Sopron, 1903. július (33. évfolyam, 79-92. szám)

1903-07-01 / 79. szám

!­­ Előfizetési felhívás! Az igazságot szolgáljuk! Nem­ va­kított el bennünket semmiféle anyagi érdek. Önzetlenül, odaadással harcolunk a nemzet igazaiért. Jelszónk: Független Magyarország! Törekvéseink: e haza boldogságának kivívásához hathatósan hozzájárulni. Szolgáljuk a közérdeket, meghallgatunk minden jogos panaszt és közreműködünk a város és vármegye érdekeinek előmozdításában. E törekvések támogatására kérjük híveinket: sorakozzanak lapunk mellé és terjesszék azt minden erejükből. * A „Sopron“ előfizetési ára hely­­ben: Egész évre 12 kor., félévre 6 kor , negyedévre 3 korona. Vidéken: Egész évre 16 kor., félévre 8 kor. és negyed­­évre 4 korona. * Községek, közjegyzők és tanítók ked­vezményes áron kaphatják a „Sopron“-t.­­ * Felkérjük egyúttal lapunk mind­azon előfizetőit, a­kik előfizetési díjukkal még hátralékban vannak. s A most ideiglenesen lezárt harc után beállott a nyugalom, az erőgyűjtés, a körültekintés, a viszonyok mérlegelé­sének, nemzeti ideáljaink megvalósítását célzó nagy küzdelmeknek előestéje. Tisztán áll lelki szemeink előtt, hogy elérkezett az idő, midőn mindenünket kell a haza oltárára raknunk, ha azt akarjuk, hogy igazán szabad, boldog legyen ez a drága hon. Habár aggódó lélekkel tekintünk a jövőbe, erőt merítünk a múltból; ama nemes keblek példáiból, a­kik a haza boldogulásába vetett erős hitükkel, égő fáklyaként ragyogtak e nemzet fiai előtt és a haza iránti tiszta érzelem lángjait mindig szították és kialudni nem en­gedték. Kevesen voltak még röviddel azelőtt, a­kikben még nem ingott meg a jövőbe vetett erősebb hit de a nagy küzdelem­­ óta, úgy érezzük, látjuk is,­­ megsza­porodott az állhatatosak, a kitartók, a törhetlenek száma. Az 1867 óta tartó lethargikus álmunk alatt két kézzel mér­ték ránk a csapásokat, a melyek erőin­ket elzsibbasztották, ellenálló képessé­hogy azt minél előbb küldjék be giínket megbénították, de most megtel­tek a pohár, a szomorú jelen türhet­lenné vált és újból megszülettek a Ge­deonok, a­kik a sivár való felismerésére vezették e nemzetet. Csapások kellettek, hogy keserű helyzetünket felismerjük. Köszönjük meg e csapásokat ellenségeinknek, mert csak úgy hullott le szemünkről a hályog, csak így ad­atott nekünk vissza a tisz­tánlátás És mi látunk és bízunk. Azt látjuk, hogyha élni akarunk, cselekednünk is kell. És mi legyen cselekedetünk iránytűje ? Az, hogy lássa be e haza minden fia, hogy Ausztriától való függő helyzetünk tarthatatlan, hogy ez az arcpirító állapot tengődés, a nem­zeti boldoguláshoz szükséges erősödés, növekedés helyett. Lássa be a nemzet, hogy lejtőre vittek bennünket azért, hogy önállóságunk, függetlenségünk, faji, nemzeti, nyelvi és anyagi boldo­gulásunk feltételeit elsikasszák, szabad, törekvéseinket posványba süllyesszék. Igen, megadatott nekünk újból a látás de a bizalom is. Bízunk abban rendületlenül, hogy van még a magyar­ban élet, érzés, önérzet, büszke­ség, hon­szeretet , van még hit, remény a haza nagysága iránt! Ha meg is remeg lel­künk, ha szívünk összeszorul is, de erőt, vágyat érezünk, hogy cselekedjünk a nemzetért és elhárítsunk minden fejünk felett megnövekedett veszélyt. lapunk kiadóhivatalához. A ,,Sopron“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A jövő. Sopron, junius 10. , A vadászmesterség könyve. Irta: Lakatos Károly, kiadta: Endrényi Imre Szegeden. — A „Sopron“ eredeti tárcája, — Magyarországon jóformán minden épkéz* lábú ember szereti a vadászsportot. Mezőgaz­­dasági országban ez természetes, mert erdőn, mezőn, ezer alkalom nyílik e nemes sport űzésére és mert a kártékony, ragadozó vada­kat is kénytelen a gazda pusztítani. Talán éppen azért ttdlcs eredeti magyar irodalma a vadászmesterségnek, hiszen mi, ha lehetne, a saját anyanyelvünket is a külföld irodalmi termékeiből tanulnánk meg. Avagy nem ret­tenetesbe elgondolni, hogy mi, akik fél Európát