Somogyi Hirlap, 1909. július (6. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-01 / 146. szám

2 A belügyminiszter­­ Kaposvár ellen. Megsemmisítette a köztisztasági szabályrendeletet Az állami tisztviselők felebbezése győzött. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, június 30. Számtalan szóbeli és irásbeli vita folyt le már Kaposvár négy év előtt alkotott köztisztasági szabályrendelete körül. A vitatkozások ütköző­pontja az volt: jogos-e a város álláspontja, amely szerint a szabályrendeletben az állami, városi és megyei tisztviselőkre is négy szá­zalékos köztisztasági adót vetett ki. A bel­ügyminiszter ma érkezett leiratával radikáli­san véget vetett a vitának s helyet adván a tisztviselők felebbezésének, a szabályrende­letet megsemmisítette. Ezzel most az ügy elölről kezdődik, a képviselőtestületnek újra kell megalkotnia a szabályrendeletet. A nagyérdekű ügy részletei és előzményei a következők: Kaposvár képviselőtestülete 1905. április 6-án tartott közgyűlésében alkotta meg a köztisztasági szabályrendeletet, amelynek intézkedése szerint a város belterületén fekvő 14 utca és tér köztisztasági munkála­tainak költségeit ez utcák lakói fedezik s e célra az itt lakó állami megyei és városi tisztviselők is négy százalékos köztisztasági adót fizetnek. A vármegye 1905. május 1-én jóváhagyta a szabályrendeletet. Dorner Zoltán és társai ez ellen a bel­ügyminiszterhez panaszt adtak be, amelyet a miniszter 1908. június 29-én azzal küldött le a vármegyéhez, hogy adja ki ezt a vá­rosnak, amely mint előterjesztést tárgyalja a közgyűlésen a panaszt. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése 1908. szeptember 10-én elutasította a tiszt­viselők panaszát. November 28-án pedig ez a vármegye a tisztviselők újabb felebbezését elutasította s ismét jóváhagyta a képviselő­­testület határozatát. A felebbezők azonban ekkor sem hagyták abba az ügyet s megint a belügyminiszterhez fordultak, aki aztán a vármegyéhez ma érke­zett leiratával a felebbezésnek helyt adott, a szabályrendeletet megsemmisítette s felhívta a vármegyét; utasítsa a képviselőtestületet olyan új köztisztasági szabályrendelet alko­tására, amely a tisztviselőknek az 1886. XXII. t.-c. 138. § a által biztosított pótadó -mentességét szem előtt tartja. A miniszteri leirat egyik indoka, hogy a miniszter a tisztviselők községi pótadó men­tességének sérelmét látja a négy százalékos köztisztasági adóban. De a másik indok, hogy a miniszter különben sem tartja mél­tányosnak, hogy egyes utcák köztisztasági költségeit épen csak ezeknek az utcáknak a lakói fizessék, mert hiszen ezeket az utcákat az egész város népe használja. E­zért a miniszter azt mondja: „igazságo­sabb“ szabályrendeletet alkosson a város. SOMOGYI HÍRLAP* 1909. június 1. Népünnepély az aradi Golgota megváltására és a kaposvári Kossuth-szoborra. Barabás Béla Kaposváron. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, junius 30. Jól sikerült ünnepséggel áldozott tegnap Kaposvár város közönsége az aradi tizen­három vértanú és Kossuth Lajos emlékének s tekintélyes összegre rúg ennek az ünnep­ségnek anyagi eredménye is. A rendező­bizottság meghívására készséggel megjelent az ünnepély díszének emelésére Barabás Béla országgyűlési képviselő is, az aradi Golgota-bizottság elnöke s a vesztőhely megváltását célzó mozgalom kezdeménye­zője és lelkes vezére. Barabás kaposvári tartózkodásáról és a sikerült népünnepélyről a következő tudósításunk szól: Délelőtt 11 órakor mintegy 300 főnyi tö­meg várta a pályaudvaron Barabás Béla érkezését, akinek fogadására Kapotsfy Jenő főispán is megjelent az állomáson. A tömeg nagy éljenzéssel fogadta a pesti gyorsvonat­ból kiszálló Barabást, akit a város nevében Kovács Soma polgármesterhelyettes üdvözölt formás beszéddel. A ünneprendező-bizottság üdvözlése után Lene Katus virágcsokrot nyújtott át a képviselőnek, aki ekkor köszö­netet mondott az üdvözlésekért. Először is a virágot köszönte meg, ame­lyet, — úgymond — magával visz Aradra s a vértanuk sir’"t helyez el, majd Kapos­vár lelkesedését és hazafiságát dicsérte. Nagy éljenzéssel fogadott beszéde után Barabás Bála Kapotsfy Jenő főispánnal szállott kocsira. A főispán lakására vitte Barabást, aki a népünnepségig az ő ven­dége volt. Délután három órakor kezdődött a nép­ünnepély verőfényes, gyönyörű időben, a­melynél szebbet kívánni sem lehetett volna. Természetes, hogy az ünneplő közönség sűrű csapatokban vándorolt ki a sétatérre, amelyen már ekkor minden előkészület be­fejezést nyert. Maga a hazafias ünnepség kevéssel három óra után vette kezdetét a vendéglő régebbi helyén felállított nyílt szín­padon. A postatisztviselők dalkörének szép éneke, a Honfi-dal nyitotta meg az ünnep­séget, míg a második szám Tankovits Ilonka szavalata volt, amelyet nagy tetszés fogadott. Barabás Béla tartotta mos meg a közön­ség nagy érdeklődése közepette ünnepi be­szédét. Ennek első részében megkapó sza­vakkal szólott általában a magyar nemzet nagy alakjaikról, Kossuthról és az aradi vértanukról, úgy­szintén a nemzeti kegyelet megnyilatkozásairól. — Majd részletesebben ismertette az aradi vesztőhely megváltására irányuló mozgalmat, elmondván és megin­dokolván, hogy miért kell erre a célra 200000 koronát meghaladó összeget gyűjteni. A vesztőhely emlékművének felállítására és Golgotha-parkra csak 8 — 10 hold föld volna szükséges, de ezt, a tulajdonképeni vesztő­helyet nem lehet magában megkapni, mert tulajdonosa 132 hold területű földjét csak egészben adja el. Megveszik tehát az egész területet, de azután a szükséges helyen kívül a többit eladják s a befolyó pénzből fedezik az emlékmű felállításának költségeit. Beszéde végső részében Kaposvár közön­ségét üdvözölte Barabás a hazafias ideálokért való lelkes mozgalmában s továbbra is kérte a város nemes lelkesedését a szent célokra. Barabás nagyhatású beszéde után Mozsgay Gyula szavalt nagy tűzzel és nagy lelkese­dést keltve, majd a posta tisztviselők dal­körének éneke zárta be a hazafias ünnep­séget, amelyet a nyílt színpadon kabaret­­előadás követett. Közben megkezdődött a sátorokban is a mozgalmas élet. A sétatéren rengeteg nagy tömeg hullámzott fel s alá és senki sem fukarkodott, hol itt, hol ott áldozni néhány fillért a hazafias célokra. Az áldozatra pedig volt alkalom elég, mert nemcsak az eláru­sító sátrakban ültek hivogatóan Kaposvár hölgyei, de a tömeg között is elvegyültek, konfettit, sorsjegyeket s mindenféle aprósá­gokat árusítva. Csakhamar megkezdődött a konfetti- és szerpentin csata is s a sétatéren késő estig a lehető legvigabb, legmozgal­masabb élet uralkodott. Este jól sikerült táncvigalom zárta be az ünnepséget. A népünnepély tekintélyes összeget hozott a kettős hazafias célra. Őrült vagy gazember? Lopott, hogy szenvedélyét kielégíthesse. Egy gyógyszerész-segéd ü­zelmei. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, június 30. Egy fiatal gyógyszerész segéd letartóztatá­sáról kell beszámolnunk, akinek különös üzelmei megokolttá teszik azt a kérdést, amit cikkünk címéül írtunk. Egy Farkas Sándor nevű okleveles gyógyszerész-segéd, akinek személyével városunkban, Kaposvá­ron is elkövetett csalásai miatt már foglal­koztunk, a legfurfangosabb módon csalt, lopott és sikkasztott, csakhogy szenvedélyét, a régiség­gyűjtést, kielégíthesse. Valószínű, hogy a kleptomániának egy különös fajtá­jával állunk itt szemben, mert józan ésszel el sem képzelhető, hogy valaki azért csal­jon és lopjon, hogy a csalárd után szerzett pénzen a múzeumnak régiségeket vásárol­jon. A gyógyszerésszel ma abból az alka­lomból kell újból foglalkoznunk, hogy a szentesi rendőrség felgyülemlett bűnlajstroma következtében letartóztatta és átkísérte az ügyészség fogházába. Székesfehérváron Czollner Vince gyógy­szerészt károsította meg megközelítőleg ezer koronával. Naponként megdézsmálta a pénz­tárt harminc—negyven koronával, sőt na­gyobb összegekkel is. Csalásaira úgy jöttek rá, hogy a gyógyszerész egy megbízottja útján 100 koronáért gyógyszert vásárolt, a segéd pedig ennek dacára is, este mind­össze 40 korona bevételt mutatott ki. Czoll-

Next