Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-10 / 34. szám
Éjszaka a mentőállomáson Csengő telefonok Alszik a város. Kihaltak az utcák, a neonok kékes fehér fényt terítenek rájuk. Sugaraikat az Arany János utcában megtöri a mentőállomás piros neon felirata. Cseng a telefon. — Halló, itt mentőállomás! — Rögtön indulunk ... Ezen az éjszakán Forró Lajos megyei szolgálatvezető az ügyeletes. Két egymás mellé állított asztalon három telefon áll. Az asztal melletti állványon a megye térképe. — Éjszaka négy kocsi van szolgálatban a kaposvári állomáson. A megyében kilenc helyen tartanak ügyeletet. A kaposvári a főállomás, a többi nyolcat peremállomásnak nevezzük. Nappal több, éjszaka kevesebb kocsi áll szolgálatban. Térképen kísérjük figyelemmel a kocsik tartózkodási helyét Ebben a pillanatban Almamelléken, Göllén és Toponáron tartózkodik három mentőkocsi — mutatja. — Hogyan történik egy »szállítás«? — A hívás után a mentőállomás—beteg—kórház—mentőállomás útvonal legtöbbször a kocsik útja, de könnyebb sérülések esetén ide is szállítanak az ambulanciára. Megtörténik néha az is, hogy alig teszem le a telefont, máris cseng, s egymás után vonulnak ki a kocsik. Nagyon fontos, hogy az adatfelvétel pontos legyen. Nagy a felelősség. Másodpercek alatt döntjük el, hogy a beteget orvoshoz küldjék-e, vagy kimenjen érte a mentő. Cseng a telefon. — Halló! Mentőállomás!.. Igen, rögtön indulunk ... Néhány pillanat múlva menetkészen indulnak. Ápoló ül a gépkocsivezető mellé, s kigördül a mentőautó ... A főorvos, dr. Jandó Ferenc Toponárról érkezett vissza. A mentőállomásnak kétféle szolgálata van. Az egyik az esetszolgálat, mely balesetekhez és olyankor vonul ki, amikor komolyabb orvosi beavatkozásra van szükség, másik a szállító szolgálat. Különbséget teszünk az azonnal-i és az egyszerű szállítások között. -Ide tartoznak az alkalmi, a hat órán és a három órán belüli szállítások. — A nappali vagy az éjszakai szolgálat a fárasztóbb? — Az éjszakai a kimerítőbb. Igaz, hogy nem vonultunk ki annyiszor, mint nappal, és közben szundítani is lehet, de mégsem lehetünk álmosak. Bármikor készenlétben kell állnunk. Az esetkocsának külön legénysége van. Kétségtelenül nehezebb munkát végeznek, mint a többiek ... Beszélgetésünk alatt több telefonhívásra figyeltünk. Fél tizenkettőkor a siófoki ügyelet jelentett balesetet az M 7-es úton — közli a szolgálatvezető, azután ezt mondja: — Ápoló vagyok, s nagyon megszerettem ezt a szakmát. Jó érzés tudni azt, hogy embertársaimon segíthetek. Négy éve vagyok szolgálatvezető, s többé-kevésbé nekem kell döntenem, hogy a beteget mentővel kórházba szállítják vagy pedig a körzeti orvoshoz utasítom. Mi sohasem lehetünk fáradtak, idegesek. Nyugtatnunk kell a betegeket, bátorítanunk, ez a legszebb ebben a munkában. Ha valaki erre nem képes, soha nem lehet jó ápoló ... — Melyik volt a legemlékezetesebb kivonulása ? — Erre hirtelen nagyon nehéz válaszolni. Nap mint nap elrettentő esetekkel találkozik az ember ... nem is tudom, melyiket mondjam. ... Amikor két éve a Somogy expressz kisiklott Kurdnál... a megrázkódtatás... ahogy a kocsik a mezőn felborulva, szétszórva voltak ... soha nem felejtem el, amíg élek ... — Halló! Mentőállomás!... — folytatja a telefonba. Kovács Géza gépkocsivezető és Tegzes Sándor ápoló. — Mindkettőnk felesége egészségügyi szakmában dolgozik. Nem ritka, hogy amikor én hazaérek, a feleségén már dolgozni ment — mondja a gépkocsivezető. — Megérti a munkámmal járó »kimaradásokat«. Lassan hajnalodik, nemsokára leoltják az utcai neonokat is, s velük együtt kialszik a mentőállomás piros felirata Nekik ez sem sokat jelent. A nappalok itt összefolynak az éjszakákkal Rőhrig Gábor Növeli kertészetét a bólyi Kossuth Tsz A bólyi Kossuth Tsz úgy tervezi, hogy az 1972-es gazdasági évben 100 ezer fej salátát, 25 mázsa paradicsomot, 50 ezer darab paprikát és 30 mázsa uborkát termel. A fóliaágyak alatt már zöldell a korai saláta. Az üvegházakban dísznövényeket is nevelnek. iOMOGTI NEPLA CMUBrtiUc. IMI február F « Vallomás a munkáról, a brigádról A csarnokban alig hallani egymás hangját. Az egyik sarokban kézi köszörűvel csiszolják a hegesztés nyomait, másutt a kemény acéllemezt egyengetik súlyos kalapácsokkal. Kis elkerített helyiségben dolgozik az Ady Endre nevét viselő kétszeres szocialista brigád. A színhely a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Kaposvári Gyára. Egy asztal körül ülnek, s komótosan esznek. Éppen tízórai szünetben találtunk ráajuk Gyurina Pállal, a g ászak szervezeti bizottságának titkárával. Kezét nyújtja egyikük s bemutatkozik. — Krakter János vagyok, a brigád vezetője, s egyben legidősebb tagja. A többiek mind fiatalok — mutat körbe a falatozó társaságon. — Négy éve dolgozom itt a gyárban, a brigádot 1970-ben alakítottuk. Nem akartunk mi sem lemaradni a többiektől. Sokat gondolkodtunk, mielőtt döntöttünk volna, hogy benevezzünk-e a brigádmozgalomba vagy sem. Mert nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink is. Tulajdonképpen jobban szem előtt vagyunk, s nem szeretnénk szégyenben maradni. Kísérleti műhely. Itt próbálják ki minden olyan termék prototípusát, melyet a gyár készít. Munkájukkal meg vannak elégedve a gyár vezetői. A múlt év végén előbb végeztek a tervteljesítéssel, aztán segítettek más brigádoknak munkájuk mielőbbi elvégzésében. Természetesen munkaidő után. Nagy Lajos, a műhely egyik dolgozója: — Tulajdonképpen nemcsak a vállalatért, hanem a városért is tettünk valamit. Elhatároztuk, hogy patronáljuk Damjanich utcai óvodát. Szocialista szerződést kötöttünk velük, melyben vállaltuk, hogy különböző játékokat, köztük csúzdát készítünk a gyerekeknek. Nem akarok dicsekedni, de a két év alatt körülbelül huszonötezer forint értékű munkát végeztünk számukra. Részt vettünk a húskombinát által indított óvodaépítési akcióban is.Fejenként kétszáz forintot adtunk erre a célra. A brigád tavaly, december másodikán emlékplakettet kapott a társadalmi munkáért. Bekeretezve függ az elismerés a munkapad fölött. Varga István: Én már negyedik éve dolgozom itt. Megállapodtam. Nehéz is lenne megválni a fiúktól, a közösségtől. A tabi szakmunkásképző intézetben végeztem. Szeretnék tovább tanulni a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Kell a szakmában a jó szakember, főleg a mérnöki tudás. Remélem, a brigád majd segít, ha fölvesznek az egyetemre. A munkáról, a