Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-19 / 245. szám
Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BizOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA MEGJELENT GONDOLATOK AZ IFJÚSÁGI HÁZ SZAVALÓVERSENYE UTÁN /l Töm és büszkeség. Ez a két érzés, mely elsősorban tollat ad a kezembe, amikor a vasárnapi tehetségkutató szavalóversenyről próbálok beszámolni. Az előzmények ismeretesek: az Ifjúsági Ház újjáalakított irodalmi színpada toborzás és tehetségkutatás jelleggel szavalóversenyt hirdetett a város fiatalsága számára. Aztán megszólaltak a borúlátók: »... Mi értelme van ennek? ... Lehet, hogy Szegeden sikerült — de Kaposváron? (Itt legyintettek egyet)... Ugyan kérem, itt sokkal nehézkesebbek az emberek, nem érdekli a fiatalokat az ilyesmi!...« Bántott a dolog, és nehezteltem azokra, akik ilyen rossz véleménnyel vannak a város ifjú lakóiról. A vasárnapi szavalóverseny megmutatta, hogy bízni kell a fiatalokban! Ha a fiatalok létszámát tekintjük, elenyészően kevés az a harminc fő, amely megjelent az Ifjúsági Házban, de messze túltett a legmerészebb elképzeléseken. Tizenöthúsz emberre számítottam. Az eredmény? A megjelentek mindegyike gyakorlott versmondó volt, bemutatott műsoruk az irodalom szeretetéről, széles körű érdeklődésről és általában jó ízlésről tett tanúságot .. A fél felé gazdára talált az az öt könyv is, melyet a legjobbak díjaként biztosított az Ifjúsági Ház igazgatósága. Bármennyire szubjektívek a papírra vetett gondolatok, mégis illik ide írni a nyertesek nevét. Magyar Miklós, Kézdi Éva, Rákos Sándor, Pintér József és Pálfi Klára foglalták el az első öt helyet. Rajtuk kívül még tizenketten kaptak meghívást az irodalmi színpad tagjai sorába. Együtt a csoport, a héten már kezdődhet a munka, az ünnepi indulás után a hétköznapok öröme. A tehetségjattató verseny tehát beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A régi, csak középiskolásokra támaszkodó gárda helyett a kaposvári fiatalok szélesebb rétegeit magába foglaló csoport kezd el dolgozni a héten. Üzemi dolgozók, kórházi nővérek, tisztviselők is találhatók a versmondók között, és ez — bár több munkát, nagyobb gondot jelent — mindenképpen örvendetes, hogy ezzel bővül,az Reméljük, irodalmi színpad vonzási köre is, az üzemekből, hivatalokból eljönnek majd megnézni az irodalmi színpad műsorait. Természetesen ez rajtunk, a színpad tagjain, vezetőin is áll, mert csak akkor számíthatunk közönségre, ha érdemes lesz eljönni az előadásokra. Örömről és büszkeségről beszéltem az előbb. De önmagában az a tény, hogy a szavalóversenyen minden különösebb agitáció nélkül megjelent harminc fiatal, még nem elég az örömre. Az öröm azért jogos, mert ebben folyamat kezdetét látom; így bízom abban, hogy a passzívnak kikiáltott kaposvári közönség a vasárnap hallott versmondókhoz hasonlóan kellemes meglepetést tartogat. És amilyen örömet szereztek most a szavalók, olyan örömet jelent majd az irodalombarátok jelenléte, érdeklődése is. Takács László, az irodalmi színpad vezetője — Újságot tessék! — kiáltja egy cérnavékony Fenyvesi hang. Tibi, a Siófoki Általános Iskola harmadikos tanulója idejében szabadot árul, újsákerékpárján Kis száguldozik az utcákon, viszi a hírlapokat a betűre éhes embereknek. S valahogy mindenki úgy van vele, hogy ennél a kedves kis legénynél szívesen vesz újságot. Mennyit tisztálkodunk? A kulturált ember első számú ismertető jele a jólápoltság, a tisztaság. Erre tanítják gyermekeinket az iskolában, s ezt hallják otthon, a családban is. Plakátok, ismeretterjesztő füzetecskék sokasága emlékeztet mindenkit a kézmosás fontosságára, a fogápolás rendszerességére. Vajon Somogy megye 7S5 009 lakosa hogyan él a mehntőségekkel? Egyszerűbben megfogalmazva a kérdést: mennyit tisztálkodunk? A Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári lerakatában pontos számokat tudnak arról, hogy mikor mennyi szappan, mosópor stb. fogyott el. Kiragadtuk 1963 harmadik