tanítottuk meg a vadászat nemes mesterségére, feljegyzéseinknek túlnyomó részét idegen országokból hoztuk haza és ezekkel hamisítjuk meg a saját eredeti vadász­­sajátságainkat, szokásainkat s a vadászat mesterségében feltalálható nemzeti hagyo­mányainkat. Hiszen van nekünk vadászkönyv­tárunk bőven, de ezekben oly aránytalanul csekély az eredeti magyaros feljegyzés,­­ hogy a legnagyobb elismeréssel kell fogad­nunk Lakatos Károlynak előttünk fekvő hatalmas kötetét, mely a vadászmesterségről 544 oldalra terjedő tanulmányt nyújt olyan­­ tanulmányt, mely elejétől végig a ma­gyar vadászati sportélet tapasztalataiból van merítve. Hacsak ez volna is L­a­­k­a­t­o­s Károly könyvének egyetlen ér­deme, ez is olyan érdem volna már, melyért szerzőt a feltétlen elismerés pálmája méltán megilletheti. De kiválóan becsessé teszi az előttünk fekvő könyv tartalmát az, hogy a vadászat kezelése, a hasznos vad óvása, te­nyésztése és a ragadozó vadak pusztítása körüli teendőknek és ismereteknek olyan gazdag tárházát viszi az érdeklődő közönség elé, amilyent eddig még magyar nyelven megjelent könyv fel nem ölelt. Lakatos Károlytól, akit a leghíresebb magyar vadászok már eddig megjelent munkáiért is kitüntető elismerésre méltattak, különben is várták ennek a hatalmas szakmunkának megalkotá­sát és J­ó­z­s­e­f Ágost főherceg, kinek „A vadászmesterség könyve“ ajánlva van, éppen ezért fogadta el az illusztris szakíró ajánlatát. A vadászmesterség könyve gyönyörű illuszt­rációkkal van gazdagon ellátva. Vastagh Géza, dr. Lendl Adolf dr., Madarász Gyula, Kohaut tanár, Félegyházi Gyula, valamint­­ Thorburn angol állatfestő és más jónevű fes­­­­tőművészek és tudósok illusztrációi díszesítik­­ ezt a könyvet, melynek első lapján gyönyörű színes kivitelben van elhelyezve szerző ajánlása felett József Ágost főherceg családi címere. Első helyen kellett volna megemlékeznünk ennek a munkának poetikus magyaros nyel­vezetéről. A szakirodalomban nagyon elvétve találunk olyan magyar könyveket, melyek tökéletes magyarsággal és költői lendülettel vannak megírva. E részben Bársony István vadásztárcái állanak a legmagasabb színvona­lon, de közvetlenül ezek mellé sorakoztat­hatjuk a Lakatos Károly könyvét, mely természetesen inkább szakszerűségre szorít­kozik, de színes, lendületes képeivel, zamatos magyarságával, a természet szépségeinek mesteri ecsetelésével nyújt élvezetes és tanul­ságos olvasmányt. Maga a szerző mondja előszavában: „Én, ki könyvem írásakor a vadászati szak­­irodalmunkat áttanulmányoztam eredeti ma­­gyar adatok végett : tudom csak, mily csekély értékű és mily szegény, nagyon szegény, amit e téren magunknak mondhatunk ! Micsoda küzdés ily viszonyok között igazi vérbeli munkát létrehozni ! - mondhatom, az is volt.­­ Mert hisz szakművet adatok nélkül létrehozni ; nem lehet ; egy ember mindent alaposan ki­­ nem tapasztalhat, ki nem próbálhat; egyetlen emberi élet kevés is arra, hogy tanulmányai- XXXIII. évfolyam. Szerda, 1903. julius 1. 79. szám . SOPRON --------- A SOPRONI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT KÖZLÖNYE. Ú­JSOPRONI ÚJSÁG.) Megjelenik: Szerdán, pénteken és vasárnapon. (SOPRONI HÍRLAP.) Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona, egy hóra I korona. Vidékre: Egész évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hóra I korona 40 fillér.­­4* Egy példánynak ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér Előfizetni az év bármely napjától lehet. Lapvezér: Bancsó Antal. Felelős szerkesztők: Dr. KOVÁtS István ÉS Dl­­l­iSZHer EK­. Laptulajdonos: Berecz Ábel.­­»• szerkesztőség és kiadóhivatal: Várkerület 121., 1. emelet. Hirdetések közlése a legolcsóbb díjtétel szerint. Helyközi távbeszélő 25. szám. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hirdetések, úgymint előfizetések a kiadóhivatalba küldendők. Mindennemű fizetés teljesítési helye Sopron.­­4* A szerkesztőség kéziratok visszaküldésére nem vállalkozik.

Next