tanulásról, a jogokról és a kötelességekről beszél szinte valamennyi. Már, mint mondják, nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak a vállalattal szemben. Úgy érzik, hogy ezeknek a kötelezettségeknek megfeleltek. Immár a második alkalommal szerezték meg a szocialista brigád címet, ami jó munkájuk bizonyítéka. Előkerül a brigádnapló. Felajánlások a fegyelem megszilárdítására, a munka jobb elvégzésére, a gyengébbek, a pályakezdők segítésére. De sok minden nem kapott helyet a naplóban. Egyik társuk építkezett, segítettek neki. Most már tető alatt van az épület, s ha a továbbiakban te minden úgy sikerült, ahogy eltervezték, júniusban már be is költözhetnek. Gyurina Pál, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára: — Tulajdonképpen nem attól szocialista brigád egy brigád, hogy ezt rájuk mondják. A tartalmi munka a lényeg. Azelőtt is brigádban dolgoztak, akkor is meg kellett csinálniuk a normát, de a továbbiakban már más célt is tűztek maguk elé. Az egyszerű munkanapokat megszínesítették vállalásaikkal, a rendezvényekkel, melyekre közösen készültek. Tartalmasabbá vált munkájuk, életük itt a gyárban. Gyertyás László — Ferikém — fordult ekkor a körszakállas rendezőasszisztenshez Kopra —, te fogod lebonyolítani az egész cécót. Fogadod az érkezőket, s megmondod, hogy mindenki adásban lesz, próbáljanak addig kedvükre. Kijelölöd a helyüket, rendelkezésedre áll egész telkem. Kivétel az az kőkupac ott a sarokban! Azt a és a környékét hagyd üresen! Aztán közöld az érdekeltekkel, hogy ne zavartassák magukat a szomszédoktól, mert az egyidejű fellépés a kozmikus továbbításban sem a képet, sem a hangot illetően nem okoz gondot. Hax a masinájával szelektál mindent. Igaz, a földi tv-nézők kaleidoszkópot látnak, kakofóniát hajtanak majd, de hát most a világűr élvez elsőbbséget. Az adás tizenegy óra ötvenhét perckor kezdődik Egy perccel korábban az űrgömb felemelkedik, és megáll vagy tizenöt méter magasan. Az aljából kinyúlik valami szerkezet, az az adó-vevő készülék. Amikor a gömb héja sárgás-pirosan sugározni kezd, indul a műsor. Minden világos? — Minden. Kivéve azt, hogy te mit fogsz csinálni közben? — Én? Lesétálok a faluba, s ha a történtek után beengednek az ABC-boltba, vásárolok magamnak egy inget és egy nyakkendőt. Reggel is ez volt a szándékom, de akkor az üzlet nem működött, minthogy az árucikkek nagy része állandóan mozgott. Azóta talán visszakerültek a polcokra. Csak aki már látta, milyen képet mutat egy nemzetközi vásár, egy kiállítás, egy árubemutató (röviddel a megnyitás előtt), csak az képzelheti el igazán maga elé azt a rendetlenséget, zavart, lő+ást-futást jegoskezéot nénikét, ami a Knngsz-hegyi telken uralkodott, tizenegy óra után. Az egyik énekes úgy érezte, hogy berekedt, szerezzenek neki tojássárgáját vagy legalább cukros vizet. A kosztümök egy része bent maradt a faluban, a filmhíradósok kábelei összekeveredtek a tévésekkel, bedöglött egy magnó, az egyik zenekarnak elromlott az erősítője, a színészek nem tudták a szövegüket, s egy operatőr berúgva érkezett. Egy gitáron elpattant a legfontosabb húr (hol a legközelebbi hangszerbolt?), és így tovább. Ámde tizenegy óra ötvenkor, amikor Gaál Feri felmászott a sufni tetejére, és a körzetparancsnokságtól kölcsönbe kapott kézi hangerősítőbe beleordította: »Mindenki a helyére! Hét perc múlva adás!