Sopron, 1902. január-március (32. évfolyam, 1-74. szám)

1902-01-01 / 1. szám

XXXII. évfolyam s­zerda, 1902. január 1.­1. szám. (SOPRONI ÚJSÁG.) POLITIKAI NAPILAP. (SOPRONI HÍRLAP.) Előfizetési árak: ■elyben: Egész évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyed­­ 4 korona, egy hóra ! korona 40 fillér. Tidékre : Egész évre 20 korona, fél évre 10 korona, negyed 5 korona, egy hóra 1 korona 70 fillér. Egy példánynak ára helyben fillér, vidéken fillér.­ Előfizetni az év bármely napjától lehet. Szerkesztősé­gi és kia­d­óh­i­va­ta­l: Romwalter Alfréd kő- és könyvnyomdai műintézetében Sopron, Várkerület 121. szám. Távbeszélő 25. szám. Távbeszélő 25. szám, Hirdetések közlése a legolcsóbb díjtétel szerint. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hirdetések, úgymint előfizetések a kiadóhivatalba küldendők. Mindennapú fizetés teljesítési helye Sopron.­­4.- A szerkesztőség kéziratok visszaküldésére nem vállalkozik. Újévi felköszöntői Uram uram, Széll Kálmán miszt­ír­­elnök uram, szállók az úr és Sopron, deczek­ 31. (I.) Nem bízta ránk a miniéns­ök üdvözlését sem a parlament, sem de mint e lapok szerkesztősége, olvasóa kép­­viseletében is és nyomdánk betűs­alkjá­ban, mégis tekintélyes számot té^k így seregiünk újév napján miniszterei^11^ színe elé, nem mint magas diplomatái^íves­leg körmönfont és kieszelt szólamod! Nem 18 mint magas politikusok az exinczi^^ mély bölcsességével, hanem mint eszerű polgá­rok, naiv őszinteséggel, igazi igaszkodással és azzal a bizalommal, melye bennünk mi­niszterelnökünk viselkedése, armányitásának bár még rövid, de már il gy reményekre jogosító eddigi működése áll fölkeltett. Engedd meg nekünk igyel­nes Urunk, hogy a Te politikai pályád kezdetén*­­ veled együtt indulva ki, mint hazatelleseid kísér­hessünk idáig, a­hol ma­i id, műk­ödői, és működésed által még elleégeid elismerését is, még ellenzékeink rokopenyét is megnye­red, kiküzdöd, meg nem agadhatóvá teszed. Már mint kezdő fal ember oly po­­zicziót foglaltál el, melyük nagy szellemnek dicsőségére vált volna már mint befejezett életezél is, és Te el tudd hagyni ezt a po­­zíc­iót. Nem tudtunk megérteni akkor, de meg tudunk érteni most, mert csak most lát­juk, hogy nem meghátrálásból, nem gyáva­ságból, nem meggondolatlanságból, hanem az erkölcsi bátorság elitjével, nagyon is meg­gondolva, de a mindennapi észjárás által egy könnyen föl nem fogható elhatározással és öntudattal. Jövő nagyságod benned rejlő érzé­kének előrevetett árnyéka vala az, de az azt követő fénynek hatalmas glóriája csak most ragyog föl előttünk. Amint a következmények logikája egy negyed századdal ezelőtt a történelem baráz­dáiba vetett, ezen cselekedeted magvából most kikér, a gondviselés vetését látjuk abban nemzetünk reményekért kizöldülni, mert aki úgy tudott vetni, úgy fog tudni aratni is. Elégedetlen voltál akkor magaddal, mert a nem kedved szerinti szituácziókon változtatni még nem eléggé volt megizmosodva, kifej­lődve fiatal erőd, hát, mint­sem hogy a le­győzhetetlen szituácziók által nagyrahivatott erődet immár lejárassad, minden további meg­­kisértésen diadalmaskodva, inkább a hatalom­nak fényes, magas, szédítő polotát hagytad el. Ilyen fejjel csak nagyra hivatott szelle­mek életében találkozik a történelem. Böl­csességed már akkor nagyobb volt ambícziód­­nál, józanságod hiúságodnál, nem csábított el a körülted rajongó és hajlongó sereg szerelmi vallomása, ki tudtál bontakozni a csókjaival elárasztó szerencse karjai közül, éles látáso­dat nem kábította el a fény, amelyben úsztál hanem leléptél a csábító szirének színpadáról a feletted ismét összeboruló mindennapi ho­mályba, ködbe! Általános bámulatot és csodálkozást kel­tettél mindenfelé és mindenféle kombinácziók­­hoz, félremagyarázásokhoz szolgáltattad az anyagot; mosolyogva nézte visszavonulásodat a fiatal óriások serege, de amelynek immár nagy részben önmagát lejárt tagjai, mint ko­pott díszruhák és megrozsdásodott díszkar­dok lógnak az exczellencziás czimek fogásain. Eltűntél a szeszélyes közvélemény szín­padának tapsolva, avagy piszegve viselkedő közönsége elől, de nem tűntél el nemzeted géniuszának szeme elől, amely figyelve ter­pedett meg feletted. Figyelte gondolkozási észjárásodat, tanulmányozásodat, elővitve, helyesnek bizonyult érzékedet és seg 20­01" fejlesztésedhez