Soproni Napló, 1906. április-június (10. évfolyam, 26-51. szám)

1906-04-01 / 26. szám

X. évfolyam. Sopron, 1906. vasárnap, április I. 26. szám. Egy évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Megjelenik csütörtökön és vasárnapon. M. kir. postatakarékpénztári szám és clearing-forgalom 17195. Laptulajdonos és felelős szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. RÁBEL LÁSZLÓ. Hirdetések egyezség­ szerint. Távbeszélő : Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. szám. Nem lesz választás. Sopron, márc. 31. Akiknek a lelkében még egy szik­rája volt a reménységnek, hogy a tör­vényes viszonyok mihamarább helyre­­állanak, azok azt hitték, hogy a tör­vényes határidőben kiírják a választá­sokat. Most már ennek a reménykedés­nek az illúziója is szétfoszlott; nem írják ki a választást, mert a törvény­telen hatalom nem mer szembenézni a nemzeti akarattal. Az egész világ látná a választások eredményéből, hogy nálunk nincs számba vehető párt, amely cserben hagyná a nemzeti követeléseket. Az új választás végleg elsöpörné helyéről a szabadelvű pártot is, holott ma ez is azt az érzést affektálja, mintha ellensége volna a Fejérváry-kormánynak. A haladó pártról szólni sem lehet. Nem fog akadni kerü­let — négy-öt kivételével, amely be­mocskolni engedné hírnevét azzal, hogy eladta magát politikai meggyőződésével együtt a darabant-kormánynak. A szo­­cialistákra pedig hiába számít a kor­mány, bármennyire állítják a nemzet­köziek, hogy mögöttük áll a nép , ke­rületet nem kapnak. Mert az a nép, amely az övéké, még nem bír választói jogosultsággal. A választásnak tehát az lett volna az előrelátható eredménye, hogy a szö­vetségben levő ellenzéki pártok szám­ereje még inkább megnövekedett volna. Legfeljebb negyven szavazatra számít­hatott a kormány, de ebbe már bele­értjük a szabadelvű és nemzetiségi kép­viselőket is. Ezért a hallatlan kudarcért pedig — a kormány szempontjából — csakugyan nem érdemes választani. A választás elmaradásából azonban nyilván kitűnik, hogy a kormány már nem kendőzi magát az alkotmányosság látszatával, mint eddig tette. Félrelöki­k a szépítő­szereket, hogy most már be­mutassa magát pucéran, a maga való­ságában. Nem is tehet mást. Már eddig is annyi bűn terheli lelkét, hogy a takargatás hiába­való volna. íme, lát­hatjuk most, milyen óvatosan, szinte lépésről-lépésre lehet eljutni az abszo­lutizmusig. Most már nyakig benne vagyunk. De még ma is akadnak naiv lelkek, a­kik azt hiszik, hogy a­mi most törté­nik, az még nem abszolutizmus. Pedig egy év óta nem is történt egyéb, mint törvénysértés, meg újra és ismét tör­vénysértés. Egyik legerősebb alaptörvé­nyünk az, a­mely az országgyűlés egy­­behívását záros határidőn belül elren­deli. Most ezt is félre dobják, mint egy­általán minden törvényt, a­mely a ha­talomnak útjában áll. A törvénytelen újoncozás és adó­szedés kérdésében csak ezután dönte­nek, mikor az ország parlamentáris jogát már elföldelték. A törvényható­ságok hazafias ellenállásának ideje is csak ezután érkezik el, persze nem olyan vármegyékben, mint a mienk, a­hol el­­tálosistvánkodták jó előre az ellenállást.