Somogyi Ujsag, 1902. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)
1902-01-07 / 1. szám
IX. évfolyam ___________ »SOMOGYI UJSAG« At 1902. január hó 7. jelzi a középkori lovagvilágból való generálódását. Kamarás és lovas urak! Önök, miként a jó kurucz apáink az ellenség szemmel tartása, az erő gyűjtése helyett egymás közti agyarkodások kérdését tartották elsőnek, adja isen, hogy magunkhoz térjünk, nehogy az ősök sorsára jussunk, kik emigy ejtették porba a szűz Máriás zászlót, melynek tartásán remegett, mint hig kocsonya, a német és egyébb burkus nemzetség. Nemkülönben zavaros világ a mi korunk. A németség inváziója, mely most, előbbi politikájához méltóan, anyagi erőnk kiszipolyázását tűzte ki nemzeti ideálul, most is tart és ez idő szerint kétszeresen komolyabb a helyzet, s ha csak minden gondolkodó elme s porszemnyit segítő kéz is segítségül nem jön, úgy anyagi bukásunk majd elkerülhetlen. Gazdasági reformok kérdése, ipar és kereskedelem magyarrá varázsolja és pártolása és honi pártolás révén való megerősödése a fő dolog mindenek felett. Hisz szóval tudja mindenki s gyönyörűen perorál a honi gyártmányok érdekében, de tenni vajmi keveset teszünk. A kaszinó az úriemberek társasága, melynek ítéletét annnyi sok ember helyesli s útjait már a társadalmi kényszer következtében követi is, ezekre háramlik a kötelesség, hogy jó példával járjanak elő, mint pl . kiemelni azokat, kik tesznek a közjóért és kiemelni a közbecsülésből azokat, kik az idegent pártolják és az idegent táplálják. Ne legyünk fényesek, mert olyat még nem produkál a magyar , egyszerűek leszünk, de magyarok ! A kaszinói élet most legnyüzsgőbb, foglalkozzanak e kérdéssel most, idején. Mindenütt támad majd egy okos idea, mely a magyar ügyét előbbre segítné. Vajha a ferbli és sport szünetelne pár pillanatra is, hogy e sorok ledorongolását e kép eszközölné, hogy is irhat valaki ilyet általánosságban, hisz mi megteszünk mindent, mit magyar embernek tenni kell! Legyen a kaszinói élet igazán lüktető ereje, trónust adó helye a magyar társadalmi kérdéseknek és akkor megindulunk a gyarapodás útján és nem szédelgünk tovább is az anyagi senvedés örvénye felett. László Arnold, hírek. — Előfizetési felhívás. Tisztelettel figyelmeztetjük t. előfizetőinket, hogy kiknek előfizetésük lejárt, azt megújítani szívesek legyenek, nehogy a lap küldésében akadályok merüljenek fel. Tisztelettel A kiadóhivatal. Tartalékos tisztek kinevezése. A 44-ik gyígezrednél a következő kaposvári fiuk tzek tartalékos tisztekké kinevezve : Ambrus József, Pilczer Ignácz, Krausz Zsigmond és Simon János tiszthelyettesekké. A pécsi 19 ik honvéd gyalogezrednél pedig Androsich István és Szaflarszky Lajos hadnagyokká. Gratulálunk az előléptetéshez. — Halálozás Weisz Máriusz helybeli előkelő iparost súlyos csapás érte Nejet szül. Eckstein Rozáliát ép az uj esztendő küszöbén ragadta el a halál szerető családja köréből. Temetése f. hó 3-ikán volt általános részvét mellett. Béke hamvaira. — Megvert községi bíró. Maturicz József Sztára községbeli polgár régóta haragosa volt a község bírójának Greksa Jánosnak. Miért is vasárnap este 10—11 óra között kissé ittas állapotban a község biró lakásának udvarába szökött és az éppen aludni térő község bírót megtámadta, sőt még szobájába is be akart hatolni ; a biró az őt megverni akaró Maturiczot azonan visszalökte mire Maturicz pár ütés után lerepitette a fülét s ezután a büntetéstől való félelmében megszökött. — Kinevezés. A m. kir. belügyminister Székely József mozsgói segédjegyzőt helyettes anyakönyvvezetővé nevezte ki. — Veszett kutya. Német-Ladon a napokban Lendvai János odavaló lakost egy kóbor veszett eb megmarta. Lendvait súlyos sebével a Hőgyes féle gyógyintézetbe szállították. — Kinos halál. Máthis Mari kárászpusztai 6 éves kis leány zsirsütés közben a forró zsírba esett s rövid kínlódás után súlyos sebeibe belehalt. — Ki a legény a csárdában Dohai Sándor barcsi lakos vendéglőjében f. hó 2 án Szappanyos Mihály szolgalegény összetűzött a vendéglőben mulató egy leánynyal. A leány segítségére sietett s többek közt Schauer Mátyás is, akinek később az ittas Dobai az utczán egy késsel hasát felhasította . — a súlyosan sebesült Schauert a kaposvári közkórházba szállították. Dohait pedig a barcsi csendőrség vette pártfogásába. — Éji pillangók. Naponként, úgy az estek, mint a késő éjjeli órákban, a romlott leányok és asszonyok egész serege lepi el városunk utazáit ; úgy, hogy ezen, a bűn kloakájában