Sopron, 1901. szeptember (31. évfolyam, 200-224. szám)
1901-09-01 / 200. szám
XXXI. évfolyam. Vasárnap, 1901. szeptember 1. 200. szám. SOPRON (SOPRONI ÚJSÁG.) POLITIKAI NAPILAP. (soproni hírlap.) Szerkesztőség és kiad.óin.aita.1. Hirdetések közlése a legolcsóbb díjtétel szerint. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk tl.♦v A szerkesztőség kéziratok visszaküldésére nem vállalkozik.*► Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyed évre 4 korona, egy hóra I korona 40 fillér. Vidékre : Egész évre 20 korona, fél évre 10 korona, negyed évre 5 korona, egy hóra I korona 70 fillér. ^ Egy példánynak ára helyben fillér, vidéken fillér. *► Előfizetni az év bármely napjától lehet Romwalter Alfréd kő- és könyvnyomdai műintézetében Sopron, Várkerület 121. szám. Távbeszélő 25. szám. Távbeszélő 25. szám, hirdetések, úgymint előfizetések a kiadóhivatalba küldendők, mindennemű fizetés teljesítési helye Sopron. Kormányzati gondok: Sopron, augusztus 31. (S7—y.) Daczára a parlamenti szünetnek, s annak daczára, hogy az egész ország közérdeklődését a küszöbön lévő választások mozgalmai látszanak absorbeálni, magának a kormányzatnak nem szabad működésének folytonosságában egy pillanatra sem lankadni. A Széll-kormány már alakulása pillanatában is jeligéjéhez képest sokkal kevesebbet törődik a pártalakulások viszonylataival, mint a mennyire szivén s nemcsak ajkán hordozza a közérdekek kielégítését minden vonalon s mindenféle pártverleitásoktól menten. Ennélfogva érthető, hogy a belkormányzat terén igen sok fontos ügy veszi igénybe a kormány gondoskodását. Ez igényeknek a lehetőségek mértékei szerint, a fokozatos fejlesztés határai között, a belügyi kormányzat eleget is igyekszik tenni. Ilyen a felvidéki pánszláv izgaték aknamunkája, melynek tüneteivel újabb időben — mintegy hálából a tetemes áldozatokkal megindított rutén-segítésért — az orosz-görög katholikus papság körében sűrűn találkozunk. Eddig nálunk rutén-kérdés szerencsére nem volt. Az elhagyatott rutén nép érdekében hozott áldozataink fejében még megérjük, hogy ez is lesz. Pedig hát tagadhatatlan, hogy nem egy vidéke van az országnak, ahol a magyar írak ép úgy rászorulnak a kormány istápolására, mint a ruténség. Csak a székelység álla-apotára utalunk, mely nagy szegénysége következtében tömegesen vándorol Oláhországba, itthon maradó része pedig pusztul és züllik, ami sok helyütt az eloláhosodást vonja maga után. Ideje is volt már, hogy a sanyarú viszonyok közt lévő magyar vidékek érdekében is hasonló segítési tevékenységet indítsanak meg, aminő Bereg megye északi részén a a szegény rutén (orosz) népség érdekében megindult. Első dolga a magyar kormánynak mégis csak az államalkotó magyar faj izmosítása. Ha a magyarság szaporodik és vagyonosodig akkor magától megoldódik a nemzetiségi kérdés. Minden nemzetiségi izgágáskodás meglapul, ha erősek vagyunk, ellenben lábrakap és neki bátorodik, ha a magyart gyengének tudja. A pénzügyi kormány eddig az adóreformot oly módon tervezte, hogy ettől a földadó érintetlen maradt volna, azonban a lelkiismeretesen keresztül vitt puhatolódzások kiderítették, hogy a földadót sem lehet meghagyni mostani aránytalanságában s mivel az adózási viszonyok nemcsak fokmérőjét képezik az ország vagyonosodásának, hanem egyúttal e nagy kérdésnek, helyes mederbe terelése által épen a közvagyonosodást mozdítják elő, a kormány becsületbeli kötelességének tartotta közrendeletét intézni a törvényhatóságokhoz, melynek lényege az, hogy nyújtsanak neki tájékozást a mostani földadók aránytalanságára nézve. Új katasztert nem tervez a miniszter, mert hiszen köztudomású, hogy az eddigi kétszeri kataszteri munkálatok mintegy 70 millió koronájába kerültek az országnak. De szükséges lesz a meglevő kataszter kiigazítása. Tévednek azok, akik az ez irányban megindítandó akcióban burkolt adóemelést akarnak minden áron fölfedezni. A kormánytól ez a szándék távol áll, de annál közelebb az a szándék, hogy — jeligéjéhez híven — a jog és igazság