Soproni Hirlap, 1929. április (16. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
xvi. évf. 74. szám. Sopron, 1929 április 3, szerda Ara 16 fillér. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre..........................840 pengő Egy hónapra..........................280 pengő Szerkesztőség: Sopron,Várkerület 66. Telefonszám: 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. CSERMÁK GONTRAND Egyes példány ára helybeni és vidéki árusítóinknál köznapokon 16 fillér, vásár- és ünnepnapokon 20 fillér. Kiadóhivatal: Sopron, Várkerület 66. Telefonszám: 394. lammmmmmtmmimmtimammmmt Ébrednek Rothermere lord fellépése óta most először történik meg, hogy a különböző békeszerződések megváltoztatására megindított mozgalmat a német lapok is örömmel üdvözlik és részletesen kommentálják. Ezideig ahányszor csak a magyar béke igazságtalanságairól volt szó, a német lapok mélységes hallgatásba burkolóztak, mintha azt akarták volna jelezni, hogy ez merőben magyar ügy és semmi közük hozzája. Pedig a lord akciójának mélyebb jelentősége volt és van, hiszen maguk a németek is panaszkodnak a rájuk tukmált békeszerződés igazságtalanságai ellen s ha a lord ezideig csak a magyar békeszerződés súlyos hibáit tette szóvá, történt ez azért, mert itt a legszembeszökőbbek az igazságtalanságok, de egész attitűdje mutatja s legutóbbi nyilatkozatai megerősítik, hogy mindenféle békeszerződés erőszakosságaiban a közeljövő békéjét látja veszélyeztetve. Felejtsük el tehát azt, hogy a németek magatartását bizonyos fokig az érdek határozta meg s örüljünk, hogy nagy német orgánumokban a békeszerződések megváltoztatására megindított mozgalom kapcsán lenyomtatva találjuk a lordnak a többi között a trianoni békére vontkozó súlyos kritikáját is. A Kölnische Zeitung, a Deutsche Tageszeitung, a Deutsche Zeitung — mint jelentős német orgánumok — egyöntetű örömmel üdvözlik a lord legutóbbi nyilatkozatát, azt a felismerését, amely a rosszul fogalmazott és erőszakosan végrehajtott békeszerződésekben a jövendő bajainak csíráit látja. A Deutsche Tageszeitung például azon örvendezik, hogy a lord, aki eddig csak a magyar határok revíziójáért küzdött, most a versaille-i és st. germain-i béke revíziójáért is síkra száll s felismeri a keleti német határok tarthatatlanságát. A Deutsche Zeitung csak azt sajnálja, hogy a lord bölcs belátása ellentétben áll a hivatalos angol politikával. Az az akció tehát, amelyet Rothermere csak nemrégiben kezdeményezett, elsősorban a magyar békeszerződés megváltoztatására, lassanként kiterjeszkedik. A dolog természete szerint nem is lehet azonban máskép. A modern élet egyik legnagyobb jellemzője épen az, hogy az országok és népek sokkal kevésbbé tudják magukat izolálni, mint csak a közelmúltban is. Az események egymásra hatása intenzívebb a kölcsönös befolyások, élénkebbek, nagyobb szemszögből tekintve Európa gazdasági élete végeredményben minden látszólagos szétziláltság és ellentét ellenére is a dolgok természete szerint egységes ritmusra törekszik. A különböző békeszerződések rettenetes hibái rettenetes következményeket vontak maguk után, de nemcsak a legyőzöttekre, hanem a győzőkre nézve is. A valószínű belátást azonban ma még ellensúlyozza ezeknek a szerződéseknek relatív friss volta és a megváltoztatásuktól való félelem. Ha azonban ezt a két motívumot a való helyzet lehetetlenségéből folyó nehézségek elerőtlenítik, elérkezik a békeszerződések megváltoztatásának órája is. inden hó 1-én új előfizetést nyitunk a SOPRONI HÍRLAP-ra . Ma lesz a Prohászka Ottokár emlékünnep a városháza közgyűlési termében Ottokár Püspök atyánk emlékének áldozzuk a mai napot, akinek emlékét szívünkben hordozzuk, kitörölhetlenül, hűséggel, hódolatos tisztelettel. Ünnep lesz ez a nap valóban, amikor róla hallunk, amikor az ő magasztos szelleméhez felemelkedni próbálunk. A Hozzá vezető utat, a megértéséhez vezetőt, Berta Ilona mutatja meg nekünk, akinek lelkében viszhangra talál minden, ami felülemelkedik a hétköznapok szürkeségén, ami a gondolatot egy eszményibb világba lendíti és az életet értékesebbé teszi. Berta Ilonát, az Erzsébet Intézetnek nagyműveltségű ny. igazgatónőjét — mint már megírtuk — Prohászka püspök, megbecsülő barátságával tüntette ki, azért közelebbről látott be annak a kivételes léleknek mélységeibe, mint azok, akik csak írásaiból vagy a szószékről ismerték az apostoli lelkű főpapot. Az emlékünnepet Papp Kálmán prépostplébános vezeti be, Kövesi Magda egy hallgató pedig Sik Sándor versét szavalja. Az ünnepély pontosan este hat