Somogyi Hirlap, 1904. május (1. évfolyam, 4-27. szám)
1904-05-01 / 4. szám
Vasárnap. I. évfolyam, 4. szám. Kaposvár, 1904. május 1. Előfizetési ár: Kaposvárott, Vidéken: Egy évre . . K. 12.— Egy évre . . K. 16 — fél évre. . . K. 6.— Fél évre. . . K. 8.— Negyed évre . K. 3.— Negyed évre . K. 4.— Egy hóra . . K. 1.— Egy hóra . . K. 1.50 Egyes szám ára 4 fillér. FÜGGETLEN NAPILAP Felelős szerkesztő: KARÁCSONYI ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zárda utcza 32. szám (Geiszler-ház). Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Gerő Zsigmond könyvkereskedésében. Nyilt tér soronkint 30 fillér. A szocziáldemokraták ünnepe. — május 1. Az év legszebb napját saját maguk külön ünnepükül választották a szocziáldemokraták. Ne sajnáljuk tőlük, hiszen a tavasz e gyönyörű napján akaratlanul is velük kell ünnepelni. És miért nem ünnepelnénk velük? Kibontakozván a kezdetlegesség stádiumából, mértföldcsizmában halad a szocziáldemokráczia Magyarországon. Mint mindenütt a világon, nálunk is termékeny talajra hullanak Marx és Lassale tanai. A proletárizmus szervezkedik minden vármegyében, minden városban s nemsokára úgy fogjuk őket látni velünk szemben, mint számottevő társadalmi és gazdasági pártot, mely velünk együtt fog dönteni a zöld asztal mellett a közügyek felett. Készüljünk el tehát erre az időre, de ne harczra, gyűlölségre készüljünk, hanem békés együttmunkálkodásra az ország népének javára. Ne hallgassunk a konzervatív bácsikra, a „régi jó idők szellemében gondolkozó maradiakra, akik előtt a szocziáldemokráczia még most is humbug. Hanem hallgassunk a modern emberekre, akik egy új, de komoly és nagy tényezőt látnak a szervezkedő proletáriátusban s annak létjogosultságát nem vonják kétségbe. A struczpolitika nagyon megboszulhatja magát, de az ellenfél fölismerését és a vele szemben elfoglalandó méltányossági szempontért hálás lesz nekünk az utókor, amely ha nem is a szociáldemokrácia jegyében fogja megalkotni az új társadalmat, de mindenesetre nagyon sok törvénye és intézménye magán fogja viselni a szocziáldemokratikus eszmék jellegét. — Kétségtelen, hogy ellenfeleink ők, de nem ellenségeink. Követeléseik az általános választói jog, a nők egyenjogosultsága, a lefegyverkezés, a kötött birtok államivá tétele, az adózás egyöntetűsége, számos adó eltörlése, a felekezeti és rangkülönbség megszüntetése, a kötelező ingyenes oktatás és betegsegélyzés, a munkás védtörvények, csupa olyan kérdés, melyet az utókor dűlőre juttatna még szocziáldemokráczia nélkül is. Nem az erőszak fegyverével harczolnak, hanem az alkotmány által felállított határokon belül. Az ilyen ellenfelet megvetni: ostobaság, könynyelműség, gyűlölni: kegyetlenség. Tekintsünk a mai napon szeretettel az ünneplő ruhába öltözött — Várok én András, Isten engem úgy segéljen. Akáczfa rügyezett Andrásék háza előtt. A Kandóék fia, Gyurka letört egy pár rügyes gályát. — Kandó Gyurka, miért törted le a rügyes gályát? munkásra s ne üljünk fel a konzervatív bácsiknak, akik humbugnak tartják a szocziáldemokrácziát. A „SOMOGYI HÍRLAP“ TÁRCZÁJA. VILÁGREND. A gyertya lángja nyugodtan lobog. Egy esti pille száll feléje S oly izgatott a repülése. Kerülgeti a lángot hevesen. Majd belemegy. Leesik holtan. S a láng lobog tovább nyugodtan. Bogáncs. Románcz. Somogyban, egy kis faluban két házacska állott szemközt. Egyikben Borbála lakott, a ’tikban András. Nagyon fiatalok voltak, négy tizenöt évesek. — Szeretlek Borbála. — Én is szeretlek András. — Haj, nem lehetünk egymásé soha. Nagyon fiatalok vagyunk. Tudom, te nem vársz meg. * Soroznak. Balra lettem Borbála, Ferencz Jóska katonája. Három esztendő nem a világ. Áldjon meg az Isten! — Megvárlak. Zeneszóval ment el András, kis kék sapka volt a fején. Hullott, hullott a lány könnye, hullott, hullott majd felszáradt. Kivirult az akácz lombja. Gyurka letört egy virágot s odaadta Borbálának. Kandó Gyurka, miért törted le az akáczfa virágot ? * — Gyurka lelkem, édes hites uram — szólott Borbála jó szívvel, — adjál nekem irótollat. Megírom én Boszniába, hogy asszony lettem, nem várom. — Lapunk legközelebbi száma, tekintettel a nyomdai személyzet szigorúan betartott vasárnapi munkaszünetére, minden héten kedden reggel jelenik meg. Jobbra-balra dűlt a betű, egyik nagy lett, másik kicsi ... sir az, ki elolvassa. Bélyeget is tettek rája, úgy tették fel a postára. Lehullott az akácz virág, rajt’ taposott Gyurka lába, Kandó Gyurka, miért tapostál a virágra ? * Bosnyák földön, Trebinyében, idegenben busán szól a negyvennégyes banda Bakát, temet el a nóta, senki sem siratja. Magyar földön, a somogyi dombok között, kis faluban elszáradt az akácz gályja. Letördeli, haza viszi, tűzre rakja Gyurka. Kandó Gyurka, miért törted le az akáczfa gályát? * S az asszony feledné az elsőt, de nem tudja feledni. Szeretné a másikat, de nem tudja szeretni. Lám, nem igaz az a nóta, melyet így dudálnak: „Kétszer nyílik az akáczfa virága.“ Noel. Két levél. — május 1. Még ahány lap megindulását láttam, volt légyen az fővárosi, vagy vidéki, a második, vagy a harmadik szám szerkesztői üzenetek rovatában ezeket a sorokat olvastam: — „Többeknek. Lapunk megindulásaóta oly nagy számban kapunk üdvözlő leveleket, amelyeket egyenként alig vagyunk képesek megköszöni. Fogadják tehát jóakaróink és őszinte barátaink valamennyien e helyen hálás köszönetünket.“ Való, hogy szóban számtalan jó kívánságot és bátorító buzdítást hallottunk mi, akik a Somogyi Hírlapot létesítettük, de levél — üdvözlő sorok — csak kettő érkezett, az is a nevemre szólt. Az egyiket egy finom lelkű úriember írta, a másikat — egy öreg asszony. Ezt a két levelét nem adtam volna oda ezer másért, amelyeket „nagy számban, többek“ szoktak írni. Könnyem csepje csordult az egyik levélre, rövid sorait százszor elolvastam: „Segítsen az Isten, drága, édes fiam.“ Az én szegény, özvegy, édes anyám írta . . . Karácsonyi Aladár.