Soproni Hirlap, 1929. április (16. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

xvi. évf. 74. szám. Sopron, 1929 április 3, szerda Ara 16 fillér. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre..........................8­40 pengő Egy hónapra..........................2­80 pengő Szerkesztőség: Sopron,Várkerület 66. Telefon­szám: 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. CSERMÁK GONTRAND Egyes példány ára helybeni és vidéki árusítóinknál köznapokon 16 fillér, vásár- és ünnepnapokon 20 fillér. Kiadóhivatal: Sopron, Várkerület 66. Telefon­szám: 394. lammmmmmtmmimmtima­mmmmt Ébrednek Rothermere lord fellépése óta most elő­ször történik meg, hogy a különböző béke­­szerződések megváltoztatására megindított mozgalmat a német lapok is örömmel üd­vözlik és részletesen kommentálják. Ezideig ahányszor csak a magyar béke igazságtalan­ságairól volt szó, a német lapok mélységes hallgatásba burkolóztak, mintha azt akarták volna jelezni, hogy ez merőben magyar ügy és semmi közük hozzája. Pedig a lord ak­ciójának mélyebb jelentősége volt és van, hiszen maguk a németek is panaszkodnak a rájuk tukmált békeszerződés igazságtalan­ságai ellen s ha a lord ezideig csak a ma­gyar békeszerződés súlyos hibáit tette szóvá, történt ez azért, mert itt a legszembeszö­­kőbbek az igazságtalanságok, de egész atti­tűdje mutatja s legutóbbi nyilatkozatai meg­erősítik, hogy mindenféle békeszerződés erő­szakosságaiban a közel­jövő békéjét látja veszélyeztetve. Felejtsük el tehát azt, hogy a németek magatartását bizonyos fokig az érdek hatá­rozta meg s örüljünk, hogy nagy­ német or­gánumokban a békeszerződések megváltoz­tatására megindított mozgalom kapcsán le­nyomtatva találjuk a lordnak a többi között a trianoni békére vontkozó súlyos kriti­káját is. A Kölnische Zeitung, a Deutsche Tages­zeitung, a Deutsche Zeitung — mint jelen­tős német orgánumok — egyöntetű öröm­mel üdvözlik a lord legutóbbi nyilatkozatát, azt a felismerését, amely a rosszul fogal­mazott és erőszakosan végrehajtott béke­­szerződésekben a jövendő bajainak csíráit látja. A Deutsche Tageszeitung például azon örvendezik, hogy a lord, aki eddig csak a magyar határok revíziójáért küzdött, most a versaille-i és st. germain-i béke revíziójáért is síkra száll s felismeri a keleti német ha­tárok tarthatatlanságát. A Deutsche Zeitung csak azt sajnálja, hogy a lord bölcs belá­tása ellentétben áll a hivatalos angol poli­tikával. Az az akció tehát, amelyet Rothermere csak nemrégiben kezdeményezett, elsősorban a magyar békeszerződés megváltoztatására, lassanként kiterjeszkedik. A dolog termé­szete szerint nem is lehet azonban máskép. A modern élet egyik legnagyobb jellemzője épen az, hogy az országok és népek sokkal kevésbbé tudják magukat izolálni, mint csak a közelmúltban is. Az események egymásra hatása intenzívebb a kölcsönös befolyások, élénkebbek, nagyobb szemszögből tekintve Európa gazdasági élete végeredményben minden látszólagos szétziláltság és ellentét ellenére is a dolgok természete szerint egy­séges ritmusra törekszik. A különböző béke­­szerződések rettenetes hibái rettenetes kö­vetkezményeket vontak maguk után, de nemcsak a legyőzöttekre, hanem a győzőkre nézve is. A valószínű belátást azonban ma még ellensúlyozza ezeknek a szerződések­nek relatív friss volta és a megváltoztatá­suktól való félelem. Ha azonban ezt a két motívumot a való helyzet lehetetlenségéből folyó nehézségek elerőtlenítik, elérkezik a békeszerződések megváltoztatásának órája is. ­inden hó 1-én új előfizetést nyitunk­ a SOPRONI HÍRLAP-ra . Ma lesz a Prohászka Ottokár emlékünnep a városháza közgyűlési termében Ottokár Püspök atyánk emlékének áldoz­zuk a mai napot, akinek emlékét szívünkben hordozzuk, kitörölhetlenül, hűséggel, hódo­­latos tisztelettel. Ünnep lesz ez a nap valóban, amikor róla hallunk, amikor az ő magasztos szel­leméhez felemelkedni próbálunk. A Hozzá vezető utat, a megértéséhez ve­zetőt, Berta Ilona mutatja meg nekünk, aki­nek lelkében viszhangra talál minden, ami felülemelkedik a hétköznapok szürkeségén, ami a gondolatot egy eszményibb világba lendíti és az életet értékesebbé teszi. Berta Ilonát, az Erzsébet Intézetnek nagy­­műveltségű ny. igazgatónőjét — mint már megírtuk — Prohászka püspök, megbecsülő barátságával tüntette ki, azért közelebbről látott be annak a kivételes léleknek mély­ségeibe, mint azok, akik csak írásaiból vagy a szószékről ismerték az apostoli lelkű fő­papot. Az emlékünnepet Papp Kálmán prépost­­plébános vezeti be, Kövesi Magda egy­ hallgató pedig Sik Sándor versét szavalja. Az ünnepély pontosan este