Soproni Hirlap, 1934. szeptember (21. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

XXI. évf. 197. szám Sopron, 1934 szeptember 1. szombat Ára 10 fillér. Soproni Hírlap Negyed­évre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. FELELŐS SZERKESZTŐ: HORVÁTH MIKLÓS AZ ELŐFIZETÉS ÁRA ! Egyes példány ára 10 fillér, vasár- és ünnepnapon 16 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 166. Tel. 394 Munkaheti riport a papréti lázas előkészületekről s az elvarázsolt Maszmóról Kimentünk tegnap az épülő kiállításra, először is a papréti részt néztük meg. Már harsog a hangszóró. Az ingujjas mun­kások a legújabb slágerek hangjai mellett dolgoznak az épülő állványok tetején. Vajdahunyad... A fák alatt már remek alakot öltött a Ni­­kotex nagyszerű pavillonja. Úgy néz ki, mint egy kis Vajdahunyad­ vára. De csak a városligeti Vajdahunyad. Készen áll már a gazdasági kiállítás kapu­ja, tetején a zászlóruddal. Egyáltalán a pázsitos Papréten az árnyas fák alatt mindenfelé állványok meredeznek az égnek, íngujjas munkások ácsolnak, ka­lapálnak, térdepelve, létrákon mászkálva, csupa izgalom az egész Paprét. A főm­ozgató időnként ki-kiszalad a sürgő-forgó kiállí­tók, munkások, látogatók közé egy joviális, agilis úriember, Bakos felügyelő, a gazda­sági kiállítás egyik fő mozgatója s rendez­kedik itt is, ott is. Utasításokat ad, érdeklődőket fogad. Azután megint eltűnik s a tornacsarnoká­ban bukkan fel újra. Kipakkol a vásár Ott bent szintén lázas munka folyik. Itt már előrehaladottabb minden. Esterházyéktól kivonultak szintén szép számmal a rendezők Polgár felügyelő úr vezetésével. Nagyszerűen dolgoztak, az biz­tos. Fél nap alatt kipakkoltak minden jót és szépet az ízlésesen megcsinált emelvényre. Egyáltalában remek az összhang az egész nagy teremben, jó beosztással minden da­rab megfelelő helyet kapott. Sopronmegye remekel... Lesz mit nézni itt, az biztos. Sopron megye ontotta a látnivalókat. Úgy néz ki az egész, mint egy óriási vá­sár, kipakkolás előtt. Ott állnak az árusok izgatottan a ládák előtt s szeretnék már megmutatni mijük van. Csakhogy itt az árusokat felügyelő urak­nak, intéző uraknak, igazgató uraknak hív­ják. Sopron megye számottevő uradalmai, gyá­rai, vállalatai vannak képviselve ebben a teremben. Legjobb a soproni bor Van egy kis terem, ott Friedrich Károly szívszerelmének, a soproni bornak csinált óriási reklámot. A­ terem falai harsogják a belépő felé, hogy legjobb a soproni bor. Hálásak lehetnek neki a soproni gazdák. Izgalom, készülődés Az Erdős malmok gusztusos apró kis lisz­teszsákjai is ott hevernek már egymásra rakva.­­Olyanok mint az erdélyi juhtúró zacskói. A munka lázasan folyik. Ilyeneket lehet hallani: — Hát ennek mit tegyek a tetejére!?. Kivörösödve kiabál valaki a legfelső pol­con. Meg se lehet ismerni. Másutt kalászokat raknak szép sorjában. Ez a Paprét. Az elvarázsolt Kaszinó A Kaszinóban ugyancsak serényen foly­nak az előkészületek. "­­ Meglepően szép lett minden terem, egybe nyílik ugyanis az egész, köröskörül megy, mint egy elvarázsolt kastély, alig lehet ráis­merni. Itt minden meglepetés lesz. Sopron olyant produkál, hogy maga sem hiszi el. Ha meg nem nézi, Horváth László. Holdvilágos éllelKolozsvárott Kolozsvár, 1934 augusztus 1 Két hét óta járom az elveszett Erdély főváro­­sának, az egykor kincses Kolozsvárnak az ut­cáit vérző szívvel, szomorú lélekkel. Nem az már­­ ez a város, mint volt régen, a boldog gyermek­kor idején. Most nagyobb és forgalmasabb, mint a magyar uralom alatt, mert az új hatalom­ Er­­délyben épen itt, Kolozsvárott akarja megmu­tatni ereje felduzzadását, de ennek terpeszkedése alatt csak vergődik az ősi város lelke, az erdélyi lélek. Mi ez az erdélyi lélek? Aki ismeri és érezte, annak nem kell magyarázni, de akit nem érintett meg, annak hiába beszélnék róla. Az erdélyi, lélek csaknem látható magyar történelmi erő, melynek csodálatos varázsa kisugárzik az öreg utcákból, régi erkélyes házak köveiből, a temp­lomok ódon falaiból, az ötszögű Bethlen-bástya roppant töréseiből, Mátyás király és Bocskay­ István szülőházából, a lebontásra ítélt legrégibb magyar színházi épület sárguló vakolatairól, az iskolák faragott kapui alól. A