Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-14 / 240. szám

8 SOMOGYI HÍRLAPBELPOLITIKA A távozó miniszter számadása Suchman Tamás nyílt levele az MSZP elnökségének, választmányának, frakciójának és a kormánynak Kedves Barátaim! Az, hogy a nyilvánosság előtt szólítalak meg benneteket, azt jelenti, hogy úgy érzem, nincs és együttesen sem lehet titkunk a magyar közvélemény, a magyar nép előtt. Az alkotmányügyi bi­zottság meghallgatása óta érzem úgy, hogy soha az ember nem méltóbb a nyugalom bölcsessé­gére, mint akkor, ha tiszta lelki­ismerettel nézhetett szembe bírá­ival. Ezért merem írni nektek, hogy nem értem, mi történt egy ország sorsáért felelős hatalom soraiban, hogy gyermeki hiszté­riával beteges önmarcangolás­­sal, kapkodva, vizsgálóbizott­ságból vizsgálóbizottságba ro­hanva, törve és zúzva, bizonyta­­lanítja el az államapparátust, a nemzetközi partnereket, a hazai gazdasági élet szereplőit, saját támogatóit, híveit és önmagát. Mi történt, hogy egy kár elhárí­tása közben milliárdos károko­zással fenyegető esélyeket évekre visszavető cselekmények sorozata indulhat el. Mi történt, hogy saját akaratát elveszítve más akaratok és más forgató­­könyvek parancsa szerint bábu­ként cselekszünk. Bebizonyoso­dott talán vagy alapos gyanú merült fel, hogy frakciótársatok, a magyar kormány tagja bűnö­sen mulasztott? Bűnt követett el? Bűnt pártolt? Vagy egysze­rűen eltűrt valamit? Nem az ta­lán a helyzet, hogy felfedte a sú­lyos szabálytalanságot (melyről azonban még hivatalos minősí­tés, semmi nem keletkezett), hogy törvényes útra terelt egy folyamatot? Tudtok valami mást? Mert akkor értem, hogy mi ez az elhatárolódás, mi ez a szolidaritás hiánya, miért érzi­­tek, hogy én vagyok rajtatok nessus ingje. Vagy valami más van? Talán a rossz lelkiismeret működik néhányatokban? Ha nem, hát miért nem az történik, aminek ilyenkor a politika, s a jog logikája és szabályai szerint történnie kell. Talán nem ismer­tétek fel, a mostani intézkedések iszonyú hatását? Nem látjátok be, hogy az ellenzék nem adta fel a csatát választási veresége óta? Neki ez a dolga. De a jó lel­kiismeretű kormánypártoknak a korrekt, demokratikus, ám hatá­rozott válasz megadás­a joga és kötelessége. Vizsgálta valaki közületek a koalíciós partner szerepét és érdekeltségét az ügy botránnyá nagyításában? S álta­lában kinek hisztek? Deutsch Tamásnak? Torgyán Józsefnek? Minden döntésről ki lehet mon­dani, be lehet bizonyítani, hogy hibás. Ügyek százaival lehet sokkolni a közvéleményt. S mire kiderül, mint legutóbb, a Duna­­ferr ügyében, hogy inkább az el­lenkezője igaz, már késő. Nem tudjátok, hogy Mindszenty-, Rajk- Nagy Imre-perek országa vagyunk? A média szereplőinek egy része nem az objektív igaz­ságot keresi, hanem eszköze azoknak, kik Magyarországon minden zavarkeltésben érdekel­tek. A sajtó egy része soha nem bocsátja meg az 1994-es válasz­tási eredményeinket, mert nem az történt, amit szeretett volna. Nem azokra kellene ma korrek­tül támaszkodni, akik a médiák­ban ebben az ügyben is az objek­tív hírközlés eszközrendszerét választották? S most valamit a tényekről. Velem kapcsolatosak, de a folyamatról szólnak 1994 őszén javasoltam elő­ször, hogy a privatizációt parla­menti bizottság felügyelje. Több más javaslatom is volt, ami egy korrekt törvényalkotáshoz lett volna szükséges, de elutasítot­ták. Salkhammer Antal, kérlek, nyilatkozz e folyamatról! 