Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

Éjszaka a mentőállomáson Csengő telefonok Alszik a város. Kihaltak az utcák, a neonok kékes fe­hér fényt terítenek rájuk. Su­garaikat az Arany János ut­cában megtöri a mentőállo­más piros neon felirata. Cseng a telefon. — Halló, itt mentőállomás! — Rögtön indulunk ... Ezen az éjszakán Forró La­jos megyei szolgálatvezető az ügyeletes. Két egymás mellé állított asztalon három tele­fon áll. Az asztal melletti áll­ványon a megye térképe. — Éjszaka négy kocsi van szolgálatban a kaposvári állo­máson. A megyében kilenc helyen tartanak ügyeletet. A kaposvári a főállomás, a többi nyolcat peremállomásnak ne­vezzük. Nappal több, éjszaka kevesebb kocsi áll szolgálat­ban. Térképen kísérjük figye­lemmel a kocsik tartózkodási helyét Ebben a pillanatban Almamelléken, Göllén és To­pon­áron tartózkodik három mentőkocsi — mutatja. — Hogyan történik egy »szállítás«? — A hívás után a mentőál­lomás—beteg—kórház—men­tőállomás útvonal legtöbbször a kocsik útja, de könnyebb sérülések esetén ide is szál­lítanak az ambulanciára. Megtörténik néha az is, hogy alig teszem le a telefont, máris cseng, s egymás után vonulnak ki a kocsik. Nagyon fontos, hogy az adatfelvétel pontos legyen. Nagy a felelősség. Másodpercek alatt döntjük el, hogy a beteget orvoshoz küldjék-e, vagy kimenjen érte a mentő. Cseng a telefon. — Halló! Mentőállomás!.. Igen, rögtön indulunk ... Néhány pillanat múlva me­netkészen indulnak. Ápoló ül a gépkocsivezető mellé, s ki­gördül a mentőautó ... A főorvos, dr. Jandó Ferenc Toponárról érkezett vissza.­­ A mentőállomásnak két­féle szolgálata van. Az egyik az esetszolgálat, mely balese­tekhez és olyankor vonul ki, amikor komolyabb orvosi be­avatkozásra van szükség, másik a szállító szolgálat. Kü­­­lönbséget teszünk az azonnal-i és az egyszerű szállítások kö­zött. -Ide tartoznak az alkal­mi, a hat órán és a három órán belüli szállítások. — A nappali vagy az éjsza­kai szolgálat a fárasztóbb? — Az éjszakai a kimerí­tőbb. Igaz, hogy nem vonul­tunk ki annyiszor, mint nap­pal, és közben szundítani is lehet, de mégsem lehetünk álmosak. Bármikor készenlét­ben kell állnunk. Az esetkocsá­nak külön le­génysége van. Kétségtelenül nehezebb munkát végeznek, mint a többiek ... Beszélgetésünk alatt több telefonhívásra figyeltünk. Fél tizenkettőkor a siófoki ügye­let jelentett balesetet az M­ 7-es úton — közli a szol­gálatvezető, azután ezt mond­ja: — Ápoló vagyok, s nagyon megszerettem ezt a szakmát. Jó érzés tudni azt, hogy em­bertársaimon segíthetek. Négy éve vagyok szolgálatvezető, s többé-kevésbé nekem kell döntenem, hogy a beteget mentővel kórházba szállítják vagy pedig a körzeti orvos­hoz utasítom. Mi sohasem le­hetünk fáradtak, idegesek. Nyugtatnunk kell a betege­ket, bátorítanunk, ez a leg­szebb ebben a munkában. Ha valaki erre nem képes, soha nem lehet jó ápoló ... — Melyik volt a legemlé­kezetesebb kivonulása ? — Erre hirtelen nagyon ne­héz válaszolni. Nap mint nap elrettentő esetekkel találko­zik az ember ... nem is tu­dom, melyiket mondjam. ... Amikor két éve a Somogy expressz kis­iklott Kurdnál... a megrázkódtatás... ahogy a kocsik a mezőn felborulva, szétszórva voltak ... soha nem felejtem el, amíg élek ... — Halló! Mentőállomás!... — folytatja a telefonba. Kovács Géza gépkocsiveze­tő és Tegzes Sándor ápoló. — Mindkettőnk felesége egészségügyi szakmában dol­gozik. Nem ritka, hogy ami­kor én hazaérek, a feleségén­ már dolgozni ment — mond­ja a gépkocsivezető. — Meg­érti a munkámmal járó »ki­maradásokat«. Lassan hajnalodik, nemso­kára leoltják az utcai neono­kat is, s velük együtt kialszik a mentőállomás piros felirata Nekik ez sem sokat jelent. A nap­palok itt összefoly­nak az éjszakákkal Rőhrig Gábor N­öveli kertészetét a bólyi Kossuth Tsz A bólyi Kossuth Tsz úgy tervezi, hogy az 1972-es gazdasági évben 100 ezer fej salátát, 25 mázsa paradicsomot, 50 ezer darab paprikát és 30 mázsa uborkát termel. A fóliaágyak alatt már zöldell a korai saláta. Az üvegházakban dísznö­vényeket is nevelnek. iOMOGTI NEPLA CMUBrtiUc. IMI február F « Vallomás a munkáról, a brigádról A csarnokban alig hal­lani egymás hangját. Az egyik sarokban kézi köszörűvel csi­szolják a hegesztés nyomait, másutt a kemény acéllemezt egyengetik súlyos kalapácsok­kal. Kis elkerített helyiségben dolgozik az Ady Endre nevét viselő kétszeres szocialista bri­gád. A színhely a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár Kaposvári Gyára. Egy asztal körül ülnek, s komótosan esznek. Éppen tízórai szünetben találtunk rá­a­juk Gyurina Pállal, a g á­­szak szervezeti bizottságának titkárával. Kezét nyújtja egyikük s be­mutatkozik. — Krakter János vagyok, a brigád vezetője, s egyben leg­idősebb tagja. A többiek mind fiatalok — mutat körbe a fa­latozó társaságon. — Négy éve dolgozom itt a gyárban, a brigádot 1970-ben alakítottuk. Nem akartunk mi sem lemaradni a többiektől. Sokat gondolkodtunk, mielőtt döntöttünk volna, hogy bene­vezzünk-e a brigádmozgalomba vagy sem. Mert nemcsak jo­gaink vannak, hanem köteles­ségeink is. Tulajdonképpen jobban szem előtt vagyunk, s nem szeretnénk szégyenben maradni. Kísérleti műhely. Itt próbál­ják ki minden olyan termék prototípusát, melyet a gyár készít. Munkájukkal meg van­nak elégedve a gyár vezetői. A múlt év végén előbb végez­tek a tervteljesítéssel, aztán segítettek más brigádoknak munkájuk mielőbbi elvégzé­sében. Természetesen munka­idő után. Nagy Lajos, a műhely egyik dolgozója: — Tulajdonképpen nemcsak a vállalatért, hanem a váro­sért is tettünk valamit. Elha­tároztuk, hogy patronáljuk Damjanich utcai óvodát. Szo­­­cialista szerződést kötöttünk velük, melyben vállaltuk, hogy különböző játékokat, köztük csúzdát készítünk a gyerekek­nek. Nem akarok dicsekedni, de a két év alatt körülbelül huszonötezer forint értékű munkát végeztünk számukra. Részt vettünk a húskombinát által indított óvodaépítési ak­cióban is.­­Fejenként kétszáz forintot adtunk erre a célra. A brigád tavaly, december másodikán emlékplakettet ka­pott a társadalmi munkáért. Bekeretezve függ az elismerés a munkapad fölött. Varga István: Én már ne­gyedik éve dolgozom itt. Meg­állapodtam. Nehéz is lenne megválni a fiúktól, a közös­­­ségtől. A tabi szakmunkáskép­ző intézetben végeztem. Sze­retnék tovább tanulni a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temen. Kell a szakmában a jó­­ szakember, főleg a mérnöki tu­dás. Remélem, a brigád majd segít, ha fölvesznek az egye­temre. A munkáról, a tanulásról, a jogokról