Somogyi Hirlap, 1907. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)
1907-09-01 / 199. szám
IV. évfolyam. Kaposvár. Vasárnap, 1907. szeptember 1. 199. szám. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési Egy évre6 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 korona 50 fillér. 01]1 Tanítóknak : Egész évre 12 korona. — Egyet tzimára 4 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona utca I0. sz. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyílt tér soronkint ..........................................................50 fillér Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint .........................................................40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések díja ... 5 korona. Szeptember elsején .. . Kaposvár, augusztus 31. Minden szeptember elseje elszomorítóbb jelenségeket tár elénk, minden szeptember havában emelkedik a tudományos pályákra tóduló fiatalság és egyre kevesebb a hányada azoknak, kik a kereskedelmi vagy ipari pályákon keresnek jövőt. Az úgynevezett diplomaédesség az utóbbi években ijesztő módon növekedett, és ha nem szűnik meg a fiatalságnak tudományos pályákra való indulása rövid időn belül tarthatatlanok lesznek az állapotok. Tulajdonképen a szülőknek kellene jól meggondolni a pályaválasztást, a gyermek vagy mondjuk ifjú, ki 17—18 éves korában maturál, még le sem rázta magáról a középiskolai port, az életről fogalma sincsen, még teljesen benne van az az önállótlanság, mit nyolc hosszú esztendőn keresztül beléje neveltek, a szülő ilyenkor még parancsnoka gyermekének, ha lehet szép szóval, ha kell erőteljes szigorral kell felvilágosítania a helyzetről, józan felfogással bíró ifjú csakhamar belátja, hogy a mai nyomorúságos viszonyok mellett a tudományos pályán való megélhetés lehetetlen. Érthetetlen módon hanyagolják el nálunk a még mindig kiváló ipari és kereskedelmi pályákat. Iparosnak csak a tanuló — illetve tanulni nem akaró — fiatalság salakja megy. Már apró gyermekkorában azzal fenyegeti a rossz tanuló : ha nem leszel szorgalmas, mehetsz suszternek ! Nem lehet beleoltani a magyar középosztályba azt a külföldön már régen elismert elvet, hogy az államnak intelligens és műveltségben kimagasló ipari osztályra van szüksége. A gyakorlati kiképzés, amelyre egy iparosnak szüksége van, sokkal könnyebben vihető keresztül egy maturált, intelligens és komolyabb fiatal embernél, trónt egy az első vagy második középosztályból mesterinasnak adott rossz tanulónál, az előbbiből intelligens, öntudatos és hasznos munkása válhatik az államnak, ki tudásával esetleg díszére válhatik családjának, hazájának, ezt tartsák szem előtt a most érettségizett fiatal emberek és ami a fő, a szülők, a matúra nem akadálya az ipari pályának, sőt előnye annak és a 17 vagy 18-ik életkor sem olyan, hogy a gyakorlati kiképzésnek gátat vessen. A tudományos pályákon már most is túlprodukció van, ez statisztikailag bebizonyított tény, a hivatalnoki pályára nem alkalmas mindenki, ott igaz, megvan a kevés, de biztos fizetés és nyugdíj, de az ifjúság elenyészően csekély része választja például a jogi szakon a bírói, adóhivatali, vasúti, közigazgatási vagy banktisztviselői pályát, a zöme a független ügyvédi pályára törekszik, mely pályán manapság a megélhetés sokkal nehezebb, mint bármelyik másikon. Ha a most pályát választó ifjúság fele ipari vagy kereskedelmi pályára lépne, csak saját maga jövendőjének venne biztosabb alapot. A maga jövendőjében szilárd alapokra fektetné egyben az ország jövendőjét, amennyiben lehetővé tenné, hogy ipari kultúránk lendületet vegyen és olyan nívóra emelkedhessék, ami előfeltétele gazdasági erőforrások megtermékenyülésének. Ez létérdekünk s ezt szem előtt