Soproni Hirlap, 1930. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

2 BEL- ÉS KÜLFÖLDI­­ HÍREK Milyen idő várható ? A Meteorológiai In­tézet jelentése szerint borult és inkább enyhe idő várható, lecsapódásokkal. A képviselőház tegnapi ülésén tovább foly­tatták a fővárosi törvényjavaslat vitáját, mely után előreláthatólag sor kerül a tör­vénykezési eljárás meggyorsítására vonat­kozó javaslatra. A budapesti főkapitányságon bevezetik azt az úyítást, hogy a kihallgatásokat nemcsak jegyzőkönyvbe foglalják, hanem mikro­fonba veszik, hogy a kihallgatottak ké­sőbb ne vonhassák vissza vallomásaikat. A belügyminiszter a rendőrség felszerelése után most a csendőrséget is felszerelteti rádióval a nyomozás megkönnyítése ér­dekében. Több csendőrőrs már meg is kapta a rádióvevőt. Az állami pénzverdében az új ezüst 2 pen­gősök nagy része már elkészült. A szük­séges mennyiség elkészítése után előre­láthatólag májusban vagy júniusban ke­rülnek forgalomba a­­ pengősök. Zilahy Lajos író .Tábornok“ című drámá­jának filmesítésével foglalkozik Ameriká­ban a Parnamount-filmgyár, Czukor Adolf magyar származású mozikirály vezetése alatt. A film még e hónapban elkészül. A zalaegerszegi törvényszék tegnap ítél­kezett özv. Orbán Áronné bünperében, ki első férjét arzénnel megmérgezte. A bíró­ság Orbánnál életfogytiglani fegyházra ítélte, Orbán Józsefet bizonyítékok hiányá­ban felmentette. A kolozsvári hadbíróság Balajthy József biharpüspöki lelkészt és Herczeg Kálmán tanítót a Himnusz eléneklésének­­vádja­ alól felmentette, mert a védő­ügyvéd sze­rint a magyar uralom alatt szabad volt az oláh himnuszt énekelni. Szófiában tegnap alakult meg a bolgár­­magyar unió Rudnay Lajos követ véd­nöksége alatt. Az unió elnöksége távirat­ban üdvözölte Boris cárt, Horthy kor­mányzót, Bethlen és Liapcsev miniszter­­elnököket. Chamonixban tegnap kezdték meg a jég­­hokki világbajnokságok mérkőzéseit; a magyarokat már az állomásról hívták vissza. A magyarok első mérkőzésüket Olaszország ellen játszották és azt 2:0 arányban megnyerték. A román belügyminiszter utasította az ösz­­szes hatóságokat, hogy ezentúl az állam­polgárok neveit nem szabad az okmányo­kon megváltoztatni, hanem úgy kell írni, ahogy az illető családok kívánják. A spanyolországi Los Bar­os állomás előtt a gyorsvonat alatt leszakadt a híd és az egész vonat a mélységbe zuhant. Sze­rencse, hogy az utasok nagy része az előző állomáson leszállt, így csak 2 halott van, a sebesültek száma ismeretlen. Az angol sajtó pártállásra való tekintet nélkül foglalkozik Princip szobrának le­leplezésével és felháborodva állapítják meg, hogy annak a gyilkosnak állítanak emléket, aki az osztrák-magyar trónörökös­­pár meggyilkolásával előidézte a világ­háborút. Madridban letette az esküt a Berenguer­­kormány, melynek tagjai nagyrészt a kon­zervatív irányzathoz tartoznak. Hir szerint Primo de Riverat a­­Balearok főparancs­nokává fogja a király kinevezni. A jeruzsálemi templomokban a világ min­den részéből jött emberek imádkoznak. Statisztikai megfigyelés szerint a kará­csony és újév alkalmával a jeruzsálemi templomokban 77 nyelven imádkoztak. Newyorkban egy vasúttársaság légi osztá­lyának főtisztviselője kajszülött fiát a ke­resztszülőkkel és a pappal együtt repülő­gépre rakta, a gép 2000 méter magasra emelkedett és ott tartották meg a ke­resztelőt. SOPRONI HÍRLAP 1930. február 1. Mintegy hatszáz budapesti csalá­­d számára akarnak Sopronban biztosítani álland­ó