Somogyi Hirlap, 1909. augusztus (6. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-01 / 173. szám
s sák. Ez pedig az, hogy a lehető legrövidebb időn belül, vagyis törvény által biztosított terminusokra gazdasági önállóságunk kiépítését letővé teszik. Mi nem azért küzdünk, hogy nemzeti hiúságunkat elégítsük ki a magyar jegybank létesítésével, hanem követeljük azért, hogy hitelügyünket önállósítva az országot, országot olcsóbb és nagyobb mérvű bel- és külföldi hitelhez juttassuk. De követeljük azért is, mert ha most fel nem állítjuk a magyar jegybankot, 1917-ben egészen bizonyos, hogy külön vámterületet sem fogunk elérni. Ezek nélkül, valamint egy az egész vonalon tervszerűen vezetett oly közgazdasági politika nélkül, amely minden téren, minden vonalon Magyarország megerősödését a gazdasági önállóság útján előmozdítja, az ország lakossága nem lesz képes a nagyhatalmi állás igényelre több kiadások fedezésére. Amidőn tehát kívánjuk, követeljük a magyar jegybankot s a külön vámterületet, tesszük ezt elsősorban és mindenekelőtt a magyar nép gazdasági erejének fokozására, de teszszük egyúttal azért is, mert csakis ez után leszünk képesek legalább némileg a véderő fokozásának költségeit az ország polgárságának újabb megterhelése nélkül fedezni. Békés fejlődés, anyagi jólét idebent, erős nagyhatalmi pozíció az európai koncertben tehát attól függ, hogy gazdasági függetlenségünket megkapjuk-e. Ezért egyaránt érdeke a királynak s a nemzetnek, hogy a függetlenségi és negyvennyolcas párt törekvéseit támogassák, ennek elvei mellett küzdjünk s azokat legelsősorban gazdasági téren előbbre vigyük. Ezen nagy probléma megoldása pedig az őszi politikai kampány kezdetén dől el. Ha közös erővel, úgy, miként eddig, ezentúl is egy csatasorban küzdenek széles e hazában mindazok, akik az ország gazdasági fejlődése érdekében a gazdasági önállóságot kívánják, úgy a siker biztos. Ha ellenben győznének azok, akik a történelmet visszacsinálva, a fejlődés helyett stagnációt, a gazdasági erők önállósága helyett Ausztriával szemben való további vazallusi állapot fentartását akarják, úgy szomorú jövő elé nézünk. Ámde a választásoknál nyilvánult népakarat letörésének kísérletével szemben nem maradnánk és nem maradhatnánk tétlenek, hanem küzdenénk minden törvényes eszköz felhasználásával oly módon és oly erővel, amely rövid időn belül mégis csak az ország gazdasági függetlenségének a győzelmét biztosítaná. Tartsuk tehát szemünk előtt a nyári pihenő időben is édes hazánk érdekeit és dolgozzunk nap-nap mellett az ország gazdasági, anyagi függetlenségének nagy munkáján. Az ellentábor pedig nyugodjék bele azon megmásíthatatlan ténybe, hogy a függetlenségi párt bírja a nemzet többségének bizalmát, ami holmi közös bankszabadalom-meghosszabbítást alkotmányos alapon lehetetlenné tesz. A „Somogyi Hírlap“ szerkesztőségének és kiadóhivatalának telefonszáma: 5. kor őt is meg akarták nyerni a kirándulás eszméjének, ridegen mondta: — Még munkaszünetkor is szaladgáljak. Ha akarok enni szőlőt, lehozatok magamnak és eszem. A vőlegény titokban szintén e véleményen volt, de nem mert nyilatkozni. Elhatározta azonban, ha majd megházasodik, ő sem fog megmászni egy magas hegyet néhány fűrt szőlőért. úgy esett, hogy Csurgai úr ment a Sára oldalán, míg a vőlegény Bergerné mellé került. A mama ugyanis jóval lasabban lépdelt és a vőlegény örült, hogy nem kell megerőltetnie a lábait. Csurgai úr sem volt valami friss, bárha sok volt benne az igyekezet. De leplezni tudta a fáradtságát. Ilyenkor megállóit, mintha túláradó érzések törtek volna utat a szívébe, kezével végigsimította méltóságteljes izzadt homlokát és szavaló hangon mondta: — Ah, milyen szép a szabad természet! Milyen fenséges látvány az, amely szemeink elé tárul ! A kilátás valóban szép volt onnan