Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

1985. január 18., péntek Somogyi Néplap Szocialista brigádvezetők értekezlete a MÁV-nál Reális vállalásokat kell tenni. A járműjavító brigá­dok teljesítménye sokkal in­kább mérhető­, mint a­­ vasút egyéb területén dolgozó szo­cialista kollektíváké. Hozzá­szoktunk ahhoz, hogy „pa­rancsra” dolgozzunk, és köz­ben elfeledkeztünk arról, hogy dolgozzon bárhol bár­ki, a saját területén neki kell dönteni a munka jobbí­tása érdekében. Az sem új dolog, hogy időnként noszo­gatni kell a brigádokat, nemegyszer hiányzik az ön­­tevékenység, a kezdeménye­zőkészség. A fent említettek és ezen túlmenően sok egyéb kérdés­­ is fölmerült a MÁV kapos­vári üzemfőnökségén tegnap délelőtt tartott szocialista brigádvezetői értekezleten. A csokorba gyűjtött felveté­sekből is érződik, hogy a vasutas brigádvezetők ugyancsak kritikusan mérle­gelték tevékenységüket és az említett gondok emlege­tése elsősorban a munka jobbítását célozza, a mozga­lom további fejlődését kí­vánja elősegíteni. A MÁV pécsi igazgatósága valamen­­­nyi üzemfőnökségén ezek­ben a napokban rendezik a brigádértekezleteket, ame­lyeken tájékoztatást kapnak a résztvevők az elmúlt év eredményeiről és az idei vál­lalások megtételéhez az 1985. évi feladatokat is is­mertetik. Többek között megtárgyalják a munka­ver­­seny-szabályzat módosítá­sát, ismertetik a MÁV Ve­zérigazgatósága, illetve a Vasutasok Szakszervezete Központi Vezetősége által meghirdetett kongresszusi és felszabadulási munkaver­­seny feltételeit. rendszerű verseny A felmenő országos döntőjét az idei vasutasnap időszakában rendezik, addig lebonyolítj­ák az üzemfőnök­ség­i selejtezőket, az igazga­tósági szinten rendezendő elődöntőket a brigádok rész­vételével­. Tegnap délelőtt a kaposvári üzemfőnökség va­lamennyi brigádja megkap­ta azokat a feladatokat, ame­lyek a vetélkedővel kapcso­latosak. Az elkövetkezendő hónapokban a 25 brigádon és a különböző szolgálati he­­lyeken dolgozókon múlik, hogy kik­­ lesznek a legjob­bak, akik jelentős anyagi el­ismerésben részes­ülhetnek . . Budapest 1945-1985 A moszkvai központi ki­állítóterem, a Manyezs kör­nyékén még semmi sem árulkodik arról­, hogy kedd­től az épület ad otthont a moszkvai Budapest-napok csaknem félszáz rendezvé­nye közül annak a kiállítás­nak, amely a fővárosunk negyven éves történetét mai arculatát mutatja be,és A hatalmas mindenki nyugodtan teremben dolgo­zik, pedig érthető lenne az idegesség, ugyanis az amyar­­got szállító kamionok közül három lefagyott a csípős orosz télben, így késéssel­, csak január hatnapos 13-án érkezett meg a szállítmány. Az egyik teherautóért Moszk­vából kellett megfelelő von­tatójárművet küldeni. Már állnak a hófehér vá­szonnal bevont paravánok, a mintegy kilencszáz bemuta­tandó fénykép kijelölt he­lye alatt van szétterítve a földön. Az egyik sarokban szobrok makettjei és fest­mények sorakoznak, máshol acélvázat szerelnek. A fogadófalon néhány ré­gi metszetet és a századeleji Pest-Budán készült fotókat helyeznek el. A fal mellett Budapest központját — a Margi­t-hídtól a Petőfi-hí­­dig, a Keleti pályaudvart­ól a Déli pályaudvarig terjedő — részt mutatja be élethűen a 120 négyzetméternyi felü­letű, diófából készült, ötszá­zas léptékű makett. Itt szá­mozott fiókokból, ládikákból kerülnek elő az egyes dara­bok. Minden keresett házat megtalálok — valóban élet­hű és esztétikailag is szép ez a makett. — Innen indul a kiállítás — mondja Berta István, a kiállítás vezetője. — A fő­város felszabadulását térké­pen, fényképek és egy 25 te­levízióból álló