Somogyi Hirlap, 1905. június (2. évfolyam, 125-146. szám)

1905-06-01 / 125. szám

Előfizetési di): Egy évre 18 korona, fél évre 3 korona, ne­gyedévre 4 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. Tanítóknak: Egétz sora 12 K. — Egyet­­em ara 4 f. Csütörtök, 1905. június 1. POLITIKAI NAPILAP „K APÓS VÁ R“ POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkeaztő: MIKLÓS GYULA. Társszerkesztő : Dr. VÉNISS KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona­------------- utcza 7. szám. ------------­Nyik­tér árszabás szerint.­­ Szerkesztőség leleten száma 7. Jegyzetek. A rákói dominium terebélyes akáczai alatt ma délelőtt megástak egy keskeny gödröt. A Keglevich István­ gróf­ sírját. Fel­­spékelt testét nyugalomra helyezték, aztán kip, köp egy rög,két rög, vége mindennek. A mág­nás szegénységnek, kegydíjnak, küzdelemnek, csalódásnak mindennek. Csak a sötétkörű butaság tobzódik, terjed tovább, mint a ko­lera, pepecs, vagy a pestis. A szabadalma­zott gyilkosság : a párbaj. Szamárság, kegy­­díjas szarvasmarhaság. Több: gaz őrület. Ér­telmes, intelligens emberek egy buta golyóra, vagy borotvaélességű pengére bízzák meg­taposott tyúkszemeik gyógyítását. Hát nem részvényes alapon álló butaság ez ? Az. Egy ily tragikus kimenetelű gavallér gyilkosság után aztán­­megmozdul a jezsui­­táskodó társadalom. Hogy így, meg úgy. Be­csületszavunkra mondjuk, hogy ezután a bí­róságra bízzuk lovagias ügyeinket és nem párbajozunk. Nem. — És aki nem hiszi, azt nyomban provokáltatjuk ! * Igaz is, mert csak egyforma becsület van. Nem rakjuk külön garmadába az aj­­tóper, a latárner hadnagy úr Piriischöck és Sterigrod szatócs, vagy a Tütü csizmadia polgártárs becsületét. Egyforma. Csak rozs­dás ne legyen. És féltsék. Mert . . . És a­mint szántom a kézirat papírba­­rázdáit, csilingel a telefon. Halló, halló! Ki beszél ? Egy fő­utczai kereskedő. Azt mondja: — Mint régi kereskedőt, ki csak a a tisztességes versenyt ismerem, valóság­gal megbotránkoztat a városunkban lábra­­kapott vigéczkedés, a megrendelésért való házalás. Ne tessék hinni, hogy csak a ke­reskedők némelyike űzi e megszégyenítő házalást. Iparvállalat házaltat néhány ko­­ronányi megrendelésért. És pedig elég to­­lakodóan. Szeretném tudni, hogy mi után lehetne véget vetni e megalázó szokásnak ? Egyszerűen édes uram. Radikálisan. Ajtót mutat a vitésznek. Ha tolakodik, a háziszolga galléron csipi és egy ringpali­­szerű „nachschieberrel“ repül. Az üvegab­lakon is keresztül. Mert ezek szerint mégis van külön ke­reskedő és iparos becsület. Azaz tisztesség. * Megrovás ne essék érte, hogy a ke­nyerüket véres verejtékkel, de becsülettel ke­reső hírlapírók az utóbbi napokban sok nyomdafestéket áldoznak — a saját érde­kükben. Szervezkednek, egyesülnek, tömö­rülnek, mert veszélyt éreznek hajlékaik kö­zelében. Hívatlanok, kerülgetik tüzes Csóvá­val kezükben. Hiúságból, irigységből, kap­zsiságból. Hogy azok a bizonyos lapbarátok, sajtóbetyárok mit irigyelnek tőlünk, azt Ne­­bogatov ő fogolysága sem tudná megmon­dani, pedig T­o­g­ó bácsi jóvoltából ez idő szerint ugyancsak ráérne rebuszokat fejtegetni. Szóval csak úgy tolulnak a tere­pünkre. Ezért jövünk össze pünkösd szép ünnepén, hogy megritkítsuk egy kissé a mű­kedvelő „zsurnalisztákat,“ hogy gátat ves­sünk a „dafke“ lapok alapításainak és hogy kiebrudaljuk portáinkról azokat, a­kik még a száraz kenyerünkre is éheznek. A telhetet­lenek. Mert isten úgy segéljen, elvonultak azok a szégyenletes idők, mikor brávószerepekre vállalkoztak a — sajtó munkásai. Ezek most elsősorban becsületes emberek, urak és azu­tán — újságírók. Ugye édes testvéreim a betűvetésben? Halálos párbajok. — A legutolsó halálos párbaj alkalmából. — A hatvanas évek legszenzácziósabb eseménye Elek Gusztáv szabolcsi földbir­tokos tragikus párbaja volt, Reviczky Szevér hirlapíróval. Az ellenfelek rokonok lévén, Elek tisztességes megoldást aján­lott, melyet