Sopron, 1905. január-március (35. évfolyam, 1-39. szám)

1905-03-12 / 31. szám

1905. március 12 SOPECN. művelt emberre, a ki legalább ne értene németül, ha már perfektül beszélni nem is tud?! Miért ragadtatjátok magatokat vakon egy káros áramlattól, melynek hasznát nem veszitek?! Avagy olyanok vagytok talán, mint az az úszó fadarab, melyet a zúgó ár magával ragadt s most már tehetetlenül megy az árral, nekiütődve lehajló ágnak, elragadt virágnak, szilárdan álló sziklának?! Nem! Nem! Ez célotok nem lehet. Magatokat szembeállítani mindnyájunk édesanyjával nem akarhatjátok. Most még a kisérlet kezdetén álltok s mint a járni kezdő gyermek, csak imbolyogtok ; erőtök még gyenge, hogy csak magyarnak valljátok magatokat, most tömörüljetek, most küszöböljétek ki körötökből a német nyelvet; legyetek magyarok, magyarok nyelvetekben, tettetekben; juttassátok uralkodó érvényre édes hazánk édes nyelvét; ne menjetek idegenbe, ha valamire szorultok, vannak itt a hazában édes testvéreitek, azokat gazdagítsátok... és ha így cselekesztek, lelketekbe, szivetekbe megnyugvás jön; büszkéknek érzitek magatokat, mert magyarnak születtetek, mert magyar nyelven áldhatjátok a jó Istent, a magyarok Istenét, ki fentartotta annyi százados szenvedések között is a hazát. Nézzétek a világtörténelmet, abból folyton megismétlődő jelenségeket láthattok. Nagy Lajos alatt, Mátyás alatt azért volt oly hatalmas hazánk, mert minden polgára magyar volt, mert élt, uralkodott, napnál fényesebben ragyogott a magyar szellem Később folyton gyengült az ország: magyar magyarral viaskodott; az egyik rész büszkén mondta : magyar vagyok ; a másik rész megtagadta magyarságát, idegen nyelvvel élt jöttek a nagy rázkódások A földig lett lealázva a magyar és mégsem pusztult el : élt, élt a nemzet, élt a nyelv az alacsony nép ajkán s bárha az olyan is volt, mint a hatalmas fákhoz képest az alattok szerényen rejtőzködő füszáltömeg, de mégis ezek meghozták évrőlévre egészséges gyümölcseiket, belepték egészen a földet és ha jött, akit sorsa útja hozzájuk vetett, csak nekik és szüntelen velük találkozott. . . és végre a kis, jelentéktelen fatömeg nem engedte kifejlődni a közéjük sodort nagy fák magvait, elvesztek, elpusztultak azok nyomtalanul és a kis füvek közül előálltak az óriások : Széchenyi, Jókai, Wesselényi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vörösmarty Deák... előálltak a kik dicsfénynyel övezetten hagyták hátra reátok a magyar nyelvet. Es ti késő utódok, miért nem ragaszkodtok a magyar nyelvhez ? Miért vitetitek magatok az áramlattól ? * * Miért beszéltek nyilvános helyeken is németül ? ! Dicsőség ez néktek ? ! Okosság ez előttetek ? ! Nem, nem, egyik sem! Beszéljetek össze, hallgassatok szavamra, mondjátok ki, fogadjátok meg, hogy soha, de sohasem fogtok ezután tüntetni a magyar ellen , de sőt borítsatok tettetekre fátyolt, feledjétek el, feledtessétek el tetteteket mi velünk s ha igy tesztek ésvalaki szemrehányást akarna tenni akkori német beszédetekért, mondjátok : Nem mi voltunk azok, mások, idegenek. És mi, ha ezt látjuk tőletek, nem fáj nekünk a gondolat, hogy ez lesz a ti elvetek ! Si fecisti, nega ! Országos gyorsíróverseny Sopronban. Sopron, március 11. Sopron városa nagyszabású eseményeknek lesz színhelye a húsvéti ünnepek idején. Az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület tartja városunkban országos tavaszi versenyét és ezzel kapcsolatban ez évi közgyűlését. Ez alkalomnak ünnepi