Soproni Napló, 1908. július-szeptember (12. évfolyam, 148-223. szám)

1908-07-01 / 148. szám

ÜNÜN XII. évfolyam. Sopron, 1908. szerda, julius I. 148. szám. APLÓ Egrs évrs 20 K, létéri 10 K, napdévfe­l L M k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17186. POLITIKAI NAPILAP. Pespius szerkesszó: RÁBEL LÁSZLÓ.­­ Szifjíű­z­ős«­ és kiadótuivatal Várkerület 72. sz.­­ Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. Újságkiadók, újságírók. Sopron, június 30. Nagy idegenjárás volt az elmúlt két ünnepnapon Sopronban. Mint már megírtuk, itt tartották évi közgyűlésüket a magyar újságkiadók országos szövet­sége és a vidéki hírlapírók országos szövetsége. Az előbbi vasárnapon, az utóbbi Péter-Pál napján. Ez ünnepnapok emlékezetesek maradnak reánk nézve. Megírhatjuk mindjárt, hogy a siker jegyében folytak le azok. Az újságkiadók közgyűlése, mely egyúttal a szövetség tíz éves fenállásá­­nak a jubiláris ünnepe volt, inkább bi­zalmas jellegű volt, minél fogva ven­dégeket nem hívtak sem a gyűlésre, sem a közös lakomára. Egyedül Baán Endre főispán és Töpler Kálmán polgármester kaptak meghívást, kik annak lekötelező szívességgel eleget is tettek. Az újságírók közgyűlése azonban már nagyobb nyilvánosság mellett ment végbe, mint az más városokban is szokásban volt eddig. Közéletünk több kiváló egyénisége tisztelte meg az újságírói kart érdeklődésével. A beszédek, melyek az elnöki székből mindkét alkalommal elhangzottak, alkalmasak arra, hogy tartalmukkal országos feltűnést keltsenek. A közön­ségnek alkalma nyílik arra, hogy Z­i­l­a­h­y Simon és Szávay Gyula beszédei nyomán bepillantást nyerjen a magyar újságkiadás és a vidéki újságírás mű­helyébe, hogy megismerje e két hatal­mas kulturális tényező törekvéseit, szer­vezetét, eddig elért eredményeit, maga elé tűzött céljait és felhasználandó esz­közeit. Nagy tanulsággal fognak szol­gálni ezek a beszédek az újságkiadók­nak is, meg az újságíróknak is. A­mi bennünket, soproniakat illet, örömünkre szolgál, hogy az országos sajtó ez évben a mi városunkat válasz­totta tanácskozása helyéül. Kevés nagy városa van az országnak, melyet oly kevéssé ismernének, mint Sopront. És az sem hízelgő reánk nézve, a­mit tud-­ nak rólunk, mert arról mindig gondos­kodtak jóakaróink, hogy sebeinket fel­tárják az ország közvéleménye előtt, de ha jót mondhattak volna rólunk, azt gondosan kihallgatták. A magyar sajtó­nak itt járt előkelőségei szívesen is ragadták meg az alkalmat arra, hogy igaz mivoltában ismerjék meg ezt a várost. És bámulva tapasztalták az itteni nagyarányú magyarosodást mely­hez foghatót egyik németnyelvű vá­rosunk sem képes felmutatni. És majd minden felszólalásukban hangoztatták, hogy a város izmos kultúrintézményei mennyire meglepték őket. Nem kell tehát szégyenkeznünk azon benyomások miatt, melyeket ven­dégeink rövid itt tartózkodásuk alatt szereztek. Sopron valóban azzá vált, a­minek mi hinni akartuk, a magyar nem­zeti törekvések erős várává. Az a babér­koszorú, melyet az újságírók tegnap a nagy Széchényi szobrához vittek, egy­úttal hódolat és elismerés a városnak, mely a legnagyobb magyart állította főterére, hogy annak ércalakja szimboli­zálja a lakosság hazafias törekvéseit. Újságkiadók, Sopron, június 30. Az újságkiadók országos szövetségé­nek tagjai szombaton este érkeztek meg a fél nyolc órai budapesti vonattal. Az állam­vasutak két külön kocsit bocsátottak az újságkiadók rendelkezésére. A vasúti állo­máson Bábel László, lapunk szerkesztője fogadta a