tanács vezetői nem ellenőrizték rendszeresen a határozatok végrehajtását; elhanyagolták a beszámoltatást; munkaterveik felületességről árulkodtak; községi végrehajtó bizottságok a nem sokat törődtek a napirendek összeállításával; a járási tanács többször félreérthető határozatokat hozott. Elmarasztalták a járási tanács vezetőit amiatt is, hogy nem fordítottak kellő gondot az állandó bizottságok működésére, a tömegkapcsolat javítására. Azóta két év telt el. Vajon megszüntették-e a hibákat járási tanácson, közelebb kerültek-e a községi tanácsok a lakossághoz? A járás vezetői megszívlelték a bírálatot. Gondos tervet készítettek a tanács, a végrehajtó bizottság és a szakigazgatási osztályok számára. Kidolgozták a hatékonyabb ellenőrzés módszereit. Növelték tanácsülések számát, hogy alkalmat teremtsenek a községi tanácsok segítésére. Eddig nyolc tanács munkáját: a sávolyi, a szegerdői, a főnyedi, a boronkai, a tapsonyi, a niklai, a somogysimonyi és a varászlói tanácsot vizsgálták meg, a közeljövőben a horvátkúti és a pusztakovácsi tanács munkáját ellenőrzik. Főleg azt nézik meg, hogy hogyan segíti a községi végrehajtó bizottság a termelőszövetkezetet és az áruértékesítési terv teljesítését. A járási tanácsnál az elmúlt évben módszerré vált, hogy a szakosztályok jelentéseiket megtárgyalják az illetékes állandó észrevételeket, bizottsággal; az javaslatukat, messzemenően figyelembe veszik, s csak azután viszik vb- vagy a tanácsülés elé. Az egészségügyi állandó bizottság például megvizsgálta a bölcsődéket, a községek egészségügyi helyzetét, s javaslatokat terjesztett a végrehajtó bizottság elé. A pénzügyi állandó bizottság ellenőrizte a jövedelemadókivetést, felülvizsgálta a járási és községi tanácsok zárszámadását. E munka segítésére aktívahálózatot szerveztek. A járási tanács végrehajtó bizottsága 121, a tanácsülés 15 határozatot fogadott el ebben az évben. A községi tanácsok végrehajtják e határozatokat. Különösen sokat javult a tanács munkája Nagyszakácsiban, Somogyszentpálon, Szökedencsen, Böhönyén és Széthelyen. Mesztegnyőn a tanács és a szövetkezet vezetői között ellentétek voltak. Azóta, hogy a járási tanács végrehajtó bizottsága a helyszínen megtárgyalta a községi tanács munkáját. Örvendetes változás tapasztalható. Egy helyszíni vizsgálaton a végrehajtó bizottság azért bírálta meg a sávolyi tanács vezetőit, mert érdektelenségbe, unalomba fullasztották a tanácsüléseket. Bár akad még bőven javítanivaló a tanácsi munkában, megállapítható, hogy az utóbbi két évben eredményesebbé, módszeresebbé vált a Marcali Járási Tanács tevékenysége. Ehhez hozzájárult az is, hogy a járás minden tanácsi dolgozója tanul. Eddig tizenhatan végeztek tanácsakadémiát, jelenleg tízen főiskoláin és egyetemen, harmincan pedig a középiskolák levelező tagozatain tanulnak. Sok segítséget adnak a járási tanács szervezte szakmai továbbképzések is. A tanácsi munka a helyes irányítás eredményeként a járás minden községében közelebb került az élethez. NI. 8»