Somogyi Hirlap, 1904. november (1. évfolyam, 153-177. szám)
1904-11-01 / 153. szám
Kaposvár, 1904. I. évfolyam. 153. szám. Kedd, November 1. FÜGGETLEN NAPILAP. Effftzptpt Hii hpt/hpn * Egy évre 12 korona, fél évre § kolUllftUcolUlj NClJUCNI . rona negyedévre 3 korona, egy hóra 1 korona. oo«©oo©o Wjfjpl/np . Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre V '““A1 “ • 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. © o o o o ~ Tanítóknak: Egész évre 12 korona. — Egyes szám ára 4 fill. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Kiadó- és laptulajdonos GERŐ ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Korona-utcza , hova a lap szellemi és anyagi érdekeit illető közlemények és ■*- hirdetések küldendők. * * Nyílttér petitsoronként 30 fillér, kéziratokat nem adunk vissza Telefonszám S. ZEGYZETEK. Hát ne politizáljunk még egy pár napig. Főleg kerüljük a világi és az országos politikát a mi, komolyan mondom, nevetségessé is teszi nagyképű vidéki kollegáinkat, akik tanári katedráikról leszállva, minden mosoly nélkül adnak tanácsot az özvegy kínai császárnénak, az orosz czárnak, az angol flotta parancsnokának, Tisza Pistának és Gabányi Miklósnak. Szóval: a nagy politika csavar kezelőinek. Igen. Mi kaposvárnak azt tartjuk, hogy politizáljon a Tatár nagy kutyája. Annak való mesterség ez. Azért nem törődünk mi semmi mással, csak a marczival. És a mosolygóan pirosra sült kacsapecsenyével. Ami szintén nem megvetendő a feltétel. Azt tudjuk, hogy a többit majd elvégzik odafönn. Hiszen a márványdíszes nagy országházban azért viseli talán a képünket Vörös László úr. Vagy nem? Nyílt lelkű, becsületes sziva jó kaposi atyámfiai nyugodtak is lehettek. Vörös polgártárs nagyon, de nagyon képvisel benneteket. Talán túl nagyon. Minden perczét leköti a mandátuma, azért kerüli annyira Kaposvárt, mint az ortodox sakter a hentes üzletet. Sok a dolga. Nem jöhetett el a Berzsenyi Társaság megnyitására sem. Még a képviselői beszámolóját sem ért reá megtartani. Nem, nem . . . * Van ennek a városnak egy messzeföldön híres szülötte : Rpp ! Rónai József, a nagy festőművész, a modern impreszszionista, ki annyi díszt, dicsőséget legalább is szerzett már a magyar névnek, mint Piatnik úr, a kártyagyáros. És a Piatnik név mégis népszerűbb e városban, mint a Rippl Rónaié. Miért ? Tudja a magát, de igazán kellemetlenül esik látni azt az indolencziát, azt a nembánomságot, amelyet a művészettel szemben viseltetnek. Pedig higgyék el, hogy Rippl Rónaira még szükségünk lesz Kaposvárott. Legalább a művészi ízlésére. Igazán mondom, hogy remek eszme volna a művészt beválasztani a városi képviselőtestületbe. Mi? Aztán mint olyat megtenni a szépészeti bizottság vezető tagjának. Mert egy olyan örvendetesen és rohamosan fejlődő és épülő városban, mint Kaposvár, isten ugy’segéljen szükség volna, legalább egy emberre, aki nem szenved — egyenességi iszonyban.* Ej, haj de mokány kis ember lehet tanár ur a hempergődzéstől porosan is le „holmizza” a helyi sajtót. Hejde szomorú dolog , hogy némely szmokingos ur még mindig „közvicz“-nek tekinti a vidéki sajtót és ha teheti rúg rajta egyet. Apropos! Talán hallották is már, hogy két szigetvári tanférfiu ellen botrányos verekedés miatt megindították a fegyelmi eljárást ? Művészvér. — A „Somogyi Hírlap“ eredeti tárczája. — Irta: Bogáncs. (Vége.) S hiába mondod te nekem, én ismerem magamat, tudom, hogy csalódnál bennem. Nem vagyok az a tökéletes, jó, szent és mindenek felett álló, a minek te képzelsz