kell tartania a magyar ifjúságnak, ha életerős törzse akar kifejlődni. Téged úgy szeretlek... El nem küldött levél Lehár Ferenc úrhoz. — Uram! Ön megírta az édes zenéjű Víg özvegyet s immár kétszázadszor kerül előadásra a fővárosi közönség előtt. Ez hatalmas siker — de érthető. Azok a fülbemászó melódiák észbontóan élvezetesek s ha hozzágondolom, hogy az ön mesés zenei gondolatait olyan művésznő tolmácsolja mint Küry Klára, vagy Kaposvárott B. Csik Irén, még inkább érthetővé lesz előttem, de olyanok előtt is, akik talán kételkedni szeretnek a magyar zeneszerzőnek magyar földöni sikerén. De Uram! Gondolt-e Ön arra, amikor a Vig özvegyen dolgozott, hogy az ön zeneileg megihletett gondolatait avatatlan tolmácsok is ajkukra veszik, például gondolt-e ön arra, hogy azokat a talpunkat bizsergető, egész lényünket lebilincselő dallamos áriákat, melyeket Ön Glavári Hanna ajkaira csókolt, valamikor a mi szobaleányunk fogja belekornyikálni az áprilisi éjszakába ? Uram — erre ön nem gondolhatott. Mert ön művész ember, ki a kontárokat nem pártfogolhatja soha és semmi körülmények között sem. Képzelje el Uram az én helyzetemet. Reggeli fél hét órakor kelek. Az első hang mit fülhártyám agyammal közvetít — az ön Vig özvegyének gyászba borított kedves dala. . . téged úgy szeretlek, ki nem mondhatom, érzi szívem, hogy szeretlek édes angyalom.“ Uram, — ha ezt Ön hallaná, reá borulna Vig özvegyére és sima mint egy gyermek. Ahol lágy érzéssel kellene énekelnie — sivit, ahol húzni kellene az akkordot — ott csak az egyik felét énekli az ütemnek, a másik felét lenyeli éhomra reggeli előtt, ahol fel kellene vinni a hangot — leejti a pincébe, ahol pedig le kellene ereszteni a hangszálait, ott rikácsol mint családi körben bagoly csonka régi tornyán. Délben ebédelek. Nem azért mert éhes vagyok, hanem mert illik. Közel van étkezőnk a konyhához, tehát hallok mindent, ami nem is érdekel. De Uram, tányér csörgésen, evőeszközök összeütődése s lábas vakarási zajokon keresztül is fülembe döf a dal. . . téged úgy szeretlek, ki sem mondhatom . . .“ Mondhatom Uram, nem tudok ebédelni tőle. Sokszor elgondolkozom, hogy hogyan is lehet egy olyan kedves melódiát annyira elferdíteni, hogy az emberben világgyűlöletet támasszon. Este korán szoktam lefeküdni. De szobaleányunk művészietlen danája lumppá tett. Sohasem tudok elaludni, folytonosan felém zúg a kísértetés. . . téged úgy szeretlek . . .“ Éjfél felé járok haza, de előbb óvatosan körüljárom az udvart, hogy vájjon fenn van-e még Glavári Hanna, (bár nyugodna Hanna) s csak ha minden tekintetben megbizonyosodok felőle, hogy alszik — térek nyugvóra. — Hát élet ez Lehár uram? — Uram! — A magyar jog modern jog. A modern jogok zeneműveket is részesítik a szerzői jogokat megillető oltalomban s igy az ön művészi értékű édes-bájos muzsikája, melynek előadási jogát Ön bizonyára magának tartotta fenn, — senki által, még a szobaleányunk által se adható elő. Alázattal kérem, szíveskedjék intézkedni mihamarabb szerzői jogának megsértéséért a bíróság előtt elégtételt szerezni. — Uram, uram, Lehár Ferenc uram, tegye meg ezt a szívességet nekem, más után igazán nem tudok szabadulni szobaleányunk rettenetes énekétől. Vagyok ismeretlen tisztelője. Megjegyzem, hogy szobaleányunk sem többet, sem kevesebbet nem tud b. darabjából, csak amit idéztem, igy tehát csupán részleges szerzői jog bitorlásáról lehet szó s igy egy kicsit félek a per kimenetelétől már annál is inkább, miután szobaleányunk ma kijelentette, hogy szakértői szemlét fog kérni arra nézve, hogy amit ő énekel, az nem is a Vig özvegyből van, hanem ezt a Vig özvegy motívumain ő saját maga szerezte azon vasárnapon, melyen kimenőjét nem vette igénybe. Fenti. Mai számunk 12 oldalra terjed.