jellegét az adja meg, hogy a nagy tekintélyű országos egyesület a soproni ág. hitv ev. főgimnáziumban működő ifjúság gyorsírókor negyvenéves fennállását óhajtja megünnepelni. Negyven esztendeje működik ugyanis a soproni ág h. evang főgimnázium kebelében zajtalanul, áldásosan a tanuló ifjúság alkotta gyorsírókor. Külső kényszer nélkül a haladó kor gyakorlati szellemétől áthatva maga az ifjúság tanítja, fejleszti szerető buzgalommal azt az ismeretágat amely oly sok embernek máris életfentartó eszköze, s hovatovább a tollal dolgozó művelteknek elengedhetetlen szükséglete Ez a gyakorlati hasznosságú tudományág lelkesítette a soproni ev. főgimnázium ifjúságát már negyven évvel ezelőtt s négy évtizeden keresztül állandóan kitartó munkásságra, nemesirányú magaművelésre és nem eredménytelenül, mert az intézet gyorsírói az országos versenyeken is már évek óta a legelső díjakat nyerik. És ez a kiváló eredmény indította az Országos Magyar Gyorsíró Egyesületet, hogy 1905. évi tavaszi írásversenyét a húsvéti ünnepek idején Sopron városában tartsa s megjelenésével a Soproni Év Főgimnáziumi Gyorsírókör negyven éves munkásságát megkoszorúzza. Ez az alkalom tehát nem lehet közönyös Sopron városa közönsége és társadalma szemében sem, amennyiben az ország minden részéből idesereglő háromszáznál több idegen országos jellegű gyülekezésével tünteti ki egy soproni iskola intézményét és ezzel tisztelettel adózik a városnak is, melynek falai közé bizalommal és rokonszenvvel siet, sok nagyobb város meghívását megköszönvén. És ezért tartjuk szükségesnek, hogy városunk közönségét az egész dolog érdeméről és jelentőségéről felvilágosítsuk és így támogat érdeklődését a nemes ügy számára megnyerjük annál inkább, mert a nagyméretű ünnepély rendezésének költségeit és egyéb terheit maga a szerény viszonyok között élő ifjúsági kör még a fenntartó testületnek tőle tehető támogatása mellett sem viselheti el. Márpedig Sopron városa érdekében is áll, hogy az ideérkező vendégek az itteni viszonyokról, főleg pedig a még mindig németnek hirdetett társadalom magyaros vendégszeretetéről minél jobb benyomást nyerjenek. Elismerés illeti már most is azokat, kik e nemes ügyben megindított mozgalmat lelkesen felkarolják és annak sikerét részben biztosították. Sopron városa és a vármegye köztörvényhatóságai a város és megye kultur és gazdasági intézetei közül többen az ősi iskol egykori növendékei és a gyorsírókor volt tagjai, az ifjúság jóakaró barátai elismerésre méltó buzgósággal járultak a rendezés költségeihez, melyeknek könnyítéséhez a vallás - és közoktatásügyi minisztérium, az Országos Gyorsíró Egyesület és a kerületi egyházi főhatóság is hozzájárultak Az anyagi támogatás mellett az ügy a soproni művelt társaidalom erkölcsi támogatására is rászorul E tekintetben gróf Széchenyi Emil főispánt sikerült a rendezőségnek a védenökségre megnyerni A különféle bizottságok szervezése ügyében a rendezőség a városi közönséghez fordul abban a reményben, hogy a legjobb segítséget nyeri. Az érkező hölgyek fogadására Sopron hölgyeiből külön bizottság alakul. Az ünnepség két főrészből fog állani. Első napon a városi, vagy vármegyei széke i ház dísztermében az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület, az Országos Diák Gyorsíró Szövetség és a Soproni Ev. Főgimnáziumi Gyorsírókör díszgyűjtése, melyeken az ország legnevesebb gyorsírói tartanak előadást s a vendégek tiszteletére rendezett közebéd tölt ki. A másodikon a