azon alapelvét igyekezzék a törvényes uton is érvényesíteni, ami mindenkit megillet, hogy senki se adóztassék meg nagyobb mértékben és senki se kisebb mértékben, mint amennyit földjének hozama szerint köteles hordozni. Az arányitás, a jogosság minden vonalon a kormány törekvése. Kedves ímeska. Egy tengeri fürdőben. Az ég ólomszürke s izzóan süt a nap. A mama egy födeles kosárban ül s a fiacskája a közelében játszik a homokban. A mama beszélget egy úrral, aki — szinte fogadni is lehetne rá — szerelmes a mamába. Az u r: Igazán remek ez a fürdőhely ! Milyen pompás ez a végtelen tenger! Az ember igazán nem győzi bámulni. A mama: Igen, csakhogy nagyon meleg van. Az u r: Valóban igaza van, asszonyom, nagyon meleg van ... Itt még csak hagyján, de vajon mit csinálnak most azok a boldogtalan emberek, akik nem jöhetnek tengeri fürdőbe, hanem kénytelenek otthon maradni a városban. A fiúcska (odaugrik az anyjához): Mama! Mama! Az úr : Ah, itt a fiacskája is ! A mama: Kérlek, ne alkalmatlankodjál . . . Eredj amoda játszani, látod, ott sokkal puhább a homok . . . Az ur: Ugyan, asszonyom, ne legyen olyan kegyetlen , engedje meg neki, hogy itt maradhasson, hiszen olyan szép kis fiúcska! A fiúcska (azonnal megrohanja a bácsit): Ugye játszani fogsz velem. Az ur (akinek nagyon melege van): Mindenesetre ! Nagyon szívesen, fiatal barátom ! A fiúcska: Akkor legelőször is csinálunk egy várat . . . Az ur : Várat ? A fiúcska: No igen . .. Vagy te nem szeretsz talán várat játszani? Az ur: Sőt ellenkezőleg: nagyon szenvedélyesen szeretek várat játszani. A fiúcska: No jó, akkor hát vedd a kezedbe ezt az ásót. A mama: Toto, ne alkalmatlankodjál a bácsinak ! Az úr: Oh, kérem, asszonyom, egyáltalán nem alkalmatlankodik, tetszik tudni: én bolondul szeretem a kis gyermekeket, különösen ha ilyen szépek . . . Csöndesen sóhajt és hozzálát a rekkenő hőségben a várépitéshez. Negyedórás munka után összelapitott egy jókora halom homokot s letörli a verítéket az arczáról. A fiúcska: Nagyszerű pompás ez a vár! Azur: Örülök, hogy meg vagy vele elégedve. Tehát nem kell többet ásnom ? A fiúcska: Nem, hanem most már játszunk. Azur: Mit? Én nem tudok . . . A fiúcska: Játszunk búr háborút. Azur: Helyes! A fiúcska: Te leszel az angol, én meg a búr. Azur: Jó lesz ... És aztán ? A fiucska: És aztán most ezt kell kiabálnod: „Végem van, jönnek a burok !“ ^ Azur (fáradtan és kedvetlenül fölkiált): Végem van, jönnek a burok! A fiúcska: Eh, ez igy nem ér semmit! Nagyobbat kell kiáltani! Próbáld meg újra! Az ur (ordítva): Végem van, — jönnek a burok ! A fiúcska: Véged van, nyomorult gazember, csakugyan véged van ! Nekiront az „angolnak“ az ásóval s az arezába vág vele. Az „angolnak“ az arezából persze egyszerre kiserked a vér, amelyet egy zsebkendővel törölget. Azur: Kutya teremtette! A mama: Ugyan, Toto, ne alkalmatlankodjál a bácsinak ! Az ur: (még egyre törülgeti a vért az arczáról) : Ó, egyáltalán nem alkalmatlankodik, asszonyom. Sőt elenkezőleg, igen jól mulatok egy szép mamának ilyen szép kis fiúcskával! A fiúcska: Természetesen... Ugye mégegyszer játszunk angol-búr háborút? Azur: Mindenesetre, de nem úgy, mint most. A fiúcska: Hát hogyan ? Azur: Egy kis változtatással. Tudod, most majd én leszek a búr és te leszel az angol. A fiúcska: Nem bánom, úgy is jó lesz, de én csak úgy játszom tovább hogyha az én kezemben marad az ásó, akkor is, hogyha én leszek az angol ! Azur: Hm ! A mama (elneveti magát): Ugye, mulatságos gyermek ez az én Totom ? Azur: Igen, nagyon bájos kis fiúcska... És mivel mindenáron mama közelében akar maradni, tovább játsza a búr-angol háborút, nagyokat ugrálva, hogy a „kedves kis fiúcska“ agyon ne verje az ásójával.Alfred Capus, Sopron, augusztus 31. , Lukács miniszter lemondása. Az „Egyetértés“ tegnap érkezett számában fenntartja azt a hírét, hogy Lukács László pénzügyminiszter, a képviselőválasztások után beadja lemondását a felségnek. Az idézett lap most még azzal is megtoldja közleményét, hogy Lukács miniszter végleg