azonban Reviczky visszauta­sított, sőt egy újabb sértéssel toldott meg. A párbaj 1864. szeptember 4-én történt meg Budapesten s Reviczky Szevér halá­lával végződött­ A hetvenes évekből négy halálos párbaj szomorú emlékezete maradt fönn. Az első áldozat Molnár Lajos sportiró volt, akit a tusnádi fürdőben 1884-ben megsér­tett s azután párbajban agyonlőtt egy oláh bojár. Két évvel később Ivanka Osz­kár cs. és kir. kamarás, egy báli össze­­szólalkozás alkalmából, párbajban agyon­lőtte Weiszberger Vilmos ipolysági ügy­védet. A harmadik áldozat pedig Perczel Aurél dr. ügyvéd, Perczel Béla akkori igazságügyminiszter fia volt, akit Wagner László dr. egyetemi tanár a felesége meg­sértése miatt lőtt agyon. A negyedik ha­lálos párbajt 1878. őszén Temesváron, a Fekete erdőben vívták Máriássy és Grouy de Nantes gróf huszárhadnagyok. Máriássy szivén lőtte a grófot. Másnap Bombelles gróf huszárkapitány­nyal verekedett meg kardra s a kapitányt is súlyosan megse­besítette. A tragikus végű párbajok még sűrűb­ben váltották fel egymást a nyolczvanas években. A sorozatot C. hírlapíró és V. cs. és kir. közös hadseregbeli hadnagy párbaja nyitja meg, akik 1880. karácsony második napján, pisztolyra álltak szem­közt egymással. A párbajban V. hadnagy súlyos sebet kapott a válán s negyed­napra meghalt. Közvetlen utána követ­kezik 1881. évben a Majthényi-Verhovay párbaj, amelyben Majthényi Izidor báró, egy hírlapi támadás miatt Verhovay Gyula hirlapírót pisztolypárbajban mellbe lőtte. Néhány hónappal később Zichy- Ferraris Viktor gróf esik el Károlyi István gróf golyója által. Egy évvel később Szombathelyi Bélát, a kolozsvári nemzeti színház tagját öli meg Tömösváry Lajos vidéki színigazgató golyója. Az 1883. évi megyei restauráczió alatt Ivánka Zsigmond, a hontmegyei ellenzék vezére, egymás­után két ellenféllel viv meg; először Matthényi László b. főispánnal, később Luka Pál t. ügyészszel. Második­ párbaja­ Dolce­tar m­ente. Kaposvár, május 80. A szegény emberiség bizony elég adóval van sújtva. De azért mégis sokan, a­kik az állam bajai iránt is aggódó érdeklődéssel visel­tetnek,­­ azon törik a fejüket, mi­képen lehetne oly adónemet kie­szelni, mely lehetően sok emberre kiterjedne és bőséges jövedelmet hozna az állam mindig éhes pénz­tárába. Gombamódra termelték az ál­lam iránt jó szívvel viseltető agyak a legkülönfélébb adónemek eszmé­jét. Az agglegényadó eszméje már régebben foglalkoztatja a világot, most újabban, pár hónapja egy ér­dekes új eszmével foglalkoznak, mely majd lekerült a napirendről, majd ismét felszínre vetődött. Egy franczia tudós ugyanis az­zal állott elő, hogy meg kellene adóz­tatni a semmittevést is. Az eszme kissé nevetségesnek tűnik fel előt­tünk, de Francziaországban az állam annyira áhítozik az uj jövedelmi ban csak egy nadrággombjának köszön­hette életét, mely útját állta a gyilkos golyónak. Ugyanez évben dr. Rosenberg Gyula agyonlőtte Batthányi István grófot. Országos szenzácziót keltett az 1883-iki miskolczi hadgyakorlatok után, Edelsheim Gyula Lipót br. budapesti hadtestparancs­nok és Máriássy János br. altábornagy párbaja, amelyben Edelsheim a mellén súlyosan megsebesült. A következő évben Herczeg Ferencz kardpárbajban öli meg ellenfelét, Sipos tiszthelyettest. Hellner Kálmán földbirtokos pedig Mihajlovich Miklós honvédhadnagyot pisztolypárbaj­­ban halálosan sebesiti meg- Ez időbe esnek Menyhárt Béla volt cs. és kir. had­­nagy, jelenleg kaposvári lakos, vasúti tisztviselő párbajai, aki egymásután négy ellenfelét sebezte meg; Vidats János pisztolypárbaja Kovács József magyar kir. államvasúti tisztviselővel, aki halva maradt a helyszínen; Guldenfinger Gyula sáros­megyei földbirtokos párbaja, aki agyon­lőtte ellenfelét, Luzsénszky József bárót , ifj. Ábrányi Kornél és Pulszky Károly, valamint Perczel Dezső és Andreánszky Gábor báró országgyűlési képviselők kard­párbajai is. A katonai párbajok közül nagy port

Next