Soproni Hirlap, 1931. március (18. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
XVIII. évf. 49. szám Sopron, 1931 március 1, vasárnap Ára 20 fillér. Soproni Hírlap AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. MMMMNMMMMfllMMMRMMflMMflMMM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. Változnak az idők A latin közmondás szerint változnak az idők és mi is változunk. A magyar közéletben valóban nagy a változás, íme a háború ideje előtt az országgyűlésen állandóan közjogi viták voltak. Gazdasági kérdések nem érdekelték az embereket. Az újságok is azokat a beszédeket színezték ki, amelyek a negyvennyolcas, hatvanhét küzdelmére vonatkoztak. És az olvasóközönségnek is ez volt az ízlése. Éppen emiatt a kormánypárti lapoknak alig volt olvasójuk. Mert a hatvanhetes párti is felszisszent, valahányszor sérelem érte a magyarságot. Erre pedig sokszor volt alkalom. Az Ausztriával való közjogi kapcsolatunk megszűnvén, országgyűlésünk hajója jó ideig bizonytalan vizeken evezett. Mintha elvesztette volna az iránytűjét, vagy megsérült volna kormánykereke. A közjogi vizek ismert területén nem maradhatott, mert nem volt oda szóló rakománya. A tengersík egyéb vidéke még ismeretlen volt számára. Ezért hánykolódott éveken át bizonytalanul. Az élet nyomorúsága azután megtanított bennünket, hogy egy nemzet életében első a kenyér. És nemcsak megtermelni kell tudni a kenyeret, de úgy kell elosztani, hogy mindenkinek jusson belőle. Ez a közgazdaság legnagyobb tudománya. Mindig azt hirdették és volt is valami alapja, hogy a magyar közlelket nem érdeklik a gazdasági kérdések. De most megváltozott a helyzet. Most másról sincs szó az országgyűlésben, mint mélyreható gazdasági tervekről. És annyira általánossá váltak e kérdések, hogy egyik miniszteri tárca köréből átnyúlnak a másikéba. Vagy nem érdekes dolog-e, hogy a cukorrépa-termelő gazdákat a kereskedelmi miniszter védi meg a gyárosok kapzsisága ellen. És nem sajátságos-e, hogy a kartellek ráncbaszedésére készült javaslat az igazságügyminiszter hatáskörébe került. Íme a sérelmi politika kitaposott útjáról a magyarság most áttért a gazdasági politikára. És olyan tájékozottsággal, annyi szakavatottsággal és érdeklődéssel jár ez új ösvényeken, mintha már régen is itt járt volna. Nemzetünk erőben való gyarapodását fogja maga után vonni ez az irányváltozás. A magyar ifjúság, mely eddig csak katonai vagy tisztviselői pályára lépett, ezután megtalálható lesz minden közgazdasági pályán. És ez a helyes állapot. Nagyon sokoldalú, tehetséges faj a magyar. Hogy eddig valami egyoldalúság volt benne pályája megválasztásában, az konzervatív felfogásának volt a következése. Ám ez most megváltozott, mikor új korszak jött, új és az eddigieknél jóval súlyosabb feladatokkal. Az ifjúság ma egészen más, mint volt hajdan. A mai ifjúságot nem a költészet és szépirodalom érdekli, mint hajdan minket, hanem a műszaki fejlődés, meg a testgyakorlás. Még nem tudjuk megmérni ennek a változásnak a hasznát és a kárát, mert nincsenek olyan finom műszereink, melyekkel fajunk életlehetőségének minden rejtett mélységébe behatolhatnánk. De már most is látjuk, hogy nem árthat az, ha az eddiginél nagyobb gyakorlati szellem járja át nemzettestünk érhálózatát. Új idők jöttek, amelyek új embereket kívánnak a gátra. A feladatok is megváltoztak, meg is sokasodtak és szövevényesebbé váltak. Bízzunk ifjúságunkban és bizzunk fajunk helyes életösztönében, mely még mindig megtalálta nemzetünk fejlődéséhez az utat és alkalmas eszközöket. Rábel László. Amit tudni kéne a fedett úszómedencéről Való igaz, hogy a „Sopronvármegye“ hasábjain „Mi“ cikkíó beleparittyázott egy követ a nem is létező soproni fedett úszómedencébe, ami hullámokat „zarajtott elő“. Ez a parittyázás azonban még nem okozott olyan nagy hullámokat, mint túloldalon gondolják, mert olyan állítású közlemény nem okozhat számbavehető hullámokat, amelyben előbbre valónak tartják Sopronban a korcsolyapálya építését, mint a fedett úszómedencét. Épen ezért a korcsolya cikkekkel nem is foglalkozom. Sokkal komolyabb hullámokat okozott Parragi György főszerkesztőnek