1995 tavaszán küszködtem egy, a privatizációt felügyelő miniszter jogfelelősségét megalapozó, de jogkört is bizto­­s­sító törvénytervezet elkészítésé­ért. Az SZDSZ-es tárgyalókül­döttség 90 százalékig elutasí­totta. Puch László, te, aki részese voltál a tárgyalásoknak, mondd el a nyilvánosságnak az éjsza­kába menő tárgyalások történe­tét. Békét szerettem volna az ön­­kormányzatokkal és logikusan végrehajtható jogi rendezést, így volt ez az önkormányzati köz­művagyon elosztásáról szóló jogalkotás során is. Lamperth Mónika képviselőtársnőm, mondd el erről a folyamatról, amit múltkor is elmondtál ne­kem. Miért állunk ma szembe több száz önkormányzattal. Csak azért nem jött létre az igaz­ságos megközelítő jogi szabá­lyozás, mert a vidék kis telepü­léseinek érdekeivel szembe lett állítva az SZDSZ-es városok ér­deke. Emlékeztek a kongresszu­son mondott beszédem utolsó gondolataira? Olvassátok újra. Mit nem bocsát meg ne­el­künk a magyar nép... Most a lát­szat más, de ez is számomra el­fogadhatatlan. Ugye, leszavazta­tok ekkor. Újra javasoltam a privatizá­ciós parlamenti bizottság felállí­tását. A frakcióvezető fiókjában ott van hivatalos átiratom. Sze­keres Imre, olvasd fel, s abból kiderül, hogy átlátható, sőt a par­lament által ellenőrzött privati­zációt szerettem volna. Szekeres Imrén kívül senki nem reagált javaslatomra. A belterületi földügy és más anomáliák miatt is április elejé­től május 14-ig kísérleteztem a privatizációs törvény olyan mó­dosításával, amely szintén jogi felelősségem alapozza meg, de nem hoz olyan helyzetbe, hogy a parlament előtt döntéseket kell­jen magyaráznom, amelyeknek ellenkezőjét szerettem volna. És felelősséget kelljen vállalnom, miközben még véleményezési jogom sincs a jelenlegi hatályos törvény szerint. Az SZDSZ el­lenjavaslatot nyújtott be, az MSZP gazdasági munkacso­portja, költségvetési munkacso­portja nem felelősségem növe­kedésének, hanem hatalmam növelésének vélte javaslatomat és elutasította. A törvényjavaslat elkészítésével egyidejűleg a je­lenlegi vezérigazgató elkészí­tette az ÁPV Rt új szervezeti modelljét, amely más döntési mechanizmust, a jelenleginél jobbat javasolt a szervezeten be­lül, és vezetői szintek megszün­tetését és több mint száz fő lét­számcsökkentést tartalmazott. Csak a törvény­módosítással együtt szerettem volna beve­zetni. Az önkormányzati probléma­kört többször fölvetettem kor­mányülésen. Csak Medgyessy Péter reagált rá, de a belügymi­niszter sohasem. Nem tudom, észrevettétek-e, hogy két év alatt ebben a sok tízmilliárdos prob­lémakörben az önkormányzatok tényleges állami főnöke az ÁPV Rt felé egyetlen probléma­meg­oldást jelentő tárgyalási javaslat­tal vagy más lehetőséggel nem élt, és nem tett kezdeményezést az önkormányzatok nevében. Most azt kell látnunk együtt, hogy Kuncze Gábor, tehát az SZDSZ fog igazságot szolgál­tatni? Olvassátok el a kézi vezérlé­semet bíráló SZDSZ-es szakér­tői megnyilatkozásokat. Akkor most hol a felelősségem, ha ne­kik volt igazuk? És már csak né­hány apró dolog. A koalíciós kormány a kormányzati struktú­rában példátlan módon 22 általa kinevezett