a magasból. Még jóval magasabban jártak a várhegynél, amelynek romjaiba beláttak felülről. Lenn, a hegy tövében pedig a Tisza kanyargóit tiszta ezüst-fehéren. Mikor fölértek a szőlőbe, Bergerné és a vőlegény fáradtan ültek le a borház árnyékába. De Csurgai úr összefonta karjait és hosszasan, merengve nézett Sárára. — Miért nem lett ön művésznő ? Kegyedet az ég is arra teremtette. Sára elpirult, mert bárha tagadni szerette volna, titkos, rejtegetett álmaiba döftek e szavak. Mosolyogva mondta: — Ön úgy gondolja Csurgai úr, hogy én . . . én . . . ezzel a termettel . . . — Szilfidi termet! Ilyen lehetett Lili, midőn szerelemittasan borult az ő trombitása keblére! Sára lehunyta a szemeit. Sóhajtva rebegte: — A Lili ... Ez az én kedvenc darabom ! Ezt minden esztendőben megnézem, ha színészek jönnek hozzánk . . . Tudok is belőle nótákat. — Hogyan ? Ön énekel ? Talán a kettőst is tudja belőle. Daloljuk el együtt! Csurgai úr hevesen összeszorította a két öklét, úgy esdekelt. Sára boldog ijedtséggel tiltakozott: — Dalolni önnek • • • Nem, nem, az lehetetlen volna. Én nem is tanultam énekelni. — Annál szebb. Ah, itt a szabad természet ölében, e lombkoszorúzta völgyben ! • • • Igen, igen, én már rég gondoltam arra, hogy kegyedben művészlélek lakik. Nos, kezdjük el tehát. Sára félénken nézett az anyjára és zavartan huzigálta a szoknyáját. Csurgai úr pedig egy-kettőt köhintve, féllábával előre lépve, elkezdte kissé rekedt hangon, de mély érzelemmel: „Oh hányszor nem jutott eszembe, A tábor csöndes éjem .. .** Sára bizonytalan hangon vágott bele, kissé korábban is, mint kellett volna, kissé el is térve az eredeti melódiától, amelyet a poétikus Hervé álmodott meg. Csurgai úr már-már fölszisszent néhányszor, de aztán a SOMOGYI HÍRLAP* 1909. augusztus 1. Működik az adóprés, a doboz, miért ily korán? A pénzügyigazgatóságokhoz és a vármegyékhez is leérkezett Wekerle bizalmas levele, hogy neki kell fordulni az adóhátralékok és esedékes adók behajtásának, mert üres az állam kasszája, a milliós beruházások nem várhatnak tovább ; a katonaság, az annekszió költségei s a delegáció őszi ülésén utólagosan megszavazandó dolgokra tömérdek pénzt kell elkölteni. Odakint a rossz termésű földeken pedig gyöngyöző homlokkal gondolkodik a földmives az adóreformról, meg a progresszív adózásról, — ha ugyan gondolkodik erről — de mindenesetre szidja azt, aki kitalálta az adózást. Bent a városban kereskedő és iparos üres üzletekben és műhelyekben tépelődik a mindennapi megélhetési gondok közepette, hogy milyen csapásokat, milyen rosszabb körülményeket hozhat a holnap. Az egész országon nyomasztó csendesség fekszik és annyi tragikum, annyi fájdalmas, eredmény nélküli vesződség sir Wekerle bizalmas rendeletében. A história tejjel és mézzel folyó Kánaánról tud, egy dúsan, arannyal felbarázdált országról és mi, ahogy esténként letöröljük homlokunkról a verejtéket, nem látunk mást, mint szegénységet. És a Wekerle bizalmas levelének árnyékában egyszerre nagy perspektívákban tűnik elénk ennek az országnak szomorú helyzete. Látjuk, hogy megfeküdte a nagy magyar földet valami keserves meddőség és lassan pusztulnak el az energiák, sorjában sorvad el a dolgozó milliók minden munkabírása. Egy evangélium él a vágyakban: a pénz utáni tisztes éhség. A szédítő lendületnek mindig idegen föld volt a magyar föld. Itt nem tudtak gyökeret verni a nagyobb stílben kivitt méretek, az erős középszerűség beleette magát az akaratokba és itt mindenki csak élni akar. És mégis minden kisértés, minden vágyakozás, a pénz. Az a kevés, ami nincs meg. Ami ott él a százezrek vesződségében Ne higgjen ennek a reklámnak, hanem győződjön meg, hogy Boskovitz Antal és Fis cégnél milyen mesés olcsón vásárolhatékszert, órát, dísztárgyat. Új ékszerek készítése. .*. VéSDOk. ____ 3553