Somogyi Hirlap, 1907. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1907-03-01 / 50. szám

ICS(­KI R. a G VETSZ SB (3 -II.)évfolyam.v . Kaposvár. Péntek, 1907 március 1. 50. szám. Előfizetési fi­: Egy évre 10 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 1 korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér. Tanítóknak: Egész évre 12 korona. — Egyes­szem ára 4 fll. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesető: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. sz lvilitér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefon­száma S. március. Kaposvár, február 28. Még csak egy nap s ismét itt van a tavasznak első várva-várt hónapja „március idus"-ával. E pár szónak hallatára mindég határtalan lelkesedés fogja el a ma­gyart. Ilyenkor legyen bármilyen nagy bánata, a szemei felragyognak. Mert nagy ünnepévé lett március idusa a magyar nemzetnek ! Természetes, hogy nemzetünknek ebbéli lelkes állapota nem marad meg a puszta hangulatnál. A lelkes hangulat csak erős indító erő arra, hogy Magyarország minden vidé­kén széles körű mozgalom keletkez­zék, melynek célja 1848. március 15. napjának évfordulóját mentül szebb ünneppé varázsolni. S ha valaha nagy oka volt igazi ünneppé avatni a magyar nemzet­nek március idusát, kiváltképpen oka van rá közéletünk mostani kö­rülményei között. Most­ amikor nagy idők küszöbén, a nemzetünk újra való megszervezésére irányuló ha­talmas nemzeti munka kezdőpontjá­nál vagyunk. Amikor hozzákezdeni akarunk alkotmányunk megrongált várának renoválásához. Amikor ma­gyar nemzeti kultúrának akarjuk évszázakra szóló templomait felépí­teni. Amikor megteremteni kívánjuk a magyar nemzeti közgazdaságot. Amikor végre valahára megvalósí­tani akarjuk, oly sok szenvedés és küzködés után, a magyar nemzeti politika mindenkori célját , a hatal­mas, független, művelt és gazdag Magyarországot. Ilyen nagy feladatok előtt állva valóban nagy szükség van oly nem­zeti ünnepekre,­­ aminő március idusán szokott a hazában, már több mint félszáz esztendő óta lejátszódni. Mert az ilyen ünnepek magasztos hangulatából és a rajtuk hallott emlékezésből meríthetünk hatványo­zott erőt, ernyedetlen hatalmat és megtörhetetlen erőt a nagy nemzeti munka, Magyarország világtörténeti hivatásának méltó teljesítésére. Az ily ünnepségnek tiszta légkö­rében láthajuk meg kellő világítás­ban, hogy mi a nemzetnek a sza­badság, hogy a szabad intézmények áldásos működésének mennyire elen­­gedhetlen kelléke a testvéries együtt­működés. Pedig most, amikor a lelketlen önzés és a semmiféle korlátot nem ismerő alacsony hiúság valóságos korcsmái dulakodásra akarja változ­tatni a közéleti tevékenységet, bi­zony nagy szükség van az ily ta­nulságok hirdetésére. Tehát ha eddig valamikor, úgy különösen most legyen azon a ma­gyar nemzet hivatalos világa és valamennyi társadalmi szervezete, hogy az idei március idusa eddig soha nem látott fénnyel és gazdag tartalommal vonuljon el Magyaror­szág hegyes-völgyes virányain. Legyen rajta egész Somogy vár­megye, hogy minden községében ünnepet üljenek, legyen rajta a vá­ros, hogy apraja-nagyja, szervezetei alkalmat találjanak a méltó ünnep­lésre. Ünnepeljen a család, ünnepeljenek a hivatalok, a műhelyek, az iskolák, ünnepeljen az egész társadalom, ha nem hangos szóval, legalább tettek­kel és elmélkedéssel, visszapillantás­sal a múltak dicsőségére. A népjogok kivívásának első nagy hullámverését, a sajtó és szólássza­badságnak vértelen kivívását ünne­peljük, tegyük nagygyá, dicsővé ezt a napot, ahogy a hozzáfűzött érzel­mek megilletik. Die Magyaren. Osztrák lap