Somogyi Hirlap, 1906. július (3. évfolyam, 147-172. szám)

1906-07-01 / 147. szám

Kaposvár. Vasárnap, ‘06 julius l. Hl. évfolyam. Előfizetési Ért évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korona, egy hórakor. 50 fillér. Ülj ‘ Tanítóknak : Egész évre 12 korona. — Egyes szám óra 4 fill. POLITIKAI NAPILAP, felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. 147. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca “7. sz. Nyiktér árszabás szerint — Szerkesztőség telefonszáma 5. Arató-sztrájk. Kaposvár, június 30. Nap-nap mellett újabb hírek tudatják, hogy az aratómunkások itt is, amott is sztrájkolnak. Mi okozza a mezőgazdasági munkásoknak immár járványszerűvé vált eme forrongását ? Csak gazdasági okok-e, avagy politikaiak is egyúttal ? Csak a kenyér fáj-e nekik, avagy politikai törekvések is lappanganak mozgalmaik mögött? Aki jól megérti bajukat, törekvéseiket, vágyaikat s aki jól megismeri mozgalmukat, tud majd segíteni rajtuk. De aki csak a jelenségeket nézi s ügyet sem vet az indító okokra, sötétben tapogat. Szó sincs róla : a mezőgazdasági sztrájkoknak okai elsősorban gazdaságiak. A kenyérkérdés dirigálja az embereket általában s fokozottabban a munkást, aki a kenyeret jobban kívánja, mert kevés jut ne,1'i 1 1 - Ji .. -".i 1 ; V .re ■ I ' ■'fi • (r*. o. ziu *», hogy a mi mezőgazdasági munkásainknak valami rózsás a helyzete. De viszont ámítás az is, ha azt hirdetik, hogy a földtulajdonosok helyzete csupa gyönyörűség. A földbirtok országszerte görnyed a teher áfáit s a teher évről-évre növekedik. A jelzálogos túlterhelés mellett a gabonaárak alakulása is kedvezőtlen. A gazda nem jut pénzhez. A földet föléli, kihasználja, talajába új erőket nem tud vinni, mert hiányzanak tőpei!*'A romló, ereje fogytán levő föld termésének áraival szemben ott van a külföldi, a tengerentúli nagy és kegyetlen verseny. Az amerikai piacóriás elébünk áll s az is súlyosbítja nehéz, keserves mezőgazdasági helyzetünket. Ki világosítja föl mindezekről a munkást? Ki magyarázza meg neki, hogy keserves helyzete, panasztott nyavalyája egy közgazdasági nagy betegség egyik szimptomája csupán, amelyen nem fog segíteni egy-egy elkeseredett zendülés, sztrájk vagy fölkelés. A nagy betegség így is megmarad mindaddig, amíg átalakító reformok, gyökeres törvényhozási segítséget nem hoz-a sztrájkkal a seb, amelyből mezőgazdaságunk vérzik, csak tátongóbb lesz és gyorsabban folyik el belőle vérünk. A földbirtokosoké ép úgy, mint a munkásoké. Kríziseket, főleg gazdasági kríziseket sztrájkokkal megszüntetni, vagy csak megakasztani nem lehet. A baj gyökerei mélyen fészkelnek. Ott kell hát kezdeni az orvoslást. De hát van-e szándék, megvan-e a jóakarat a bajok orvoslására ? Igenis, megvan. Csak a türelmetlenség és a haszonleső ámítás hazudja, hogy nincsen meg. Az első lépés, amely a gyökeres gyógyításhoz vezet az, hogy a munkások panaszait, szempontjait, az orvoslás módjait illető javaslatait megismerjük. Hogy pedig ismerhessük, szükséges parlamenti képviseltetésük. Parlamenti képviseltetésük is meg lesz. A választói jog kiterjesztetik rájuk is. Lesz választói joguk, elmondhatják panaszaikat és sürgethetik, követelhetik azok orvoslását a helyes, a törvényes, az alkotmányos után. A koalíció megígérte a választói jog reformját, elvállalta ezt a kötelezettséget, a ma benyújtott föliratban újból hangoztatta... Senki sem kétel!;• dicsik abban hogy amit így ígérnek, amit így biztosítanak, azt megfogják tartani. Ha pedig megtartják, miért az izgalom, miért a türelmetlenkedés, miért a sztrájk ? A gazdasági részét a kérdésnek sztrájkokkal megoldani nem lehet. A munka- Mágnes-sarkok. — A Somogyi Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Betnár Béla. Alig tudta izgatottságát palástolni