hozzájárult ő maga , a kör­­ködve nézte, hogy vonod le a­­egeiből, do­mányzás és parlamenti élet­­nyitod meg gyarlóságaiból is, hogy­­ hogy vértet­­szivedet a jó példák e'éxük előtt. Látta, kedel, fegyverkezel etikai tévesztők elke­­mint czövekeled kijelölöd meg semmit ke­rülendő utait és nyelésed lámpafényével a nem kerülő cégeket. Látta mint tanui­­veszedelmesílt­ás jelen Ciceróit, Catilinát áo­mányozod politikai zuhatagok parlamenti és hogynosthenesként miként fordítod hasz­­nodat nemcsak gondolataid erejének fejlesz­­ned. Golgd­a­ bérczei között hegynek leg­­áll. Rajta a A Királyhágó égítörő kopár sziklákkal kö­vett magasabb ormán falrészt Megváltó felfeszitett akja. Magát a festményt alig lehet kivenni, csí lábainál olvasható az „INRI“ felírás. A héven egy háznak romjai vannak. Örmény mada szerint ez a ház szomorú történetnek ala színhelye. 170-et írtak. A szabadságharcznak véget vetett a szatmri békekötés. Látszólag helyre állott a béke de a hatalom mégis börtönre hurczolta, tmlöctbe vetette azokat a nemeseket, kik a szabadságharcz idején hazájuk védelmére feyvert fogtak uralkodójuk ellen. Ama romok Vgén egykor kiskun Avar Miklós magyar nemes kastélya állott. Ott lakott feleségével, Csörgő Júliával és egyetlen leányával, Olgával. Ő is a felkelők sorában küzdte végig a szaadságharczot és volt óla tartani attól, hogy sok más magyar remes szomorú sorsára jó. Nem félt a böröntől, de féltette családjt árván hagyni. A lánya épen jegyben járt a szomszéd nendes fiával, ifjú Pál Pállal . . . Éjjel élt. Elkésett bogarak mene­déket siettek beesni a sziklákban. A némi csendet hirtelen léptek zaja zavarja meg. A hegy aljáról öt­öt fegyveres alak igyekszik feljutni a kastélba. Halk kopigás az ajtón. Avar Miklós a távozónak.♦ Ráfogja, hogy lázadó. Ki fog kételkedni, hogy nem az? Sírás, könyörgés mit sem­ használ, a szegény ifjú nemest őrizet alatt elczipelik. Fájdalmasan zokog Olga, reszketve int búcsút ______,­ vőlegénye nem lett volna. Ez ft _ tudat siet felnyitni. A fegyveres alakokat látva, éltékennyé téve, a szerelmének vak dühében ijedten kérdezi, mi­ járatban vannak? A veje parancsot adott katonáinak, hogy Pált fogják tőlük, fehér köpenybe burkolt tiszt, tér­el. Ha övé nem lehet Olga, ne legyen senkié, magyarsággal adta tudtára, hogy négye­t­-tí.Ki m­er kételkedni, hogy közt kíván vele b­eszélni. alra »Uram“, kezdé a tiszt, amikor, és maradtak, parancsom van, hogy el i's kérni fedezet alatt elkísérjem. Előbb ayéken szit­­akarok öntől valamit. Ezen a gyakran fer­lettem és fiatalabb korombaj^ Megment­­hultam meg, Avar uram na áldozatot hetem az elfogyástól, de ' én forrón sze­ kérek öntől. Olga lányá^j _ do­ja retem. Adja hozzám * * meg — szabadsaga - ellenségének ez őszin- Avar MA Magyar nemes létére tesége mélyen is „«nkivül mindenek büszke volt , ég kivánta a boldog, fölött SZPT*-1 ““­­ ... , 8ár»­- nem késett tehát a felelettel. Lányom­­ ilyen módon nem adom el. Ha parancsa v­an, hogy elfogjon, teljesítse; de lányom b­ldogságának megrontója^ nem leszek. Egyébiránt Olga mennyasszony. Ezután behívta Pált, aki az este éppen náluk időzött. A tiszti­ek Avar beszéde természetesen Csendesség a vadregényes tájon. A hold mélázva simul nyugat felé. Minden alszik, a szellő is pihen. Mily fenséges idő, mintha a természet­es életre ébredne. Ide mig keblünk mohón hullámzik, míg szemünk bámulva nézi a kies tájat, fent a ház falai között mély szomorúság uralkodik. Sok csapás egészen megtörte Avar Miklóst. Felesége meg­halt, lánya vnlődik. Ő is tehetetlenül fekszik ágyában. Legérzékenyebben a lánya boldog­talansága bántotta. Négy éve sorvad már,­­ bár szívesen életével váltotta volna meg a boldogságát, nem segíthetett rajta. Nem te hol van Pál, hiába kereste az ország ingeri­ zugában. Nem volt halvány világságú haj, mely sejteni engedte volna a vigaszta­lalát. Olga érezte, hogy viszont f'_j £de ____ o _ ^ A tehetetlen volt Pált és hogy Pál még­ mindig sz^«g L isztA i­s»* s* nem volt. Tudta, hogy Avar a leányt ellen­ségéhez nem adja, furfanggal akarta tehát kierőszakol« Olgát, kit igazán szeretett Meglehet, h­ogy csinyje sikerül is, ha Olgana Egymást vigasztalták. Majd erő­s titkot Avar Miklós, ki akart ugrani m­­ mire az akart szórni élete megrontói*. u­­ndketten első szónál imára fordult bi’*» 8 mindkG

Next