­­ Hogy később ne legyen kellemetlenség miatta. Mert egy-két elmozdítás, vagy felfüggesztés nem kellemetlen , hanem a vele járó fizetség, az valóban kellemet­len. De hagyjuk máskorra ezt a szomorú kérdést. Sokkal érdekesebb most­­ annak a megfigyelése, hogy milyen arcot vágnak a tréfához osztrák testvéreink. Eddig nem titkolhatták el örömüket a­miatt, hogy a hatalom brutálisan keresztülgá­zol Magyarország alkotmányos jogain. Sokkal jobban gyűlölnek ők bennünket, hogysem a népek testvéri szolidaritása- A „SOPRONI NAPLÓ“ TÁRCÁJA. Bolyongás. Szabadban járok metsző hidegben, Zord éjszaki szél síkon­­ bősz hangon ; Hórdzeget szór, szitálva szemben, Rózsásra gyújtja halvány arcom. Zúg-bág az orkán, didergek, fázom, Besüppedek bár a hómezőbe. Törtetve mégis hol nincsen lábnyom, Megyek elszántan — tovább előre ! . . . Nagy hómezőn át — kertükhöz érek. Fehér lepel a lugason, f­íkon: Dermesztő képek, fagyos emlékek, Jégpáncélokba fojtják tűzlángom ! . . . Megtört telkemből véres keny árja Fogyottan omlik a hómezőre. — Vihar besöpri . . . hogy ő ne lássa, S hajt, az az orkán — tovább, előre ! Szendrői József. TER­RUM. cognac és likőrökkel dúsan felszerelt raktárát ajánljaEBRETH JÁNOS drogériája a „Fekete kutyához“ - - SOPRON, - -Várkerület 50. szám. Az azalea. Irta: Nagy Gizella. — A „Soproni Napló“ eredeti tárcája. — Nem hiányzott senki a meghívottak kö­zül. Pedig ugyancsak dúlt a förgeteg és az asszonyok a hidegtől kipirult arccal, a fér­fiak deres bajuszszal bontakoztak ki a csi­lingelő szánkókból, Lajos bácsiék vendég­­szerető portája előtt, melynek küszöbén a háziak szeretetreméltó alakjai siettek foga­dásukra. És mialatt a háziúr betessékelte őket a meleg szobába, hogy az urakat egy kis papramorgóval, az asszonyokat édes pá­linkával kínálja, a háziasszony a konyhába sietett, hogy tálalás előtt még egy utolsó szemlét tartson a feladandó étkek fölött. Mert Erna néni híres volt jó konyhájáról és arról, hogy mindig kész ebéddel várta ven­dégeit. Most is azonnal asztalhoz ültette őket — hogy foree előérke — a pántlikás farsangi fánk — forrójában találjon elis­merésre. Ebéd után két csoportra oszlott a tár­saság, az urak a pipázóban politizáltak és szidták a kormányt — az asszonyok Erna néni nappalijában ülték körül a kályhát, melynek rostélyajtaja mögött élénken patto­gott a felhalmozódott parázstűz. Blanka asszony remek új gyűrűje járt kézről-kézre. És tréfás irigységgel magasz­talták a charmant férjet. — Óh nem ő tőle való — sietett a válasszal Blanka. — Apa hozta külföldről. Férjemtől — a menyasszonyi csokor óta — még semmit­­sem kaptam — tette hozzá duzzogó arcocskával. — Sebaj, édesem! Vigasztalta Erna néni, — látod fiatal asszony koromban én is megsínylettem férjemnél az ajándékozás mellőzését, de utóbb rájöttem, hogy amely férj ajándékokkal kedveskedik nejének . . . — De ejtsük sorát. Múltam egy kis episódját leszek elmon­dandó, ha nem unjátok hallgatni És mikor az elllenkezőjéről biztosították és kérték, hogy csak meséljen mert „oly jól ért hozzá* imigy kezdte. — Pár éves asszony voltam, mikor faluról ahova férjhez mentem egy kis vidéki városba költözködtünk — mig férjem bérletre tesz szert. Szülővárosom kivételével nem szeretem a kisvárosokat. Nagyon kiváncsiak az emberek. Még azt is tudni akarták.

Next