negyedévének adatait. S a számok vallanak. Három hónap alatt 60,4 tonna mosószappan fogyott el megyében. Darabra átszámítva a kereken 241 000. Azért tűnik ilyen kevésnek ez a szám, mert a szintetikus mosóporok — és a mosógépek — elterjedésével egyre többen vetik el ezt a hagyományos mosóeszközt. S még egy tényező: faluhelyen gyakori manapság is a szappanfőzés, tetemes mennyiség készül háza úton. A mosóporok forgalma már más képet mutat. Az említett negyedévben Asszonydicséretből 62 330, Trisóból 120 000, Rapidből 277 000, Tisztaságtól 87 600, Rádiumtól 67 000, Dunából 29 500, Ideábtól pedig 25 300 csomag fogyott el. Tetemes mennyiségű Ultra, Alfa és Mos—6 mosópaszta is gazdára talált. Némelyek az Ultra mosogatóport mosásra használják, főleg a nylon fehérneműt tisztítják vele. S ha már az Ultra mosogatópornál tartunk, megemlítjük, hogy ez a szer jobbára csak Kaposváron, illetve a járási székhelyeken fogy. A falvakban bizony még elég csekély a forgalom, bár ennek is megvan a magyarázata: mosogatóvizet faluhelyen mosaléknak használják. Érdekes az is, hogy — noha friss adatok még nincsenek — tavaly Somogy, Tolna, Baranya és Zala megye közül nálunk fogyott a legtöbb kozmetikai és testápoló szer. Van viszont a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat statisztikájában egy elgondolkoztató rész is: három hónap alatt mindössze 110 000 tubus fogkrém talált gazdára. Ha ezt az adatot összevetjük a megye lélekszámával, kiderül, hogy minden harmadik ember használ csak fogkrémet, s egy tubus három hónapig (!) tart. Megkérdeztük ezzel kapcsolatban dr. Gönczi Ildikó fogorvost: mi a tapasztalata a gyakorlatban? — A 110 000 tubus rettenetesen kis szám. Velejárója, hogy sok az elhanyagolt fog, gyakori az ínygyulladás és a szuvasodás — mondotta. — És egyéb fogbetegségek okozójává is válhat a rendszertelen fogápolás. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy iskolaorvosaink és pedagógusaink fokozottabb felvilágosító munkájára van szükség. Kevesebb mosószappan, több szintetikus mosószer — Ami főleg a városban fogy — Ijesztően csekély a fogkrémfogyasztás _ Mit mond a fogorvos? Telstar közvetítés Csehszlovákiában A csehszlovákiai televíziónézők szeptember 17-én a Telstar II. amerikai műhold közvetítésével láthatták az ENSZ ünnepélyes megnyitását. A tengerentúli eseményt Skócia közvetítésével vette át a csehszlovák televízió. Tábornok barátjához címzett százötven levelében titkairól vallott az író: arról, hogy mit gondol az emberekről, a halálról, az öngyilkosságról... Charles T. Lanham amerikai tábornok Hemingway legbizalmasabb barátja volt Az író neki küldte legőszintébb leveleit A tábornok ezt a rendkívül érdekes gyűjteményt princetoni egyetemnek ajándékozta. Itt a leveleket Carlos Baker professzor tanulmányozza, melyeket lehet közülük felhasználni a készülő Hemingway-életrajzhoz. Előtte tehát kibontakozik az író teljes alakja. Sajnos, e leveleket nem lehet közölni, sőt még idézni sem szabad őket Ezt még maga Hemingway tiltotta meg A nagy kiadóvállalatok képviselői már többször megkörnyékezték a tábornokot, hogy írja meg emlékeit a nagy íróról, barátságukról — természetesen a levelek felhasználásával. Legutóbb például egy kitöltetlen csekket kapott a következő kísérő szöveggel: »írja be ön azt az összeget, amennyit az emlékiratokért óhajt.« Ennyit érne egy agg tábornok visszaemlékezése? Korántsem. Az összeg Hemingway leveleinek az ára. A jó szimatú kiadók sejtik, hogy e levelekből olyan titkok kerülnének napvilágra, amelyek többet jelentenek egy nagy író egyszerű műhelytitkainál: " Hemingway, az ember bontakozna ki a sejtések ködéből. Egy jó mélyet lélegzeni... Hemingway ugyanis szabadon írt mindenről, ami nem volt ínyére. És sok dolog nem tetszett neki. Szerinte a békés családi élet megváltozott, s az ember már teljesen eltiporta az idillikus életforma utolsó jeleit is; neki úgy rémlett, hogy ez a világ szorongatja őt, s mind gyakrabban tette föl a kérdést: Vesztébe rohan az ember? Ez a téma nemcsak a Lantiamhoz írt levelekben található meg, hanem a Baker professzornak írt sarokban is. A professzor a különböző címekre küldött Hemingwaylevelek ezreit gyűjtötte össze. A legjelentősebb anyag azonban Lanham tábornok birtokában volt. Hemingway tudta, hogy kettejük barátsága őszinte, s hogy a tábornok ezeket a leveleket sohasem fecsegi ki a sajtónak, így beszél erről a tábornok: »Az öreg Hemingsteinnek elég volt kimondani egy x-halle x-t, és biztos, hogy egy szemfüles újságíró másnap már cikket írt róla.