hat órakor kezdődik. Manlius János Sopronlövőn volt könyvnyomtató. — Válasz a húsvéti számban felvetett kérdésre. — Mohi Adolfnak, a Szent István Akadémia r. tagjának húsvéti közleménye (Volt-e Sop­­ronlövőn könyvnyomda?) reám hivatkozik és feleletre késztet. „A dunántúli evang. egy­házkerület története“ című munkámban a Laibachból elűzött Manlius János protestáns könyvnyomtatónak egyik állomáshelyét Szabó Károly jelzésétől eltérően s­em a vasmegyei Németlövőre, hanem Sopronlövőre tettem. Manliusnak 1592—1593-ból való nyom­tatványai a helynevet „Siez“ szóval jelölik: „Siezben nyomtatta Manlius, Actum Syczini 1593. Gedruckt zu Schützing in Hungern“ sat. Szabó Károly nem bizonyítja, hogy Siez Németlövővel azonos. Sennowitz Adolf pedig Manlius János 98 oldalas életrajzában (Esz­tergom 1902.) Siezet Weller Emil „Die fal­schen Druckorte“ c. műve alapján „koholt nyomdahelynek“ tekinti. Ilyen ingadozók és eltérők a lövői nyomdára vonatkozó véle­mények. Sopronlövőre engem ebben a kérdésben a következő okok vezettek: 1. A vasmegyei Németlövő kicsiny, jelentéktelen hely, mely­nek kultúrtörténeti jelentőségéről Vasmegye monográfiája is alig tud valamit. Az akkori oly élénk és szenvedélyes egyházi mozgal­makban sem fordul elő a neve. 2. Sopronlövő, mint a Kanizsayak s majd a Nádasdyak birtoka, már jelentékenyebb hely (oppidum) a középkor óta. A lövői jobbágyok 1557. évi lajstroma szerint „Sár­várhoz tartozó“, tehát Nádasdy-birtok. A török elöl sok horvát család menekült ide. Osztopáni Perneszi András 1566. Írja: „Szi­getvár elfoglalása után Lövőre vonultam családommal és itt kastélyt (castellum) épí­tettem.“ Sziszekről a Herbies család mene­kült Lövőre, felvette a Lövey nevet és Lövey Mátyás már Sopronnak volt szenátora. Már 1572. van evang. lelkésze, Musich Mátyás és 1596. tanítója, Belechich Gáspár. Iskolája­­ Sárváré és Csepregé mellett az elsők közül való. Jeles lelkészei közül Lethenyei István esperes és Musay Gergely püspök az egyházi irodalomból ismeretesek. Manlius, a vándor­­könyvnyomtató, aki könyvárus is volt, bi­zonyára inkább ilyen műveltebb városkát választott munkahelyül, mint a jelentéktelen kis falut. 3. Manlius az akkor protestáns Nádasdy, Batthyány és Zrínyi grófok pártfogása alatt nyomtatta könyveit. A két Lövő közül pedig Sopronlövő akkor Nádasdy Ferenc birtoka volt, akinek uradalmaiban másutt is, Sop­­ronkereszturon, Sárvárott és Manlius öz­vegyének idejében Csepregen is ugyanaz a nyomda működött. Németlövő az Erdődy grófoké volt, akik korán elpártoltak a refor­mációtól. 4. A Sopronlövőn született Vajda György kőszegi tanár, aki Lőcsén 1645. könyvet adott ki, s 1650-ben a Lövőre vonult gróf Erdődy Bálint özvegyének, az evang. Révay Zsófiának volt udvari papja, még ez évi márc. 16. irt levelét is „ex castello Siez“ keltezi. Tehát ekkor is nevezték Sopron­­lövőt ilyen német néven is. Mert hiszen német családok is laktak benne, mint a kassai Gallen András, György és Mihály, a Nádasdyak belső emberei. Ezekkel az adatokkal szemben Mohi Adolf ellenvetése, hogy Szabó Károly Német-Schützennek mondja a nyomda helyét, nem bizonyít. Mert Szabó helytör­téneti kutatást itt nem végzett és könyvé­nek kiadásakor (1879) még Sopronlövőt is Németlövőnek nevezték. Az sem helytálló bizonyíték, hogy Szala­­szegi Gy. a muraszombati evang. lelkész a közeli Németlövőn és nem a távolabbi Sopronlövőn nyomatta ki imádságos könyvét. „ A könyvnyomtatót akkor messzeföldön is felkeresték. Pálházi Göncz Miklós ev. püspök Győr alól Pataházáról jött el Sopronkeresz­­túrra több napra, hogy itt a korrektúrát végezze és új könyvét is tovább írja. Abból is, hogy Manlius egyik könyvét ,.tótországi (horvát) uraknak“ ajánlotta, még nem lehet Vas megyére következtetni. Hiszen Sopronlövőn több tótországi (horvát) ur volt Manlius körül. Itt még tót graduálból is énekeltek. Felkeresték Manlius nyomdáját még Grác­­ból is. Ő nyomatta a Sopront érdeklő „Flos­­culus Eden (Edenburg) művecskét is (Né­­metujvár 1584). És mint élelmes, utazó­­ könyvárus nyomatott naptárt (Calendarium. nyomt. Siezben 1592.) és historiás újságot is (Neue Zeitung und Wundergeschicht in Gesangweis verfasset. Schützing 1593). Szabó Károly ismert nagy művében min­den megokolás és bizonyítás nélkül tette meg Liezet Németlövőnek és tőle vették át ezt mások is. Pedig Schützen német nevű község több van hazánkban. Engem a fen­tebbi okok indítottak arra, hogy Manlius vándornyomdáját Sopronlövőn keressem. A szakembereket, a magyar nyomdászat törté­netíróit érdekelhetné ez a kérdés, de be­hatóbban még nem foglalkoztak vele. Payr Sándor.

Next