rendkívül érdekesnek ígérkező nagy írásverseny folyik le, este pedig tánccal kapcsolatos fényes hangverseny lesz a kaszinó termeiben, melyben az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület közbenjárására fővárosi erők is közreműködnek. Mindezek a tervek már előre sejtetik a nagyarányú, több napra terjedő ünnepségnek országos jellegét. Felkértek bennünket az intéző körök, hogy lapunk hasábjain hívjuk fel közönségünk figyelmét főleg az alkalomnak jelentőségére, mely hivatva lesz Sopron jó hírét emelni és terjeszteni Ez alapon szívesen tolmácsoljuk e nemes ügy képviselőinek a soproni közönséghez forduló bizalmas kérését, hogy annak idején közreműködésére biztosan számíthassanak. A lekedő „diligence“ (dilizsánc) A postakocsival három személy megy: a kocsis, a járatkísérő katona vagy csendőr és a postatiszt. Állomások azok az útmenti csendőrkaszárnyák, vagy csárdák, melyek egy község vagy vidék legjobban hozzáférhető pontjai. A lakosság ezen a helyen összejön s átadja vagy átveszi postaküldeményeit a postatiszttől. Olyan vidéken, hol ilyen központ nincs, a posta minden útmenti háznál megállni tartozik, előbb azonban a posta 2—300 méter távolságról kürtszóval jelzi közeledését. A lakók a kürtszóra kijönnek. Ha nincs átadni valójuk, a posta a nekik szó küldeményeket kidobja vagy kiadja, de ezen munkában nem áll meg, hanem tovább mozog. Csak ha pénzt ad ki, csomagot vagy pénzt vesz fel, áll meg 2—3 percre, végez és odébb megy. Ez tehát a mészáros posta hű kópiája. Kinek kedveztek, midőn amerikai stílűnek mondták ? * S ha most nézzük t. U. ! a posta mai hivatását, a kulturában való nélkülözhetetlen szerepét, hogy egy kissé haza is beszéljek — legyünk becsüléssel a posta irányában Fáradtságot, nagy önfeláldozást igénylő munka folyik itt. Nincs a világnak kigondolható pontja, ahol ha egy ember megvetette a lábát a posta a mai technikai fejlettségével hírt ne volna képes adni, venni. Akár a Himalája hómezőiről, akár a Vezúv kráteréből , Afrika sivatagjairól, vagy a Csendes Óceán kellő közepéről, az északi sark ember közelítette legészakibb csúcsáról, vagy a déli jegestenger alig ismert vidékéről: a posta hírt hoz, hírt visz. Itt, e város kultúr-intézetei közt az egyetlen hivatal, az egyetlen állomás, hol e város legnagyobb, legéletbevágóbb érdekei felett való őrködésben el nem fogy a türelem, ki nem alszik a világosság soha. Sokszor sok millió forint készpénz felett őrködik a postahivatalnok vaserélye. Nincs mása csak az emberiség javáért égő lelke s egy töltött revolvere... Szánandó csekélység a becsület ama tengeréhez, mellyel rövid percek alatt a postahivatalnok ébersége és kötelességtudása ezrek nagy komoly érdekeit kezeli: indítja ismeretlen vidékekre s átveszi, hogy kézbesítse a pénzt az édes pénzt és pénzt. S azért a postahivatalnok nem ismer elismerést; a közönség mostoha gyermeke, képzelhetetlen követelésekkel gyötrik, sőt gyanúsítják is. Alig 15—20 év alatt a folytonos, megfeszített figyelemben kifárad teste, lelke Mindig közelebb férkőzik hozzá a postahivatalnok rémítő baja, a nagyfokú neurasthenia, mely, midőn férfikorába lépne, összetöri, miként a rabot, ki a Spielberg kazamatáiban várja a megváltó világosságot. Azért azonban, ha az éjjel bármely órájában benéznének a helybeli déli vasúti postahivatalba, azt látnák, hogy a posta ébren van, dolgozik most is, virraszt és őrködik, mint a kultúra örökké nyitvatartott szeme e városi polgárainak nyugodt álmai felett!