Soproni Hirlap, 1931. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

XVIII. évf. 49. szám Sopron, 1931 március 1, vasárnap Ára 20 fillér. Soproni Hírlap AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. MMMMNMMMMfllMM­MRMMflMMflMMM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. Változnak az idők A latin közmondás szerint változnak az idők és mi is változunk. A magyar közéletben valóban nagy a változás, íme a háború ideje előtt az ország­gyűlésen állandóan közjogi viták voltak. Gazdasági kérdések nem érdekelték az embereket. Az újságok is azokat a be­szédeket színezték ki, amelyek a negy­vennyolc­as, hatvanhét küzdelmére vo­natkoztak. És az olvasóközönségnek is ez volt az ízlése. Éppen emiatt a kor­mánypárti lapoknak alig volt olvasójuk. Mert a hatvanhetes párti is felszisszent, valahányszor sérelem érte a magyarsá­got. Erre pedig sokszor volt alkalom. Az Ausztriával való közjogi kapcso­latunk megszűnvén, országgyűlésünk hajója jó ideig bizonytalan vizeken evezett. Mintha elvesztette volna az iránytűjét, vagy megsérült volna kor­mánykereke. A közjogi vizek ismert területén nem maradhatott, mert nem volt oda szóló rakománya. A tengersík egyéb vidéke még ismeretlen volt szá­mára. Ezért hánykolódott éveken át bizonytalanul. Az élet nyomorúsága azután meg­tanított bennünket, hogy egy nemzet életében első a kenyér. És nemcsak megtermelni kell tudni a kenyeret, de úgy kell elosztani, hogy mindenkinek jusson belőle. Ez a közgazdaság leg­nagyobb tudománya. Mindig azt hirdették és volt is valami alapja, hogy a magyar közlelket nem érdeklik a gazdasági kérdések. De most megváltozott a helyzet. Most másról sincs szó az országgyűlésben, mint mélyreható gazdasági tervekről. És annyira általánossá váltak e kérdések, hogy egyik miniszteri tárca köréből átnyúlnak a másikéba. Vagy nem ér­dekes dolog-e, hogy a cukorrépa-termelő gazdákat a kereskedelmi miniszter védi meg a gyárosok kapzsisága ellen. És nem sajátságos-e, hogy a kartellek ráncbaszedésére készült javaslat az igaz­ságügyminiszter hatáskörébe került. Íme a sérelmi politika kitaposott út­járól a magyarság most áttért a gaz­dasági politikára. És olyan tájékozott­sággal, annyi szakavatottsággal és ér­deklődéssel jár ez új ösvényeken, mintha már régen is itt járt volna. Nemzetünk erőben való gyarapodását fogja maga után vonni ez az irányváltozás. A ma­gyar ifjúság, mely eddig csak katonai vagy tisztviselői pályára lépett, ezután megtalálható lesz minden közgazdasági pályán. És ez a helyes állapot. Nagyon sokoldalú, tehetséges faj a magyar. Hogy eddig valami egyoldalú­ság volt benne pályája megválasztásá­ban, az konzervatív felfogásának volt a következése. Ám ez most megváltozott, mikor új korszak jött, új és az eddi­gieknél jóval súlyosabb feladatokkal. Az ifjúság ma egészen más, mint volt hajdan. A mai ifjúságot nem a költé­szet és szépirodalom érdekli, mint haj­dan minket, hanem a műszaki fejlődés, meg a testgyakorlás. Még nem tudjuk megmérni ennek a változásnak a hasz­nát és a kárát, mert nincsenek olyan finom műszereink, melyekkel fajunk életlehetőségének minden rejtett mély­ségébe behatolhatnánk. De már most is látjuk, hogy nem árthat az, ha az eddiginél nagyobb gyakorlati szellem járja át nemzettestünk érhálózatát. Új idők jöttek, amelyek új embere­ket kívánnak a gátra. A feladatok is megváltoztak, meg is sokasodtak és szövevényesebbé váltak. Bízzunk ifjú­ságunkban és bizzunk fajunk helyes életösztönében, mely még mindig meg­találta nemzetünk fejlődéséhez az utat és alkalmas eszközöket. Rábel László. Amit tudni kéne a fedett úszómedencéről Való igaz, hogy a „Sopronvármegye“ hasábjain „Mi“ cikkí­ó beleparittyázott egy követ a nem is létező soproni fedett úszó­medencébe, ami hullámokat „zarajtott elő“. Ez a parittyázás azonban még nem okozott olyan nagy hullámokat, mint túloldalon gondolják, mert olyan állítású közlemény nem okozhat számbavehető hullámokat, amelyben előbbre valónak tartják Sopronban a korcsolyapálya építését, mint a fedett úszómedencét. Épen ezért a korcsolya cik­kekkel nem is foglalkozom. Sokkal komolyabb hullámokat okozott Parragi György főszerkesztőnek a