« egy csapásra minden elrendeződött. Középen ott ült Báriki elvtárs. Elegáns, világosszürke ruhában, kihajtott nyakú, fehér ingben. A kezében a papír, az ünnepi mondókával, s előtte három mikrofon. És ki virított mellette színes nénviseletben, piros csizmácskában, virágos ingvállban? Gitta, a manöken. Ezüst tálcát tartott kecsesen a kezében, rajta parányi cinó és egy csipetnyi só. Bár ekkor már köztudott volt, hogy az űrhajó a fejük fők emelkedik majd, és semmikérni sem lehetséges, Wavnak átnv’iuKac'ák ezt, hogy kikének! ajéndel<ot azért Gitta a nagyon jól mutatott Bártik elvtárs mellett. Tőlük jobbra — egy hosszú asztal mögött — ült a professzor úr, egy tv-kritikus és egy sportkommentátor, a sikeres színpadi szerző és még sokan mások, akik majd egyszerre fognak beszélni a legkülönfélébb fontos témákról. Hadd okuljon a világmindenség! Mögöttük a villám jelenetek szereplői, szavalóművészek és pantomimesek sorakoztak fel. A baloldali terepszakasz a dalnak és a táncnak volt fenntartva. Sebtében ácsolt kisebbnagyobb pódiumok, rajtuk torzonborz zenészfiúk, hongkongi pizsamától a líbiai burnuszig a legváltozatosabb öltözékekben, mini, midi, maxi szoknyás, forró nadrágos és nagyestélyis énekesnők, szmokingos és apacsruhás énekesek. Színpompás látvány. Hát még majd, amikor egyszerre kezdenek dalolni beatet, dzsesszt, magyar népdalt, cigányéneket és Mozartot! pódiumok között lesz szalon, tánc, csárdás, csürdüngölő és sék. Tizenegy óra ötvenhat perc. Csikorgó, surlódó zaj. Nem erős, de a platón olyan nagy a csend, hogy messze elhallik. Az űrhajó három lába rugózik néhányat, fellöki a gömböt a levegőbe, vagy három emeletnyi magasságba. Ott lebeg. Most már szorgalmasan dől-l * goznak a lenti felvevőkamerák, az izgalomtól elfúló hangon közvetítenek a riporterek.* A gömb aljából előbb egy* fényes rúd nyúlik ki, majd a rúd oldalából küllőszerűen egy ♦ sor hosszú, vékony pálcika. j Vizipálma, a koronájával lejfelé. Az űrhajó fala halvány iz fzásba kezd. Majd fokozódik aj sugárzás: sárgás-piros színben ég az egész gömb. — Most! — kiáltja a kézi* hangerősítőbe Gad Feri, és* már beszélnek az előadók, szí i vannak a szavalok, fellendülnek az első zenei taktusok. A táncosok is ropják már. Megejtő egyveleg. Az űrhajó adó-vevő antennájának közepén levő apró, szinte észrevehetetlen homorú f tükör lassan elfordul, megdől, j és susérba fogja a kőkooecott a telek túlsó szemetében. Mint j hogy ez a téren»^szn ° mesült bele a földi televíziós és film- ♦ vételre kíipielt név^v^ötbe it+1 alig néhány ember tartózko?dik. . (Vége következik.) * Utcakeresztelő AZ UTCANÉVVÁLTOZÁS általában nem nagy öröm. Sokáig tart, mire elfelejtődik a régi és beidegződik az új elnevezés. Saját lakcímének változását még megjegyzi az ember, de mi lesz szegény postásokkal, újságkihordókkal, taxisofőrökkel? Az utcakeresztelés azonban szükségessé vált. Azzal, hogy Toponárt és Kaposfüredet Kaposvárhoz csatolták, egész sor utcanév-azonosság keletkezett. Hallott valaki olyanról, hogy egy községben ne legyen például Ady Endre