videorendszer segítségével láthatja zönség. Eredeti szovjet a kö­hír­adófelvételeket mutatunk be. Következik az újjáépítés időszaka és a korszak leg­fontosabb politikai esemé­nyei. A képek, mok sorát egy dokumentá­berendezett enteriőr szakítja meg: kony­ha és szoba az ötvenes évek­ből. A továbbiakban a munka, az o­rszágíépíttés a fő téma. Legnagyobb hangsúlyt ter­mészetesen azok az ipar­ágak kapnak, melyek tevé­kenység­ében jelentős a Szovjetunióval folytatott együttműködés. A lakásépí­­tési blokk érdekessége a ki­nyitott falú, teljesen beren­dezett háromszobás, össz­komfortos lakás. A kiállításon­ megfelelő helyet és hangsúlyt kap az oktatás, a művelődés, a tu­domány, más helyen a köz­lekedés, az egészségügy, az elmúlt negyven év művé­szete, a sport és az idegen­forgalom. Ez utóbbit egy rendkívüli látványt nyújtó multivíziós berendezés is se­gíti bemutatni. Közéleti fórum a nőknek .................­.....................................­■ [UNK] [UNK]..................­­.........­....................... Az anyaság becsülete ERŐSÍTIK A CSALÁD SZEREPÉT Negyvenhat népfront-nő­­bizottság tevékenykedik megyében. A Hazafias Nép­,a front megyei elnökségének tegnapi értékelése szerint mintegy fele tartalmas mun­kát végez. E bizottságok ér­dekes klubfoglalkozásokkal vonzzák körükbe a lányokat, asszonyokat. A kiállítások, az ankétok, fórumok, árubemutatók, tan­folyamok, közös kirándulá­sok, színház- és múzeumlá­togatások szintén gyakoriak. Több nőbizottság felmérése­­ket is végez: a javaslatok többsége megvalósul, akár az ellátásról, akár a szol­gáltatásról van szó. az E téma jó alkalmat adott elnökség tagjainak, a meghívott nőbizottsági ve­zetőknek arra, hogy kifejt­sék véleményüket a nőpoli­tika megvalósulásáról. Kü­lönösen sok szó esett Rózsa István kérdése és hozzászó­lása nyomán arról, hogy sokkal eredményesebben neveljenek az anyaság, a az anyák megbecsülésére, te­gyenek meg mindent a csa­lád szerepének erősítéséért. Beregszászi Ilona szerint a családi életre már az általá­nos és középiskolában ne­velni kellene a fiatalokat. A mozgalom teremtsen kapcso­latot a gyesen lévő kisma­mákkal. Ezt megerősítette Csikelyi Józsefné is a ka­posvári tapasztalatok­­ alap­ján. Sok fiatal nő nem ta­lálja fel magát otthon a gyermekgondozási segély idején. Dr. Csapláros Imre az alapok erősítésére hívta fel a figyelmet: sokkal ered­ményesebben kellene ne­velni a szocialista erkölcsre. Vita volt azon, hogy mi­ért működik gyengén a nő­bizottságok fele. Ennek kap­­csn került szóba, hogy a nők sokkal nehezebben kapcso­lódnak be a közéletbe. Eh­hez az kell, hogy otthon a nagyszülők vagy a férj és a gyerekek vállalják át a munkáját. Nagy Jánosné falusi példát említett: ak­kor kellene a rendezvények­re menni, amikor vacsorát kell adni a gyerekeknek, megbeszélve velük az iskolai ügyeket. Többen megerősítették — így dr. Balog Ágnes, Bara­­nyó Károlyné —, hogy né­hány lelkes asszony nélkül, akik maguk köré gyűjtik a többieket, nem lehet javí­tani a nők között végzett népfrontmunkán. Az is fon­tos, hogy kapjanak feladato­kat e bizottságok. Dr. No­­vák Ferenc megyei nép­fronttitkár azt kérte, hogy mindenhol támaszkodjanak a pártszervezetekre, az ő se­gítségükkel könnyebben megtalálhatják a legalkal­masabb aktívákat. Kovács József, a megyei pártbizottság párt- és tö­megszervezetek osztályá­nak vezetője megállapította, hogy akkor van értelme a nőpolitikai tevékenységnek, ha segítünk a gondjaik megoldásában. Felhívta figyelmet arra, hogy a nő­i mozgalom az idén 75 éves. Ez jó alkalmat kínál a ré­gi aktívák tapasztalatainak