Soproni Hirlap, 1935. december (22. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
XXII. évf. 274. szám, Ára 16 fillér Sopron, 1935 december ht vasárnap AZ előfizetés ára Egyes példány ára 10 fillér, vasár- és negyed évre 8.00 P. — Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal, Várkerület 66. Telefon 394. Összeállították a Kat. Konvent és a Kat. Kör együttes jubileumi ünnepségének műsorát A Katalikus Kör pénteken este igen népes választmányi ülést tartott. Halász Gyula dr. főtitkár előbb az elmúlt havi eseményekről számolt be röviden, azután a jubileumi ünnepségek beható ismertetésére tért át. Városunk kát. társadalmának nagy örömünnepe lesz a közeljövőben, mert a két legnagyobb kát. intézményünk közösen üli meg 70, illetve 60 éves jubileumát. Erre az alkalomra a rendezőség gazdag és nívós programmot állított össze, melyre meghívja a tagjait, azonkívül a főváros és Dunántúl összes kat. köreit. Egyébként a rendezőség a következő meghívót bocsátja ki: A Soproni Kat. Konvent és a Ivat Kör fennállása 60, illetve 70 éves fordulója alkalmából 1935. dec. 14. és 15.. napjain jubiláns ünnepséget rendez, melyre a t. címet és b. családját tisztelettel meghívja a Kát. Konvent és Kát. Kör elnöksége. I. December hó 14-én, szombaton 8 órakor ,a kör dísztermében kulturestély. Műsora: 1. Nyisztor Zoltán dr.: A szociális front világképe. 2. Strauss R.: Traum durch die Dämmerunk. Strauss: Ständchen. Énekli: Dessevffy Bella Flórián György zongorakiisérete mellett. 3. Hóka Imre dr.: A katolikus közvélemény és közélet megteremtése. 4. Pasqualini- Szonáta A-dúr. Előadja Graff Vilmos gordonkán, Flórián György zongorakisérete mellett. 5. Mednyánszky Miklós dr.: A vezető szociális gondolatok megteremtésének gyakorlati eszközei. G. Puccini: Mimi áriája a Bohémélet c. operából. Horváth J.: A kéklő Adrián, Del Acqua: Villanella. Éneke: H. Dessewffy Bella Flórián György zongorakisérete mellett. — Belépődíj nincs, de a meghívó kívánatra felmutatandó. II. December hó 15-én, vasárnap dr.. 9 órakor a Dómtemplomban Breyer István dr. megyéspüspök ünnepi szentmisét és szentbeszédet mond. 10 órakor Breyer István dr. megyéspüspök jelenlétében a Kat. Konvent dísztermében közös díszgyűlés. Tárgysorozata: 1. Pápai himnusz. Énekli a Concordia. 2. Pinezich István dr. konventes nők megnyitó beszéde. 3. Jelentés a soproni Kát. Konventről. Felolvassa: Bán János p. tanácsos, árvaházi igazgató. 4. Üdvözlések. 5. Képek a soproni Kát. Kör életéből. Felolvassa: Halász Gyula dr. köri főtitkár. 6. Feichtinger Mátyás c. apát, köri elnök záróbeszéde. 7. Himnusz. Énekli a Concordia. Délben fél 1 órakor közös ebéd a JKat. Körben. A választmány egyhangú helyesléssel vette tudomásul Halász Gyula dr. főtitkár előterjesztését. Az István király soproni előadása Sík Sándor, a kiváló papköltő három felvonásos nagyszerű tragédiája, az István király tegnap este műkedvelők útján jutott el hozzánk. Magát a művet nem akarjuk ismertetni, elég, ha utalunk arra, hogy a Nemzeti Színház műsorán is szerepelt. Helyénvalónak tartjuk, hogy a soproni közönség egy része már akkor kapott ízelítőt a műből, midőn az még el sem készült. Simó Sándor hütközi szereplése alkalmával a készülő Szent István tragédiából olvasott fel részleteket. A műkedvelők, kik a művet tegnap este szorongásig telt ház előtt közreadták, Orovitsch Ferenc lelkész gárdájából kerültek ki. Orovitsch esztendőről-esztendőre rendez egy-egy, jobbára vallásos tárgyú előadást — nagy hozzáértéssel és mindenkor nagy sikerrel — valamely jótékony célra. Az utóbbi azonban nála sohasem az egyedülálló: a pénzszerzés mellett mindenkor gondja van arra, hogy közönségét «nevelje» is. A tegnapi előadás anyagi vonatkozású háttere a kurucdombi templom megépítése. Általánosságban — nyugodt lélekkel állíthatjuk — az előadás messze felülmúlta azt a szintet, melyet műkedvelők szoktak nyújtani. Helyszűke és az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatunk az egyének nyújtotta teljesítményekkel, valamenynyi szereplő megérdemli az elismerést. Radó Ferenc, Bajna Greti, Ézsöl Baby, Kutrovátz Sándor, Gerbosits Mária, Balogh Gyula, Drávai István, Vadon Zoltán, Szényi Jenő, Lehner Ferenc, Latszay Ferenc, Németh Ferenc, Ézsöl Tibor, Pap József, Maurer Viktor, Szirányi János, Temlin Károly, Kulcsár László, Gálos József, Bellák Rezső, Szigeti József, Vargyas József, Bellák Károly és Kulcsár László mind-mind megérdemlik a teljes elismerést. És megérdemlik azt, hogy ma este is telt ház nézze és tapsolja nagyszerű teljesítményüket. Bihary László riportsorozata Római mozaik „magyar berakással“ X. Sikertelen expedíciónkból lógó orral küllo-gunk haza... A Kolpinghiausban viszont derűs mosollyal fogad