engem. Érdemetlenül rabolom meg a lelked lángját. Pedig lelked lángjának fénye már régen nekem, egyedül nekem ragyog, engem kápráztat el az a sok eszme, gondolat, ami nélkülem mind testet öltene, amibe életet adnál, meghal abban a rajongásban, amely korlátja egy szűk, kicsinyke világnak, két szerető szívnek . . . Óh, tudom én azt is, hogy nem tartana ez így örökké. Csak addig, amig így szeretsz. A lelkem túlírnom érzései megsúgnák nekem előre, hogy mikor kell félnem és mikor örülhetek. Ez a sejtelem A szomszéd kis Szigetvárnak meg van a maga külön botránya. Tanár urak megfelelő hölgyközönség jelenlétében violaszínűvé agyabugyálták egymást. Hm. Mindenesetre szégyenletes dolog, de még a vakkódis sem törődnék vele, ha az egyik tanár úr (már mint a harcziasabb) neki nem ruczczant volna az ottani helyi lapnak és ugyan csak le nem pocskondiázza a vidéki sajtót, csalhatatlan bennem. Nekem az lenne a bizonyság, hogy már nem szeretsz, hogy gyengült a rajongásod, ha újra kezedben lenne a véső és megelevenednék a márvány az ujjaid alatt. Akkor kezdődnék a haldoklásom és minden egyes sikered egy-egy határköve lenne, messze mögöttem maradt a boldogságomnak. Amig egészen le tudlak kötni boldogságomnak, addig az enyém vagy, aztán a nagyvilágé. Ez előbb-utóbb bekövetkeznék és én téged rabolnálak meg addig az alkotó erőtől, elvennék életedből egy-két évet, amit vissza nem adhatnék soha többé. És én mindig azok közé tartoztam, akik nem tudnak bevárni semmit, ami lassú lépésekben közeledik feléjük, hanem megelőzik azt. Már most is látom, — messze még, de tisztán, mintha kristályon át nézném — a ravatalomat. A hosszú utat, amíg odáig fogy az életem a vég biztos tudatában, nem volnék képes bevárni sehogy. Megelőzöm. Halottak napja. A keresztény egyház megható ünnepet alkotott. Az előretörő emberiség megáll e nap határkövénél s visszaemlékezik a múltakra. Mert ez a nap a múlté, a letűnt idők letűnt alakjaié. A vigság elnémul, az arczokról eltűnik a mosoly s helyén a végigpergő könyek szántanak barázdát. Halottak emléke lebeg, a hús novemberi szélben virágokkal, koszorúkkal borítjuk be a sírokat, melyekre a szeretet igaz gyöngyei hullnak. Legalább igy kellene lennie, mert mindenkinek van halottja. A nemzetnek, a társadalomnak, a családnak és az egyes embereknek. A megkövült szivet is meg kelleni indítani a harangok buszongásának. Most, mikor még teljes azzal a hittel a szivem, hogy szeretsz. Lesz időimkor te is hálás lesz ezért — lenne idő enélkül — mikor csüggedt, fáradt, elégedetlen lennél, amikor tétlenül tengődő lelked nem figyelhetne mást, csak a saját érzéseinek az átalakulását. Hidd el, boldogan halok meg, mert te szeretsz és megsiratsz engem. Boldogan halok meg, hogy ezt az órát, az utolsót veled tölthetem el. A lelkem, az a beteg, életre képtelen lélek, amely sohasem volt a földre való, amely még a boldogságban is elfáradott, most még egyszer neked áldozik. Ez a búcsú legyen a mi lelkünk szerelmi násza. Hisz olyannyira eszményiek voltak a mi érzéseink, hogy ez a nász minden ölelkezésnél méltóbb hozzá. Az én gyönyöröm teljes volt, ha a kezemet simogattad vagy ha a tekinteteddel megöleltél. Utazóbundák, gazdasági bundáskabátok, bőrkabátok, lábzsákok, takarók, városi télikabátok és öltözetek, valamint férfiruhák és télikabátok NAGY VÁLASZTÉKBAN jutányos áron kaphatók 071 1/171 v ADIVZIIM polgári és egyenruha szabó külön kész 0EL IXII L. I rfi M I M mha üzletében. Csakis saját műhelyeimben 108 készült, elismert jóminőségünk ruhákat tartok raktáron.