Somogyi Hirlap, 1908. november (5. évfolyam, 252-275. szám)
1908-11-03 / 252. szám
V. évfolyam. Kaposvár. Kedd, 1908. november 3. 252. szám. Előfizetési Hez évre 1« koron». Fél évre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra 1 korona 60 fillér, U 1 1 Tanítóknak : Egé az ávra 12 korona, m Egyedsiám ára 4111. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kostona-utca 7. sz Kgiktér, mulatságok, báli kimutatások és magánküélemények soronkint.....................................................................áll fillér, Eljegyzési és esketési értesítések díja 5 korona. Támadják Kossuth Ferencet. Kaposvár, november 2. Óriási horderejű politikai események előtt áll az ország. Mindenki érzi, sejti, hogy valami van a levegőben, minden gondolkodó ember tudja, hogy rövidesen történelmi pillanatok következnek, amikor Magyarország léte, vagy nem léte forog kockán. Az események oly gyors egymásutánban torlódnak össze, hogy szinte lehetetlennek tűnik, még a fegyelmezett agyú embereknek is ebben a phaoszban tisztán látni. Bosznia annexiója felkavarta az európai közvéleményt és bár az események sima lefolyásuaknak ígérkeznek, mégis tagadhatlan, hogy a külpolitikában bizonyos evolúciók észlelhetők. Küszöbön áll a választási reform beterjesztése, kétségtelen, hogy Andrássy belügyminiszter szavának áll és november 10-én beterjeszti a Ház elé a javaslatot, mégis napról-napra nő az ellenségeinek száma. Legelőször a letűnt rendszer korhadt gerendáiban meghúzódó szútömeg ütötte fel fejét és halált kiáltott a magyarság szupremáciájának fentartását célzó javaslatra. Majd következett a szociáldemokrata párt. Utcai botrányok rendezése által akarta ez a párt magára vonni a közfigyelmet. Nem bocsájtkozott higgadt, komoly vitába, hanem a legvadabb terrorizmussal akarja a maga szuverén véleményét és akaratát a polgárságra oktrojálni. A nemzetiségi párt sem maradt tétlenül. A Vladok, Vajdák, Hodzsák és Politok nem rendeztek utcai tüntetéseket, nem bocsájtkoztak még csak vitába sem, hanem legkipróbáltabb eszközökhöz folyamodtak, amely mindenkép méltó hozzájuk és rájuk vall: denunciáltak, hazudtak, rágalmaztak és hazaáruló cikkeket helyeztek el, a bennünket s viszonyainkat egyáltalán nem ismerő külföldi sajtóban. Evvel azonban nem elégedtek meg, hanem a rosszindulatú bécsi klerikális sajtót is ránk uszították. A legképtelennebb vádakat, a legszemenszedettebb valótlanságokat közöltette a nemzetiségi párt a bécsi klerikális lapokkal, melyek örömmel kaptak az alkalmon, hogy ülhessenek a legnagyobb magyar politikai párton és annak vezérén Kossuth Ferencen. Nehogy a lóláb kilássák, — hisz a nemzetiségiek nagyon vigyázatosak — nem a választói jogot, hanem a szerbiai őrületet tolják előtérbe gaz rágalmaik valószínűvé tételére. Belgrádból adatnak fel táviratot a bécsi Vaterland című Lueger-féle lap címére, melyben azt írják, hogy Kossuth Ferenc a nemzeti ellenállás idején len járt Belgrádban, ott Pasics akkori miniszterelnökkel tárgyalt és konspirált a monarchia ellen. Sőt, nemcsak konspirált, hanem nagyösszegű pénzt bocsájtott a nagyszerb propaganda rendelkezésére a tulipán mozgalomból befolyt összegekből. Ezt a vádat természetesen Magyarországon, ahol Kossuth politikai működését mindenki ismeri , senki sem vette komolyan. Hát elhiheti valaki