Hermann József hírlapíró úr... Hermann úr nem készül Abesszíniába. Legalább is mint harcos, nem. Az útlevele pöffeszkedően duzzald az ötvenpengős, százsillinges és nagy, fehérhasú százlirás bankjegyektől, még fontot is lát benne ámuló szemünk. Valódit, angolt... Hermann úr nem akarja megcsapoltatni az otthoni konszolidációban megsavanyodott vérét... Ő csak úgy elegánsan ki akar nézni arrafelé... Majd a snájdig olasz vezérkari tiszt a sajtóhadiszállásról megmutatja neki elegánan: tessék parancsolni. "■ Signor Redattone, ez itt egy kis csatatér, látni vágyó haditudósító urak számára berendezve, összkomforttal... Tessék, ez itt a futóárok, amott a harangátak, tessék egy kis drótsövény... És parancsolja a hősi halottakat is?... Hermann szerkesztő urat otthonról ismerem, Sopronból, egymásba botlottunk a királyi palota mellett... Elegánsan kószált, míg összehozta velünk a jó szerencséje... Mivelhogy árva kukkot sem tud a magyaron kívül, más nyelven... Természetes, hogy azóta velünk kalauzoltatja magát. Főként a «parancsnokkal», Erős Gézával, mivel az tud legjobban olaszul. De elvárja, hogy mi is elkísér jük, még ha le is késünk kökben az ebédről... * ■ Hermann József úr, mint ahogyan elvárható egy külföldet járó újságírótól, természetesen elhatározta, hogy letiszteleg Alfieri «kollégánál»... Alfieri ugyanis a sajtóminiszter. Igaz, hogy Hermann úr meg sem mukkan olaszul. De mit tesz az nála? Ott van Erős Géza... Szegény jó Erős Géza, a Rómába vetődött magyarok bolondul önzetlen, csupasziv barátja... Ott vannak, a Kolpinghaus különszobájában, Hermann ur az ágyon fekszik s félpengős regényt böngész, látható élvezettel, a hasán ki is gombolta a mellényt. Erős ott görnyed az asztalnál, rágva a Popolaret, s szerkeszti Hermann ur részére a mondókát... Hermann ur pedig mindezt úgy veszi, mint ami természetes, — sőt kötelesség. Elvégre neki aeroplánjegye van a tárcájában, Nápolytól Massanaig. S most körülötte ugrál a »magyar kolónia»... Itt ugyan perzselő a nap, de azért az alkony novemberben Rómára is hamar rátelepszik. Járkálok én is a homályos folyosón, keresem a hollandus komámat... Hermann úr szobájában motorikus dünnyögő, egyhangú muzsika... Mi az ördög ez? Még valami masinája van tán Hermann József csudamódon felszerelt kartársamnak... Fülelek, lábujhegyen... Igaz, hogy a hallgatódzás nem tartozik az úri erények közé, de most az egyszer megértetto Giuseppe Hermann... Hermann... io redattore... redattore ai giornal... ai giornali grandissimi di provincia di Ungheria «Zalamegyei Közlöny»... és igy tovább... Meglehetős akadozva, szinte ömlött a gyöngyöző verejtékszag a rozsdamart kulcslyukon, elölről végig, azután visszafelé, mint egy megrokkant szellemi bummerang... Elég volt... Bizonyos, hogy valamikor én is némi «parvenü» vágyakozást éreztem csillogó fogadótérinek tükrös falai iránt. (Kivált mikor itthon a jó öreg Sastéren tanyáztam, olyan szobában, amelynek nem volt ablaka, s gyufavilágítás kellett nappal is, nagy mérgemre rájöttem, hogy ez volt életem legdrágább lakása.) De ilyen áron parolázni nagy urakkal... Minden bánatom dacára harsogva röhögni kezdtem... Abba is hagyta szegény komám, pont a közepén... * A pápai fogadtatás sem volt utolsó dolog. Persze, ehez engedély kellett Hermann komának. Ki szerezte meg? Hát persze, hogy Erős Géza... Csak baj volt, nagy... Frakkot kellett volna húzni. EZ már azután nem volt Hermann úr felszerelésében sem... így azután csak elméletben vett részt a kihallgatáson, — ámbár a riportot jóelőre megírta... Majdnem belefirkantotta azt is, hogy Őszentsége szívélyesen érdeklődött tőle, hogy is áll már nálunk, odahaza a revízió!.. Alig sikerült rábeszélni, nehogy beleírja... Végtére neki is igaza volt! Ha római riport, hát legyen benne valami! Érdekes a külföldi magyar. Segíteni, igaz, a legtöbbje utolsó falatjáig segít a honfitársán... Bezzeg ha hazajönnek! A mérnök úr bizonyára el fogja felejteni a kis susztert, vagy ha találkozik vele az utcán, kegyes leereszkedéssel megkérdi: na hát maga is itt van, éreztem... Pedig odakinnn mennyire érezték, minden páthosz nélkül, hogy magyar testvérek, mindenekelőtt. Van azután egy másik magyar betegség is! Mennél rosszabbul megy odakünn, annál ingerlékenyebb az ember... Goromba, ideges feleletekt adtunk egymásnak Tiborral, ordítva összeröffentünk az utcán, hangos jeleneteket rögtönöztünk. (Szerencsére ezt itt nem vették észre, hisz az egész Róma egy szakadatlan üvöltés.) Martuk, kajánul vigyorogva csipdestük egymást vipera méreű megjegyzésekkel, közös nagy bajunkban — s este az ágy szélén ülve egyikünk a másikra tukmálta, furcsán lesütött, bocsánatkérő szemmel a félkenyerét... Következő riportunk: Én hazamegyek!)