Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

Kedd, 1961. október 10. 5 Oktalan takarékosság Csillagvár. Ilyen szép neve van a balatonszentgyör­gyi termelőszövetkezetnek, mondhatni szimbolikus neve.­­ De nem ezt akarom elemezni. Még csak azt sem, hogy mi­lyen, számokban is kimutatha­tó eredmények birtokában néz a zárszámadás elé fiatal kö­zösségeink közül ez az egy, az együtt végzett munka milyen gyümölcseit takaríthatja be ezúttal, s milyen tervek pró­bálgatják szárnyaikat a ki­egyensúlyozottabb nagyüzemi gazdálkodás még mélyebb megalapozására. Figyelmemet egyéb dolog kapta meg, megfoghatatlanabb, ami bizonyos fokig még min­dig a régi falut idézi az em­ber emlékezetébe. S aminek időnkénti felvillanása a falvak mai életében elkerülhető, sőt messze hagyható magunk mö­gött. Mondom, más foglalta le figyelmemet, s mivel van még néhány idevágó tapasztalatom, úgy vélem, nem árt letennem néhány gondolat-garast. Le­tenni pedig abban a remény­ben, hogy hasznát veszik azok, akik nemcsa­k eszükkel fogják fel az emberségben is újat kö­vetelő világot, hanem szívük­kel is. Termelőszövetkezeteink költségvetésében van egy bi­zonyos rovat. Mint elnevezése is meghatározza, szociális és kulturális alap. Az e rovaton számon tartott pénzt nem le­het másra fordítani, csak arra, amire létrehivatott. Ezt egy igen okos rendelet írja elő igen egyértelmű határozottsággal. Mégis az tapasztalható a gya­korlatban, hogy s okán, a ma­­gyarázhatónál jóval nem veszik komolyan többen ezt a határozottságot. Fogják pénzt, szorítják, és ki nem en­­­gednék markukból a fél vilá­gért sem. Tisztelet a szóból, a falu alakulásának új törvényei­ből és a rendeletekből értők­nek. Kevés azonban a kivétel. Hiszen nem számítható ritka­ságnak, hogy egy-egy termelő­szövetkezeti falu magányos öregjeit — akik földjüket vit­ték be a közös gazdaságba, de munkára már képtelenek — esetenként a községi tanács se­gélyezi. Míg a termelőszövet­kezet — mint már említettem — egy fillér hiány nélkül vi­gyázza a szociális és kulturá­lis alapot! Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy megyé­re szólóan mindenütt így van ez. De sok helyütt így van! Egyebek között a Csillagvár Termelőszövetkezetben is, ahol 1959 óta egy fillért sem vettek el a szociális és kulturális ala­pot képező 17 ezer forintból! Miért ez az oktalannak — minden sértő szándék nélkül — nevezhető takarékosság? Nyíl­tan nem beszél erről senki­­ sem. A vezetőség kivált nem, mivel a cselekedet mögött meghúzódó igazibb indokokat jól fedi az erőskezű vezetés nimbusza. Nincsenek segítségre szoruló öregek Balatonszentgyörgyön, akik méltán számíthatnának az egy családdá lett falu száz és ezer felé ágazó figyelmére, gondoskodására? Vannak! Sze­mérmesek ezek az öregek, és nehezükre esik a kérés? Igen. Ez az emberi alapállás a múlt falujának kegyetlen emlékeze­téből táplálkozik, amelyben lyukas mogyoró értékűvé vált és válhatott a már dolgozni nem bíró ember. Van a falunak művelődési háza, melynek fölszerelése ki­egészítésre vár; könyvtár, mely nemcsak azt szolgálja, hogy szórakozzanak tagjai, ha­nem azt is, hogy ki-ki kíván­sága szerint művelhesse magát akár általánosan, akár szak­mailag. Nem