Blanka. Nem ismert magára. Ő, aki az ősszel nyerte el az arcos szépségversenyen az első díjat. Aki az egész környék legjobb partija volt. Az egész vidék fiatalságának dédelgetett kedvence és soha, csak egy szempillantással sem részesített még fiatal embert előnyben a többi fölött. Az is igaz, hogy egy hét óta másról nem beszéltek a társaságban, mint Nyitray Zoltánról, a város fiatalságának új csillagáról. Mesék keringtek művészi táncáról, udvarlási módjának ellenállhatatlanságáról, tekintetének kifejezhetetlen varázsáról és főleg arról, hogy még nem akadt hölgy, aki szívét csak egy kissé is mozgásba tudta volna hozni. Amint aztán a keringő első akkordjai beleolvadtak a fényes termet betöltő hangzavarba és Blanka megpillantotta az Árkay Pista karján feléje tartó Nyitrayt, egy csapásra eltűnt nyugtalansága és arca felvette szokott, közömbös, nagyvilági kifejezését, melyből lehetetlen volt az érzelmekre következtetni. — Nyitray, — mutatta be röviden. Árkay. A szemük összevillant, mint az első összecsapásnál két toledoi penge. S míg elmerültek a táncoló párok forgatagában, Zoltán egykedvűen pihentette tekintetét a leány arcán, de oly kitartással, hogy az kénytelen volt szemeit lesütni. Mikor ismét felvetette őket, Nyitray tekintete még mindig a legcinikusabb kifejezetlenséggel nyugodott homlokán, mire a leány arca fokozatosan pirult. Aztán elkezdett a fiú beszélni dallamos, behízelgő hangján s a leány alig tudott rá egy-egy szóval válaszolni. Pedig hogy erőlködött. Nyugodt akart maradni és képtelen volt rá. Ezt észrevette Nyitray s e tapasztalatát egy futó mosollyal jelezte. Blanka arcát vérhullám borította el. — Mondja meg őszintén, min mosolygott ? — kérdezte Nyitrayt komolyan, fürkésző tekintettel. — A maga zavarán, vagy micsodán, — felelte az őszinte rövidséggel, míg ajkai még mosolygóbbakká váltak. — Szemtelen! — vágta oda neki a lány és megköszönve a táncot, helyére kisértette magát. Nyitray némán, örök mosolyával ajkain hajolt meg. Blanka pedig remegett a boszúságtól. Táncosaival ezután oly kurtán bánt, hogy azok maguk közt szóbeszéd tárgyává tették az esetet s ki-ki a maga módja szerint találgatta annak okát. Az általános vélemény azonban Nyitray személyével hozta a dolgot. Irigy tekintetek röpködtek feléje, de ő mindezzel nem törődve, hévvel udvarolt Baán Mártának, kivel feltűnően sokat foglalkoztak. Közvetlenül a szünóra előtt aztán egész nyugodtan Blanka elé állt s egy tourt kért tőle. — Köszönöm, foglalkozva vagyok — mondotta a leány kurtán, Nyitrayt hidegen végigmérve. Ez pedig némán meghajolva, amaz arrogáns mosollyal ajkain, mely a férfiak fejébe kergette a vért, de az asszonyoknak annál jobban imponált, vette tudomásul a kosarat. Blanka sírni szeretett volna dühében. Azt hitte, hogy hideg bánásmódjával megtöri, lesújtva azt az elbizakodott frátert, s az mosolyogva egyszerűen nem vesz róla tudomást. Blanka lopva figyelte, hogy milyen remekül mulat Baán Márta Nyitrayval. Ez nem ment a fejébe. Okos, művelt lelkű leány volt, de mégis csak nő, annak minden erényével és hibájával. Hiú és uralkodni vágyó. És bizonyosan tudta, hogy Márta mellette semmiesetre sem állhatja meg a versenyt. Mégis őt tüntette ki Nyitray. Vagy talán ez lett volna a hadüzenet ? Ám jó, ő fölveszi a keztyüt. De hogy nem ő kerül ki a párviadalból vereséggel, abban biztos. És ha máskép fordulna a dolog ? — Azt képtelennek tartotta. Vegyes, szokatlan érzelmek közt ért haza. Azon boszankodott a legjobban, hogy egy először látott férfi ilyen fölfordulást idézett elő lelki világában. Még álmában sem tudott szabadulni attól a különös, ingerlő mosolytól, de Nyitray egyébként mélységes, bánatos tekintete is kísértette folyton. Még másnap is ott kavarogtak lelki szemei előtt. Lapunk mai száma 12 oldal.