személy kezébe tette a privatizációt. A privatizációs törvény szel­lemiségéből is származóan és a Pénzügyminisztérium szerepé­ből is következően a PM képvi­selője kvázi vétójoggal rendel­kezett az igazgatóság ülésein. Egyébként pedig olvassátok el a privatizációs törvényt, s akkor tapasztalhatjátok, hogy törvény adta lehetőségeimet többszörö­sen meghaladva igyekeztem egy olyan robbanószert hatástalaní­tani, amelynek veszélyességét már évek óta éreztem. Nem so­rolnám tovább, valóban, de ha majd feltett kérdéseimre választ kapok, politikai felelősségemet akkor fogom érezni csak igazán. Most csak annyit kérek, is­merjétek fel történelem előtti fe­lelősségünket, a magyar nép előtti felelősségünket, s járjatok el úgy, mint ahogy egy 54 száza­lékos parlamenti erőnek dönte­nie, rendelkeznie kell. A mind­inkább politikai válsággá terebé­lyesedő jelenlegi konfliktus­helyzet a demagóg politikai erők, s a revansra vágyó már­már professzionális ellenzéki erők segítségével ez utóbbiak józan kisebbségének akarata el­lenére anarchiává szélesedhet. Az ÁPV Rt-nél történteket sem enyhíteni nem akarom, sem felejteni nem tudom. És ezért én már egyébként meg­bűnhődtem. Ki kell azonban mondanom, hogy a forgató­­könyvben több áll, mint amennyi eddig megtörtént. Ve­gyétek kérlek észre; a tét már nem az én fejem, hanem az or­szág sorsa. De ebben az or­szágban sokan vannak, akiknek semmi sem drága. Utóirat: Erősnek és elszántnak érzem magam, mert igaz ügyért har­coltam 19 hónapon keresztül, olvassátok el a kormányülés jegyzőkönyveit. Nem Bokros Lajossal rivalizáltam egy évig, hisz a stabilizációs politikai iszonyú racionalitását és szük­ségességét felismertem. De éreztem és érzékeltettem, hogy a szociálpolitikai gondolkodás­nak van alternatívája. S akik ezt hordozták, azok rajtam kívül kikerültek a kormányból. S én úgy éreztem és érzem a mai na­pig, hogy nem veszthetjük el a szociáldemokrata értékek kép­viseletének jogát, s nem adhat­juk át ezt a jogot jobboldali demagógoknak. Soha a nyilvá­nosság és azt hiszem, hogy többségében a frakció sem tudta ezeket a küzdelmeimet. De most el kell mondanom. A baloldal bal szélén állok, s mégis a privatizáció felgyorsí­tását, tehát a kapitalizmus gyor­sabb építését szolgáltam, mert elfogadtam azokat a felismeré­seket és magam is azt ismertem a fel, hogy a folyamat elhúzódása szabadkapitalizmus vala­mennyi átkát Magyarországra fogja szórni és elviselhetetlen lesz a társadalomnak, az embe­reknek. A privatizációs bevéte­lekkel kapcsolatos vitának nem az volt a lényege, amit a fe­jemre szórtatok, hanem az a fel­ismerés, hogy növekedés nélkül nem tudunk változtatni sem a költségvetés, sem a társadalom sorsán, művi növekedés tönkre­teszi az országot, de a privati­zációs bevételek járulékos hasznaiból jelzést kell tennünk az államnak, jelzést kell tennie, hogy megalapozott növekedést kíván, mert csak a növekedés által lesznek munkahelyek, s lesz kenyér azok asztalán, akik hittek vagy még hisznek a szo­cialista pártban, annak válasz­tási ígéreteiben. Jobblétet kell biztosítani azok számára, akik felemeltek minket maguk fölé, hogy velük, értük küzdjünk egy boldogabb, alkotó Magyaror­szágért. Üdvözlettel: Suchman Tamás Szabálysértési törvény készül A készülő új szabálysértési