lenne jó, ha pél­dául megszépülne a klub, kap­na televíziót, s szép lassan sor­jában mindent megkapna, ami száműzi a falusi élet unalmát, elmaradottságát? De jó lenne! Nagyon jó len­ne. Akkor meg miért ült rá — ahogy mondani szokás — a markot összezáró, az arcokat elkomorító »­óriáskígyó« az ok­talan takarékosság a szociális és kulturális alapra? Mert a vezetők és a tagság fejében ott motoszkál a rej­tett gondolat: »Hátha haszno­sabb dolgokra is lehet fordí­tani azt a tizenhétezret! Hátha megdicsérnek majd bennünket gondosságunkért.« Pedig hát... Nemrég zajos vezetőségi ülésen szavazták le a tanács színházbérlet vásárlására ösz­tönző javaslatát. — Nézzétek, elvtársak! Most jön hozzánk első évben a Csi­­ky Gergely­ Színház. Négy vendégjátékot ad a községnek. Vehetnétek a kulturális alap­ból 10—20 bérletet, amit min­den előadás alkalmával más­nak, a legjobban dolgozóknak adnátok mint munkájuk meg­becsülésének előlegezett jelét. Amikor szavazásra került a sor, konokul hangzó »­nem« volt a válasz! Régebben televízióvásárlást javasolt a tanács, amely költ­ségvetéséből éppen csak nyit­va tartani tudja a művelődési otthont, de korszerűen beren­dezni, ellátni minden kellő fel­szerelési tárggyal nem. — Hát még mit nem! Eddig is megvoltunk televízió­ból, ezután is megleszünk!nél Ez már a vezetőségben vető­dött fel: — A legjobbakat el kellene vinni valami tapaszta­­latcserés kirándulásra! Ez is leszavazást ért meg, ez az ötlet is, mert félt a vezető­ség az itthon rekedők, a mun­kájukat nem komolyan vevők »haragjától«. Summa summárum, hiány­zik a bátorság egy s más jogban. Ezért megkezdetlen de­a Csillagvár­os­ szociális és kulturális alapja. Egyedi esetről van szó? Nem hinném, mert más he­lyekről is érkeztek hasonló jelzések, amik arra mutatnak, hogy nem lenne haszontalan ismét elővenni a szociális és kulturális alap felhasználását előíró­­ [UNK]e­del­lét, és­­ ismertetni töviről hegyire, persze a masak a vezetőkkel, hanem a tagság­gal is. Hiszen sok esetben tagság szavazása dönti el, hogy a marad egészben a szóban for­gó alapon szereplő pénzösszeg, mivel az emberek többsége ab­ban a hitben ringatózik, megrövidül, ha hozzájárul hogy a szociális és kulturális a­lap felhasználásához! Pedig, mint mondottam, nincs erről szó. Ez az alap nem használható másra, csak amiért életre hí­vatott. Más célt nem szolgál­hat, csak az új falut és új, szo­cialista módon gondolkodó em­berét! László Ibolya OPRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,— Ft, vasár- és ünnepnap 2,— Ft. Az első szó két szónak számít. Legkisebb hirdetés 10- Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lap­kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdető felek postán is feladhatják és telefonon is be­mondhatják hirdetéseiket. ADÁS-VÉTEL Férfi-divatpulóverek nagy vá­lasztékban és minden színben rendelkezésre állnak a földmű­vesszövetkezetek szaküzletei­ben. (3920) Jó állapotban levő íróasztalt ven­nénk. Vetőmag Felügyelőség, Ka­­posvár. Május 1. u. 19._______(3944) Új, ötezer km-t futott Danuvia motorkerékpár eladó. Érdeklődni lehet: Kapoly, telefon 6. Megte­kinthető: Nágocs, Táncsics M. u. 8._sz._______________(2100) 2 szobás családi