a parittyázása, akinek a kövei már fontos városi érdekek körül szálldosnak. Hogy mennyire irányt tévesztett ez a parittyázás, azt kívánom bebizonyítani, abban a reményben, hogy Parragi szerkesztő úr is be fogja látni, hogy parittyakövei eltévedtek, gondolom csak azért, mert nem tájékozott teljesen a kérdésben. Elsősorban is legyen végre mindenki tisztában azzal, hogy önálló fedett úszómedence kérdés nincs és a legnagyobb tájékozatlanságot árulja el az, aki fedett uszodáról beszél gőzfürdő-építés nélkül. Alkalmam volt végighallgatni a városi törvényhatóság műszaki bizottságának több előkészítő értekezletét, melyen a tervezett gőzfürdő tervrajzait és költségvetését tárgyalták és ezek során tiszta képet nyertem ebben a kérdésben. Nem hiszem, hogy akadna ember Sopronban, aki ne tartaná feltétlenül szükségesnek a gőzfürdő építését. A közgyűlés épen ezért meg is adta a megbízást a pályázat nyertesének, hogy készítse el a gőzfürdő költségvetését. Mikor azután a műszaki előkészítő bizottság a gőzfürdő terveit és költségvetését felülvizsgálta, elvben megállapította, hogy ha a város gőzfürdőt épít, szükségesnek tartja az úszómedence építését is. Ezért felhatalmazást is kapott a fedett úszómedence költségvetésének elkészítésére is. A műszaki bizottság bizonyára nem „szentimentalizmusból“ és nem a „sportfanatikusok“ nyomásának engedve állapította meg, hogy szükségesnek tartja a úszómedence megépítését, hanem reális számítások és tapasztalati tények figyelembevétele alapján. Mégpedig azért, mert kétségtelennek látszik, hogy a gőzfürdő fenntartása a városnak ráfizetést fog jelenteni, ellenben más városok példája alapján remélhető, hogy egy nagyobb medencés fürdő forgalmából fedezhető a ráfizetés. Tehát megdönthetetlen ténynek látszik az, hogy a gőzfürdő csak akkor lesz gazdaságos, ha az úszómedence is van mellette és enélkül számolni kell a nagyobb ráfizetéssel. A fentiek alapján városi érdekeket paritytyáznak azok, akik ellenzik az úszómedence építését és valahol a holdban jár az, aki a korcsolyapályát tartja előbbrevalónak. Szabad legyen még válaszolnom a „Sopronvármegye“ szerkesztőjének lapunk cikkírójához intézett azon felhívására, hogy mielőtt az úszómedence építését sürgeti, előbb menjen el vele a Hangya-barakba, a brennbergi úti barakba, a Tüdőbeteg-diszpanzérba és más helyekre. Való igaz, hogy ezeken a helyeken szomorú dolgokat lehet látni és a városnak törekednie kell azok megszüntetésére. Ezek elsőrendű kérdések szociális szempontból, de viszont egészségügyi szempontból a gőzfürdő megépítése is elsőrendű fontosságú és hogy ehhez miként kapcsolódik még elsőrendűbb fontossággal a fedett úszómedence, azt megmagyaráztam. Nem szabad tehát a barakkokba vinni azt, aki uszodaépítést sürget, mint ahogy az óhajtott soproni idegenforgalom fellendülése esetén a városunkban fürödni akaró idegent sem vihetjük el a barakkokba, mondván: „Oh, uram, Sopronban addig nem lehet télen fürödni, míg ezek itt vannak.“ Viszont „Mi“ cikkíró módszerét sem ajánlhatjuk, hogy küldjük ki a fürödni vágyó idegeneket a korcsolyapályára, hogy fürödjenek meg a friss levegőben. Beleilleszkedve ebbe a gondolatmenetbe, egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy lakoltassuk ki Sopronban a színházat, mozikat és kávéházakat és ebben helyezzük el a nyomorgókat, mert előbbre való a nyomor megszüntetése, mint a színház és a mozi. A soproni gőzfürdő megépítése fontos egészségügyi, sőt mondhatni kultúrszükséglet és az úszómedence megépítése gazdasági előrelátás. Megépítése sem nehéz, mert a kormány 350 000 pengőt adott fedett medence építés céljára, bizonyára tudta, hogy miért. Végezetül még csak annyit akarok mondani, hogy ha még ezután is akad valaki, aki előbbre valónak tartja a korcsolyapályát az úszómedencénéll, akkor én szemrebbenés nélkül teszem azt az ajánlatot, hogy építsünk a Károly-magaslaton egy szanatóriumot és gyógyítsuk benne hideg lábvízzel a vakbélgyulladásos betegeket. Nem lehetetlen, hogy ezzel a szanatóriummal és a „Mi“rendszerű levegőfürdőzéssel elérhetjük azt, hogy rövidesen rólunk beszél egész Európa — mosolyogva. Deák Albert