Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-19 / 245. szám

Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI Biz­OTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA MEGJEL­ENT GONDOLATOK AZ IFJÚSÁGI HÁZ SZAVALÓVERSENYE UTÁN /l Töm és büszkeség. Ez a két érzés, mely első­sorban tollat ad a kezembe, amikor a vasárnapi tehetség­kutató szavalóversenyről pró­bálok beszámolni. Az előzmé­nyek ismeretesek: az Ifjúsági Ház újjáalakított irodalmi színpada toborzás és tehetség­­kutatás jelleggel szavalóver­senyt hirdetett a város fiatal­sága számára. Aztán megszólaltak a ború­látók: »... Mi értelme van en­nek? ... Lehet, hogy Szegeden sikerült — de Kaposváron? (Itt legyintettek egyet)... Ugyan kérem, itt sokkal nehézkeseb­bek az emberek, nem érdekli a fiatalokat az ilyesmi!...« Bántott a dolog, és neheztel­tem azokra, akik ilyen rossz véleménnyel vannak a város ifjú lakóiról. A vasárnapi szavalóverseny megmutatta, hogy bízni kell a fiatalokban! Ha a fiatalok lét­számát tekintjük, elenyészően kevés az a harminc fő, amely megjelent az Ifjúsági Házban, de messze túltett a legmeré­szebb elképzeléseken. Tizenöt­húsz emberre számítottam. Az eredmény? A megjelentek mindegyike gyakorlott vers­mondó volt, bemutatott műso­ruk az irodalom szeretetéről, széles körű érdeklődésről és általában jó ízlésről tett tanú­ságot .. A f­­él felé gazdára talált az az öt könyv is, melyet a legjobbak díjaként biztosí­tott az Ifjúsági Ház igazgató­sága. Bármennyire szubjektí­vek a papírra vetett gondola­tok, mégis illik ide írni a nyer­tesek nevét. Magyar Miklós, Kézdi Éva, Rákos Sándor, Pin­tér József és Pálfi Klára foglal­ták el az első öt helyet. Rajtuk kívül még tizenketten kaptak meghívást az irodalmi színpad tagjai sorába. Együtt a csoport, a héten már kezdődhet a mun­ka, az ünnepi indulás után a hétköznapok öröme. A tehet­­ségjattató verseny tehát bevál­totta a hozzáfűzött reménye­ket. A régi, csak középiskolások­ra támaszkodó gárda helyett a kaposvári fiatalok szélesebb rétegeit magába foglaló cso­port kezd el dolgozni a héten. Üzemi dolgozók, kórházi nővé­rek, tisztviselők is találhatók a versmondók között, és ez — bár több munkát, nagyobb gondot jelent — mindenkép­pen örvendetes, hogy ezzel bővül,az Reméljük, irodalmi színpad vonzási köre is, az üzemekből, hivatalokból eljön­nek majd megnézni az irodal­mi színpad műsorait. Termé­szetesen ez rajtunk, a színpad tagjain, vezetőin is áll, mert csak akkor számíthatunk kö­zönségre, ha érdemes lesz el­jönni az előadásokra. Ö­­­römről és büszkeségről beszéltem az előbb. De önmagában az a tény, hogy a szavalóversenyen minden kü­lönösebb agitáció nélkül meg­jelent harminc fiatal, még nem elég az örömre. Az öröm azért jogos, mert ebben folyamat kezdetét látom; így bí­zom abban, hogy a passzívnak kikiáltott kaposvári közönség a vasárnap hallott versmon­dókhoz hasonlóan kellemes meglepetést tartogat. És ami­lyen örömet szereztek most a szavalók, olyan örömet jelent majd az irodalombarátok je­lenléte, érdeklődése is. Takács László, az irodalmi színpad vezetője — Újságot tessék! — kiált­ja egy cérnavé­­kony Fenyvesi hang. Tibi, a Siófoki Álta­lános Iskola harmadikos ta­nulója idejében szabad­­ot árul, újsá­kerékpárján