és a kötelességekről beszél szinte valamennyi. Már, mint mondják, nemcsak jo­gaik, hanem kötelességeik is vannak a vállalattal szemben. Úgy érzik, hogy ezeknek a kö­telezettségeknek megfeleltek. Immár a második alkalommal szerezték meg a szocialista bri­gád címet, ami jó munkájuk bizonyítéka. Előkerül a brigádnapló. Fel­ajánlások a fegyelem megszi­lárdítására, a munka jobb el­végzésére, a gyengébbek, a pályakezdők segítésére. De sok minden nem kapott he­lyet a naplóban. Egyik társuk építkezett, segítettek neki. Most már tető alatt van az épület, s ha a továbbiakban te minden úgy sikerült, ahogy el­tervezték, júniusban már be is költözhetnek. Gyurina Pál, a gyár szak­­szervezeti bizottságának tit­kára: — Tulajdonképpen nem at­tól szocialista brigád egy bri­gád, hogy ezt rájuk mondják. A tartalmi munka a lényeg. Azelőtt is brigádban dolgoz­tak, akkor is meg kellett csi­nálniuk a normát, de a továb­biakban már más célt is tűz­tek maguk elé. Az egyszerű munkana­pokat megszínesítették válla­lásaikkal, a rendezvényekkel, melyekre közösen készültek. Tartalmasabbá vált munkájuk, életük itt a gyárban. Gyertyás László — Ferikém — fordult ekkor a körszakállas rendezőasszisz­tenshez Kopra —, te fogod le­bonyolítani az egész cécót. Fo­gadod az érkezőket, s meg­mondod, hogy mindenki adás­ban lesz, próbáljanak addig kedvükre. Kijelölöd a helyü­ket, rendelkezésedre áll egész telkem. Kivétel az az kőkupac ott a sarokban! Azt a és a környékét hagyd üresen! Aztán közöld az érdekeltekkel, hogy ne zavartassák magukat a szomszédoktól, mert az egy­idejű fellépés a kozmikus to­vábbításban sem a képet, sem a hangot illetően nem okoz gondot. Hax a masinájával szelektál mindent. Igaz, a föl­di tv-nézők kaleidoszkópot lát­nak, kakofóniát hajt­an­ak majd, de hát most a világűr élvez elsőbbséget. Az adás tizenegy óra ötvenhét perckor kezdő­dik Egy perccel korábban az űrgömb felemelkedik, és meg­áll vagy tizenöt méter maga­san. Az aljából kinyúlik va­lami szerkezet, az az adó-ve­vő készülék. Amikor a gömb héja sárgás-pirosan sugározni kezd, indul a műsor. Minden világos? — Minden. Kivéve azt, hogy te mit fogsz csinálni közben? — Én? Lesétálok a faluba, s ha a történtek után been­gednek az ABC-boltba, vásá­rolok magamnak egy inget és egy nyakkendőt. Reggel is ez volt a szándékom, de akkor az üzlet nem működött, mint­hogy az árucikkek nagy része állandóan mozgott. Azóta ta­lán visszakerültek a polcokra. Csak aki már látta, mil­yen képet mutat egy nemzetközi vásár, egy kiállítás, egy áru­bemutató (röviddel a megnyi­tás előtt), csak az képzelheti el igazán maga elé azt a ren­detlenséget, zavart, lő+ást-fu­­tást j­­egoskez­éot nénikét, ami a Knngsz-hegyi telken ural­kodott, tizenegy óra után. Az egyik énekes úgy érezte, hogy berekedt, szerezzenek neki to­jássárgáját vagy legalább cuk­ros vizet. A kosztümök egy része bent maradt a faluban, a filmhíradósok kábelei össze­keveredtek a tévésekkel, be­döglött egy magnó, az egyik zenekarnak elromlott az erő­sítője, a színészek nem tudták a szövegüket, s egy operatőr berúgva érkezett. Egy gitáron elpattant a legfontosabb húr (hol a legközelebbi hangszer­bolt?), és így tovább. Ámde tizenegy óra ötven­­kor, amikor Gaál Feri felmá­szott a sufni tetejére, és a körzetparancsnokságtól köl­csönbe kapott kézi hangerősí­tőbe beleordította: »Mindenki a helyére! Hét perc múlva adás!