órakor kezdődik. Manlius János Sopronlövőn volt könyvnyomtató. — Válasz a húsvéti számban felvetett kérdésre. — Mohi Adolfnak, a Szent István Akadémia r. tagjának húsvéti közleménye (Volt-e Sopronlövőn könyvnyomda?) reám hivatkozik és feleletre késztet. „A dunántúli evang. egyházkerület története“ című munkámban a Laibachból elűzött Manlius János protestáns könyvnyomtatónak egyik állomáshelyét Szabó Károly jelzésétől eltérően sem a vasmegyei Németlövőre, hanem Sopronlövőre tettem. Manliusnak 1592—1593-ból való nyomtatványai a helynevet „Siez“ szóval jelölik: „Siezben nyomtatta Manlius, Actum Syczini 1593. Gedruckt zu Schützing in Hungern“ sat. Szabó Károly nem bizonyítja, hogy Siez Németlövővel azonos. Sennowitz Adolf pedig Manlius János 98 oldalas életrajzában (Esztergom 1902.) Siezet Weller Emil „Die falschen Druckorte“ c. műve alapján „koholt nyomdahelynek“ tekinti. Ilyen ingadozók és eltérők a lövői nyomdára vonatkozó vélemények. Sopronlövőre engem ebben a kérdésben a következő okok vezettek: 1. A vasmegyei Németlövő kicsiny, jelentéktelen hely, melynek kultúrtörténeti jelentőségéről Vasmegye monográfiája is alig tud valamit. Az akkori oly élénk és szenvedélyes egyházi mozgalmakban sem fordul elő a neve. 2. Sopronlövő, mint a Kanizsayak s majd a Nádasdyak birtoka, már jelentékenyebb hely (oppidum) a középkor óta. A lövői jobbágyok 1557. évi lajstroma szerint „Sárvárhoz tartozó“, tehát Nádasdy-birtok. A török elöl sok horvát család menekült ide. Osztopáni Perneszi András 1566. Írja: „Szigetvár elfoglalása után Lövőre vonultam családommal és itt kastélyt (castellum) építettem.“ Sziszekről a Herbies család menekült Lövőre, felvette a Lövey nevet és Lövey Mátyás már Sopronnak volt szenátora. Már 1572. van evang. lelkésze, Musich Mátyás és 1596. tanítója, Belechich Gáspár. Iskolája Sárváré és Csepregé mellett az elsők közül való. Jeles lelkészei közül Lethenyei István esperes és Musay Gergely püspök az egyházi irodalomból ismeretesek. Manlius, a vándorkönyvnyomtató, aki könyvárus is volt, bizonyára inkább ilyen műveltebb városkát választott munkahelyül, mint a jelentéktelen kis falut. 3. Manlius az akkor protestáns Nádasdy, Batthyány és Zrínyi grófok pártfogása alatt nyomtatta könyveit. A két Lövő közül pedig Sopronlövő akkor Nádasdy Ferenc birtoka volt, akinek uradalmaiban másutt is, Sopronkereszturon, Sárvárott és Manlius özvegyének idejében Csepregen is ugyanaz a nyomda működött. Németlövő az Erdődy grófoké volt, akik korán elpártoltak a reformációtól. 4. A Sopronlövőn született Vajda György kőszegi tanár, aki Lőcsén 1645. könyvet adott ki, s 1650-ben a Lövőre vonult gróf Erdődy Bálint özvegyének, az evang. Révay Zsófiának volt udvari papja, még ez évi márc. 16. irt levelét is „ex castello Siez“ keltezi. Tehát ekkor is nevezték Sopronlövőt ilyen német néven is. Mert hiszen német családok is laktak benne, mint a kassai Gallen András, György és Mihály, a Nádasdyak belső emberei. Ezekkel az adatokkal szemben Mohi Adolf ellenvetése, hogy Szabó Károly Német-Schützennek mondja a nyomda helyét, nem bizonyít. Mert Szabó helytörténeti kutatást itt nem végzett és könyvének kiadásakor (1879) még Sopronlövőt is Németlövőnek nevezték. Az sem helytálló bizonyíték, hogy Szalaszegi Gy. a muraszombati evang. lelkész a közeli Németlövőn és nem a távolabbi Sopronlövőn nyomatta ki imádságos könyvét. „ A könyvnyomtatót akkor messzeföldön is felkeresték. Pálházi Göncz Miklós ev. püspök Győr alól Pataházáról jött el Sopronkeresztúrra több napra, hogy itt a korrektúrát végezze és új könyvét is tovább írja. Abból is, hogy Manlius egyik könyvét ,.tótországi (horvát) uraknak“ ajánlotta, még nem lehet Vas megyére következtetni. Hiszen Sopronlövőn több tótországi (horvát) ur volt Manlius körül. Itt még tót graduálból is énekeltek. Felkeresték Manlius nyomdáját még Grácból is. Ő nyomatta a Sopront érdeklő „Flosculus Eden (Edenburg) művecskét is (Németujvár 1584). És mint élelmes, utazó könyvárus nyomatott naptárt (Calendarium. nyomt. Siezben 1592.) és historiás újságot is (Neue Zeitung und Wundergeschicht in Gesangweis verfasset. Schützing 1593). Szabó Károly ismert nagy művében minden megokolás és bizonyítás nélkül tette meg Liezet Németlövőnek és tőle vették át ezt mások is. Pedig Schützen német nevű község több van hazánkban. Engem a fentebbi okok indítottak arra, hogy Manlius vándornyomdáját Sopronlövőn keressem. A szakembereket, a magyar nyomdászat történetíróit érdekelhetné ez a kérdés, de behatóbban még nem foglalkoztak vele. Payr Sándor.