ház 850 n-ös ház­hellyel beköltözhetően eladó. Ka­­posmérő, Rákóczi u. 67., Kovácsné. ____________________ (2098) Eladó kis családi ház 600 nő öl gyümölcsössel. Lébár Sándorné, Segesd. _ (2103) Kifogástalan, állapotban levő sza­bóvarrógépet vennék. Címeket 59310-es számra kérek a Magyar Hirdetőbe. (59310) Hetesen, Ady u. 13. alatt, két szoba, konyha, éléskamra, fürdő­szoba. alápincézett kamrahelyisé­gekből álló lakóház hatszáz öl tel­­ken eladó. Somogy megyei községben (59313) fő­útvonal mellett,­ városhoz közel gyümölcsös, házhelyek a község legszebb helyén 600 n-öb­ől eladók Cím 59138-as számon a Magyar Hirdetőben. (59138 Csisztafürdőn 6 ágyas nyaraló be­rendezéssel eladó. Felvilágosítást ad telefon: Somogysárd 3, Péczer. (59137) Életjáradékra házat vennék 60 009 Ft készpénzzel. Ajánlatokat 59150-es Mámra a hirdetőbe. (59150)1 Árverési vételi lehetőség Kapos­­mérőben. Házas belsőség 3000 n-ös belterülettel olcsón eladásra kerül. Cím 59303-as számon a Magyar Hirdetőben. (59303) Figyelem: Kukoricacsata má­zsánként 5,— Ft-ért kapható a TÜ­­ZÉP cseri sorompói telepén. ________________ (59309) Egy családi ház eladó. Kaposvár, Szent István u. 45. sz. (2097) CSERE Elcserélném Kaposvár, Április 4 u. 26. szám alatti egyszobás, kony­­hás, spejzos lakásomat 2 szobás lakásért. Cím: Hiszi cukrász, Már­tírok tere. (2092) ÁLLÁS 40 év körüli férfi munkaerőt hi­­vatalsegédi beosztásra keresünk. Magyar Nemzeti Bank járási fiók­ja, Kaposvár, Május 1. u. 12. sz. Jelentkezés azonnal. Egyéves kisgyermek mellé (2107) ke­resek gyermekszerető idősebb as­­­szonyt egész vagy fél napra. Cím 59305-ös számon a Magyar Hirde­tőben. (59305) Minőségi Ellenőrző R. T. kapos­vári kirendeltsége sürgősen keres felvételre állandó állásba sziget­vári és bonyhádi munkahellyel ci­pőipari szakembereket. Nyugdíjas élőhal-, sajt- és gabonaszakembe­reket szintén fölveszünk. Jelent­kezni önéletrajzzal levélben is le­het. Cím: Kaposvár, Kossuth La­jos U. 10. (59307) V­E­G­Y­F­S Albérleti szobát keresek két férfi részére kevés bútorral vagy bútor nélkül. Címeket a kiadóba kérünk. Szervezzék újjá az ellenőrző bizottságot a somogyszobi Béke Tsz-ben — MILYEN AZ ELLENŐR­ZŐ BIZOTTSÁG MUNKÁJA? — kérdeztük Bokor Feren­ctől, a somogyszobi Béke Termelő­szövetkezet mezőg­azdászától. — Semmilyen — válaszolta, és szavát lemondó legyintéssel­­ kísérte. Két éve alakult meg a szö­vetkezet, akkor meg az ellenőrző választottak bizottságot. Az iroda falán ma is ott a név­sor. Az ellenőrző bizottság el­nöke: Nemes József; tagjai: Kasza József, Vincze Sándor, Horváth József, Bálint Ferenc­­né. Papíron tehát megvan a bizottság, csak az a hiba, hogy úgyszólván még egy szalmaszá­lat sem tett odébb, azaz egyet­­len ellenőrzést sem végzett... Az elnök augusztus 1-én le­mondott tisztségéről:­ »Részem­re nem kívánatos ez a beosztás, különféle okok miatt ezennel lemondok, és tisztségemet gya­korolni tovább nem fogom« — írta a lemondólevélben. Addig se gyakorolta, az igaz. S hogy beosztását Nemes József nem tartotta kívánatosnak, az sze­rinte abból fakad, hogy nem szeret szólni egyik felebarátjá­nak sem, nem akar — úgy­mond — haragosokat szerezni A szövetkezet, az ellenőrző