Somogyi Hirlap, 1906. december (3. évfolyam, 274-296. szám)
1906-12-01 / 274. szám
III. évfolyam. Kaposvár. Szombat, 1906 december 1. 274. szám. Előfizetési Kgr évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 kor. 60 fillér. 0 1]Tanítóknak : Egész évre 12 korona. — Egysz szám óra 4 fill. POLITIKAI NAPILAP. JFanda tatrkeniS: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona utca 1. sz Nvisztér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 5. Sovinizmus. Kaposvár, november 30. A legridegebb objektivitással el lehet ránk mondani azt a nagyon kétes értékű dicséretet, hogy gavallérabb hajlandóságú nép nem igen akad a föld kerekén a magyarnál. A példaszó is azt tartja, hogy szép szóért a magyar ember még az ingét is odaadja. Valahányszor békességes szándékkal, szép szóval kértek tőlünk valamit, mi habozás nélkül teljesítettük a kívánságot. Nem kell példákért a messze múltba visszamennünk. Hatvanhétben elvállaltunk több millió forint államadóságot, mit az osztrák csinált, s amelyet mi most is nyögünk. Pedig még negyvennyolcban azt mondtuk, mikor „követelt“ a svábság, hogy : „Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha megpukkadsz te beléje Ebugatta himpellérje.“ Ugyanakkor a horvátoknak meszsziremenő tartományi autonómiát biztosítottunk s a kedvükért oly törvényt alkottunk, melyet módosítani még a szuverén magyar törvényhozásnak sem lehet. Majd egy évvel később, amikor törvényileg kimondtuk, hogy a magyar állam minden polgára egy osztatlan, egységes magyar nemzetnek egyenjogú tagja, olyan szabadságokat és előjogokat biztosítottunk e hon idegen ajkú polgárainak, minket soha, egyetlen állam sem adott. Ennek dacára azt látjuk, hogy a magyar állam polgárainak egy része tisztán azon az alapon, hogy más a nyelve, mint az államalkotó magyar népé, külön államot kíván alkotni e hazában. Már a köztudatba ment át a „nemzetiségek“ fogalma, és mi szomorodott szívvel látjuk, hogy „nemzetiségek” egy része, különösen a románság és tótság, mint idegenedik el szívben és érzéseiben a magyarságtól. A legtisztább lelkiismerettel mondhatjuk, hogy nem bennünk a hiba. Sovinisztáknak mondanak bennünket, pedig csak türelmesek vagyunk. A magyar törvényhozás házában egy képviselő büntetlenül kimondhatja, hogy ő nem magyar, a másik úgy nyilatkozik, hogy az ő hazája Románia. Egy törvényszéki tárgyalás adataiból megtudjuk, hogy egy, a magyar állam pénzéből fizetett pap, nyilvános gyűlésen azt hirdeti, hogy a magyar nyelvvel csak butítani lehet, hogy egy a magyar alkotmányra esküt tett ügyvéd arra izgat, hogy ragadjanak kapát-kaszát, s azzal öljék a magyarokat. S az izgatókra semmi komoly büntetés nem vár. A belügyminiszter felháborító adatokat közöl a Hodzsák, a Vladok vakmerő izgatásairól, melyek eredménye, hogy a magyar nyelvűek és idegen nyelven beszélők már-már ellenségként állanak egymással szemben, s beszédét mégis így végzi: „Az én nemzetiségi politikám lényege : szeretni a nemzetiségek tömegét, kérlelhetetlen szigorral üldözni az izgatókat.