nyaralótelepet F­r­ü h­w­i­r­t­h Mátyás országgyűlési kép- '■ viselő, a magyar kézműiparosság egyik ve­zére, még az elmúlt nyáron megszervezte Budapesten az úgynevezett középfokú tiszt­viselők nyaralási táborát. Ez a tábor mint­egy öt-hatszáz családot ölel magába. Ter­vük az volt, hogy a csonkaország valame­lyik szebb vidékén töltik nyári szabadságu­kat, lehetőleg a saját területükön. Mindezt úgy gondolták, hogy a kijelölt tá­borozási hely tulajdonosa méltányosan bocsát rendelkezésükre apróbb házhelyeket, melye­ken azután az egyes családok megépíttetik házacskáikat. Bár kétségtelen, hogy a telek­­tulajdonos város, vagy község ilyen módon károsul, a kár más után kétszeresen meg­térül, mivel* a nyaraló 500—600 család a telekadományozó városban vagy községben szerzi be évről-évre két havi szükségletét. A szervezők tervezgetésüknél elsősorban Szentgotthárdra gondoltak, honnan szíves biztatást is kaptak. Az utóbbi következménye lett, hogy mintegy 40 fővárosi család az el­múlt évben Szentgotthárdon is nyaralt. Erről a nyaralásról tett említést Frühwirth Mátyás legutóbbi soproni tartózkodása során, amikor a­ra kérték őt, hogy az egész ter­vet ne S­entgotthárddal, hanem Sopronnal kapcsolat­ban valósítsák meg. A gondolat nem aim­­ el , hogy a tervvel foglalkoznak, mutatja a képviselő egyik levele, amelyet a napokban küldött az Egységespárt egyik tagjának. A levél így hangzik: — A p­olgármester úrral végignéztem azt a telektö­mböt, amiről az építkezésnél szó lehet. Iga­z, hogy időközben — hiszem azon­ban, hog­y csak átmenetileg — a hitelügyek megroml­ottak, az építkezéssel így is komo­lyan fogl­alkozunk. Most abban állapodtunk meg, hogy a nyarat mintegy 30—40 Sopronban fogjuk tölteni. Ettől a kezdés­t jó eredményt várok. Csak éjjenek — minél többen. Abb bizonyos­ak vagyunk, hogy a várost is, kö­nyékét is a lakosságot is megszeretik. Bio­­nyosak vagyunk abban is, hogy a város vezetősége is megadja mindazokat a ked­vezménye­ket, melyeket más város hasonló esetben adna, sőt minden valószínűség sze­rint megad még többet is. A „nagy nyilván a soproni törvényszék Délelőtt 11 órát mutat a falióra a kelle­mesen fűtött tárgyalóteremben a törvény­széken. Az altiszt, aki az ajtónál áll, időnként odamegy a nagy fehér kályhához és jól megrakja szénnel. Reggel óta már legalább négyszer tett rá. Kénytelen a hallgatóság ilyen lényegtelen dolgokra is figyelni, olyan unalmas a tár­gyalás. Már 11 óra van és még mindig a kilencórás tárgyalás folyik. Az ügyvédek nagyokat ásítanak, az ügyész bent sincs, őneki most nincs szerepe. A hármastanács tárgyal valami becsület­sértési pert, összegabalyított dolog, pro és kontra vallomásokkal. Unalmas. Ilyeneket lehet hallani, hogy „minősítés“, „viszon­­vádlott cselekménye", azután „csatolt iratok alapján“ stb. A tárgyalóterem közönsége álmodozva hallgatja, a legtöbb a fogát piszkálja zseb­késsel, vagy a körmét. Látszik, hogy bizonyos lenézéssel kezelik az ügyet, ez nekik smara, csak éppen a meleg miatt ülnek itt. Ismernek mindenkit. A bírákat, az ügyészt, az ügyvédeket. És igen jóban vannak a teremszolgával. A ,á,is miat- A közönség A tárgyalóterem közönségének a képe nap-nap után ugyanaz. Figyeltem. Sőt, mindegyik a megszokott helyén ül. Estén­ként és délutánonként ott látom őket min­dig a P. Müller sarkon, de délelőtt ponto­sak. Kilenckor már elfoglalja mindegyik a maga helyét és nem válogatósak, a tárgya­lásokat a legutolsóig szorgalmasan