Somogyi Hirlap, 1908. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1908-07-01 / 148. szám

Kaposvár. Szerda, 1908. július 1. 148. szám. V. évfolyam. tinllnetfisi Bkt évre 10 korona, fél évre 8 korona, negyedévre k­unzetetu ^ korona­ hór, 1 korona K fillér. dl] ! Tanítóknak : igéri évra 12 korona. — Egyet szém óra 4 fill. legjelenik hétfő kivételével minden nap^ Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-utca 7. az Nyilttér, mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint.....................................................................óu filler. Kijegyzési és esketési értesítések dija ... 5 korona. A katonai kérdésekről. A Somogyi Hírlap számára írta: Szász József országgyűlési képviselő. Budapest, június 29. Az osztrák kormányhoz közel álló lapok újságolják, hogy a katonai kérdések rendezése küszöbön áll. Helyes ! A magyar politikai közvé­lemény régóta sürgeti e kérdések megoldását — Nem zárkózik el a megoldás elől most sem. A kérdés csak az, milyen megoldást akarnak osztrák szomszédaink. — Olyant-e, amelyik megfelel a nemzet jogai­nak, vagy pedig olyant, amelyik továbbra is németté tenné a had­sereget nyelvében, gondolkodásában és erkölcseiben. Sok jót, nagy reményeket nem táplálunk e kérdések felszínre vetése körül. Ha a hatalom fejleszteni akarja a hadsereget, mi e fejlesz­téshez hozzájárulunk, ha a hadse­regben nemzeti igényeink kielégítést nyernek. Ekkor béke lesz, ekkor megadjuk a h­adsereg fejlesztéséhez szükséges eszközöket. Ha azonban továbbra is fenn akarják tartani a bajok forrását, a mostani tű­rhetet­­en állapotokat, akkor béke nem ehet, akkor a függetlenségi és 48-as párt tudni fogja a haza és választó i­ránti kötelességét. Hosszú évek során át rájöhetett a hatalom arra, hogy a katonai, kér­­dések helyes megoldása hosszú időre békét teremthet a két állam között. Ez a jobb meggyőződés uralja most, — ha a jelek nem csalnak — a magas katon­a köröket is, jól tud­­uk mi is, hogy a hadsereg harcké­­pességét fejleszteni kell. Fejleszteni tell oly mértékben, hogy esetleges alkalomkor a hadsereg hite, tekin­télye csorbát­ ne szenvedjen és meg­udja védeni a két nemzetnek vitá­­is érdekeit esetleges támadókkal szemben. Az utóbbi időben gyakran talál­koztak egymással az államfők, a­rancia köztársaság elnöke ellátoga­­ott Londonba Edward angol ki­­ályhoz, aki viszont az orosz cárral alálkozott. Uralkodóknak gyakori alálkozása, így mutatja a történe­­lm, ritkán szolgál a béke megerő­­stésére, de többnyire előjele elkö­­etkezendő bonyodalmaknak. Nincs­­ kizárva mostan sem. Látjuk az­­ angol-francia-orosz barátságot, mely Németország és vele Ausztria-Magyarország elszigetelésére törek­szik. A hármas szövetség harmadik tagjától, Olaszországtól bonyodalom esetén­­ nem sok biztatót remélhe­tünk. Érdekei a Balkánon ellentéte­sek a mieinkkel. — Látjuk, hogy Ausztria déli részein milyen mérve­ket ölt az Illír-mozgalom, halljuk, hogy a két szövetséges miként erő­síti a határokat, olvassuk, hogy Olaszország évente milliókkal emeli hadserege és haditengerészete költ­ségvetését. Mert erősíti a határo­kat, miért fejleszti hadseregét és haditengerészetét ? Bizonyára nem azért, hogy nagyon bizonyos a béke tartósságában és hogy a háború valószínűségét bizartnak tartja. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a külpolitikai helyzet nyomá­sának súlya alatt határozta el ma­gát a hatalom a katonai kérdések rendezésére. Elhatározta magát azért, mert belátta, hogy a magyar nem­zet áldozatkészsége nélkül a hadse­reget fenntartani, fejleszteni, harc­képessé tenni nem r­oja. Mi bele­bocsátkozunk a kérdések megoldá­sába, belebocsátkozunk anélkül, hogy hogy a minden, vagy semmi állás­pontjára helyezkednénk. Sohasem volt és most sem volna helyes po­litika az, ha a nemzet fejlődését kilométerekkel előrevinni tudjuk, hogy akkor egy lépés miatt ezt a fejlő­dést megakadályozzuk. A hadsereg ügye eddig noli me tangere volt az uralkodó előtt, most a nemzeti igé­nyeket ki akarja elégíteni. Milyen lesz ez a kielégítés, ma még termé­szetesen nem tudjuk; reméljük azon­ban, hogy jóakarattal és kölcsönös megértéssel sikerül ezeket a kérdé­seket a király és nemzet megelé­gedésére sikeresen megoldani. Erre nagy szükség is van. Királynak ép úgy, mint nemzetnek. Egyik a má­sik nélkül meg nem állhatja a he­lyét a világ népeinek létfentartásá­­ért vívandó nagy harcaiban. Szük­ségünk van rá azért, hogy ezek a sok keserűséget, konfliktust előidé­zett kérdések végre-valahára olyan nyugovó pontra vitessenek, ahonnan többé nem­ harag és gyűlölködés, de a béke áldása fakad királyra, nemzetre egyaránt. Néhány nap múlva valószínű, hogy elkövetkezik a nyári szünet, a nyári pihenés. Az, aki az ország népének sorsát komolyan szívén vi­seli, kell, hogy foglalkozzék e ko­moly kérdésekkel, foglalkozzék úgy, hogy érintkezve a néppel, lelkébe reményt és bizalmat öntsön, ger­jesszen nemes szenvedélyeket a ha­záért és e nemzetnek jövendőjéért, száműzze a lelkekből a kishitűség, vagy a rosszakarat fel-fellángoló bolygó tüzeit, amelyek csábítók ugyan az éjszakában, de az utast legtöbbször nem biztos útra, de in­­goványok útvesztőibe csábítják. fl város parlamentjéből. Részleges tisztúyitás. Betöltötték az új állásokat. — A Somogyi Hírlap tudósitójától. — Kaposvár, junius 30. Kaposvár város fejlődésének elmaradhat­­lan következménye volt, hogy a tisztviselői­nek létszámát szaporítsa. Ez vezette akkor, amikor egy e­ső és egy pénztári számvevői és rendőrfogalmazói állást szervezett. Mi kezdettől fogva azt hangsúlyoztuk ez állásokkal kapcsolatban, hogy a betöltésnél érdemeket kell jutalmazni és mindenesetre olyan egyéneket ültetni e nagy felelősséggel járó állásokba, akik azokat betölteni képesek. Bizonyos oldalról személyi kérdést csinál­tak a dologból s oly nagy volt a választás előtti hajsza, hogy kétséges volt, várjon győz-e a jobb érzés, diadalmaskodik-e az igazság ? Végre a képviselőtestületi tagok óriási többsége a mi álláspontunkra helyezkedett s olyanokkal töltötte be az új állásokat, akik­ben megbizhatik, hogy hivatali kötelessé­güknek eleget fognak tenni. Az első számvevői állásra hivatali pályázó nem volt, igy a pályázók közül a legmeg­felelőbbet választották ki. A pénztári számvevői állást a pályázók közül egyedül kvalifikációval bíró városi tisztviselővel töltötték be. A rendőrfogalmazói állást pedig annak juttatták, akinek állásából az uj állást kreál­ták s akiben az állás betöltéséhez szükséges minden kellék meg van­ az eddigi rendőr­­irnoknak. A részleges tisztújításról a következő tu­dósítás számol be: Délelőtt 11 órakor nyitotta meg a köz­gyűlést, melyen szokatlanul sokan voltak jelen. Plachner Sándor vármegyei főjegyző, alispánhelyettes. Bizalmi férfiakul Berger Ignác, Légá L­a­­jos, Szarka János és Újvári István város­atyákat választották meg.

Next