“ Olyan férfi hirdeti a nemzetiségek szeretetét, kinek őszinteségét, szavainak komolyságát még a legádázabb politikai ellenfelei sem vonhatják kétségbe. Miben van hát az a hírhedt magyar szovinizmus, amivel megvádolnak bennünket? Talán abban, hogy magasztalva dicsérünk mindent, mi a haza határain belül terem, de a pénzünket hitvány bécsi rongyért dobjuk ki? Vagy abban talán, hogy lelkesedünk minden nemzeti gondolatért, de szalmaláng lelkesedésünk kialudta után közönyösen hagyjuk az alattomos ellenség prédájává lenni magyar hazánkat ? Bár megvolna valósággal az alkotni és pusztítani tudó öntudatos nemzeti sovinizmusunk, pörözés és érvágás miatt, (ez már majdnem egészen kiment a szokásból, csak egyes vidéken van meg) azt panaszolván, hogy zsihadt minden részük, hogy fáradtak és bágyattak, ők ezt a megromlott vérnek tulajdonítják, pedig tulajdonképen vérszegénység a bajuk. Nagy baj az, hogy az aszonyok egyes vidékeken p. u. a horvát és sváb községekben, de sok magyar községben is, az egyébként tápláló ételeket olyan rosszul, minden gond híján készítik el, hogy csakis a teljesen kiéhezett ember képes a félig nyers krumplit, rosszul kifőtt gyúrt tésztát és félig sült kelt tésztát megenni. Nyáron félig savanyított uborkát, rosszul elkészített főzelékféléket, félig főtt, vagy az aszalásig kiszárított szárnyasokat gyomorrontás nélkül alig képes valaki elfogyasztani. Már most nyáron hajnali 3 órától este 8—9 óráig dolgozó, halálra kimerült munkás hogy ilyen táplálkozás mellett nagyon leromlik, az csak természetes. IV. Szokások. A legnagyobb mértékben kárhoztatandó szokás a korai nősülés, a horvát, a sváb lakosság, de a magyar is különösen az egy gyermek rendszerű községekben, majdnem valamennyien kivételes nősülés útján házasodnak. 16-ik életévükben levő leányok, 18 évet meghaladó legények már férjhez mennek, illetve nősülnek. El lehet képzelni, hogy az ilyen házasságokból micsoda nemzedék származik? Ha még hozzávesszük, hogy a horvát és a sváb más fajokkal össze nem keveredik és majdnem valamennyia maga falujából nősül, így vérfelfrisítés soha nem történik, ami meg is látszik rajtuk. A magyar is csak akkor nősül más faluból, ha otthon már nem kap feleséget, mert nincs leány. Mikor a legény a katonaságtól 22—23 éves korában haza kerül, nem talál magához való leányt és igy kénytelen más faluból nősülni, vagy ami elég gyakori, a saját falujából vesz el a fiatal serdülő leánykát. (Folyt. köv.) A tuberkulózis Somogyban. (Dr Szaplonczay Manó kir. tanácsos, t. főorvos jelentése.) — Érdekes adatok. — Kaposvár, november 30. III. Táplálkozási viszonyok. A táplálkozás nagyon különbözik a szerint, amint vagyonos vagy szegény a lakosság, de különbözik az évszakok szerint is. A vagyonos lakosság átlag jól él, eszik húst és más tápláló ételeket is. A szegény húst legfeljebb búcsú napján eszik, vagy ha városba kerül vásár alkalmával. Télen majdnem minden család él egy disznót, míg abból tart, elég jól él, azután, úgy különösen tavaszszal általában rosszul táplálkoznak, elanyira, hogy részint a rosz lakásban való tartózkodás, részint a rosz táplálkozás miatt sápadtak, vérszegények. Tavaszszal folyton zaklatják az orvost, ké t főkapitány a cselédügyről. (Javaslatok, tervezkedések.) — A Somogyi Hírlap tudósitójától. — Kaposvár, november 29. IV. Ingyenesnek kell ezen közvetítésnek lenni, mert igy meggyanusitásokra, részrehajlások látszatára tápot nem adunk, viszont pedig a közhivatalnoki minőséggel és tekintéllyel nem volna összeegyeztethető bármily csekély díj elfogadása is. Tekintetes Képviselőtestület! Ma öt cselédközvetítő van Kaposváron, akiknek családonkénti megélhetésére, ha egyenként átlag 2000 korona évi kereseti összeget számítunk is, már tízezer koronájába kerül a város lakosságának évente a cselédszerzés s a viszonyok mégis a lehető legrosszabbak. Indítványozom tehát, hogy a mellékelt szabályrendelet végrehajtására, illetve az ingyenes hatósági közvetítés teljesítésére rendszeresítsen a tek. képviselőtestület egy rendőr-