Somogyi Hirlap, 1906. október (3. évfolyam, 223-248. szám)
1906-10-02 / 223. szám
Előfizetési díj: Egy évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra 1 kor. 60 fillér. Tanítóknak : Egé az évre 12 korona. — Egyeterim óra 4 fill. Kaposvár. Kedd, 1906 október 2. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkeeste: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. sz Sviltér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 5. Általános drágaság. * A legutóbbi évtizedekben az igények még a legalacsonyabb néprétegekben is annyira fokozódtak, hogy a mai szegény ember életsorsát és jövedelmét alig hasonlíthatjuk össze a régi idők szegény emberével. Többet keres a munkás, a hivatalnok és mindenféle alkalmazott, de ezzel szemben a haladó kor annyi új kiadást sóz az emberek nyakába, az életföltételek olyan drágák lettek, hogy a több kereset dacára sem mondhatnók, hogy az élet ma jobb és könnyebb, mint annakelőtte volt. Mindazonáltal sok tekintetben gonosz, erőszakos behatásoknak tudható be, hogy a megélhetés ennyire drágult. A nagytőke, amely a közszükségleti cikkeket előállítja és a közönség rendelkezésére bocsátja, kénye-kedve szerint szabja meg az árakat, az egészséges versenyt a maga jól felfogott érdekében kiirtja, kartelleket köt és e kartellek nagyobb adóval sújtják a fogyasztóközönséget, mint akár az állam, akár a község. A húsdrágaság elnevezés már nem is aktuális. Inkább hüsinségről lehetne beszélni. Erre azonban még lehetne mentséget találni abban, hogy a határ el van zárva most is a szerbiai állatbehozatal előtt. De a kenyérdrágaság leküzdésének nem állja útját semmiféle diplomáciai konfliktus s mégis drágább a kenyér, mint valaha, pedig már esztendők sora óta nem volt hazánkban olyan jó termés, mint az idén. Persze kartellt kötnek a malmok és tekintet nélkül az alacsony búzakazlakra, saját túlhajtott érdekük szerint állapítják meg a liszt árát. Abszurdum az, hogy egy búzatermő államban, mint amilyen Magyarország, ilyen drága legyen a kenyér. A malmokhoz hasonlóan cselekednek a szénbánya vállalatok is. Dacára tengődő gyáriparunknak és nagyarányú széntermelésünknek, képtelenség, hogy oly drágán fizessük meg a szenet, mely pedig maholnap tüzelőanyaga lesz a legszegényebb néposztálynak is. Csodálni való, hogy ezeket a kartelleket tűri a kormány. A lakásmizéria. (Teleküzérkedés. — A szegényemberek lakása. — Lakásuzsora és házbér adó.) — Cikksorozat. — A szegény emberek lakása. (IV.) Az így levont lakbér-hányadokat. ji, munkaadó az ilető háztulajdonos postatakarékpénztári sekk számlája, vagy arra alkalmas bankszámlája javára tartozik hetenkint befizetni. A munkaadó és háztulajdonos közötti összeköttetés talán úgy volna létesíthető, hogy a munkás, midőn új lakást bérelni szándékozik, megfelelő nyomtatványon irt kérelmet nyújtana át munkaadójának, melyben a heti levonásokat kérelmezi és a levonások felső határát kitüntetni. A munkaadó ennek fejében reverzálist állít ki, melyben magát a heti levonások megtételére kötelezi. Ezen reverzálist, mely ismét a levonható maximális összeget is tartalmazza, a munkás átadja a háztulajdonosnak. Ezen reverzálishoz egy szelvény van fűzve, mely a munkaadókhoz intézett felhívásttartalmazza, hogy mikortól kezdve és mennyi vonassák le a munkás heti béréből, kinek a javára és hol fizettessenek be a megejtett levonások. Ezen szelvényt a háztulajdonos és a lakást bérlő munkás közösen látják el névaláírásukkal és azután a háztulajdonos ajánlott levélben elküldi a munkaadónak. A reverzális a bérbeadó birtokában marad és a munkaadóval szemben perdöntő okmány, ha az elvállalt