vagy Dózsa György utca? Ugye nem? Kaposvárnak tehát több Lenin, József Attila és Latinca Sándor utcája született a város bővülésével. Ez az egyik és legfontosabb ok, mely az utcák átkeresztelését indokolttá teszi, de akad más is. Ott van például a Rippl-Rónai Múzeum előtti Táncsics tér, amelyet Rippl-Rónai József szobra díszít. Nem észszerűbb, ha a nagy festő nevét viseli a tér is? És az a kis utcácska ott a mellett, vajon méltó-e múzeum Csokonai nevéhez? Neki elég lehetne a Múzeum név, Csokonai Vitéz Mihályról pedig a Könyvtár utca emlékezhetne meg inkább. A jelenlegi utcakeresztelés egyben kritikája is kicsit az ezt megelőzőnek, amikor a Vár utcát eltüntették Ady Endrével. Nem mintha nagy költőnk nem érdemelne meg egy utcát Kaposváron, de az a hosszú házsor különben is két részre tagolódik a Széchenyi tér jóvoltából, tehát a Vár utca is megmaradhatna, mint egyetlen emléke annak, hogy a Kapos partján valaha vár emelkedett azon a helyen. Hiszen az Ady Endre utcának a Széchenyi tértől a Cser felé eső szakaszát sokan most is Vár utcának hívják még. Jakubecz György és Benyó János neve azonban teljesen, vagy sokak számára ismeretlen. Csendőrgolyó okozta halálukat 1897-ben, uradalomhoz tartozó a toponári Gizella- pusztán. A két summásnak állít emléket a két új utcanév a toponári városrészben. A városi tanács széles körű véleménykutatást rendezett, mielőtt a végrehajtó bizottság jóváhagyta az alábbi utcanévváltozásokat. A toponári városrészben az Ady Endre utcából — Szabó Pál, a Bem utcából — Meggyes utca, a Béke utcából Móra Ferenc utca, a Dimitrov utcából Őrei utca, a Dózsa György utcából Kilián György utca, az Engels utcából Jakubecz György utca, a József Attila utcából Erdei Ferenc utca, a Kossuth Lajos utcából December 2. utca, a Latinca Sándor utcából Veres Péter utca, a Lenin utcából Gagarin utca, a Marx Károly utcából Benyó János utca, a Mező Imre utcából Mikes Kelemen utca, a Petőfi utcából Derkovics Gyula utca, a Ságvári utcából Váczi Mihály utca, a Táncsics Mihály utcából Szabadság utca lesz. A Vasút sor Juhász Gyula utca, a Vörös Hadsereg út a Toponári út nevet kapta. A kaposfüredi városrészben a Vörös Hadsereg utcát, a Petőfi és a Kossuth Lajos utcát összevonták, a három együtt Kaposfüredi út lesz, míg az Április 4. utcából Vörös Október utca, a Dózsa György utcából Kisközi utca, a Május 1. utcából Felszabadulás utca. A Táncsics Mihály utca Alkotmány utcára változik,neve Kaposvár belvárosában Vár utca lesz ismét az Ady Endre utcának a Széchenyi tértől a Cser felé eső szakasza, a Csokonai köz Múzeum utca lesz, a Táncsics Mihály tér pedig Rippl-Rónai József nevét viseli, míg a Könyvtár utca Csokonai Vitéz Mihályét. DE NEVET KAPNAK az eddig névtelen utcák is, amelyek majd a házhelyparcellázások során alakulnak ki. Ilyen a Cseri-erdő mögött Gárdonyi Géza és a Koppány a vezér utca közötti Fekete István és Kaposi Antal utca, József utcából nyíló házhelya sor Xantus János utca, a Kapos-hegyen a majdani művésztelephez tartozó Balázs János utca, valamint a Jutai út és a Szent István utca között parcellázásra kerülő Tóth Árpád utca. Az utcanevek és házszámtáblák kicserélésének határideje 1972. szeptember 30. K. 7%