megismerésére és hasznosí­tására. Szita Ferenc megyei alel­­nök a vitát lezárva azt kérte, mindig vegyék figye­lembe a nők igényeit, a jó kezdeményezéseiket, te­remtsenek fórumot a köz­­életiségre. L. G. 3 A hidak újra állnak A folyóparti városok jel­képei a hidak. Különösen áll ez fővárosunkra, amely páratlan földrajzi fekvésé­vel még e városok közül is kiemelkedik szépségével. S a hidak, a nyek 40 éve, büszke építme­1945. január közepén hatalmas detonáci­ók kíséretében sorra a Du­nába omlottak. A fejvesztet­ten menekülő német csapa­tok felrobbantották őket, hogy néhány nappal ezzel is elodázzák saját elkerülhe­tetlen végüket. Első hídáldozatként a Margit-híd pusztulásáról számoltak be a krónikások, még 1944 decemberében. Amikor a német utásszak­ó jól begyakorolt csoport, a visszavonulás ezer kilomé­terein híd alig menekült meg előlük — elhelyezték a robbanóanyagot, az mű­szaki hiba miatt felrobbant. A híd megölte gyilkosait, de sajnos, a hídon közleke­dők közül is sokan áldoza­tul estek. Január 14-én robbantot­ták fel a Horthy (ma: Pe­tőfi)-hidat, 16-án levegőbe röpült a Ferenc József (ma: Szabadság)-híd. Pest felsza­badulásának napján, január 18-án a legszebb hidak es­tek áldozatul a háborús bar­bárságnak: az Erzs­ébet- és a Lánchíd, valamint a Mar­­git-hídnak még álló budai része. Néhány nappal ko­rábban robbantották fel az északi és déli összekötő vas­úti hidakat. A nem látták kedves fővárosiak hídjaik pusztulását. Folyt a harc, az emberek nem merészked­tek az utcára. De a robban­tásokat hallották, s tudták — a Margit-híd veszte óta a németek szándéka köztu­dott volt — most követke­zett el a hidak vége. Ahogy Radnóti repülőjé­nek „térkép­e táj”, úgy németeknek is csak harctéri a objektum volt a Margit-híd, a Lánchíd, az Erzsébet-híd és a többiek. Objektum, amelyet el kellett pusztíta­ni. Nem fűzte az utászkato­­nát személyes élmény e tájhoz, nem randevúzott, nem ment át a folyó hullá­mai felett kedvesével. Va­jon eszébe jutott-e, hogy hamarosan saját hazájában is pusztulni fog mindaz, ami kedves volt számára? A szovjet csapatokat ter­mészetesen nem tartóztat­hatta fel a Duna, nem ez volt az első folyó, amin át kellett kelniük. Elértek ők a németek után Budára, s felszabadították egész Bu­dapestet. S ott állt a lerombolt, de szabad város büszkeségei, a hidak nélkül... A légópin­­cékből előjövő emberek kö­zül sokan zokogtak a lát­vány felett. És persze hiány­zott a kapcsolat a szemköz­ti városrésszel. Ki-aki keres­te volna szeretteit, akikről nem tudta, élnek-e vagy meghaltak. A város vérke­ringése szakadt meg a hidak megsemmisülésével. Amikor elültek a harcok, megkezdődött a békés élet, első próbatétele volt a ki­vérzett országnak, hogy fel­építse hidait. Először a Mar­git-híd után „Manóinak” becézett alkotmány biztosí­totta a kapcsolatot Buda és Pest között, majd megindult a munka az újjáépítésért. S a hidakért folyó békés csa­ta győzelemmel fejeződött be. I­j híd is épült, igaz, csak tíz évre, a Kossuth-híd, amelynek történetéről film készült. Az élet hídja, volt olyan híd is amely csak­­ jóval a felszabadulás után támadt föl halottaiból, az „Erzsébet”. Most állnak a hidak, de „kinőttük” őket. Az Árpád­­híd — amelynek duplájára nőtt a szélessége — után felújításra következik a többi. Viták folynak, hol lenne legsürgősebb új hidat építeni a megnőtt forgalom jobb lebonyolítására. A főváros, Budapest hid­jai, jelképei nép erejének,az újjászülető G. J. Önálló kisszövetkezet az atádi szerviz Javuló szolgáltatás Január másodikén közgyű­léssel kezdték az évet a nagyatádi