Kis száguldozik az utcákon, viszi a hírlapokat a betűre éhes embereknek. S valahogy min­denki úgy van vele, hogy en­nél a kedves kis legénynél szívesen vesz újságot. Mennyit tisztálkodunk? A kulturált ember első szá­mú ismertető jele a jólápolt­­ság, a tisztaság. Erre tanítják gyermekeinket az iskolában, s ezt hallják otthon, a család­ban is. Plakátok, ismeretter­jesztő füzetecskék sokasága emlékeztet mindenkit a kéz­­mosás fontosságára, a fogápo­­lás rendszerességére. Vajon S­omogy megye 7S5 009 lakosa hogyan él a mehn­tősé­gekkel? Egyszerűbben megfo­galmazva a kérdést: mennyit tisztálkodunk? A Vegyianyag Nagykereske­delmi Vállalat kaposvári lera­­­katában pontos számokat tud­nak arról, hogy mikor mennyi szappan, mosópor stb. fogyott el. Kiragadtuk 1963 harmadik negyedévének adatait. S a szá­mok vallanak. Három hónap alatt 60,4 ton­na mo­sószappan fogyott el megyében. Darabra átszámítva a kereken 241 000. Azért tűnik ilyen kevésnek ez a szám, mert a szintetikus mosóporok — és a mosógépek — elterjedésé­vel egyre többen vetik el ezt a hagyományos mosóeszközt. S még egy tényező: faluhelyen gyakori manapság is a szap­panfőzés, tetemes mennyiség­ készül háza úton. A mosóporok forgalma már más képet mutat. Az említett negyedévben Asszonydicséret­­ből 62 330, Trisóból 120 000, Ra­pidből 277 000, Tisztaságtól 87 600, Rádiumtól 67 000, Duná­ból 29 500, Ideábtól pedig 25 300 csomag fogyott el. Tete­mes mennyiségű Ultra, Alfa és Mos—6 mosópaszta is gazdára talált. Némelyek az Ultra mo­sogatóport mosásra használják, főleg a nylon fehérneműt tisz­títják vele. S ha már az Ultra mosogatópornál tartunk, meg­említjük, hogy ez a szer job­bára csak Kaposváron, illetve a járási székhelyeken fogy. A falvakban bizony még elég csekély a forgalom, bár ennek is megvan a magyarázata: mosogatóvizet faluhelyen mos­a­léknak használják. Érdekes az is, hogy — noha friss adatok még nincsenek — tavaly Somogy, Tolna, Bara­nya és Zala megye közül ná­lunk fogyott a legtöbb kozme­tikai és testápoló szer. Van viszont a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat sta­tisztikájában egy elgondolkoz­tató rész is: három hónap alatt mindössze 110 000 tubus fogkrém talált gazdára. Ha ezt az adatot összevetjük a megye lélekszámával, kiderül, hogy minden harmadik em­ber használ csak fogkrémet, s egy tubus három hónapig (!) tart. Megkérdeztük ezzel kapcso­latban dr. Gönczi Ildikó fogor­vost: mi a tapasztalata a gya­korlatban? — A 110 000 tubus rettenete­sen kis szám. Velejárója, hogy sok az elhanyagolt fog, gyako­ri az ínygyulladás és a szuva­sodás — mondotta. — És egyéb fogbetegségek okozójává is vál­hat a rendszertelen fogápolás. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy iskolaorvosaink és peda­gógusaink fokozottabb felvilá­gosító munkájára van szükség. Kevesebb mosószappan, több szintetikus mo­sószer — Ami főleg a városban fogy — Ijesztően csekély a fogkrémfogyasztás _ Mit mond a fogorvos? Telstar közvetítés Csehszlovákiában A csehszlovákiai televízió­nézők szeptember 17-én a Tels­tar II. amerikai műhold köz­vetítésével láthatták az ENSZ ünnepélyes megnyitását. A tengerentúli eseményt Skócia közvetítésével vette át a cseh­szlovák televízió. Tábornok