Somogyi Hirlap, 1905. június (2. évfolyam, 125-146. szám)
1905-06-01 / 125. szám
Előfizetési di): Egy évre 18 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. Tanítóknak: Egétz sora 12 K. — Egyetem ara 4 f. Csütörtök, 1905. június 1. POLITIKAI NAPILAP „K APÓS VÁ R“ POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkeaztő: MIKLÓS GYULA. Társszerkesztő : Dr. VÉNISS KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona------------- utcza 7. szám. ------------Nyiktér árszabás szerint. Szerkesztőség leleten száma 7. Jegyzetek. A rákói dominium terebélyes akáczai alatt ma délelőtt megástak egy keskeny gödröt. A Keglevich István gróf sírját. Felspékelt testét nyugalomra helyezték, aztán kip, köp egy rög,két rög, vége mindennek. A mágnás szegénységnek, kegydíjnak, küzdelemnek, csalódásnak mindennek. Csak a sötétkörű butaság tobzódik, terjed tovább, mint a kolera, pepecs, vagy a pestis. A szabadalmazott gyilkosság : a párbaj. Szamárság, kegydíjas szarvasmarhaság. Több: gaz őrület. Értelmes, intelligens emberek egy buta golyóra, vagy borotvaélességű pengére bízzák megtaposott tyúkszemeik gyógyítását. Hát nem részvényes alapon álló butaság ez ? Az. Egy ily tragikus kimenetelű gavallér gyilkosság után aztánmegmozdul a jezsuitáskodó társadalom. Hogy így, meg úgy. Becsületszavunkra mondjuk, hogy ezután a bíróságra bízzuk lovagias ügyeinket és nem párbajozunk. Nem. — És aki nem hiszi, azt nyomban provokáltatjuk ! * Igaz is, mert csak egyforma becsület van. Nem rakjuk külön garmadába az ajtóper, a latárner hadnagy úr Piriischöck és Sterigrod szatócs, vagy a Tütü csizmadia polgártárs becsületét. Egyforma. Csak rozsdás ne legyen. És féltsék. Mert . . . És amint szántom a kézirat papírbarázdáit, csilingel a telefon. Halló, halló! Ki beszél ? Egy főutczai kereskedő. Azt mondja: — Mint régi kereskedőt, ki csak a a tisztességes versenyt ismerem, valósággal megbotránkoztat a városunkban lábrakapott vigéczkedés, a megrendelésért való házalás. Ne tessék hinni, hogy csak a kereskedők némelyike űzi e megszégyenítő házalást. Iparvállalat házaltat néhány koronányi megrendelésért. És pedig elég tolakodóan. Szeretném tudni, hogy mi után lehetne véget vetni e megalázó szokásnak ? Egyszerűen édes uram. Radikálisan. Ajtót mutat a vitésznek. Ha tolakodik, a háziszolga galléron csipi és egy ringpaliszerű „nachschieberrel“ repül. Az üvegablakon is keresztül. Mert ezek szerint mégis van külön kereskedő és iparos becsület. Azaz tisztesség. * Megrovás ne essék érte, hogy a kenyerüket véres verejtékkel, de becsülettel kereső hírlapírók az utóbbi napokban sok nyomdafestéket áldoznak — a saját érdekükben. Szervezkednek, egyesülnek, tömörülnek, mert veszélyt éreznek hajlékaik közelében. Hívatlanok, kerülgetik tüzes Csóvával kezükben. Hiúságból, irigységből, kapzsiságból. Hogy azok a bizonyos lapbarátok, sajtóbetyárok mit irigyelnek tőlünk, azt Nebogatov ő fogolysága sem tudná megmondani, pedig Togó bácsi jóvoltából ez idő szerint ugyancsak ráérne rebuszokat fejtegetni. Szóval csak úgy tolulnak a terepünkre. Ezért jövünk össze pünkösd szép ünnepén, hogy megritkítsuk egy kissé a műkedvelő „zsurnalisztákat,“ hogy gátat vessünk a „dafke“ lapok alapításainak és hogy kiebrudaljuk portáinkról azokat, akik még a száraz kenyerünkre is éheznek. A telhetetlenek. Mert isten úgy segéljen, elvonultak azok a szégyenletes idők, mikor brávószerepekre vállalkoztak a — sajtó munkásai. Ezek most elsősorban becsületes emberek, urak és azután — újságírók. Ugye édes testvéreim a betűvetésben? Halálos párbajok. — A legutolsó halálos párbaj alkalmából. — A hatvanas évek legszenzácziósabb eseménye Elek Gusztáv szabolcsi földbirtokos tragikus párbaja volt, Reviczky Szevér hirlapíróval. Az ellenfelek rokonok lévén, Elek tisztességes megoldást ajánlott, melyet azonban Reviczky visszautasított, sőt