bi­zottság nem sokat veszített le­mondásával. AZ A NÉZET, hogy nem kellemes tisztség az ellenőrző bizottság tagjának lenni, illet­ve az ezzel járó kötelezettsége­ket teljesíteni, nemcsak a volt elnöknél nyilvánult meg. Mi­kor Horváth Józseftől érdek­lődtünk a bizottság munkájá­ról, csodálkozva kérdezte, hogy miért őt faggatjuk, hi­szen itt­ m is tagja annak. Az alakuláskor ugyan fölkérték erre, de nem vállalta el. Le­het, hogy azért beírták, de jó előre megmondta, hogy ő nem fog csinálni semmit. Ismeri ő a fajtáját — m­­ondja —, ezért roppant nehéz és kellemetlen dolog az ellenőrzés. Tény, hogy Horváth József nem tekinti magát ellenőrző bizottsági tagnak ek­ idejé­ben megmondta, hogy nem vállalja. Vajon miért nem vá­lasztottak helyette rögtön mást, és miért nyilván ma is a tagok tartják sorá­ban? Vagy csak az volt a fon­tos, hogy a papírforma szerint meglegyen a névsor?! Furcsa kép bontakozik ki így al­lenőrző bizottságról. Pedig el­tavasszal a népi ellenőrök fel­­­hívták a figyelmet arra, hogy mennyi munkája, feladata van ennek a bizottságnak, kell nagy gondot fordítania,mire — Mondtam én többször — jegyzi meg Kasza Józs­i - hogy csináljunk már valam­it, ha ránk bízta a rabság az el­lenőrzést; nincs ez így jól; egy­szer majd csak nekünk kell felelni a hibákért, de hagyták, maradt az egész. A NEMTÖRŐDÖMSÉG, a felelőtlenség s az a különös nézet, hogy ha teljesítik köte­lességüket, magukra haragít­ják a vezetőséget vagy­ a tag­ságot, megpecsételte a somogy­szobi Béke ellenőrző bizottsá­gának sorsát. Széthulltak anélkül, hogy valaha is össze­tartoztak volna, hogy valamit is segítettek volna a közösség­nek. Pedig állandóan találhat­nának ellenőriznivalót. Ott van például a takam­ányügy, hogy csak egyet említsünk a sok közül. A lovak még nin­csenek közös istállóban, csak a szénát porciózzák ki nekik, az egyéb etetnivalót­ nem. És ez a takarmány többnyire nem az istállóba, hanem kinek-ki­­nek a házához kerül. Hogy az­tán megkapják-e a közös álla­tok a kiadott takarmányt vagy sem­, az­t senki sem tudja. Semmi esetre sem megoldás az, hogy az agronómus és a tsz­elnök házról házra járva vizs­­gálgatja ezt az ügyet Sokkal inkább kötelessége ez az ellen­őrző bizottságnak! SOMOGYSZOBON KETTŐS A BAJ. Elsősorban az — s ta­lán ez a döntő —, hogy az el­lenőrző bizottság tagjai nem érzik kötelességüknek, hivatá­suknak a közös vagyon védel­mét. Másodsorban pedig az, hogy a szövetkezett vezetői nem tettek semmit e testület újjászervezésére. Elérkezett a végső határidő, amikor rendet kell teremteni az ellenőrző bi­zottságban. Állítsanak olyan embereket erre a tisztségre, akik készek becsülettel ellátni feladatukat. Vörös Márta Bíznak munkájuk eredményében A kapa ércesen csendül a kemény földben. Burgonyát szednek a bolhói Határőr Termelőszövetkezet asszo­nyai. Egy híján százan szor­goskodnak a nagy táblán. Kevés szó esik munka köz­ben. Gyorsan járnak a kezek, és egy­re-másra telnek a ko­sarak. Valaki azt mondja, hogy meg kellene nézni mustot a tábla végén, talán a már ki is forrt az üvegben. Meghallja ezt az elnök meg a brigádvezető. Gombaszögi Jenő, a szövetkezet elnöke el­mosolyodik a félreérthetetlen célzás hallatán, és órájára