« egy csapásra minden elrendeződött. Középen ott ült Báriki elv­társ. Elegáns, világosszürke ru­hában, kihajtott nyakú, fehér ingben. A kezében a papír, az ünnepi mondókával, s előtte három mikrofon. És ki virí­tott mellette színes nénviselet­­ben, piros csizmácskában, vi­rágos ingvállban? Gitta, a ma­nöken. Ezüst tálcát tartott ke­csesen a kezében, rajta pará­nyi cinó és egy csipetnyi só. Bár ekkor már köztudott volt, hogy az űrhajó a fejük fők emelkedik majd, és semmi­­kérni sem lehetséges, Wavnak átnv’iuKac'ák ezt, hogy k­ikének! ajéndel<ot azért Gitta a nagyon jól mutatott Bártik elvtárs mellett. Tőlük jobbra — egy hosszú asztal mögött — ült a pro­fesszor úr, egy tv-kritikus és egy sportkommentátor, a sike­res színpadi szerző és még so­kan mások, akik majd egy­szerre fognak beszélni a leg­különfélébb fontos témákról. Hadd okuljon a világminden­ség! Mögöttük a villám jelene­tek szereplői, szavalóművészek és pantomimesek sorakoztak fel. A baloldali terepszakasz a dalnak és a táncnak volt fenn­tartva. Sebtében ácsolt kisebb­­nagyobb pódiumok, rajtuk torzonborz zenészfiúk, hong­kongi pizsamától a líbiai bur­­nuszig a legváltozatosabb öl­tözékekben, mini, midi, maxi szoknyás, forró nadrágos és nagyestélyis énekesnők, szmo­­kingos és apacsruhás éneke­sek. Színpompás látvány. Hát még majd, amikor egy­szerre kezdenek dalolni beatet, dzsesszt, magyar népdalt, ci­gányéneket és Mozartot! pódiumok között lesz szalon­, tánc, csárdás, csürdüngölő és sék. Tizenegy óra ötvenhat perc. Csikorgó, surlódó zaj. Nem erős, de a platón olyan nagy a csend, hogy messze elhallik. Az űrhajó három lába rugó­­­zik néhányat, fellöki a gömböt­ a levegőbe, vagy három eme­­­letnyi magasságba.­­ Ott lebeg. Most már szorgalmasan dől-l * goznak a lenti felvevőkame­­­­rák, az izgalomtól elfúló han­­­gon közvetítenek a riporterek.* A gömb aljából előbb egy* fényes rúd nyúlik ki, majd a­ rúd oldalából küllőszerűen egy ♦ sor hosszú, vékony pálcika. j Vizipálma, a koronájával le­j­felé. Az űrhajó fala halvány iz­ f­­­zásba kezd. Majd fokozódik aj sugárzás: sárgás-piros szín­­­­ben ég az egész gömb. — Most! — kiáltja a kézi*­­ hangerősítőbe Gad Feri, és* már beszélnek az előadók, szí­ i vannak a szavalok, fel­lendül­­­nek az első zenei taktusok. A­­ táncosok is ropják már. Megejtő egyveleg. Az űrhajó adó-vevő anten­­­­nájának közepén levő apró,­­ szinte észrevehetetlen homorú f tükör lassan elfordul, megdől, j és susérba fogja a kőkooecott a telek túlsó szem­etében. Mint­ j hogy ez a téren»^sz­n ° m­esül­t bele a földi televíziós és film- ♦ vételre k­íipielt név^v^ötbe it+1 alig néhány ember tartózko­?­dik. . (Vége következik.) * Utcakeresztelő AZ UTCANÉVVÁLTOZÁS általában nem nagy öröm. Sokáig tart, mire elfelejtődik a régi és beidegződik az új elnevezés. Saját lakcímének változását még megjegyzi az ember, de mi lesz szegény postásokkal, újságkihordók­kal, taxisofőrökkel? Az utcakeresztelés azonban szükségessé vált. Azzal, hogy Toponárt és Kaposfüredet Kaposvárhoz csatolták, egész sor utcanév-azonosság kelet­kezett. Hallott valaki olyan­ról, hogy egy községben ne le­gyen például Ady