barátjához címzett százötven levelében titkairól vallott az író: arról, hogy mit gondol az emberekről, a ha­lálról, az öngyilkosságról... Charles T. Lanham amerikai tábornok Hemingway legbizal­masabb barátja volt Az író neki küldte legőszintébb leve­leit A tábornok ezt a rendkí­vül érdekes gyűjteményt princetoni egyetemnek ajándé­­­kozta. Itt a leveleket Carlos Baker professzor tanulmányoz­za, melyeket lehet közülük felhasználni a készülő He­­min­gway-életra­jzhoz. Előtte te­hát kibontakozik az író teljes alakja. Sajnos, e leveleket nem­ lehet közölni, sőt még idézni sem szabad őket Ezt még maga Hemingway­­ tiltotta meg A nagy kiadóvállalatok képviselői már többször meg­környékezték a tábornokot, hogy írja meg emlékeit a nagy íróról, barátságukról — ter­mészetesen a levelek felhasz­nálásával. Legutóbb például egy kitöltetlen csekket kapott a következő kísérő szöveggel: »írja be ön azt az összeget, amennyit az emlékiratokért óhajt.« Ennyit érne egy agg tábor­nok visszaemlékezése? Koránt­sem. Az összeg Hemingway le­veleinek az ára. A jó szimatú kiadók sejtik, hogy e levelek­ből olyan titkok kerülnének napvilágra, amelyek többet jelentenek egy nagy író egy­szerű műhelytitkainál: " He­mingway, az ember bontakoz­na ki a sejtések ködéből. Egy jó mélyet lélegzeni... Hemingway ugyanis szaba­don írt mindenről, ami nem volt ínyére. És sok dolog nem tetszett neki. Szerinte a bé­kés családi élet megváltozott, s az ember már teljesen elti­porta az idillikus életforma utolsó jeleit is; neki úgy­­ rém­lett, hogy ez a világ szorongat­ja őt, s mind gyakrabban tette föl a kérdést: Vesztébe rohan az ember? Ez a téma nemcsak a Lan­tiamhoz írt levelekben találha­tó meg, hanem a Baker pro­fesszornak írt sarokban is. A professzor a különböző címekre küldött Hemingway­­levelek ezreit gyűjtötte össze. A legjelentősebb anyag azon­ban Lanham tábornok birtoká­ban volt. Hemingway tudta, hogy kettejük barátsága őszin­te, s hogy a tábornok ezeket a leveleket sohasem fecsegi ki a sajtónak, így beszél erről a tá­bornok: »Az öreg Hemingstein­­nek elég volt kimondani egy x-halle­ x-t, és biztos, hogy egy szemfüles újságíró másnap már cikket írt róla.« »öreg He­­mingstein« vagy »Doktor He­­mingstein« — így nevezte ma­gát tréfásan az író, Einstein­nel társítva a nevét. Barátját pedig az »n« kihagyásával La Ham-nek titulálta. Általában hetente kétszer váltottak levelet egymással, de volt idő, hogy hónapok is el­múltak mingway levelek nélkül. He­a legközvetlenebb stílusban írt, ezt a hangnemet így nevezte Lanham: »Kíván­csi vagyok, hogy a szörnyen in­tellektuális professzorok mi­lyen arccal olvassák ezeket a leveleket ott a könyvtárban?!« Mert kegyetlen humorúak ezek a levelek. Csak egyet em­lítünk példának, azt, amely­ben közölte a háborúban al­kalmazott módszerét, ha körü­lötte csapódtak le a lövedé­kek. Egy jó mélyet lélegzett, aztán­­ nagyot káromkodott. Azt tartotta, hogy ez a szertar­tás, ha pontosan hajtja végre, sebezhetetlenné teszi. Más le­velek azt az embert mutatják be, aki nem tűrte el, hogy vele együtt lakó húsz-harminc a macskát vagy három kutyáját bármiféle kegyetlenség is érje. Ha például egy látogató meg­rúgott egy macskát, az többé nem tehette be a lábát az