Soproni Napló, 1910. január-március (14. évfolyam, 1-74. szám)

1910-01-01 / 1. szám

SOPRONI NAPLÓ. I1J-----u----------!■!)-:—--najXüirr.—m_lTT -jj-.lüvtv. inmmn \ i I^mrr-ri—.rr_-T.i-. pass kötik, hogy jótettük titokban maradjon. Nem koldusokkal és megtanuljuk szeretni őket,­­ régen történt, hogy egy nemeslelkű urinő az élet mártírjait, több száz koronát meghaladó összeget adó­ ( Mikor téli álmát alussza a föld és i­rányozott az egyletnek, de kikötötte: »bele­­­gyes szél süvölt az erdőn át, jönnek a­z ne kerüljön az újságba!« Mikor szeretetre- i­gények a panaszszal: nagyon hideg­­méltó elnöknőnk ezt a nem mindennapi ese- ! szobácskánk! És az egylet befs­­tét az ülésen bejelentette, nem bízván tel­­j helyüket és a fellobbanó jesen titoktartási erőmben, azonkívül tudván,­­ fohászuk a magasba,­­ hogy a hetedik nagyhatalommal, a sajtó-­­ az égben és jóakai Január 1. A választásokat is csak olyan államférfiak vezethetik, a­kik a nemzet bizalmát bírják. Tisza Istvántól is méltán várja a magyar közvélemény, hogy most már kilép a cselekvés terére. Még csak nem rég jelentette ki, hogy azonnal aktivi­tásba lép, mihely az általános választó­jog megalkotásáról lesz szó. A Lukács­féle kísérletből láthatja, hogy Bécsben nem mondtak le az általános választó­jogról, mert ettől várják a magyar faj hegemóniájának a megtörését. Ennek azonban nem szabad megtörténnie, mert soha többé nem lehetne azt visszacsi­nálni. Itt van tehát az ideje, hogy Tisza István beváltsa az ígéretét és odaálljon Andrássy, meg Kossuth mellé a magyar faj megerősítésére, a politikai tisztesség védelmére és az ország jövőjének a biztosítására. Ezt várja tőle az újév hajnalán minden jó magyar ember. Még nem késő, még nincs veszedelemben az al­kotmány, de ki tudja, mi lesz holnap, vagy holnapután ? Olyan kaliberű állam­­férfiút, a­minő Tisza, István, nem nélkü­lözhet a magyar közélet ma, a­mikor egy hajszálon függött, hogy " „„„ír-* '•­­— in­gerelje­nek mindenkit, a­kinek önálló vélemé­nye van. Itt meg kell szűnnie minden egyéni érzékenykedésnek, mikor az or­szág sorsáról, a nemzet jövőjéről, békés fejlődéséről van szó. —ó. Patronázs. Irta: Rátz Ottó dr. Sopron, december 31. A gyermekek és fiatalkorúak bűnügyei­ben 1910. évi január hó elsejével új törvény lép hatályba, a­mely a modern felfogásá­val, nem a szorosabb értelemben vett ma­teriális büntetést alkalmazza, hanem arra tö­rekszik, hogy a bűnös útra tért fiatalok erkölcsét javítsa, őket azon körből, a­hol romlásnak vannak kitéve, kivegye s őket a becsületes munkára való szoktatás által az emberiség hasznos tagjaivá nevelje. Ezen nemes cél elérése végett számít a gyermekvédő- és patronázs egyesületek hatékony támogatására, hogy így karöltve azokkal, az elbukott és rossz környezetben levő, a züllésnek indult és elhagyott fiatal­korúakat oltalmukba vegyék, őket atyai párt­fogás, gondolkodás, önzetlen, jóakaró szere­tettel becsületes munkára és tisztességes, jó­zan életre szorítsák. Az 1908. évi 36. t.-c. II. fejezete, a­mely a fiataloknak büntető uton való megfenyí­­téséről szól, különbséget tesz gyermek és fiatalkorú egyén közt. Gyermek mind­azon egyén, ki a bűncselekmény elköveté­sekor még a tizenkettedik életét nem ha­ladta meg. Ilyen gyermek ellen a''' vádi el­járásnak helye n**-- fi fele­lős«*'-- uieg­, —io. Ep ezért fem­­­egy a rossz útra tért gyer­mek a fegyelem gyakorlására jogosított egyénnek vagy az iskolai hatóságnak meg­­dorgálás vagy iskolai elzárás végett adassék át. Ha azonban a hatóság arról győződnék meg, hogy az ily gyermek eddigi környeze­tében romlásnak van kitéve avagy züllésnek indul, értesíteni köteles a gyámhatóságot, mely a gyermek megfelelő elhelyezéséről, esetleg menhelybe való szállításáról gondos­kodik. Fiatalkorú azon terhelt, ki a bűn­­cselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét már betöltötte, de még 18. életévét el nem érte. Ily fiatalkorú is csak akkor vonható büntetőjogi felelősségre, ha a bün­tethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel bír; ha pedig ezen fejlettsége hiányzik, a fiatalkorú bűnös javító nevelés végett, a patronázs egyesület közreműködé­sével, a gyermekekre vonatkozó fenti intéz­kedések alkalmazandók. Mihelyt a fiatalkorú ellen, valamely bűn­cselekmény gyanúja miatt, nyomozás léte­tik folyamatba, a nyomozást teljesítő hatóság értesíti a patronázs egyesületet, mely egyik működő tagja által tanulmány tárgyává té­teti, hogy az ily fiatalkorú milyen környe­zetben tartózkodik, mily nevelésben részesül, teljesíti-e iskolai kötelezettségét s mi lehe­tett a bűncselekmény elkövetésének oka? Még a tárgyalás előtt az egyesület által ki­küldött megbízott észleleteiről a bíróságot értesíti, esetleg a főtárgyaláson megjelen­vén, ott a megfelelő felvilágosításokat meg­adja. Ha a fiatalkorú a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggyel bír, a bíróság, a fiatalkorú egyénisége, ér­telmi és erkölcsi fejlettségének foka és élet­viszonyainak figyelembe vételével teszi meg a törvény által előírt intézkedéseket. Csakis kivételes esetekben alkalmaztatik a fiatalkorú tettes ellen a fogházbüntetés, melynek legkisebb tartama 15 nap, maxi­muma pedig 5 év s csakis a legsúlyosabb esetben 10 év. A bíróság által alkalmazandó intézke­dések elseje a dorgálás, mely a törvény b­ szakasza szerint abban áll, hogy a b'~' nyilvános tárgyaláson a fiatal­hoz ünnepélyes, kom^'" figyelmezteti őt, b elkövetése eset' fog alkalm­­kodés !

Next