Soproni Napló, 1909. január-március (13. évfolyam, 1-73. szám)

1909-01-01 / 1. szám

XIII. évfolyam. fél­ évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. JTási KönyvjN 19. péntek, január 1. 1. szám. s a PRO- Soproni Napló POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: RÁBEL LÁSZLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. IL Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal V. a. Ujesztendő. Sopron, december 81. A mindennapos küzdelmek forgata­gában im­e határkőhöz érkeztünk! Itt az ujesztendő. E nevezetes fordulónál min­dig megállapodunk;­ szá­­ot vetünk a múlttal és a jövendővel. És elgondol­kodunk emberi rendeltetésünk felett. Megbékülünk a múlttal és várjuk a jö­vendőt, a­melyet a remény, ez a cso­dálatos tündér, mindig a legszebb szí­nekkel állít elénk Bárhányszor csalód­junk, a remény mindig megmarad hű társunknak és elkísér bennünket életünk kanyargós útjain. Boldogtalan csak az, a­kinek már reményei sincsenek, a ki hajótöröttnél is kétségbeesettebben ül ábrándjainak romjai felett. Az egyén elvesztheti reményét, a jövőben való bizodalmát, de egy nemzet soha nem mondhat le a jövőjéről. Mert a­mely nemzet közérzését nem táplálja többé a jövendőjébe vetett hit, annak megáshatják a sírját. Annak nincs többé joga a léthez, nincs akarata, nincs ereje, nincs hivatása Ne adja az Isten, hogy valaha ez a csüggetegség vegyen erőt a magyar népen. A mi fajunknak voltak nagy válságai, akárhányszor hajszálon függött a léte, de soha nem esett két­ségbe, mert bízott abban, hogy van magasabb rendeltetése ezen a földön; van avatása, melyet míg be nem töl­tött, nem pusztulhat el nyomorultan. Ez a hit mentette meg fajunkat nem egyszer az enyészettől. Most nincsenek válságos napok, a­melyek szomorúsággal tölthetnének el bennünket. De azért nem sok bizoda­­lommal tekintünk a közeli jövőbe. Vala­mi sötét aggodalomféle nem engedi, hogy kedvünk szerint örülhessünk az elkövetkezendő új esztendőnek. Valami gyanús felhő borong a mi szemhatá­runkon és nem tudjuk, nem rejt-e vihart a méhében? Az bizonyos, hogy nagy elhatározások előestéjén állunk. Minden józanságunkra, okosságunkra,­­előrelátá­­sunkra van szükség, hogy megtaláljuk azt az ösvényt, a­mely bennünket a biztos révbe vezet. Alig három éve hogy ezt az utat keresvén végzetes válságok sodrába jutottunk. Talán még most sem heverhettük ki az akkor szen­vedett veszteségeket. Nem akarunk újabb izgalmakat, de nem is mondhatunk le önálló nemzeti létünk feltételeiről, még a béke kedvéért sem. Azok a kérdések, a­melyek akkor lángba borították a nem­zetet, ismét kísértenek és nagy higgadt­ságra lesz szükségünk, hogy kockára ne dobjuk eddig szerzett javainkat. A magyarok Istene talán majd velünk lesz most is és megmutatja, mely utat kelljen választanunk, hogy jogaink se csorbuljanak, meg a béke műve se bo­ruljon fel. Az bizonyos, hogy nagyon sok áldozatot követelnek tőlünk. Hogy ez áldozatok fejében ne legyen még annyi jogunk se, hogy a hadseregben és álla­munk külső képviseletében a magyar nemzeti jellegnek kifejezést adjunk, ez olyan kívánság, a­melynek egy önérze­tes nemzet se tehetne eleget. Legfeljebb olyan nemzet, a­melynek már nincsen remélni valója, a­mely már leszámolt az élettel, melyből végleg kihalt a lelkese­dés tüze, az akarat energiája, a cselek­vés ösztöne. A magyar nemzet azonban tele van az élet vágyával, az alkotás duzzadó erejével, egy nagy múlt dicső­ségének tudatával, jövőjének délibábos képeivel. Nem mondhat le tehát nemzeti Ahogy régente volt. (Egy öreg lelkész emlékeiből.) — A „Soproni Napló“ eredeti tárcája. — 1. Mikor búcsúra invitáltak. Az Isten nyugtassa M. lelkész-társamat éls bocsássa m­eg, ha legjobb akarattal se mondhatom róla, hogy valami splendid, ga­vallér ember volt! Negyven év előtt persze ismeretlen volt a mai nemzedék esztelen fényűzése, de már akkor is találkozott kényelem-, tisztaság- és elegancia-kedvelő pap, aki nem jelentette ki életprincipiuma gyanánt, hogy káplánkori fel­öltőjének egy ember-öltőt ki kell szolgálni, et si fractus illabatur orbis . . . M. kollégám és jó szomszédom azonban se külsejére, értve ez alatt ruházkodását, se belsejére— értve ez alatt a táplálkozását — nem adott semmit. Sőt fösvény emberek szo­kása szerint, mindjárt a guta kerülgette,, ha másoknál ellenkező életfelfogást tapasztalt. Már jó tíz éve éltünk békés szomszéd­ságban, midőn egyszer — egyetlen egyszer! — eszébe jutott, hogy a búcsújára meghívjon. No, mondok, az aloé virág is csak minden száz évben egyszer virágzik; a kés búcsút most megtapasztalom, ki tudja, élünk-e újabb tíz évig? Péter és Pál­ napja volt, korán lemiséz­tem és csendesen átballagtam K.-re, hiszen csak tíz perc tőlünk! A hívek már egybegyűl­tek a templomban, köztük rengeteg idegen, mert a K.-beliek messze híresek páratlan ven­­dégszeretetekről. Jó öreg M. föllépkedett a szószékre, szétnézett az ájtatos hallgatóságon s való­színűleg azért, mivel aránytalanul sok idegen arcot pillantott meg, egyszerre csúnya ha­ragra lobbant. Elfeledte alkalmi prédikáció­jának bekezdését, és a fösvény emberek lo­gikája ilyen, persze heves ököl-gesztikulá­­cióval kisért — kitörést kergetett ajkaira: — Vi strainski! Ti idegenek! Várjon azért jöttetek-e ti ide, hogy a m­i Urunk Jézus Krisztusnak tiszteletére sziveteket föl­ajánljátok, hogy dicső apostolainak: Péter és Pálnak szent életét megismerve példá­­jokat kövessétek? — Nem, idegenek nem! Ti lakmározni, ti­z­a­b­á­­­n­i jöttetek . . . E percben léptem be a torony alatti fő­ajtón a szentegyházba. A heves allokáció olyan megrázó hatással volt rám, hogy uccu ! neki vesd el magad! megfordultam és úgy­­ elinaltam, mint a nyúl. Méltatlankodtam, fia­talos ésszel elitéltem a haragos szomszédot. Most, negyven év múlva, ha visszagondolok a kis incidensre, azt mondom: mégis, mintha egy kicsit igaza volt volna neki . . . II. A drága csirke. Volt M.-nek egy hűséges öreg szolgája, Máté, aki még talán Napóleont is látta, olyan öreg volt. Amúgy egy kicsit félkegyelmű, jócskán süket, de végtelenül ragaszkodó és itografált — vitatott —névjegy 24 óra alatt. 3 óra alatt. - Rettag G. és Fia - a kő-, fény- és könyvnyomdájában. ~ SOPRON, Várkerület 72.­­- 5?

Next