vendégeket, kik azután kocsikon és villamos vasúton Pannonia­ szállóbeli la­kásukra mentek. Zilahy Simon, a szövet­ség elnöke Baán Endre főispán vendége volt. Fél kilenc órakor ismerkedésre jöttek össze az újságkiadók a kaszinó éttermében, hol megjelent közöttük Töpler Kálmán dr. polgármester is. A jubiláris közgyűlés vasárnap dél­előtt tizenegy órakor volt a városháza nagy­termében. Jelen voltak a fővárosból és a vidékről a szövetség következő tagjai: Zilahy Simon elnök, Nagy Sándor Pécs és Rábel László Sopron, alelnökök: Illés József Budapest, Galamb János Buda­pest, Klein Samu Miskolc, Sichermann Mór Máramarossziget, Jäger Bertalan Ungvár, Nobel Adolf Tata, Szelényi Lajos Miskolc, Obláth Károly Zombor, Lenkei Zsigmond és neje Budapest, Marton Sándor dr. Bu­dapest, Lingauer Albin Szombathely, Hoff­mann Sándor Debrecen, Endre Géza Arad,­­ Ecker Lipót Budapest, Simon József Sze­­­­rencs, Szekeres József Kisújszállás, Nádosy­­ Ferenc Zólyom, Pető Lajos és nőtestvére­i Budapest, Jutassy Ödön és neje Budapest,­­ Tóth József Nagykároly, Horváth Béla Veszprém, Büchler Vilmos Budapest, Breit­­feld Dezső Szombathely, Angermayer Károly Pozsony, Röttig Gusztáv Sopron, Röttig Odó Sopron, Róna Lajos Budapest, König Ferenc Eger, Fekete Sándor Zenta. Mint vendégek megjelentek az ülésen: Baán Endre főispán és Töpler Kálmán polgár­­mester is. Az ülést Zilahy Simon, a szövetség elnöke nyitotta meg pár szíves szóban. Nem véletlen úgymond , hogy a szö­vetség tagjai e kedves és szeretetreméltó városban jönnek össze jubiláris közgyűlé­sükre, hol nem először jelentek meg. Örö­mének ad kifejezést, hogy Baán Endre főispán és Töpler Kálmán polgármester szíves érdeklődésükkel tüntetik ki a szövet­ség közgyűlését, üdvözli őket. Már az elis­merés szavaival emlékezik meg arról a szép munkáról, melyben Illés József titkár, Az Újság kiadóhivatali igazgatója, a szö­vetség tíz éves történetét megírta. Majd a következőkép folytatta: (Zilahy Simon beszéde.) A szövetség megalapítása óta bősége­sen volt alkalmam annak kifejtésére, hogy szövetségünk feladata nem lehet más, mint a fővárosi és vidéki újságkiadóknak vállve­tett törekvése megvitatni és a végrehajtásra megérlelni mindazokat a törekvéseket, amelyek az újságkiadás terén általános ér­­dekűek és amelyeknek megoldása egyfor­mán kívánatos és hasznos minden újság­kiadóra nézve. A kölcsönös egyetértés, a kitűzött célok felé való buzgó törekvés meg is hozta a megfelelő eredményt. Ha visszatekintünk azokra az időkre, amelyekben semmi irányítás nem volt az új­ságkiadás terén; a­mikor egy nagy köz­pont hiányában az egyes fölmerült vitás kérdések általános szabályok szerint való­s megoldást nem nyerhettek; a­mikor az­­ egyéni fölfogás volt irányadó igen fontos kérdések elbírálására és elintézésére, és ösz­­szevetjük ezt az állapotot a mai helyzettel, bátran kimondhatjuk, hogy tagadhatatlanul igen nagy haladás mutatkozik viszonyaink­ban szövetségünk működése óta. Nem szükséges, hogy részletezzem azokat az eredményeket, melyeket elértünk. Elég rámutatnom arra, hogy magában az, hogy a lefolyt tíz év alatt a legkülönbö­zőbb kérdések kerültek megvitatás alá és a vita alatt fölmerült eszmék, szakértői hozzá­szólással tisztázódtak, igen sok dologban rendet tudtunk csinálni; nagyon sok sérel­met sikerült orvosolnunk és igen sok fon­tos ügyet tudtunk napirenden tartani és a megoldást előkészíteni; a központ tanác­­csal és útbaigazítással tudott szolgálni az újságkiadás terén előfordult minden vitás

Next