Endre vagy Dózsa György utca? Ugye nem? Kaposvárnak tehát több Lenin, József Attila és Latin­­ca Sándor utcája született a város bővülésével. Ez az egyik és legfontosabb ok, mely az utcák átkeresztelését indo­kolttá teszi, de akad más is. Ott van például­ a Rippl-Ró­­nai Múzeum előtti Táncsics tér, amelyet Rippl-Rónai Jó­zsef szobra díszít. Nem ész­szerűbb, ha a nagy festő ne­vét viseli a tér is? És az a kis utcácska ott a mellett, vajon méltó-e múzeum Cso­konai nevéhez? Neki elég le­hetne a Múzeum név, Csoko­nai Vitéz Mihályról pedig a Könyvtár utca emlékezhetne meg inkább. A jelenlegi utcakeresztelés egyben kritikája is kicsit az ezt megelőzőnek, amikor a Vár utcát eltüntették Ady Endrével. Nem mintha nagy költőnk nem érdemelne meg egy utcát Kaposváron, de az a hosszú házsor különben is két részre tagolódik a Szé­chenyi tér jóvoltából, tehát a Vár utca is megmaradhatna, mint egyetlen emléke annak, hogy a Kapos partján valaha vár emelkedett azon a helyen. Hiszen az Ady Endre utcának a Széchenyi tértől a Cser felé eső szakaszát sokan most is Vár utcának hívják még. Ja­­kubecz György és Benyó Já­nos neve azonban teljesen, vagy sokak számára ismeret­len. Csendőrgolyó okozta ha­lálukat 1897-ben, uradalomhoz tartozó a toponári Gizella- pusztán. A két summásnak állít emléket a két új utcanév a toponári városrészben. A városi tanács széles körű véleménykutatást rendezett, mielőtt a végrehajtó bizottság jóváhagyta az alábbi utcanév­­változásokat. A toponári városrészben az Ady Endre utcából — Szabó Pál, a Bem utcából — Meg­­­gyes utca, a Béke utcából Mó­ra Ferenc utca, a Dimitrov utcából Őrei utca, a Dózsa György utcából Kilián György utca, az Engels utcából Jaku­­becz György utca, a József Attila utcából Erdei Ferenc utca, a Kossuth Lajos utcából December 2. utca, a Latinca Sándor utcából Veres Péter utca, a Lenin utcából Gagarin utca, a Marx Károly utcából Benyó János utca, a Mező Im­re utcából Mikes Kelemen ut­ca, a Petőfi utcából Derkovics Gyula utca, a Ságvári utcából Váczi Mihály utca, a Táncsics Mihály utcából Szabadság ut­ca lesz. A Vasút sor Juhász Gyula utca, a Vörös Hadsereg út a Toponári út nevet kapta. A kaposfüredi városrészben a Vörös Hadsereg utcát, a Pe­tőfi és a Kossuth Lajos utcát összevonták, a három együtt Kaposfüredi út lesz, míg az Április 4. utcából Vörös Októ­ber utca, a Dózsa György ut­cából Kisközi utca, a Május 1. utcából Felszabadulás utca. A Táncsics Mihály utca Alkotmány utcára változik,neve Kaposvár belvárosában Vár utca lesz ismét az Ady Endre utcának a Széchenyi tértől a Cser felé eső szakasza, a Cso­konai köz Múzeum utca lesz, a Táncsics Mihály tér pedig Rippl-Rónai József nevét vi­seli, míg a Könyvtár utca Csokonai Vitéz Mihályét. DE NEVET KAPNAK az eddig névtelen utcák is, ame­lyek majd a házhelyparcellá­zások során alakulnak ki. Ilyen a Cseri-erdő mögött Gárdonyi Géza és a Koppány a vezér utca közötti Fekete Ist­ván és Kaposi Antal utca, József utcából nyíló házhely­a sor Xantus János utca, a Ka­­pos-hegyen a majdani mű­vésztelephez tartozó Balázs János utca, valamint a Jutai út és a Szent István utca kö­zött parcellázásra kerülő Tóth Árpád utca. Az utcanevek és házszám­táblák kicserélésének határ­ideje 1972. szeptember 30. K. 7%

Next