Sopron, 1905. július-szeptember (35. évfolyam, 79-117. szám)

1905-07-02 / 79. szám

XXXXXI. évfolyam. 79. szám. Vasárnap, 1905. julius 2. SOPRON — A SOPRONI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT KÖZLÖNYE. , ■ SOPRONI ÚJSÁG.) Megjelenik: Szerdán, pénteken és vasárnap. (SOPRONI HÍRLAP.) Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona, egy hóra I korona. Vidékre : Egész évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyed évre 4 korona, egy hóra I korona 40 fillér. Egy példánynak ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér­­♦.­­Előfizetni az év bármely napjától lehet. Felelős szerkesztők: ÜT. KOVItS IStVáll GS Dr. MeISZHer Ernő. Laptulajdonos : Berecz Ábel.­­«• Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Várkerület 121., I. emelet. Helyközi távbeszélő 25. szám. Hirdetések közlése a legolcsóbb díjtétel szerint Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hirdetések, úgymint előfizetések a kiadóhivatalba küldendők. Mindennemű fizetés ,teljesítési helye Sopron. -4-4- A szerkesztőség kéziratok visszaküldésére nem vállalkozik. • Dicsőség! Sopron, július 1. Törvé­­ysáncai között, kezében a jognak fegyverével készül a nemzet a nagyszerű ellenállásra! Lelkileg össze­forrva a jelennek megpróbáltatásaiban, a győzedelem bizonyosságával a múlt­nak tanúságai alatt indul a harcba el­szánt erejével a jövőtudatnak. Ebbe a nemzeti érzelemegységbe, a mely e nagy napokban keresztülhat az országon feltartózhatatlan áramlással s évtizedes ellentéteket dönt a mélységbe se: nagy­szerű manifesztációval olvadott be Sop­ron városának állásfoglalása s a nem­zeti veszedelemnek komoly pillanatában lelkek ölelkezése pecsételte meg az or­szágos egybeforradást. Városunk köztör­vényhatósági bizottsága a férfias elha­tározásnak szilárd öntudatosságával mon­dotta ki azt, hogy a hatalom és nemzet harcában a nemzethez áll s egy alkot­­mánytalan próbálkozásnak bátorul vak­merő kísérleteit lelkéből utasítja vissza! Ez az elhatározás valójában méltó sza­bad férfiak szabad testületéhez! Ebben az állásfoglalásban a nemzeti visszafej­lődés egy egész korszakának vádlevele tükröződik szónál ékesebben vissza s mondja ki a sújtó ítéletet eldöntően, fel­­lebbezhetetlenül ! Ez az állásfoglalás te­mető a dicstelen múltnak, tanúság a küzdelmes jelennek s ragyogó sugár a felénk fénylő, a diadalra sarkalló jöven­dőnek ! A nemzeti eszme hódító erejének gyönyörűséges bizonyságtétele ez az el­határozás! Esztendőknek sikertelen kí­sérletei után a legelső komolyabb aktus, a­mely arról tanúskodik, hogy e városban is megértik immár a forduló időknek intő szózatát s mernek is, tud­nak is a szerint cselekedni. Alig három év múlt el azóta, hogy a nemzeti áram­lat ebben az országban erőre kapott s ellenállhatatlanul követelt magának érvé­nyesülést. Az a tiz-tizenkét millió ma­gyar, — szemefénye testben - lélekben nemzetünknek, — a mely Tokajtól a nagy magyar síkságon át le a Dráva vonaláig tápláló tengere volt véres avagy fegyvertelen nemzeti küzdelmeink mind­egyikének, egy akarattal mondotta ki akkor a nagy elhatározást, hogy ma­gyar államot akar teremteni ezen a földön, a­hol századok óta nyögjük a dinasztikus járomnak nehéz rabszolgasá­gát. Talán sohasem is látta az élő nem­zedék olyan arányait az országos fel­buzdulásnak, a mely a lelkeket, az el­méket elkapta ekkor és vitte magával. — fővárosunkban százezrek tettek tanú­bizonyságot milliók nevében a nemzeti föllángolásról s a kényuralmi rendszer­nek századokat próbált épülete roska­dozott a nemzeti lelkesedés ostromló old­ataim a képzelődés sebes szárnyaira kapva, felkeresik és lelki szemem elé idézik szerel­mem tündérét. Az égboltozat sárgára válik, majd lassan-lassan sötétedni kezd, míg nem teljes sötétség vesz körül. Ekkor kicserélem fáradt testi szememet lelki szememmel s el­nézek a­rra, honnan boldogságom csillaga sugárzik Mint tavaszi napnak éltető sugarai, melyek a felhők sötét leple mögött türelmet­lenül várják a pillanatot, midőn felráz­zák az alvó természetet, melyet a tél hideg ölelése tart fogva; olyanok a Te szemeid is, azok a gyöngyszemek, melyeknek sugarai szívemig hatoltak, melyeknek