törvény. A módosítás révén e téren is közelíteni kívánnak az európai országok gyakor­latához, ahol a szabálysértési ügyek a bíróságok elé kerül­nek. Nálunk jelenleg a sza­bálysértést a hatóságok szankcionálják, és a felleb­bezéseket is hozzájuk lehet benyújtani. Az új eljárásban - az ál­lampolgárok védelme érde­kében - a hatóságok az eddi­ginél körültekintőbb bizonyí­tási eljárás alapján hoznak majd határozatokat, amelye­ket indokolt esetben a bíró­ságon lehet megfellebbezni. Másodfokú bírósághoz azonban már nem lehet for­dulni. Fontos új elem lesz, hogy az ügyészségek is beavat­kozhatnak az eljárás mene­tébe. Ha törvénysértést ta­pasztalnak, még bírósági szakasz előtt visszarendelhe­tik az ügyet, védve az állam­polgárt és tehermentesítve a bíróságot. Ugyancsak új lesz a törvényben, hogy a be nem fizetett bírságot adóként hajt­ják be. A törvény-előkészí­tők áttekintik és alkalmasint felülbírálják a jelenlegi sza­bálysértési kategóriákat, ugyanis a mai gyakorlatban elég sok az ellentmon­dás. (Koós) 1996. október 14., hétfő Koalíciós válóok lehet a Tocsik-ügyből Pető Iván, az SZDSZ elnöke szombaton, a párt Csongrád megyei küldöttértekezletét megelőzően sajtótájékozta­tót tartott Szegeden. A To­­csik-ügy miatt kialakult helyzetről kifejtette: a tör­ténteknek komoly hatásuk van az SZDSZ-re. Arra a kérdésre, hogy lehet-e egy pártnak ilyen ügybe keve­rednie, a szabaddemokraták válasza egyértelmű nem. Az SZDSZ nem személyi válto­zásokban, hanem a koalíció egész működését érintő in­tézményes garanciákban tudja csak megfogalmazni azokat a feladatokat, amelyek a ha­sonló esetek elkerüléséhez teljesítendők. Azok az infor­mális egyeztetések, amelyek az SZDSZ akarata ellenére a koalíció politikai működését eddig meghatározták, Pető szerint nem elegendőek a szabaddemokraták számára elfogadható koalíciós műkö­déshez. Hozzátette: a két párt kö­zött nincs politikai egyeztető fórum. Márpedig ha nincs in­tézményes garancia a koalíció működésére, az SZDSZ szá­mára tarthatatlanná válik a helyzet. Nem vállalhatja a ko­alíciót, ha tőle függetlenül tör­ténnek az események. Arra a kérdésre, szakad-e a koalíció, kifejtette: az SZDSZ számára úgy fogalmazódik meg a kérdés, mit tud tenni azért, hogy akaratán kívül ne kerüljön hasonló helyzetekbe. A kormányzás egészéről, a magyar demokrácia alapkér­déséről van szó. Hiszen ha ennek az ügynek az a végső mondanivalója, hogy nincs olyan kormány Magyarorszá­gon a demokratikus fordulat óta, amely gátat tud szabni a korrupciónak, akkor ez a ma­gyar demokrácia kritikáját je­lenti. Mindenesetre a koalíció nem úgy működik, ahogy kel­lene, hiányzik a két párt kö­zött az egyeztetés, s ez nem sajtón keresztüli üzenet a má­sik pártnak, hanem sokat han­goztatott SZDSZ-es véle­mény - tette hozzá Pető Iván. Technikatörténeti hívás Holnap lesz hat éve, hogy az Országházból kifutott egy kü­lönleges rádiótelefon-hívás: az akkori ipari miniszter hívta fel Dan Qualye-t, az akkori amerikai alelnököt. Ezzel in­dult el az első kereskedelmi rádiótelefon-rendszer Kelet- Közép-Európában a 450 MHz-en. A Westel Rádiótele­fon Kft három bázisállomás­sal és egy önálló digitális központtal látott munkához. Három év múltán a szolgálta­tás már lefedte az ország egész területét, és