autószervizben: kismaradták a Komfort ISZ- től való különválásukat és önálló kisszövetkezeteit ala­pítottak Na­gyiatádi Autója­vító Kisszövetkezet néven. A hetven fős közösség Pruneán Sándort választotta elnökké. A rövid hír hátterében meglehetősen sok gond hú­zódik meg. Mindenekelőtt egy tény: a Komfort Ipari Szövetkezet autószervize ti­zenkilenc évvel ezelőtt ala­kult meg. Ahogy nőtt a for­galmuk, úgy terjeszkedtek. Jó nevű szerviz volt az atá­di, szívesen jöttek ide ko­csijukkal a megye legkülön­bözőbb részeiből a g­épkocsi­­tulajdonosok. Nőtt a jármű­park, jelentkeztek új szervi­zek, gyarapodott a kisiparo­sok száma­­ is. Főképp az utóbbi két évben alakult ki éles verseny. Új műhely nyílt Marcaliban, átszervez­ték a kaposvárit, drágultak az üzemanyagköltségek, egy­­egy autós kétszer is meggon­dolta, hogy elhozza-e kocsi­ját Nagyatádra. Változtatni kellett az iülményeken.itteni munkakő­December elején a Kom­fort elnöke, Vermes Gábor és a szerviz vezetője, Vrá­­nics Gyula szavaiból kide­rült, hogy a szövetkezet szá­mára teher az autószerviz. Nem voltak könnyű helyzet­ben. Vermes Gábor mondta, hogy a szerviz úgy az akkori szabályozók miatt nem gazdaságos. Idézzük szavait: “ Szintte lehetetlen anya­got beszerezni, amióta meg­szűnt az AFIT s a központi raktár. A gazdálkodó szer­vek sorban állnak a bank­nál, mindenki tartozik min­denkinek. Akkor sem szol­gálnak ki bennünket csekk­re, ha viszünk fedezeti iga­zolást. Vránics Gyula akkor más­féle gondokról is beszélt. — A Mobil és az Autó­technika csak egy—másfél hónapos rendszerben szállít, ezért gyakran egy hónapig kell várni az autótulajdono­soknak arra, hogy elkészül­jön a kocsijuk. Tény, hogy az atádi szer­viz emiatt is sokat veszített a hiteléből. Elmaradoztak az ügyfelek. Közrejátszott ebben az is, hogy a megrendelőt időnként arra kellett biztat­ni, maga járjon alkatrész után. A munkások bére ala­csony volt. Emiatt a bejá­rók közül többen új munka­lehetőséget kerestek. A Kom­fort támogatta a különvá­lást. Tudták, hogy a szerviz mint szolgáltatást végző kis­szövetkezet kedvezőbb beso­rolásba kerül. A Komfortnál megmaradt vasipar és a az építőipar, a faipar. Ám a „házasságtörés” nem jelenti azt, hogy teljesen szétváltak az útjaik. A régi irodák egy részét közösen használják, s ígérik, hogy a Komfort kony­hája is közös használatú lesz. Pruneán Sándort nehéz utolérni ezekben a napok­ban. Elnöki helyettesével — aki egyben műszaki vezető is — Vránics Gyulával ál­landóan úton vannak. Tár­gyalnak Kaposváron, Pécsett és a fővárosban. — Hogyan tovább? —kér­deztük az elnöktől. — Előny, hogy januártól új beszerzési vannak, tehát lehetőségeink csökkenthető az alkatrészhiány. Új bére­zési formát vezettünk be. Ez egyelőre csak csoportokat érint, de mielőbb szeretnénk, hogy a munkájáért minden­ki személyesen legyen fele­lős. Ha például egy szerelő hanyagsága miatt kell ga­ranciális javítást végezni, akkor azt a saját zsebére vé­gezze el. Újítottunk az ügy­félszolgálaton i­s. Most szak­emberek veszik föl a mun­kalapot, akik az átadásig fi­gyelemmel kísérik a munkát, s így az ügyfelet mentesít­jük a fölösleges bosszúsá­goktól­. Irányításuk alá kerül az autósbolt, amely alkatrésze­ket és autóápolási cikkeket árul. Megkezdték a Kom­fort—500 típusú utánfutók sorozatgyártását, s az idén is készítenek 1000—1500 vonó­­horgot a különböző típusú autókhoz. Tizennyolc típusú gépjármű garanciális javítá­sát végzik. És bizonyítani szeretnének. Tervek és el­képzelések sorakoznak, hogy mi valósul meg belőlük, ar­ra ma még nehéz válaszol­ni... Nagy Jenő

Next