tekint. Közben már kongatja is a toronyóra a tizenkettőt. Sietnünk kell, hogy elérjük az egyik kis csoportot. Ebé­delni igyekszenek, öten van­nak, mindahányan lányok, barnára sült arcukon nyoma sincs a fáradtságnak. Vidá­man élcelődnek. — Az állami gazdaságtól jöttek haza segíteni, míg a burgonyával nem végzünk. Közülük csak Kolics Éva tagja a szövetkezetnek. Egyi­ke annak a hatvannak, aki az idén írta alá a belépési nyilatkozatot — mondja az elnök. A többiek azonban nem hagyják »kiközösíteni« magukat. Meg is jegyzi va­lamelyikük: — Ne féljen, Jenő bácsi, a télen annyian jövünk haza, hogy nem tudnak velünk mit kezdeni. — Éva is kapott munkát, ti is kaptok. De aztán a vő­legényeket is hozni kell ám, halljátok-e? Erre már nem szólnak semmit a lányok, szemle­sütve kuncognak. Bizonyo­san telibe találtak az elnök szavai, az — Nem is élet az, amikor ember állandóan úton van. Hideg koszt, kevés pi­henés, és­ akkor még mindig nem keresnek többet, mint mi itthon — mondja Matte­stes József­né, aki hallotta a lányok szavait, és most ki­egészíteni kívánja azokat. Majd így folytatja: — Az én emberem is meggondolta magát. Mielőtt a vállalathoz ment, a földben dolgozott ő is. Szíve szerint választott most, hogy visszajött. Foga­­tos lett. Nálunk becsülete van a munkaegységnek, azért jönnek annyian haza Bolhára. A menyecske szavaira töb­ben is helyeselnek. Itt egy kérdés, ott egy jó tanács hangzik el. Az elnököt máris embergyűrű veszi kö­rül, s amolyan kis közgyűlés alakul ki a tábla szélén ... Az ebédnek hamar vége. A földbe vágott kapák fi­gyelmeztetnek, hogy a bur­gonyatábla másik fele még kiszedésre vár. A szövetkezet központja felé haladva a dűlőút oldalán szorgoskodnak az építőbri­gád tagjai. Ebben az évben 807 ezer forint értékű épüle­tet készítettek el, helyet csi­náltak az állatállománynak. Berkics Mihály és Gadanecz Vendel szakmunkások irá­nyításával most egy sertés­­szállás befejezésén dolgoz­nak. Különösen két öreg se­gédmunkás, Petrovics Ádám és Czernakovicz Vince tesz ki magáért: korukat megha­zudtoló ügyességgel serény­kednek az építkezésnél. — Az idén mindent sike­rült fölépíteni, amire szük­ségünk van. Jövőre már gé­peket veszünk a beruházási összegen. Eddig kedvezmé­nyes volt a gépi munka,­­ ezért jobban jöttünk ki, ha s gépállomással dolgoztat­tunk — mondja az elnök. Amikor a várható jövede­lemről beszél, nem dicsek­szik, csupán közli a tényeket. Mint mondja, Boldón termé­szetesnek tartják a munka után járó legalább 40 forin­tos részesedést. Az eső késik, de ők nem várakoznak tétlenül. Csak­nem 450 hold kalászost ve­tettek el eddig, burgonyájuk pár napon belül kikerül a földből. Hamarosan eleget tesznek 19 vagon szerződéses kötelezettségüknek. A beta­karításból csupán a kukori­ca törése van hátra. Jó ütemben folyik a mun­ka Bolhón. A szövetkezeti gazdák minden igyekezetük­kel azon vannak, hogy az év végén minél nagyobb legyen a munkaegység értéke. A si­keres zárszámadás mindan­­­nyiuk boldogulását, jólétük fokozását segíti elő. II. F. SOMOGYI NÉPLAP Használt a bírálat Közelebb került az élethez a tanácsok munkája a marcali járásban A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1959 szeptemberé­ben