parit­­­tyázása, akinek a kövei már fontos városi érdekek körül szálldosnak. Hogy mennyire irányt tévesztett ez a parittyázás, azt kívá­nom bebizonyítani, abban a reményben, hogy Parragi szerkesztő úr is be fogja látni, hogy parittyakövei eltévedtek, gondolom csak azért, mert nem tájékozott teljesen a kérdésben. Elsősorban is legyen végre mindenki tisz­tában azzal, hogy önálló fedett úszómedence kérdés nincs és a legnagyobb tájékozatlan­ságot árulja el az, aki fedett uszodáról beszél gőzfürdő-építés nélkül. Alkalmam volt végighallgatni a városi törvényhatóság műszaki bizottságának több előkészítő érte­kezletét, melyen a tervezett gőzfürdő terv­rajzait és költségvetését tárgyalták és ezek során tiszta képet nyertem ebben a kér­désben. Nem hiszem, hogy akadna ember Sopron­ban, aki ne tartaná feltétlenül szükségesnek a gőzfürdő építését. A közgyűlés épen ezért meg is adta a megbízást a pályázat nyerte­sének, hogy készítse el a gőzfürdő költség­­vetését. Mikor azután a műszaki előkészítő bizottság a gőzfürdő terveit és költségveté­sét felülvizsgálta, elvben megállapította, hogy ha a város gőzfürdőt épít, szükségesnek tartja az úszómedence építését is. Ezért fel­hatalmazást is kapott a fedett úszómedence költségvetésének elkészítésére is. A műszaki bizottság bizonyára nem „szen­­timentalizmusból“ és nem a „sportfanatiku­sok“ nyomásának engedve állapította meg, hogy szükségesnek tartja a úszómedence megépítését, hanem reális számítások és tapasztalati tények figyelembevétele alap­ján. Még­pedig azért, mert kétségtelennek látszik, hogy a gőzfürdő fenntartása a vá­rosnak ráfizetést fog jelenteni, ellenben más városok példája alapján remélhető, hogy egy nagyobb medencés fürdő forgalmából fedezhető a ráfizetés. Tehát megdönthetetlen ténynek látszik az, hogy a gőzfürdő csak akkor lesz gazdasá­gos, ha az úszómedence is van mellette és enélkül számolni kell a nagyobb ráfizetéssel. A fentiek alapján városi érdekeket parity­­tyáznak azok, akik ellenzik az úszómedence építését és valahol a holdban jár az, aki a korcsolyapályát tartja előbbrevalónak. Szabad legyen még válaszolnom a „Sop­­ronvármegye“ szerkesztőjének lapunk cikk­írójához intézett azon felhívására, hogy mielőtt az úszómedence építését sürgeti, előbb menjen el vele a Hangya-barakba, a brennbergi úti barakba, a Tü­dőbeteg-disz­­panzérba és más helyekre. Való igaz, hogy ezeken a helyeken szo­morú dolgokat lehet látni és a városnak törekednie kell azok megszüntetésére. Ezek elsőrendű kérdések szociális szempontból, de viszont egészségügyi szempontból a gőz­fürdő megépítése is elsőrendű fontosságú és hogy ehhez miként kapcsolódik még első­­rendűbb fontossággal a fedett úszómedence, azt megmagyaráztam. Nem szabad tehát a barakkokba vinni azt, aki uszodaépítést sürget, mint ahogy az óhajtott soproni idegenforgalom fellendülése esetén a városunkban fürödni akaró idegent sem vihetjük el a barakkokba, mondván: „Oh, uram, Sopronban addig nem lehet télen fürödni, míg ezek itt vannak.“ Viszont „Mi“ cikkíró módszerét sem ajánlhatjuk, hogy küldjük ki a fürödni vágyó idegene­ket a korcsolyapályára, hogy fürödjenek meg a­­ friss levegőben. Beleilleszkedve ebbe a gondolatmenetbe, egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy lakoltassuk ki Sopronban a színházat, mozi­kat és kávéházakat és ebben helyezzük el a nyomorgókat, mert előbbre való a nyomor megszüntetése, mint a színház és a mozi. A soproni gőzfürdő megépítése fontos egészségügyi, sőt mondhatni kultúrszükség­­let és az úszómedence megépítése gazdasági előrelátás. Megépítése sem nehéz, mert a kormány 350 000 pengőt adott fedett medence építés céljára, bizonyára tudta, hogy miért. Végezetül még csak annyit akarok mon­dani, hogy ha még ezután is akad valaki, aki előbbre valónak tartja a korcsolyapályát az úszómedencénéll, akkor én szemrebbenés nélkül teszem azt az ajánlatot, hogy épít­­sünk a Károly-magaslaton egy szanatóriumot és gyógyítsuk benne hideg lábvízzel a vak­bélgyulladásos betegeket. Nem lehetetlen, hogy ezzel a szanatóriummal és a „Mi“­­rendszerű levegőfürdőzéssel elérhetjük azt, hogy rövidesen rólunk beszél egész Európa — mosolyogva. Deák Albert

Next