hentergő, minden emberi szemérmet levetkőzött perditák miatt, maholnap tisztességes nők, a város utcáin esti hat óra után megjelenni sem mernek. De mi történt újévre virradóra ? ! A rendőrségünk mind összefogta őket, és a helynélküli kujtorgókat, vagy a cselédszerző intézetekben hentergők közül azokat kik nem kaposvári illetőségűek, hazatolonczoltatta, az idevalókat pedig szigoruan megbüntette. Visza lesz tehát állítva a város erkölcsös jó hire. Ezen hírünket megírtuk újév reggelén. Midőn azután a következő este, ismét ellepték ezen éji pillangók városunk utczáit, akkor jöttünk rá, hogy megint hírünk, csak szilveszter éji álom volt , mert bizony rendőrségünk e tárgyban sem tett semmit, sőt Ő9i szokásához híven rém is szándékozik. — Az örök világosság ki merné azt állítani, hogy nekünk Kaposváriaknak fogjuk, hogy annak központja a kis János. Mikor ő otthon van, Jozefin az öreg gazdaasszony lábujjhegyen lépked a konyhában és ha a másik cseléd, egy kis csitri parasztleány megfeledkezvén magáról véletlenül belekezd valami vidám dalba, haragosan szól reá : — Nem hallgatsz, te ördög pozdorjája! Hát nem tudod, hogy János urfi tanul? . . . A csitri leány ijedten hallgat el és ismét csend lesz Benn a szobában pedig János tanul lázasan, szüntelenül eszi a betűt és szedi magába a tudományt Ha elvégezte az iskolai leczkét, drága, nagy könyveket vesz elő, a melyeket anyja Pestről hozatott és ezekből tanul folytonosan egyenlő hévvel, egyforma buzgósággal. Néha bevilágít kis szobájába a halovány hajnal és ő még mindig a könyv mellett ül, vagy pedig gyors, kicsiny léptekkel járja körül a szobát, elismételve a mit végezett. Teréz a szomszéd szobában van és kötése mellől komolyan nézi Szeméből vághetetlen imádás sugárzik. Néha csendesen suttog maga elé. — Tégy te gyönyörűségem, úgy te drágám . . . Csak dolgozz, csak tanulj, hogy különb légy valamennyinél, hogy diadalmaskodj felettük. Dicső leszel, nagy leszel, rabszolgáid lesznek mind és te uralkodni fogsz rajtuk, nem úgy mint az apád, aki sört ivott, köhögött és semmire sem bírta vinni . . A te akaratod le fog küzdeni minden akadályt, te hatalmassá, és gazdaggá és irigyelté fogsz tenni bennünket. Te drága, te egyetlen . . . És míg kötését folytatta, látta a kicsiny, vézna fiút fényes ruhában, rendjelekkel borított mellel, a mint előkelő urak hajbókolnak neki és selyemruhás, drága kövektől szikrázó szépséges uraszszonyok mosolyognak reá, ő pedig büszkén halad el közöttük, halovány finom arcza komoly marad és fejét alighogy megbólintja . .. Ennek láttára szive megremegett a kéjes örömtől, fejét pedig édes szédülettel hajtotta le. A tiszta szobából behallatszott az öreg óra mély zöngésű hangja. Lassan reá kezdte : Liebe Minka wir müssen scheiden. . . . Teréz szeméből kicsordult a könny és kezeit össszetéve csendesen fohászkodott : Édes jó, nagy Istenem, add hogy úgy legyen . .. János tizenkét évig járta a kis város iskoláit. Eme tizenkét esztendő alatt egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy társai között nem a legelső lett volna. Mindenből legelső volt, a matematikán kezdve le a tornáig Mert roppant akarat lakott a kis vézna fiúba ; ugyanezen a lázas, nem nyugodó ereje az akaratnak, mely anyjának is sajátja volt. A testgyakorlás nem ment eleinte sehogysem. A kicsiny, gyenge fiú nem boldogult vele és az első évnegyedben kettőst hozott haza. Teréz erre kölcsönt vett fel és tornaszereket hozatott rajta. A tanár a házhoz járt, János minden szabadidejét a nyújtón meg a karján töltötte. Vívott, lőtt, korcsolyázott, napról-napra szemlátomást erősödvén. A második évnegyed végén egy atléta megirigyelte, úgy tornázott. Az érettségi után János gyönyörű latin beszéddel búcsúztatta társait a jó öreg piaristáktól. Az igazgató meghatva csókolta homlokon. — íme átadom Önnek asszonyom a fiát — szól Terézhez. Díszünk és büszkeségünk volt. Mi már nem taníthatnak úgy sem semmire ; többet tud, mint mi, szegény öreg emberek. Csak azt kívánjuk, hogy fényes pályáján gondoljon reánk, első mestereire is egy kis hálával .. . A pályaválasztás ne okozzon gondokat. Régen elhatározott dolog volt már, hogy János katona lesz. Az iratok felmentek Bécsbe a „Militär Technische Akademie“ igazgatóságához. János, aki már az érettségi előtt éjjel-nappal dolgozott, emberfeletti munkát végzett és a felvételi vizsgán első lett. Ingyen helyet kapott és október elején elutazott Bécsbe. Négy esztendő múlt el az akadémián. Sivárabb keményebb és szomorúbb életet