Soproni Napló, 1906. április-június (10. évfolyam, 26-51. szám)
1906-04-01 / 26. szám
X. évfolyam. Sopron, 1906. vasárnap, április I. 26. szám. Egy évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Megjelenik csütörtökön és vasárnapon. M. kir. postatakarékpénztári szám és clearing-forgalom 17195. Laptulajdonos és felelős szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. RÁBEL LÁSZLÓ. Hirdetések egyezség szerint. Távbeszélő : Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. szám. Nem lesz választás. Sopron, márc. 31. Akiknek a lelkében még egy szikrája volt a reménységnek, hogy a törvényes viszonyok mihamarább helyreállanak, azok azt hitték, hogy a törvényes határidőben kiírják a választásokat. Most már ennek a reménykedésnek az illúziója is szétfoszlott; nem írják ki a választást, mert a törvénytelen hatalom nem mer szembenézni a nemzeti akarattal. Az egész világ látná a választások eredményéből, hogy nálunk nincs számba vehető párt, amely cserben hagyná a nemzeti követeléseket. Az új választás végleg elsöpörné helyéről a szabadelvű pártot is, holott ma ez is azt az érzést affektálja, mintha ellensége volna a Fejérváry-kormánynak. A haladó pártról szólni sem lehet. Nem fog akadni kerület — négy-öt kivételével, amely bemocskolni engedné hírnevét azzal, hogy eladta magát politikai meggyőződésével együtt a darabant-kormánynak. A szocialistákra pedig hiába számít a kormány, bármennyire állítják a nemzetköziek, hogy mögöttük áll a nép , kerületet nem kapnak. Mert az a nép, amely az övéké, még nem bír választói jogosultsággal. A választásnak tehát az lett volna az előrelátható eredménye, hogy a szövetségben levő ellenzéki pártok számereje még inkább megnövekedett volna. Legfeljebb negyven szavazatra számíthatott a kormány, de ebbe már beleértjük a szabadelvű és nemzetiségi képviselőket is. Ezért a hallatlan kudarcért pedig — a kormány szempontjából — csakugyan nem érdemes választani. A választás elmaradásából azonban nyilván kitűnik, hogy a kormány már nem kendőzi magát az alkotmányosság látszatával, mint eddig tette. Félrelökik a szépítőszereket, hogy most már bemutassa magát pucéran, a maga valóságában. Nem is tehet mást. Már eddig is annyi bűn terheli lelkét, hogy a takargatás hiábavaló volna. íme, láthatjuk most, milyen óvatosan, szinte lépésről-lépésre lehet eljutni az abszolutizmusig. Most már nyakig benne vagyunk. De még ma is akadnak naiv lelkek, akik azt hiszik, hogy ami most történik, az még nem abszolutizmus. Pedig egy év óta nem is történt egyéb, mint törvénysértés, meg újra és ismét törvénysértés. Egyik legerősebb alaptörvényünk az, amely az országgyűlés egybehívását záros határidőn belül elrendeli. Most ezt is félre dobják, mint egyáltalán minden törvényt, amely a hatalomnak útjában áll. A törvénytelen újoncozás és adószedés kérdésében csak ezután döntenek, mikor az ország parlamentáris jogát már elföldelték. A törvényhatóságok hazafias ellenállásának ideje is csak ezután érkezik el, persze nem olyan vármegyékben, mint a mienk, ahol eltálosistvánkodták jó előre az ellenállást. Hogy később ne legyen kellemetlenség miatta. Mert egy-két elmozdítás, vagy felfüggesztés nem kellemetlen , hanem a vele járó fizetség, az valóban kellemetlen. De hagyjuk máskorra ezt a szomorú kérdést. Sokkal érdekesebb most annak a megfigyelése, hogy milyen arcot vágnak a tréfához osztrák testvéreink. Eddig nem titkolhatták el örömüket amiatt, hogy a hatalom brutálisan keresztülgázol Magyarország alkotmányos jogain. Sokkal jobban gyűlölnek ők bennünket, hogysem a népek testvéri szolidaritása- A „SOPRONI NAPLÓ“ TÁRCÁJA. Bolyongás. Szabadban járok metsző hidegben, Zord éjszaki szél síkon bősz hangon ; Hórdzeget szór, szitálva szemben, Rózsásra gyújtja halvány arcom. Zúg-bág az orkán, didergek, fázom, Besüppedek bár a hómezőbe. Törtetve mégis hol nincsen lábnyom, Megyek elszántan — tovább előre ! . . . Nagy hómezőn át — kertükhöz érek. Fehér lepel a lugason, fíkon: Dermesztő képek, fagyos emlékek, Jégpáncélokba fojtják tűzlángom ! . . . Megtört telkemből véres keny árja Fogyottan omlik a hómezőre. — Vihar besöpri . . . hogy ő ne lássa, S hajt, az az orkán — tovább, előre ! Szendrői József. TERRUM. cognac és likőrökkel dúsan felszerelt raktárát ajánljaEBRETH JÁNOS drogériája a „Fekete kutyához“ - - SOPRON, - -Várkerület 50. szám. Az azalea. Irta: Nagy Gizella. — A „Soproni Napló“ eredeti tárcája. — Nem hiányzott senki a meghívottak közül. Pedig ugyancsak dúlt a förgeteg és az asszonyok a hidegtől kipirult arccal, a férfiak deres bajuszszal bontakoztak ki a csilingelő szánkókból, Lajos bácsiék vendégszerető portája előtt, melynek küszöbén a háziak szeretetreméltó alakjai siettek fogadásukra. És mialatt a háziúr betessékelte őket a meleg szobába, hogy az urakat egy kis papramorgóval, az asszonyokat édes pálinkával kínálja, a háziasszony a konyhába sietett, hogy tálalás előtt még egy utolsó szemlét tartson a feladandó étkek fölött. Mert Erna néni híres volt jó konyhájáról és arról, hogy mindig kész ebéddel várta vendégeit. Most is azonnal asztalhoz ültette őket — hogy foree előérke — a pántlikás farsangi fánk — forrójában találjon elismerésre. Ebéd után két csoportra oszlott a társaság, az urak a pipázóban politizáltak és szidták a kormányt — az asszonyok Erna néni nappalijában ülték körül a kályhát, melynek rostélyajtaja mögött élénken pattogott a felhalmozódott parázstűz. Blanka asszony remek új gyűrűje járt kézről-kézre. És tréfás irigységgel magasztalták a charmant férjet. — Óh nem ő tőle való — sietett a válasszal Blanka. — Apa hozta külföldről. Férjemtől — a menyasszonyi csokor óta — még semmitsem kaptam — tette hozzá duzzogó arcocskával. — Sebaj, édesem! Vigasztalta Erna néni, — látod fiatal asszony koromban én is megsínylettem férjemnél az ajándékozás mellőzését, de utóbb rájöttem, hogy amely férj ajándékokkal kedveskedik nejének . . . — De ejtsük sorát. Múltam egy kis episódját leszek elmondandó, ha nem unjátok hallgatni És mikor az elllenkezőjéről biztosították és kérték, hogy csak meséljen mert „oly jól ért hozzá* imigy kezdte. — Pár éves asszony voltam, mikor faluról ahova férjhez mentem egy kis vidéki városba költözködtünk — mig férjem bérletre tesz szert. Szülővárosom kivételével nem szeretem a kisvárosokat. Nagyon kiváncsiak az emberek. Még azt is tudni akarták.