végig­ülik. Igazuk van. Szórakoznak is és mellette egy fillérbe sem kerül, viszont a tárgyalá­sokhoz közönség kell. Ők a nagy nyilvá­nosság. Ők „ellenőrzik“ az igazságszolgál­tatás menetét. Egyébként ártalmatlanok. Néha egyik-másik elmosolyodik, mikor a védő nyelvbotlást csinál, ilyenkor az elnök rájuk szól. Utána jó ideig szorongó csend van. Vigyáznak nagyon, hogy a „nyivános­­ság kizárására” okot ne adjanak. O, ilyen tekintetben nagyon óvatosak. . ....... A vádlottak A vádlottak padján ketten ülnek. Egy idősebb, kopaszodó férfi, botra dől, ha fel­áll sántít. Valami vidéki állatorvos. A tér­dére iratokat fektet, azt tanulmányozza erősen. Föl se néz. Mellette vidéki asszony ül. Még fiatal, valami gazdának a felesége lehet, a fején fekete kendő, az álla alatt csokorra kötve, aztán fekete bársonykabát van rajta, fekete flór harisnya, a lábán pedig sárga félcipő. Ő szegény nem tehet róla. Mikor kihallgatják, támadó állást vesz fel, majd hosszabb magyarázkodásba kezd az esetet megelőző dolgok felől és az „igazi“, a „valódi “ tényállás több oldali heves körül­írásával háromnegyedórai szakadatlan pergő­tűz alá fogja a tanácsot. Félóra múlva az elnök magához tér, mire gyorsan leintik a beszédeskedvű vádlottat. De csak nehezen tudja abbahagyni. Élénk taglejtésekkel és elváltoztatott hangon még gyorsan bemutatja, hogy hogyan toppantott a lábárá a vádlott az ő udvarán és mon­dott csurgákat, amik az ő becsületét mélyen sértették. Viszont erre ő is toppantott feléje (mutatja azt is, nagy örömére a közönség­nek) és­­­ikérte magának és mondott ő is csunyákat. Ez viszont a vádlott becsületét sértette mélyen, így keletkezett a viszonvád. A kis attrakciót, ami mégis egy kis váltott zatosságot csinált, élénk derültség kíséri. Utána megint unalom jön. Iratokat olvas­nak, tanuk vallomásait, akik állítólag bizo­nyítani tudják, hogy vádlott „aszonta“ volna viszonvádlottnak, hogy „nem jár igaz után“, járásbírósági ítéleteket olvasnak fel, ame­lyeknek az indokolása félóráig tart. Ügyvédek Aztán feláll a főmagánvádló ügyvédje. Meggyőződés nélkül, unalmas hangon fel­sorolja azokat a szakaszokat és bekezdése­ket, amelyek alapján a viszonvádlottat egész bátran fel lehet menteni. Az ő kontójára. Mikor leül, tovább diskurálnak a vádlott ügyvédjével. Igen kedélyesen. A bíróság ítélethozatalra vonul vissza, ami hangos széktologatásokkal jár. A kály­hát újra megrakják, az egyik ügyvéd nyúj­tózkodva megropogtatja a derekát, a „nyil­vánosság“ zsibongani kezd, az eredményt találgatják, mint a meccseken, a harmadik sorban pedig tízórait bontogatnak, mert egy kis idő múlva éktelen foghagymáskolbász szag kezd terjengeni az egész teremben. Tíz perc múlva a bíróság a magyar állam nevében meghozza az ítéletet, amelyben mindkettőt bűnösnek mondja ki rágalmazás vétségében, de a büntetés alól felmenti őket, miután mindketten „visszasértést“ is tettek. Mindegyik fizeti a maga költségeit. — Tudomásul veszik az ítéletet? — kérdi az elnök szelíden. Az öreg, kipödrött bajuszú állatorvos áll előtte. — Ebbe sohase fogok, kérem a lassan belenyugodni — mondja idegesen remegő hangon, aztán öregesen összeüti a bokáját az elnök felé és kimegy. Monoton hangon újra neveket olvasnak fel, a következő tárgyalás szereplői. Egyen­ként, félve szállingóznak be a folyosóról. Megint becsületsértés, egy óráig megint unalom. Az utolsóelőtti sorban sietve összepakolják a szárazkolbász-maradványokat. Horváth László. ossag tárgyalásain

Next