értékelve a Marcali Járási Tanács munkáját, sok hibára hívta föl a figyelmet. Ezek kö­zé tartozott, hogy a járási ta­nács vezetői nem ellenőrizték rendszeresen a határozatok végrehajtását; elhanyagolták a beszámoltatást; munkaterveik felületességről árulkodtak; községi végrehajtó bizottságok a nem sokat törődtek a napiren­dek összeállításával; a járási tanács többször félreérthető határozatokat hozott. Elmarasz­talták a járási tanács vezetőit amiatt is, hogy nem fordítottak kellő gondot az állandó bizott­ságok működésére, a tömeg­­kapcsolat javítására. Azóta két év telt el. Vajon megszüntették-e a hibákat járási tanácson,­ közelebb ke­­­­rültek-e a községi tanácsok a lakossághoz? A járás vezetői megszívlel­ték a bírálatot. Gondos tervet készítettek a tanács, a végre­hajtó bizottság és a szakigaz­gatási osztályok számára. Ki­dolgozták a hatékonyabb ellen­őrzés módszereit. Növelték tanácsülések számát, hogy al­kalmat teremtsenek a közsé­gi tanácsok segítésére. Eddig nyolc tanács munkáját: a sá­volyi, a szegerdői, a főnyedi, a boronkai, a tapsonyi, a niklai, a somogysimonyi és a varász­lói tanácsot vizsgálták meg, a közeljövőben a horvátkúti és a pusztakovácsi tanács mun­káját ellenőrzik. Főleg azt né­zik meg, hogy hogyan segíti a községi végrehajtó bizottság a termelőszövetkezetet és az áru­értékesítési terv teljesítését. A járási tanácsnál az el­múlt évben módszerré vált, hogy a szakosztályok jelenté­seiket megtárgyalják az illeté­kes állandó észrevételeket, bizottsággal; az javaslatukat, messzemenően figyelembe ve­szik, s csak azután viszik vb- vagy a tanácsülés elé. Az egészségügyi állandó bizottság például megvizsgálta a bölcső­déket, a községek­ egészségügyi helyzetét, s javaslatokat ter­jesztett a végrehajtó bizottság elé. A pénzügyi állandó bizott­ság ellenőrizte a jövedelemadó­kivetést, felülvizsgálta a já­rási és községi tanácsok zár­számadását. E munka segíté­sére aktívahálózatot szervez­tek. A járási tanács végrehaj­­­tó bizottsága 121, a tanácsülés 15 határozatot fogadott el eb­ben az évben. A községi taná­csok végrehajtják e határoza­tokat. Különösen sokat javult a tanács munkája Nagyszaká­csiban, Somogyszentpálon, Szö­­kedencsen, Böhönyén és Szét­­helyen. Mesztegnyőn a tanács és a szövetkezet vezetői között el­lentétek voltak. Azóta, hogy a járási tanács végrehajtó bi­zottsága a helyszínen megtár­gyalta a községi tanács mun­káját. Örvendetes változás ta­­pasztalható. Egy helyszíni vizs­gálaton a végrehajtó bizottság azért bírálta meg a sávolyi ta­nács vezetőit, mert érdektelen­ségbe, unalomba fullasztották a tanácsüléseket. Bár akad még bőven javíta­nivaló a tanácsi munkában, megállapítható, hogy az utóbbi két évben eredményesebbé, módszeresebbé vált a Marcali Járási Tanács tevékenysége. Ehhez hozzájárult az is, hogy a járás minden tanácsi dolgo­zója tanul. Eddig tizenhatan végeztek tanácsakadémiát, je­lenleg tízen főiskoláin és egye­temen, harmincan pedig a kö­zépiskolák levelező tagozatain tanulnak. Sok segítséget adnak a járási tanács szervezte szak­mai továbbképzések is. A ta­nácsi munka a helyes irányí­tás eredményeként a járás minden községében közelebb került az élethez. NI. 8»

Next