egy újabb sértéssel toldott meg. A párbaj 1864. szeptember 4-én történt meg Budapesten s Reviczky Szevér halálával végződött A hetvenes évekből négy halálos párbaj szomorú emlékezete maradt fönn. Az első áldozat Molnár Lajos sportiró volt, akit a tusnádi fürdőben 1884-ben megsértett s azután párbajban agyonlőtt egy oláh bojár. Két évvel később Ivanka Oszkár cs. és kir. kamarás, egy báli összeszólalkozás alkalmából, párbajban agyonlőtte Weiszberger Vilmos ipolysági ügyvédet. A harmadik áldozat pedig Perczel Aurél dr. ügyvéd, Perczel Béla akkori igazságügyminiszter fia volt, akit Wagner László dr. egyetemi tanár a felesége megsértése miatt lőtt agyon. A negyedik halálos párbajt 1878. őszén Temesváron, a Fekete erdőben vívták Máriássy és Grouy de Nantes gróf huszárhadnagyok. Máriássy szivén lőtte a grófot. Másnap Bombelles gróf huszárkapitánynyal verekedett meg kardra s a kapitányt is súlyosan megsebesítette. A tragikus végű párbajok még sűrűbben váltották fel egymást a nyolczvanas években. A sorozatot C. hírlapíró és V. cs. és kir. közös hadseregbeli hadnagy párbaja nyitja meg, akik 1880. karácsony második napján, pisztolyra álltak szemközt egymással. A párbajban V. hadnagy súlyos sebet kapott a válán s negyednapra meghalt. Közvetlen utána következik 1881. évben a Majthényi-Verhovay párbaj, amelyben Majthényi Izidor báró, egy hírlapi támadás miatt Verhovay Gyula hirlapírót pisztolypárbajban mellbe lőtte. Néhány hónappal később Zichy- Ferraris Viktor gróf esik el Károlyi István gróf golyója által. Egy évvel később Szombathelyi Bélát, a kolozsvári nemzeti színház tagját öli meg Tömösváry Lajos vidéki színigazgató golyója. Az 1883. évi megyei restauráczió alatt Ivánka Zsigmond, a hontmegyei ellenzék vezére, egymásután két ellenféllel viv meg; először Matthényi László b. főispánnal, később Luka Pál t. ügyészszel. Második párbaja Dolcetar mente. Kaposvár, május 80. A szegény emberiség bizony elég adóval van sújtva. De azért mégis sokan, akik az állam bajai iránt is aggódó érdeklődéssel viseltetnek, azon törik a fejüket, miképen lehetne oly adónemet kieszelni, mely lehetően sok emberre kiterjedne és bőséges jövedelmet hozna az állam mindig éhes pénztárába. Gombamódra termelték az állam iránt jó szívvel viseltető agyak a legkülönfélébb adónemek eszméjét. Az agglegényadó eszméje már régebben foglalkoztatja a világot, most újabban, pár hónapja egy érdekes új eszmével foglalkoznak, mely majd lekerült a napirendről, majd ismét felszínre vetődött. Egy franczia tudós ugyanis azzal állott elő, hogy meg kellene adóztatni a semmittevést is. Az eszme kissé nevetségesnek tűnik fel előttünk, de Francziaországban az állam annyira áhítozik az uj jövedelmi ban csak egy nadrággombjának köszönhette életét, mely útját állta a gyilkos golyónak. Ugyanez évben dr. Rosenberg Gyula agyonlőtte Batthányi István grófot. Országos szenzácziót keltett az 1883-iki miskolczi hadgyakorlatok után, Edelsheim Gyula Lipót br. budapesti hadtestparancsnok és Máriássy János br. altábornagy párbaja, amelyben Edelsheim a mellén súlyosan megsebesült. A következő évben Herczeg Ferencz kardpárbajban öli meg ellenfelét, Sipos tiszthelyettest. Hellner Kálmán földbirtokos pedig Mihajlovich Miklós honvédhadnagyot pisztolypárbajban halálosan sebesiti meg- Ez időbe esnek Menyhárt Béla volt cs. és kir. hadnagy, jelenleg kaposvári lakos, vasúti tisztviselő párbajai, aki egymásután négy ellenfelét sebezte meg; Vidats János pisztolypárbaja Kovács József magyar kir. államvasúti tisztviselővel, aki halva maradt a helyszínen; Guldenfinger Gyula sárosmegyei földbirtokos párbaja, aki agyonlőtte ellenfelét, Luzsénszky József bárót , ifj. Ábrányi Kornél és Pulszky Károly, valamint Perczel Dezső és Andreánszky Gábor báró országgyűlési képviselők kardpárbajai is. A katonai párbajok közül nagy port