kiépítette az első nemzeti mobil alaphá­lózatot. Jelenleg 12 ügyfél­­szolgálati irodában fogadják 70 ezer előfizetőjüket. Robbantgatunk... Eddig csak minden második iskola kapott minden második dol­gozatírás előtt egy telefont, hogy mindjárt felrobbantsák. Ilyen­kor a rémült igazgató hívására kimentek a tűzszerészek, kiürí­tették az épületet, a dolgozatírás elmaradt. Többnyire nem talál­tak semmit. Azután elmúlt a vaklármák kora, mert valóban elta­lálta valaki az Izraelbe emigráló akkor még szovjet zsidók au­tóbuszát kísérő rendőrkocsit, azután felrobbant a Parlament Duna-part felőli kapuja, amin emberemlékezet óta se ki, se be nem ment senki. Kicsivel később berobbant a Mátyás-templom örökbecsű, antik ólomüveg ablakos tornya, majd jött még szá­mos merénylet. Nyom nincs, a belügyi hatóságok tettest, tette­seket mindmáig nem találtak. A múlt héten a budapesti, Do­hány utcai zsinagóga előtt felrobbant egy kuka. Nem sérült meg senki. Csupán a szemét repült szerteszét, amit a hatóság embe­rei összeszedtek. A Népjóléti Minisztérium parkolójában háromszor volt bombariadó a múlt héten. Ott eddig nem szállt el senki sem. Vi­szont pár nappal ezelőtt Piliscsabán felrobbantottak egy buszt, ahol akadt sérült, voltak súlyosan sebesült áldozatok is. Csupán elkövető nem akadt egy sem. Most a hét végén egy szlovák fia­talember robbant fel, ezúttal őbelőle nem maradt semmi. Marad viszont a nyomasztó gond, hogy mi van itt? Hogy mi­ért robbantgatnak? Elszabadulni látszanak a logikát nélkülöző indulatok. Jó lenne pedig ezt a sehová sem vezető folyamatot minél előbb megállítani. Gádor Iván Beszélgetőpartnerünk: Csenterics Ágnes rendező A Ki mit tud? műhelytitkai Hétről hétre többen nézik a televízióban a csaknem két hó­napja folyó „Ki mit tud?”-ot. A közönségszavazatok száma is meghaladta már a 200 ezret. Keveset tudunk az adások rendezőjéről, aki nő létére ötvenszemélyes, férfiakból álló stábot „vezényel”. Csen­terics Ágnes, a Magyar Tele­vízió egyik legtöbbet foglal­koztatott rendezője. A nyolc elődöntő után ok­tóber 23-tól három héten át, szerdánként sugározzák a kö­zépdöntőket. A döntő no­vember 16-án, szombat este lesz, rá egy hétre pedig a gá­laműsor, amelyben a régi „Ki mit tud?”-ok nagy felfede­zettjei is színpadra lépnek. - Életemben először ren­dezek „Ki mit tud?”-ot, de sajnos emlékszem már a leg­elsőre is - mondja a rende­zőnő. - 1962-ben, a televízi­ózás hőskorában ez a műsor óriási dolognak számított. Az előadások hangulatát a tele­vízió legmodernebb közvetí­tőkocsijából varázsolja a képernyőkre a tizenhárom tagú csapat. Az adásokat megelőző próbán minden versenyzőnek igyekszünk teljesíteni kíván­ságait. Van, aki kész elképze­lésekkel érkezik, például a vi­­lágosítást illetően, ilyenkor a kérésének megfelelő tényeket biztosítunk. Szeretnénk érez­tetni a versenyzőkkel, hogy mindannyian értük dolgo­zunk, hiszen a mai, elüzletie­­sült világban sok tehetséges fiatalnak ez az egyetlen „ki­ugrási” lehetősége. Évek óta ugyanazzal a stábbal dolgo­zom, kollégáimmal fél sza­vakból értjük egymást, mégis nehéz pillanatokat élünk át abban a 15 másodpercben, amikor az élő adás kezdete előtt megindul a visszaszám­lálás. N. Zs. Csenterics Ágnes a televízió sokat foglalkoztatott ren­dezőnője

Next