« »öreg Hemingstein« vagy »Doktor Hemingstein« — így nevezte magát tréfásan az író, Einsteinnel társítva a nevét. Barátját pedig az »n« kihagyásával La Ham-nek titulálta. Általában hetente kétszer váltottak levelet egymással, de volt idő, hogy hónapok is elmúltak mingway levelek nélkül. Hea legközvetlenebb stílusban írt, ezt a hangnemet így nevezte Lanham: »Kíváncsi vagyok, hogy a szörnyen intellektuális professzorok milyen arccal olvassák ezeket a leveleket ott a könyvtárban?!« Mert kegyetlen humorúak ezek a levelek. Csak egyet említünk példának, azt, amelyben közölte a háborúban alkalmazott módszerét, ha körülötte csapódtak le a lövedékek. Egy jó mélyet lélegzett, aztán nagyot káromkodott. Azt tartotta, hogy ez a szertartás, ha pontosan hajtja végre, sebezhetetlenné teszi. Más levelek azt az embert mutatják be, aki nem tűrte el, hogy vele együtt lakó húsz-harminc a macskát vagy három kutyáját bármiféle kegyetlenség is érje. Ha például egy látogató megrúgott egy macskát, az többé nem tehette be a lábát az író kubai villájába, a Finca Vigiaba. Igaz, hogy Hemingway szenvedélyes vadász volt, de sohasem ölt megkülönböztetés nélkül. Amikor halászott, a neki nem tetsző halakat mindig visszadobta a vízbe. A természet javainak mindenféle pazarlását gyűlölte. Hemingway, a költő olykor verset is mellékelt a tábornokhoz küldött levélhez. Lanham ezeket a verseket borzalmasaknak találta. Közülük egyet Baker professzor is elemzett, az »Első vers Maryhoz« címűt, és azt mondja: »Ezek nagyon hosszú, dühös haraggal telített, trágár, fegyelmezetlen szabadversek. Költészete valóban nagyon rossz költészet.« Mindenesetre ez a költemény új színben tünteti föl Hemingway és a felesége — Mary — közötti viszonyt. A professzor szerint az író jól érezte magát a játékban. Mary a társa volt, a csodálója, a bizalmasa — amikor az író jónak vélte bizalmába avatni őt. Hemingway, bár maga is jónéhányszor rászolgált a hős címre, barátját, Lantiamét tartotta hősnek, és nem is érdemtelenül. Hiszen a tábornok bátorságáról többször is meggyőződhetett, például akkor, amikor napokat töltött vele a normandiai partraszálláskor. Itt váltak igazán jó barátokká. Később,miamikor Hemingway A folyón át a fák közé című regényét írta. Cantwell ezredes megformálására elsősorban Lanham indította. Ahogy Hemingwayre hatott barátjának bátorsága, ugyanúgy hatott a tábornokra az író bátorsága is. Egy kegyetlen téli hajnalon Lanham a hadiszállásról ezt telefonálta barátjának: »Nagyon rohadt helyzetben vagyunk. Néhány perc múlva rohamra megyünk. Eljöhetsz, ha van elég bátorságod, de erre természetesen senki sem kényszerít.« Hemingway kihasználva a pillanatnyi fegyvernyugvást, legrövidebb úton sietett a tábornokhoz — egy aláaknázott mezőn. Kész volt, hogy részt vegyen a támadásban. »Szemtől szembe akarom látni a háborút« — mondta Sarahamnek. Egyik nap Hemingway nem volt ott egy fontos ütközetnél, ezért a tábornok a következő hírt küldte neki: »Te logos, harcban állunk Landreciesben, és te nem vagy itt!