levonási kötelességeinek nem tenne eleget. A munkás ismét kérheti a levonások beszüntetését is, ez esetben azok azonban a törvényes lakásfelmondási határidőn belül tovább eszközlendők és a bérbeadó e körülményről haladéktalanul értesítendő. Ha a munkás munkahelyét nyolc napi felmondással vagy azonnal elhagyja, a bérbeadó szintén haladéktalanul értesítendő és ez esetben azon joggal kell bírnia, hogy a bérlőjét nyolc napon, esetleg 24 órán belül kilakoltathassa, ha az a tovább fizetendő lakbérért elegendő fedezetet, vagy kielégítő biztosítékot nyújtani nem bír. A biztosíték nyújtása talán olyképen volna megkönnyíthető, hogy bizonyos, nem túl magas összeg az illető munkakönyvében volna előjegyezhető, mely összegnek a bérbeadó javára való levonása az új munkaadó részére kötelező volna. Amint e tervezetből látszik, a bérbeadó és a munkás érdekei meglehetősen meg volnának védve; behatóbb részleteket e helyen fölöslegesnek tartunk. Természetes, hogy amennyiben e határozmányok a most érvényben lévő törvényekkel ellentétben vannak, törvényhozási intézkedések válnának szükségessé. Hisszük azonban, hogy életbeléptetésük esetén a tőke legnagyobb aggodalma, a rendes kamatozás biztosítva lévén, hatalmasan fellendülne a kis lakások iránti építőkedv és a lakásmizéria egyik legszomorubb és legcsúnyább válfaja tetemesen enyhülne, sőt idővel eltűnne egészen. (Folyt. köv.) Városok a katonaságért. Szekszárd már mozgolódik. * A Tolnavármegye című szekszárdi lap mai száma a következőket közli: Azt olvassuk a somogymegyei hírlapokban, hogy Kaposvár az előtt az eshetőség előtt áll, hogy az ott állomásozó honvédséget (2 zászlóalj) elveszíti. A honvédlaktanya ugyanis kicsi és a város nem akar új laktanyát építeni. Laskay Gábor vezérőrnagy, a honvédelmi minisztérium műszaki osztályának főnöke a múlt héten Kaposváron azt a határozott kijelentést tette, hogy ha a város nem hajlandó nagyszabású új laktanyát építeni, Kaposvár a honvédséget teljesen elveszti. Azt hisszük, elég ennyit közölnünk arra, hogy mindenki előtt elfogadhatónak tűnjék föl a gondolat, hogy ha Szekszárd lépéseket tenne, könnyen kaphatna katonaságot. Úgyis a közeljövőben szaporítani fogják a honvéd ezredeket és már most lépéseket kellene tennünk, hogy Tolna vármegye is kapjon ezredparancsnokságot. Ez a megyét nagyságánál is, helyzeténél is, népessége számánál fogva is megilleti. Ebben a kérdésben a megyének is lépéseket kell tennie, úgy a vármegye lakossága, mint Szekszárd fejlődése érdekében. Szabadítsuk ki magunkat végre a hamupipőke szerepből és ha már a hadseregre annyit áldozunk, legalább kérjük ki részünket a fegyveres erő ellátásából. A katonaság tartásából még egy városnak sem lett kára, hanem csak haszna. Boldogtalan elranulás. — Rákosi Jenő a sajtó válságáról. — A Vidéki Hirlapírók Orzságos Szövetségének igazgatósága üdvözölte Rákosi Jenőt, a Budapesti Hírlap főszerkesztőjét, a magyar sajtó atyamesterét, lapja a B. H. 25 éves fennállása alkalmából. Ezen üdvözlésre Rákosi Jenő a következő klasszikus levelében válaszol Szávay Gyulának, a V. H. O. Sz. elnökének: Nagyságos Elnök úr! A Budapesti Hírlap szerkesztősége s a magam nevében köszönöm a szives üdvözletet, mellyel a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége nevében megtisztelt. Kérem, legyen szives tolmácsa köszönetünknek a Szövetség Igazgatóságával szemben. Kartársaink figyelme jól esik, mert azt hisszük magunkról, hogy nehéz és kényes kötelességeink teljesítésében mindenkor a sajtó és az írásmesterség nemesebb eszközeivel iparkodtunk élni és kívántunk hatni. Ítéletünk szerint pedig a magyar sajtó