Fellegvár fái és a sétatéri méteres törzsek hatalmas lombjai er­ről suttognak titokzatosan; úgy érzem, mintha hangjuk nem beszéd, hanem zokogás volna. A házsongárdi nagy temető családi sírköveinek ez­rei elnehezedve roskadoznak a mohos földbe, mintha valami nagy fájdalom terhe nyomná őket. Mind, mind az erdélyi lélek tanúbizonyságai ők. Az uj, rikitó színek és hangok megzavarják a hazatért vándor lelkének kapcsolódását a múlt lelkével. Szinte érezni lehet, hogy a nagyszerű múlt történelmi ereje, az erdélyi lélek, irtóza­tos küzdelmet vív az új hatalom könyörtelen terjeszkedésével. Sajnos és ezt hiába tagadnánk, ebben az egyenlőtlen harcban az új erők egyre jobban érvényesülnek. Ha megállok Mátyás ki­rály világhírű szobra előtt, nem nézhetem sokáig a vezérek zászlós hódolatát, mert a hátam megött az új hatalom szimbóluma, a gyermekeket szop­tató bronz farkas vészesen vicsorítja rám fogait. Megyek a nagy időket élt Főtérről és betérek az Óvár sikátorai közé. Közben letörlöm hevült hom­lokomat és zsebkendőmnek a szem körül is akad dolga, mert egy kicsordult könnycsepp szánt vé­gig arcomon. Az erdélyi lélek kezd kiszorulni a belső város­ból. De ha ki is szorul, el nem pusztítható, mert kitárulnak a vergődő magyar szívek és magukba zárják az ősi hajlékokból, a megszentelt falak­­ből és emlékekből kiszorított történelmi lelket. Nem veszhet el egy cseppnyi sem az erdélyi lélekből! Palotákból szegényes viskókba kény­szeríthetik, de kimondhatatlan örömmel látni le­het, hogy ott még lángolóbban izzik. Ez az er­délyi lélek élő erő és ha látni akarjuk, leron­gyolódott, éhező magyar testvéreink szemébe kell tekintenünk. Ott izzik ez az erő, mely egymás felé vonzza a kérges magyar kezeket és olyan cso­dára képes, hogy rongyos ruhájú, nyomorgó test-í véreink templomokat építenek és iskolákat, in­tézményeket tartanak fenn. Egyik éjjel különös varázsát éreztem ennek az erdélyi léleknek. Kolozsvár egyik részét Házsongárdnak hivják, mely Sopronban körülbelül a Felső-lövéreknek felel meg. A Házsongárd hatalmas terület és határán kisebb-nagyobb tanyásbirtokok vannak. Néhány kisbirtok még magyar kézen van és egy ilyenbe mentem kirándulásra egyik délután. • A kis gazdaság tulajdonosa szótlan, erős né­zésű fiatal férfi, volt magyar tartalékos tiszt, ki rokkanva tért meg a vérözönből és testvérei­vel maradva, most még keményebb harcot kény­telen vívni a megélhetésért. A mogorva arcon valami fájdalmas vonás látszik. Úgy érzik, mintha­ az arc barázdái nagy tervek és merész vágyak temetői volnának. Sivár a jelen, de nem lehet másként. A volt hős magyar liszt, letördelve ma­gáról az életremények száradó ágait, összeszo­­rította a fogát és keményen belemarkolt az ősi­ földbe. Az a föld magyar föld, amíg az övé és azért van, hogy olyan elszántan vigyáz min­den rögére. Eldobta magától az élet szépségeit és­ a verejtékes küzködést viseli tudatosan. Sokan vannak ilyenek és rájuk lehet mondani, hogyha­ férfiak voltak a harcmezőn, most még sokkalta különb férfiak. Komoran nézett rám a találkozáskor és én mélyről jövő hangjától csaknem megilletődtem. Nem mondott semmi különöset és mégis mindjárt nagyon közel éreztem magamhoz. Megtekintettem a kis gazdaságot. Ezalatt le-­ szállt az alkony s mig a gazda meleg szivü kis húga a gyümölcstől roskadozó fákat mutogatta, a teli hold bemosolygott a kedves estébe és behintette aranyszálakkal a termő fák koronáját. Az esti munka befejezése után vacsorához ült a kis társaság és a petróleum lámpa halvány­ világítása mellett talán sokkal megelégítőbb volt a békés csend, mint maga az élet. Az istálló elé kötött tehenek szelíden tekintettek a halk beszédű vacsorázok felé és a természet áldott ölelése még a komoly gazda arcán is kisimította a borult vonásokat. (Folytatjuk) A Széchenyi-zarándoklat idei szónoka, amint velünk közük, bedői Markos Olivér, MÁV-főügyész, a jogügyi­ osztály főnöke lesz. A zarándoklat végleges programját még nem állították össze, azon most d­olgozik a vezetőség. Annyi azonban máris kétség­telen, hogy az ünnepség Széchenyi István gróf sírjánál lesz, mely után a zarándokok­ testületileg Sopronba jönnek, hogy itt a vá­rost és környékét megtekintsék.

Next