író kubai villájába, a Finca Vigia­­ba. Igaz, hogy Hemingway szenvedélyes vadász volt, de sohasem ölt megkülönböztetés nélkül. Amikor halászott, a ne­ki nem tetsző halakat mindig visszadobta a vízbe. A termé­szet javainak mindenféle pa­zarlását gyűlölte. Hemingway, a költő olykor verset is mellékelt a tábornokhoz küldött levélhez. Lanham ezeket a verseket bor­­­zalmasaknak találta. Közülük egyet Baker professzor is elemzett, az »Első vers Mary­­hoz« címűt, és azt mondja: »Ezek nagyon hosszú, dühös haraggal telített, trágár, fe­gyelmezetlen szabadversek. Költészete valóban nagyon rossz költészet.« Mindenesetre ez a költe­mény új színben tünteti föl Hemingway és a felesége — Mary — közötti viszonyt. A professzor szerint az író jól­ érezte magát a játékban. Mary a társa volt, a csodálója, a bizal­masa — amikor az író jónak vélte bizalmába avatni őt. Hemingway, bár maga is jó­­néhányszor rászolgált a hős címre, barátját, Lantiamét tar­totta hősnek, és nem is érdem­telenül. Hiszen a tábornok bá­torságáról többször is meggyő­ződhetett, például akkor, ami­kor napokat töltött vele a nor­mandiai partraszálláskor. Itt váltak igazán jó barátokká. Később,miamikor Hemingway A folyón át a fák közé című re­gényét írta. Cantwell ezredes megformálására elsősorban Lanham indította. Ahogy Hemingwayre hatott barátjának bátorsága, ugyan­úgy hatott a tábornokra az író bátorsága is. Egy kegyetlen té­li hajnalon Lanham a hadi­­szállásról ezt telefonálta ba­rátjának: »Nagyon rohadt helyzetben vagyunk. Néhány perc múlva rohamra megyünk. Eljöhetsz, ha van elég bátor­ságod, de erre természetesen senki sem kényszerít.« He­mingway kihasználva a pilla­natnyi fegyvernyugvást, legrövidebb úton sietett a tá­­­bornokhoz — egy aláaknázott mezőn. Kész volt, hogy részt vegyen a támadásban. »Szem­től szembe akarom látni a há­borút« — mondta Saraham­­nek. Egyik nap Hemingway nem volt ott egy fontos ütkö­zetnél, ezért a tábornok a kö­vetkező hírt küldte neki: »Te logos, harcban állunk Landre­­ciesben, és te nem vagy itt!« Hemingway azonnal kerített egy motorbiciklit, s huszon­négy órán át utazott a veszé­lyes zónában, de elfoglalta he­lyét Érezte, hogy a halállal va­ló állandó játékban szerencse­­csillaga sohasem hagyja el Fa sarkallta, hogy mindig a ve­szélyt keresse. • A győzelem után levelei­nek zömében a háborús éve­ket idézi vissza. De nemcsak a tragikus epizódokat, hanem a mulatságosakat is, mint pél­dául azt, amikor egy frissen elfoglalt városban sétálva egy francia a bókok özönével árasztotta el, ugyanis összeté­vesztette egy tábornokkal. He­mingway akkor végtelen sze­rénységgel azt mondta neki: »Sajnos, én sohasem lehettem volna tábornok, mert sem ol­vasni, sem írni nem tudok«. Gyakran játszotta meg az anal­fabétát idegenek előtt A halálfélelem óráiban A ruhák bosszantották. Me­zítelenül fürdöt­t a tengerben, felső teste ruhátlan volt, ami­kor dolgozott írógépe előtt áll­va. (Csupán akkor írt ülve, amikor az olasz fronton­­ megse­besült a lábán, s kórházban ápolták.) Ha valakit fogadott, csupán egy egyszerű inget vett föl, azt is nyakkendő nélkül. Hemingway levelei sok kér­désre felelnek. Például arra,­­miért kellett neki hosszú ideig az USA-tól távol élnie. Azért, mert ifjúsága a legkülönbö­zőbb helyeken telt el, s ké­sőbb szinte állandóan vissza­járt oda fölidézni az emléke­ket. Későbbi leveleiben állandó téma a halál. Humorában is a sötét színek tűnnek fel. De azt kevesen tudják róla, hányszor volt közelében a halál. Lan­­hamnek írja, hogy egy Sun Valley-i vadászaton, Idahóban véletlenül meglőtte egy ba­rátja, amikor csizmáját fűzte. A golyó megpörkölte a haját, és a fejbőrt megsértette. Ez 1946-ban történt. 