szelíd, ábrándozó tekintete megértette velem, hogy van még egy jobb, egy szebb élet is, melyet Te szerelmes angyalom, a boldogság kedves fonalával fonsz körül. . . S miként az ébredő természet a­lap csókjaitól mind jobban és jobban közeledik a szépség, a teljes kifejlődés és a pompa ha­tárához, úgy én is, a te kedves mosolyaidtól éltetve, napról-napra közelebb jutottam s ta­lán már nem is voltam messze a boldogság első kikötőjétől, mikor a sors elválasztott egymástól. Nincs más emlékem tőled, kedve­sem, csak az a két szem, melyek nyugalma­mat rabolják el tőlem. És ámbár a nyári napnak tüzes korongja éltetőbb sugarakat szór a természet ölébe, hullámcsapásai alatt. Fájdalmas kese­rűséggel láttuk a harcnak ez idején Sopron városnak állásfoglalását az ön­kény szolgálatában. Lesújtó bizonyos­sággal tárult elénk a jövendőnek kegyet­len perspektívája s lelkünk azt hitte már, hogy e város a nemzeti eszmére nézve elveszett mindörökre! Mennyire fölemelő a reménytelen­ségnek ebben a hitünket vesztett álla­potában a nemzeti gondolatnak az a megizmosodása, a­mely harmadfél hónap előtt a mindenkor elbukott függetlenségi lobogót vitte diadalra itten, ma pedig a városnak hivatalos testülete mondotta ki imponáló erejével az ellenállásnak azt, hogy maga felett csak egyetlen urat ismer: a tíz századoknak vérhullatása, szenvedésözöne által megszentelt ma­gyar alkotmányt! Ez az elhatározás a lelkekből fa­­kadt! Ebben az elhatározásban férfilel­­kek keserűsége, szabadságvágya, elszánt indulatának lélekereje tör utat magának s ragyog szét országot betöltő világos­sággal! Ám ez a határozat kifejezhetet­­lenül többet jelent az alkotmányvédelem szilárdításánál, mert a nemzeti függet­lenség gondolatának előrekapását pél­dázza el nem múló eredményeivel a lel­kek szabadsági életének! Az a hatalmi szervezet, a­mely országos erővel nyű­gözte le a felszabadulásnak minden lélek­ezek talán nem olyan kedvesek, mint azok az elsők, melyek felrázták álmából; úgy nekem is, szelíd szemed első tekintete a leg­kedvesebb, annak emlékéül zártam őket szívem legmélyébe. Ha néha-néha be­borul a határ s nem érintik a természetet a tüzes nap csókjai, annál jobb, annál kellemesebb neki, midőn újra átfogják a gyengéd sugarak ezrei; úgy én is, ha néha mellőzöttnek hittem is magamat, annál jobban szerettelek. S most, hogy a sors keze megállította boldogságom haladását és egymástól messze elragadott, most fájó szívvel gondolok rád, üdvösségemre, csendes magányomban. . . .Pirkad. A nap előhírnökei, az aranysugarak már kiemelkedtek a tóból s indulnak a nádasok között föl, föl a páratelt levegőbe, mely százszorosan tükrözteti és töri finom szálai­kat. Majd a nap tüzes korongja is emelkedni kezd, lassan, lassan, míg a tükörképe sülyed, azzal a gyönyörű bíborpalásttal, melyet most dobott le az ég ura válláról. A természet kiszabadult az éj ölelő kar­jai közül, mely most könnyezve, apró gyöngy­szemeket szór a rét ékes gyermekeire s az erdő fáinak zöld leveleire. . . Az utolsó csillag is kialszik s győz a nap. Ragyogó szekerére ülvén, lassú méltó­sággal hajtat a kék égboltozaton, hogy uszá­ / T Álom. Irta: Jagsich János. — A „Sopron“ eredeti tárcája — Töltés oldalában, a puha fűben fek­szem. Mögöttem néhány öreg fűzfa áll, mely ezer meg ezer bársonyos levelével csak gyenge árnyékot vet a virágoktól körülvett, lassan csörgedező patak kristálytiszta vizére, mely­nek sima felületét csak a halak fickándozása zavarja meg. Gyenge szellő remegted meg a fűzfák könnyed leveleit, melyek közt a napsugár gyorsan surran keresztül a liliomok csókra vágyó, ékes szirmaira... Előttem a rét olyan, mint egy díszes szőnyeg, a természet gyöngyeivel, az ékes­­ruhájú virágok sokaságával díszítve. A réten túl gabonatáblák állanak, me­lyeknek fárasztó színét szemérmetes pipacs, bájos búzavirág s itt-ott a gabonaszárán fel­­kapaszkodó szarkaláb élénkíti. A kalásztenger érett fejét lehajtva, a gyenge szellő lágy ölelése alatt lassan hul­lámzik. A nap már delelt, de még most is érezteti sugarainak perzselő erejét. Tiszta az égboltozat. Madár se vonul át rajta, csak egy-két régi rabló kóvályog a magasban. S amint a kövér fűben fekszem, gon­

Next