« Hemingway azonnal kerített egy motorbiciklit, s huszonnégy órán át utazott a veszélyes zónában, de elfoglalta helyét Érezte, hogy a halállal való állandó játékban szerencsecsillaga sohasem hagyja el Fa sarkallta, hogy mindig a veszélyt keresse. • A győzelem után leveleinek zömében a háborús éveket idézi vissza. De nemcsak a tragikus epizódokat, hanem a mulatságosakat is, mint például azt, amikor egy frissen elfoglalt városban sétálva egy francia a bókok özönével árasztotta el, ugyanis összetévesztette egy tábornokkal. Hemingway akkor végtelen szerénységgel azt mondta neki: »Sajnos, én sohasem lehettem volna tábornok, mert sem olvasni, sem írni nem tudok«. Gyakran játszotta meg az analfabétát idegenek előtt A halálfélelem óráiban A ruhák bosszantották. Mezítelenül fürdött a tengerben, felső teste ruhátlan volt, amikor dolgozott írógépe előtt állva. (Csupán akkor írt ülve, amikor az olasz fronton megsebesült a lábán, s kórházban ápolták.) Ha valakit fogadott, csupán egy egyszerű inget vett föl, azt is nyakkendő nélkül. Hemingway levelei sok kérdésre felelnek. Például arra,miért kellett neki hosszú ideig az USA-tól távol élnie. Azért, mert ifjúsága a legkülönbözőbb helyeken telt el, s később szinte állandóan visszajárt oda fölidézni az emlékeket. Későbbi leveleiben állandó téma a halál. Humorában is a sötét színek tűnnek fel. De azt kevesen tudják róla, hányszor volt közelében a halál. Lanhamnek írja, hogy egy Sun Valley-i vadászaton, Idahóban véletlenül meglőtte egy barátja, amikor csizmáját fűzte. A golyó megpörkölte a haját, és a fejbőrt megsértette. Ez 1946-ban történt. 1954 januárjában négy nap alatt két repülőbaleset érte. Az utolsó időkben majd minden leveléből a betegségtől való félelem hangja szólt. Állandó kapcsolatot tartott fenn orvos barátjával, sőt több orvossal is. Öngyilkossága előtti utolsó levelét annak a fiúnak címezte, aki rosszul lett, és szívbajban meghalt kórházban. Hemingway azt írata neki, hogy mindnyájan jobban szeretnénk inkább halászni, fütyülni kórházra és orvosokra. Beszélt-e vajon az öngyilkosságról? Igen, beszélt róla. Hogy mit, talán soha nem tudhatja meg senki sem. Hogy miért? A válasz hatszáz oldal terjedelemben ott található a princetoni egyetem páncélszekrényeiben. K. E. MING WAY TITKAI Üdülésből hazatérve, valaki eldicsekszik a barátainak: — Két bajnokot is megvertem: egy sakk- és egy asztalitenisz-bajnokot. — Mit beszélsz?! Hát ez hogyan sikerült? — Igen egyszerűen. A sak í vrrJt' ac'T-fali+Évri-i'C'y'Kiar» orr ■, kozét asztaliteniszezőt pedig sakkban győztem le. asztaliteniszben, az Amerikába utazik a velencei Szent Márk tér . Attilio Savoia római professzor és asszisztense hatévi munkával elkészítette a velencei Szent Márk tér pontos kicsinyített modelljét. A modellen a Dózse-palota, a Campanile és a Szent Márktemplom 3300 ablaka, 1600 oszlopa és 350 díszítő szobra pontos léptékben lekicsinyítve látható. A modellt egy amerikai vándorkiállításon fogják bemutatni, később Európában is látható lesz. • • • Elégett a fesztivál Belgium, amely az egy főre számított sörfogyasztás tekintetében első helyen áll a világon, Freitúréban (Liege közelében) országos sörfesztivált akart rendezni. Röviddel a fesztivál megnyitása előtt azonban teljesen leégett a kastély, ahol a fesztivált rendezni akarták, s a tűzvészben elpusztultak a söröshordók is. Álmatlanság a kígyó veszte Genfben 600 különféle mérgeskígyót mutattak be egy kiállításon. A kiállítás megnyitása óta mintegy 200 kígyó elpusztult. A vizsgálat kiderítette, hogy a legtöbbnek az okozta a vesztét, hogy nem áthatott eleget. Ugyanis oly sokat látogatták a kiállítást, hogy nem hagyták a kígyókat aludni. ■— \ A részeges autóvezetők gyakran idegbetegek Michigan állam ideggyógyászai rendszeresen megvizsgálják az ittas fővel gépkocsit vezető és ezért letartóztatott embereket. Megállapították, hogy 67 százalékuk szenved ideg-rendellenességben és gyógykezelésre szorul. • * Új bajnokot ünnepel sportvilág: Egén MacCarthyt a Nyugat-Németországban A Gelmhausenban állomásozó 22 éves amerikai altiszt egy dinnyemagot 11 méter 34 centiméter távolságra köpött. A dinnyemagköpés korábbi világrekordja 10 méter 82 centiméter volt Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-H Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca &