Somogyi Hirlap, 1913. március (10. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-01 / 50. szám

Kaposvár, 1913 márciusi Szombat X. évfolyam 50. szán egy évre 16 korona, fíl évre 8 korona, negyedévre * kot., felünzetési egy hónapra 1 korona 50 fillér. Egynyiáffléra * fillér. — 91 f I — Tanstéknak : Egéta évre 12 leróna ÜMlelenik hétfő kivételével minden nap POLITIKAI HAPILAP Felelős szerkesztő: REÉZ PÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Korona-null 7. 818 ■ Nyílttér, reklémközlemények, vigalmi kimutatások aoronkint 60 fillér Eljegyzési ét eskezési értesítések díja ... .5 korona is választói reform írta Szávay Gyula Kaposvár, február 28. Évtizedek óta nem volt kérdés, mely a nemzet nagy egyetemét úgy megfogta, úgy fogva tartotta, úgy felizgatta volna, mint a választójog s az évtizedek óta felmerült kérdések közt egy sincs, melyre nézve az ugyanazon pártbeliek közt is oly eltérőek lettek volna a meggyőződések s oly szembenállók a felfogások, mint a választójogi kérdésben. Az egy szociáldemokrata párt lehet csak kivétel, mert ez épen a radikális választójog körül tömörül. De meg is érdemli ez a kérdés, hogy a politikai élet tengerén ily vihart támasszon, mert az állampolgári jogok között ez a legszélesebb, legfontosabb, ez minden többinek az alapja. Okoskodásaink, érzéseink ezt veszik körül legszívesebben s az ész okoskodása okfejtő utain mindig odaért, az érzések természetessége mindig arra vezet rá, hogy tulajdonképen, aki a haza védelmében vérével, aki a haza fentartásában munkájával részt vesz, aki az ország iránt kötelességeket ró le, az ezzel szemben megszerzi a jogot, hogy beleszólhasson az ország dolgaiba, rendjébe, ha többel nem, azzal az egy szavazattal, melyet lead. Volt idő, a történelmi múltak távlatában látjuk, amikor ezzel a joggal a nemzetnek csak egy minősített kis része élhetett, de századok futása, nemzetek előrehaladása megérlelte az időt nálunk is, hogy hajnalodjon. És jött a nagy hajnal, az 1848. megszülte a jogegyenlőséget. Az 1848. megteremtette a jogegyenlőséget s azon túl azonos feltételek mellett egyenlő politikai jogokkal bírt mindenki. De a feltételek vigyázattal igyekeztek, hogy a jogok gyakorlása megbízható keretben legyen s a megbízhatóságot, a közéleti vezetésre való belátást és higgadtságot körülbástyázta kívánalmaival a műveltségi, gazdasági és egyéb cenzus. Az 1848. által teremtett jogegyenlőségnek ezt a mértékét vette át gerincébe az 1874 es választási törvény s annak végeredményét egy számadatban azzal fejezhetjük ki, hogy a nemzet 4 millió nagykorú polgárából szavazó lehetett egy millió. A többi három millió pedig az alkotmány sáncain kívül gyülekezett. Mint árvizes időben vizetek a mezőn, gyűltek, szüremlettek kis ezekből mindig nagyobb és nagyobb vizek a védtöltéseken kívül s lassan kint ostromolni kezdték a töltéseket, a zsilipeket. És rámutattak, hogy íme odabenn unott, álló, sekély vizek szoronganak. Megfertőztette őket az idő és a benne való hosszú élé.'^'mégfeneklik bennök az állam hajója. Ha versenyt akarunk járni a többi nemzetek mélyjárású óceánhajóival, föl kell tépni a zsilipeket s új, egészséges, friss vizeket kell beereszteni. Arra a hajnalra várt mindenki, mely az 1848-asnak párja s el is következett volna, útban is volt, mikor a lelkesülők és tartóz- sködők két őszinte tábora közé befurakodott az őszinteség nélkül valók tábora, mely politikai gyűlölködésének mindent föláldozott. Ennek dacára az a párt, mely az országot kormányozza, a nemzeti munkapárt, állta szavát s a kormány beterjesztette a választójog kiterjesztéséről törvényjavaslatát. A javaslat szerint a választók mai száma egy millióról fölemelkedik majdnem két millióra. Ha az eddigi módosításokat számokban leszámítoljuk, két milliónál többre. És megindult a lelkiismeretek harca, a vélemények csatája, egyrészről, hogy sok, másrészről, hogy kevés. Én ahhoz a felekezethez tartozom, mely a legszélesebb, a legkorlátlanabb választójogot merném adni, mert hiszek a tömegek, a nagy tömegek inficiálhatlan és félrevezethetlen tisztaságában, igazságában s rendeltetésszerű útjában, hiszek abban, hogy ha az első turbulens idők elmúlnak s az első zavarok és károk leszámoltatnak, a nagy, hozzáérhetlen tömegek a maguk igaz súlyával ösztönszerűleg hömpölyögnek előre a jobb fejlődés útján, ravasz és gonosz fertőzésektől mentesen. Mert a tenger nagy hullámzó, háborgó vize soha sem fertőzött. Egy egy hajót összetör, cápái egyeseket fölfalnak, hullámai gátakat rombolnak, de a maga nagyságában a tenger — hiába folynak bele az emberi piszok-kanálisok — sohasem fertőző, mérgező, sőt gyógyító . Csak a szűk mederbe szorított folyóvizek, csak az álló tavak és pocsolyák azok, melyeknek sekély vizét veszedelmessé teheti a fertőzés, vagy elposványosodás. Ám fölállottak azok, akiknek lelkületét, lelkismeretét, politikai tisztességét annyira tiszteljük és elmondották aggodalmaikat. Hogy amit megtehet a hetven milliós német, az ötven milliós francia s a világot elözönlő száz és száz milliós angol nemzet, azt nem teheti meg ép oly nyugodtan a maroknyi Magyarország, melynek népéből csak a fele magyar. Hogy az ideális rajongás szép, de csalódásainak egy nemzet létét kitenni nem szabad. Mert a hiba örökre helyrehozhatatlan, visszacsinálhatatlan s ki meri a felelősséget vállalni érte? Hogy az egyes ember repülhet, mert ha repülőgépe lezuhan, őt eltemetik és felszáll, új gépbe utána más, de ha az ország zuhan le a merészek repülőgépével, ezen a földön még egyszer Magyarországot nem lehet csinálni. És az aggódók, a csillapítók élén ott állt a férfiú, kinek hazaszeretetében és puritánságában még ellensége sem kételkedik, kit nem látunk futni népszerűség után, kit nem csábít hatalomszomj, hiúság, ki úgy áll mindannyiunk felett komoly honfierényekkel övezve a becsület, tisztaság, hazafiság és okosság mintaképe gyanánt, mint azok a történelmi alakok, akikkel a politikai keretből kiszakító idő őt majdan a Rákócyak, Széchényiek, Kossuthok társaságába egy keretbe helyezi, — és őt látva, hallva, meg kellett döbbennünk s magunkba kellett szálnunk és annyi országos veszedelem közt az ő mindig megbízható szavára hallgatva, keresnünk kellett a higgadt aggódókkal az érintkezési pontokat, ahol őszintén megbarátkozhattunk a kétségtelen eredményekkel. Meg kellett barátkoznunk azzal a szóval, hogy egyelőre. Egyelőre eddig és nem tovább. Egy újabb lépést tesz tehát a nemzet, a mostani törvénnyel a 4 milliós nagykorú magyarból 1 millió helyett 2 milliónak ad választójogot s majd egy újabb lépéssel, ha az idők konszolidálódnak és megérnek reá, jön a harmadik lépés a 3-ik millióval. A nemzet ideje örök, be tudja várni békén. Ezt a reformot most tartja mérlegelő kezében a politika. Vezéreink nehéz harcokat vívnak, a nemzeti munkapárt országos nagy fája hajlong, inog a szélben, de alatta bizton végzik az ország dolgát az ország nagyjai. A fának azonban nemcsak ágai, lombjai, vannak, hanem gyökerei is. A gyökerek beerezik az egész országot. Mennél nagyobb viharok tépik, törik a fát, a gyökereknek annál inkább az a szerepük, hogy táplálják, erősítsék. A központi választmány ülése. A vármegye törvényhatóságának központi választmánya március hó 8 án délelőtt 10 órakor ülést tart a vármegyei székház kistermében, amelyen az 1914. évi képviselő választók névjegyzékének összeállítását készítik elő.