is, hogy Kossuth, kinek egyetlen szavára az elnyomatás szomorú korszakában milliók állottak volna fegyverbe, a nemzeti ügy védelmére s rászorul arra a nyomorult kis nemzetre, mely anyagilag folyton küzd és nyomorog. Elképzelhető-e tehát, hogy Kossuth, aki az ellenállás alatt folyton higgadtságra és meggondoltságra intette a nemzetet, maga nem így cselekedett volna. Ezen szemtelen támadásra Kossuth kijelentette és senkinek sincs joga, sem oka e kijelentésben kételkedni, hogy a nagy szerb propagandával sem közvetve, sem közvetlenül soha összeköttetésben nem állott, Belgrádban sohasem volt és a Tulipán-szövetség pénztárából soha egy fillért semmiféle célra igénybe nem vett. Ez a férfias nyilatkozat, melyet Kossuth nem a közvélemény megnyugtatására, mely amúgy is teljesen nyugodt volt, hanem ellenségeink elhallgattatására tett — nem volt elég. A fekete banda, mely a sötét háttérből lövögeti el mérgezett nyilait, ennek dacára tovább folytatta alávaló aknamunkáit. A magyar közvélemény tisztában van Kossuth Ferenc hazafias, önzetlen működésével és nem szorult rá arra, hogy mi őt megvédjük. Ez nem is célunk, csupán le akarjuk szögezni azt a letagadhatatlan tényt, hogy saját hazánkban körül vagyunk véve alattomos, bujkáló ellenségekkel, kik nem riadnak vissza a legaljasabb eszközöktől sem, hogy céljaikat elérjék. Az igazi államférfiút azonban éppen az jellemzi, hogy tettereje megkétszereződik a támadások folytán és Kossuth Ferenc megy előre egyenesen a megkezdett után, hogy tető alá juttassa azt a nagy munkát, amit Kossuth Lajos megkezdett és kivívja Magyarország önállóságát, függetlenségét és teljes szabadságát. Somogyvármegye közgyűlése. Elismerés a tisztikarnak. Meglesz a megyei árvaház. — A „Somogyi Hírlap“ tudósitójától. — Kaposvár, november 2. Igen nagy érdeklődés nyilvánult meg Somogyvármegye mai közgyűlése iránt és a bizottsági tagok már tegnap délutáni vonatokkal igen nagy számban jöttek Kaposvárra. A mai megyegyűlés zsúfolásig megtelt teremben és — meg kell vallani — simán, szépen, gyorsan folyt le. A bizottsági tagok figyelmesen hallgatták a referálásra kerülő ügyeket és alig valami eltéréssel magukévá tették az állandó választmány javaslatait. Nem volt sok beszéd, sem heves jelenetek, a szenvedély, az indulat távol maradt a teremből és ez így volt jól. A mai közgyűlés előtt letárgyalt ügyek igen nagy része olyan, amelyhez nem kell sok szó, de annál inkább komoly elhatározás. A mai közgyűlés határozatai több téren hoznak korszakalkotó változást és ezeknél az ügyeknél a dikciónak, a frázispuffogtatásnak és szógimnasztikának helye nincs. Azok a mai gyűlésen elfogadott határozatok legtöbbje a vármegye életében mélyrehatók és tisztelet illeti érte a bizottság tagjait, hogy a megfelelő komolysággal foglalkoztak ezekkel a dolgokkal. A mai megyegyűlés másfélszáz ügyéből délutánra alig maradt, olyan gyorsan, döccenés nélkül, simán folyt a tanácskozás. A vármegye egész közönsége jóleső érzéssel fogja olvasni, amit alább a tisztviselői karról írunk. Talán legjelentősebb, talán legértékesebb enunciáció a mai gyűlésen az volt, amelyet a főispán a tisztikarról mondott. A legnagyobb, legmelegebb, legőszintébb elismerés hangján jelentette be a főispán a közgyűlésnek, hogy a most megtartott hivatalvizsgálatok alkalmával a legnagyobb ren-