Somogyi Hirlap, 1906. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1906-05-01 / 99. szám

Hl. évfolyam. Kedd, 1906 május 1. 99. szám. ....... i -a- J- ----------...........---------------------1 :-----j----.. —-r-r Előfizetési Est évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra 1 kor. 60 fillér. (ilj . Tanítóknak : Egész évre 12 korona. — Egyes szám óra 4 fill. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona utca 7. sz. Nyiktér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 5. Győztünk! A függetlenségi pártnak abszolút többsége van. Kaposvár, április 30. Harminchét kerület választott tegnap képviselőt az új országgyűlésbe, nyolcszor annyi, kétszázötvenegy mandátum ,sorsa pedig ma, hétfőn dőlt el. Ez a..két nap volt a gerince tehát a választási kampánynak, amelynek messze kiható a fontossága. Nagyobb horderejű, mint eddig bármikor, mert hiszen annak az eseménynek a küszöbén állunk, amelyre hatvanhét óta készül az ország szeplőtlen politikai erkölcsű polgársága. A függetlenségi és negyvennyolcas párt színmagyar programmjának teljes és föltétlen többségére jutott. A hatvanhetes alapot követő, a koalícióban helyet foglaló, pártok a függetlenségi párt jóvoltából jelentékeny számú mandátumhoz jutottak, de a negyvennyolcas kerületek képviselőinek majoritása — a jelöltek statisztikája szerint — vagy hetven kerületnek átengedése dacára is föltétlenül bizonyosnak volt vehető. Ez a parlament, a függetlenségi és negyvennyolcas párt többsége mellet összeülő országgyűlés az ország igaz akaratának hűséges tükre lesz. Hamisítatlan kifejezője annak az elvitathatatlanul jogos követelésünknek, hogy Magyarország viszonya a szomszédos Ausztriához teljesen új alapokra fektettessék, hogy vége szakadjon egyszer s mindenkorra annak a lealázó, szinte vazallusi köteléknek, amelyet négyszáz esztendeje nem voltunk képesek magunkról lerázni. Magyarországnak önálló, független és szabad államnak kell lennie. Nem pályázunk senki bőrére, nem vágyódunk arra sem, hogy úgy szipolyozzuk osztrák szomszédunkat, ahogy a múlt vezető politikusaink gyarlósága és tehetetlensége mellett a mi vérünket, a mi pénzünket szítta magába a monarkia „vezető állama”. A hatvanhetes érzésű Wekerle Sándor anélkül, hogy lényegében változtatna a gazdasági megállapodáson, amely Ausztriával szemben lenyűgöz, azt követeli az osztrák kormánytól, hogy a közös vámterület fenntartását szövetség helyett szerződés szabályozza, olyan szerződés, amilyeneket a külföldi államokkal köt a monarkia két állama. Formailag tehát, ha ez a követelés teljesül, dokumentálva lesz, hogy Magyarország önálló, külön állam, amely Ausztria elé azért nem állít vámsorompót, mert nem akar. • De többségre jutván a függetlkségi és a a negyvennyolcas párt, az imént volt álláspont sörén nem tartható. Abban a pillanatban, amikor a perszonálunió bajvívói az ország parlamentáris többsége, fenekestül el kell tűnnie a hatvanhetes közjogi alapnak. Senki útját nem állhatja többé az önálló vámterület rögtönös megvalósításának, senki nem érvelhet többé nemzeti követeléseink azonnali végrehajtása ellen, sőt éppen megfordítva : az állami gépezet intézőinek fenn is, legalul is kivétel nélkül szent kötelessége, hogy az igazi, a hamisítatlan önállóságunk berendezésének munkálatát haladéktalanul megkezdje és befejezze. Kossuth nem a múlté, nem a jelené, századoknak gyermeke. Róla regéltek nekünk dajkáink, őt állítsuk példányképnek utódaink elé. Szabadságharcunk nem ért még véget, sokszor fog még e hazán végigvonulni a fergeteg, s mindanynyiszor újra felhangzik majd : Kossuth Lajos azt üzente . . . A magyar társadalom kötelessége Kossuth iránti kegyeletének adózni. A magyar társadalmat ő tette erőssé, hazafivá. Somogy megye és Kaposvár társadalmának is kell venni a részét. Legyen nekünk is oltárunk, ahol a hazafiságnak áldozhassunk. Ne nyugodjunk addig, míg városunkban ércszobor nem hirdeti dicsőségét. Ne sajnálja senki filléreit, mily csekély ez áldozat ahhoz képest, amit ő hozott értünk. Kaposvár szégyene. Mikor lesz Kaposváron Kosszuth szobor? Adjatok, adjatok . . . Puszta megjelenésével, szavának hatalmas erejével hatalmas hadsereget teremtett egykor Kossuth Lajos ; az emléke és szelleme most újból harci tábort szervezett. Most is, akkor is nagyobb volt a dicsőség a harcban, mint az eredmény, de el nem buktunk soha. Kossuth Lajos emlékére, szellemére szüksége van a magyarnak. Abból táplálkozunk mi, abból merítenek erőt unokáinak. Ujoncozás Kaposvárott. (Előkészületek a sorozásra.) — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, április 30. Az alkotmányos kormány hivatalbalépésével és a parlament egybehivásával aktuálissá lett az ujoncozás kérdése is. A hosszú exlex alatt nem volt sorozás, a katonaság legénységi állománya tetemesen megcsappant. Hogy a rendbontást elkerüljék, szabadságolták a kiszolgált katonákat, de behívták helyettük szolgálattételre a nagyobbrészt családos póttartalékosokat. Előrelátható, hogy ezt az újoncást az országgyűlés megnyitása után a kormány rövid idő múlva el fogja rendelni és ezért minden katonai hatóság erősen készülődik, hogy a sorozást kiírása után akadálytalanul foganatosítsa. Mint értesülünk, kormánykörökben ez a terv, hogy a most sorozandó újoncok már október elsején bevonuljanak. Ezért az újoncozásnak a június elsejétől szeptember elsejéig terjedő időközben kellene megtörténie. De ugyanebben az időszakban végzik a mezei munkákat, június végén és júliusban az aratást is így igen nehéz megállapítani a hadügyi kormánynak, hogy mely időszakra tűzze ki az ujoncozást. A városokban nem lesz olyan nagy akadály és mint hírlik, Kaposvárott junius közepén fognak sorozni. Kaposváron most egyszerre négy évfolyam hadkötelesei kerülnek sor alá. Az 1882., 1883., 1884 és 1885-ben született hadköteleseket fogják ebben az évben sorozni. Sok gondot okoz a katonai hatóságoknak az, hogy mi történjék az 1882-ben született hadkötelesekkel, akik már tavaly betöltötték a harmadik korosztályt, de az exlax miatt nem voltak sorozhatók. Értesülésünk szerint a hadügyi kormány a nyolcvannyolcvanketteseket csak arányban fogja besorozni, de ezeket is kivétel nélkül a póttartalékba osztják be.