piszkolódása. — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — Jelenik meg Bécsben egy újság, melynek ez a címe: Gross-Österreich. Ez a lap va­lamennyi hasábját magyarellenes piszkoló­­dással tölti meg. Féktelenül izgat Magyar­­ország ellen és majdnem mindegyik monda­tát azzal végzi, hogy be kell rukkolni Ma­gyarországba és rendet kell ott csinálni. Legutóbbi számának első cikkében ezt írja többek között: „A mi német nemzeteink arról vitatkoz­nak, hogy a Cilisben élő néhány ezer német kívánja-e jogát, vagy sem. De arról, hogy Magyarországon több millió németet üldöznek, ütnek, vernek és kiforgatják őket nacionáléjukból, erről egy szót sem szólanak. És az ilyen hazaáruló, alávaló politika meri magát német politikának nevezni! . . . A liberális nevéhez fűződik ezen gyalázatosság. Ők egyeztek bele elő­ször a dualizmusba, a bécsi politikának e szerencsétlen baklövésébe. A birodalom­nak e kettészakadását csak még élesebbé teszik a német nemzetiek, amikor a Po­­lónyi-banda felé közelednek. Bezzeg Né­metország megvédelmezi­­a pozícióját Pozenben, míg a mi képviselőink még Galíciát is odaadják a magyaroknak. Dal­máciát és Bukovinát már odakínálták ne­kik és csak tőlük függ, mikor teszik rá a kezüket. És, ha még reménység lenne arra, hogy ennek a politikának valami eredménye lesz. De nem lesz, mert nem lesz, mert nem lehet. Magyarországnak Ausztriától való elszakadása lehetetlenség. Mert azt egy Habsburg nem fogja tűrni — míg fegyveres erő a kezében lesz — hogy Magyarország elszakadjon Magyar­­országtól. Tisztán észre lehetett ezt venni a múlt esztendőben. Úgy tetszett, hogy a magyarok mindent is megkapnak, amit akar­nak. És még­se kaptak semmit. A magyar vezényszóból semmi se lett. Ferenc József, bár ha öreg és nyugalomra vágyik, vissza­utasította a magyarok követelését.“ Ugyancsak ez a lap közli azt a levelet, amelyet Zágrábból küldtek neki. „Felesleges arról vitatkozni, hogy a Frank-párt, vagy a nemzeti párt maradéka, vagy pedig egy pár elkeseredett politikus képes lenne-e a horvát politikai életet újjászervezni. Tény, hogy ma Horvátor­szágban teljes anarkia uralkodik. Nincs sem szellemi, sem erkölcsi, sem vallási vezetőség. Itt egyetlen férfi sem érvénye­sülhet, még a legkiválóbb férfi is elvesz­tené a harcot. Csak egy kivezető út van. Horvátországban ismét fel kell állítani a császárságot. De nem jogi változtatásokkal, hanem egy főherceg jelenlétével. A hor­­vátok előtt nagyon kedvelt Salvator főher­ceget kell visszahelyezni, akit a magyarok és Khuen intrikái miatt helyeztek el Zág­rábból. — A horvát világnak ismét kell szellemi és társadalmi központtal bírnia. Gondoskodjék tehát, hogy a főherceget ismét visszakapjuk. Akkor majd újra fel­éled a monarkia-szeretet, amely ma egé­szen megszűnt.“ Nem volna-e helyénvaló, ha ettől az őr­jöngő újságtól megvonnák a postaszállitás jogát Magyarország területére ? Tarka levelek. A kaposvári állatsereglet. — Díszpéldányok. — Nagy a sírás-rivás, bömbölés, nyávogás és erős a fogak csikorgatása a budapesti állat­kert tiszteletre és tisztántartásra méltó tagjai között. Óh jaj, hogy is ne, amikor föloszlat­ták az állatkertet, ezt a szabadalmazott bűz­­fészket. Az állatok díszpéldányának toborzása al­kalmával szolgálatot vélünk teljesíteni Buda­pest fővárosnak, ha fölhívjuk figyelmét a kaposvári kétlábúak állatseregletére. Szebb majmokat az afrikai őserdő se pro­dukál, mint amilyenek Kaposváron találhatók. Ezek bolondulásig utánoznak mindent, persze ész nélkül. Ezek a majmok láttak valahol vízvezetéket bevezetni, bevezették itt is, de a világért se használják, úgy, amint a józan ész diktálja. Ezek a majmok utánozzák a

Next