1954 január­jában négy nap alatt két re­pülőbaleset érte. Az utolsó időkben majd minden leveléből a betegség­től való félelem hangja szólt. Állandó kapcsolatot tartott fenn orvos barátjával, sőt több orvossal is. Öngyilkossága előtti utolsó levelét annak a fiúnak címezte, aki rosszul lett, és szívbajban meghalt kórházban. Hemingway azt ír­a­ta neki, hogy m­indnyájan job­ban szeretnénk inkább ha­lászni­­, fütyülni kórházra és orvosokra. Beszélt-e vajon az öngyilkos­ságról? Igen, beszélt róla. Hogy mit, talán soha nem tudhatja meg senki sem. Hogy miért? A válasz hatszáz oldal terjede­lemben ott található a prince­­toni egyetem páncélszekrényei­ben. K. E. M­ING WAY TITKAI Üdülésből hazatérve, vala­ki eldicsekszik a barátainak: — Két bajnokot is megver­tem: egy sakk- és egy aszta­litenisz-bajnokot. — Mit beszélsz?! Hát ez hogyan sikerült? — Igen egyszerűen. A sak­ í vrrJt' ac'T-f­ali+Évri-i'C'y'Kiar» orr ■, kozét asztaliteniszezőt pedig sakk­­ban győztem le.­­ asztaliteniszben, az­­ Amerikába utazik a velencei Szent Márk tér . Attilio Savoia római pro­fesszor és asszisztense hatévi munkával elkészítette a ve­lencei Szent Márk tér pon­tos kicsinyített modelljét. A modellen a Dózse-palota, a Campanile és a Szent Márk­­templom 3­300 ablaka, 1600 oszlopa és 350 díszítő szobra pontos léptékben lekicsinyít­ve látható. A modellt egy amerikai vándorkiállításon fogják bemutatni, később Európában is látható lesz. • • • Elégett a fesztivál Belgium, amely az egy fő­re számított sörfogyasztás te­kintetében első helyen áll a világon, Frei­túréban (Liege közelében) országos sörfesz­tivált akart rendezni. Rövid­del a fesztivál megnyitása előtt azonban teljesen leégett­­ a kastély, ahol a fesztivált rendezni akarták, s a tűz­vészben elpusztultak a sörös­hordók is. Álmatlanság a kígyó veszte Genfben 600 különféle mérgeskígyót mutattak be egy kiállításon. A kiállítás megnyitása óta mintegy 200 kígyó elpusztult. A vizsgálat kiderítette, hogy a legtöbb­nek az okozta a vesztét, hogy nem áthatott eleget. Ugyanis oly sokat látogatták a kiállí­tást, hogy nem hagyták a kí­­gyókat aludni. ■— \ A részeges autóvezetők gyakran idegbetegek Michigan állam ideggyó­gyászai rendszeresen meg­­­­vizsgálják az ittas fővel gép­­­­kocsit vezető és ezért letar­­­­tóztatott embereket. Megál­lapították, hogy 67 százalé­kuk szenved ideg-rendellenességben és gyógykezelésre szorul. • *­­ Új bajnokot ünnepel sportvilág: Egén MacCarthyt a Nyugat-Németországban A Gelmhausenban állomásozó 22 éves amerikai altiszt egy dinnyemagot 11 méter 34­­ centiméter távolságra köpött. A dinnyemagköpés korábbi világrekordja 10 méter 82 centiméter volt Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-H Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next