Soproni Napló, 1911. január-március (15. évfolyam, 1-74. szám)
1911-01-01 / 1. szám
2 Az egyes és társas bíróság. A bírói ítélkezés, gondolkodás és mérlegelés után megállapodott következtetés. A gondolkozás — miként Jeruzalem (Einleitung in die Philosophie. 137. I.) mondja: „Die moderne Psychologie lehrt, dass Fühlen und Wollen die ursprünglichen Betätigungsweisen des Bewusstseins sind und dass erst aus diesen die Denktätigkeit sich entwickelt” — az érzés és az akaratból fejlődik. Minő tehát a biró érzése jogérzéke s minő az akaratereje, minő végül az ezeken alapuló mérlegelése: olyan lesz egyúttal az ítélkezése. Ez az ítélkezés annál igazságosabb, minél nagyobb a biró lelki függetlensége és szabadsága, mely abból áll, hogy távol tartsunk magunktól mindent, ami lelkünk egyenes irányát eltérítheti, hogy légmentesen zárkózzunk el minden oly kürbehatolástól, mely a saját erkölcsi érzelmi és intellektuális képességeink által megjelölt útról letéríteni és tévútra vezetni képes. A bíró lelki függetlensége pedig annál nagyobb, minél megingathatatlanabb, minél bátrabb, egyenesebb a meggyőződése, párnál nagyobb az értelmi képessége és minél több a tudása. A jó ítélkezéshez szükséges eme lelki függetlenség jobban érvényesülhet az egyes, mint a társas bíróságnál. Míg az egyes bíró felelőssége teljes táfában cselekszik, a társas bíró nem szabadul a felelősség megoszlásának érzetétől; az egyes bírót nem befolyásolja az emberrel veleszületett ellenmondás ösztöne, mely néha a társas bíróban nem annyira az igazságnak, mint inkább a saját véleményének a győzelmét keresi; végül az egyes bírónál ki van zárva az egymásra hatás, az a szuggesztív felsőbbség, mivel a tanács elnökei, annak egyik-másik tagjára akaratlanul is befolynak. A jó vezető helyesen bírálván meg bírái értelmi képességét és tudását, őket az egyes bíróságnál annak megfelelő ügyszakban foglalkoztatja, míg a társas bíróságnál az értelem és tudás egyenlősége kilétén zárva, elkerülhetetlen, hogy már emre szellemi fölénynél fogva egyik a másikra be ne folyjon, annak lelki függetlenségét ne befolyásolja. A társas bíróság mellett fel lehet ugyan hozni, hogy több szem többet lát s hogy a kebelében fejlődő ellenmondás csak megerősíti az akaratot, energiát szül, mit Paulsen bölcsész is megállapít. „Der Gegensatz ist das treibende Prinzip des Forstschrittes, der Wiederspruch ist ein unentbehrliches Element der Entwicklung, ohne Kampf mit dem Gegensatz wird jeder geistige Gehalt matt und unwirksam ... der Gegensatz wirkt erregend, herausfordernd, Kräfte weckend”, de ez egymagában le nem győzi azon előnyöket, amiket az egyes biró lelki függetlenségének nagyobb biztosítása inkább elér. Az egyes bíróság, minél nagyobb mérvben érvényesülhet az igazságszolgáltatásban, annál inkább érvényesül ott az igazság is. Dr. Szeghő Hugó, kir. járásbiró, nemzetek művelődési feleslege rothadásba megy át. A rothadás tipikus szimptomája, midőn a sejt önálló életet kezd az egész organizmus rovására. Az atom lázadása a test ellen, az egyéné a nemzeti szervezet ellen: ez a dekadencia. A világpolgárság, amely megtagadja, vagy csak bizonyos föltételek mellett fogadja el a nemzet fogalmát, az ammoralitás, mely azt hiszi magáról, hogy fölötte áll a jó és rossz fogalmának, a tehetség, mely elszakadt vitorlarongyként keleg a szenvedélyek viharaiban, ezek, ha egyébként kiváló emberi intellektus megnyilatkozásai is, a degeneráltság jelenségei. A nyugati társadalomnak dekadenciája tulajdonképpen az egyén dezertálása a polgárosodás fegyelme elől, visszatérése az őskeleti anarchiába. A keleti és félkeleti népek, amelyek kulturimportjukat Nyugat Európából rendelik meg, hiányos önkritikájukkal és a fegyelmezetlenségre való mostani hajlandóságukkal, mohón vetik magukat az európai dekadencia termékeire. A rothadás zuga az a hely, ahol a keleti parvenu és a nyugati dekadens, a komitácsi és az apache, két távoli világ rokonlelkű Uebermenschei, összetalálkozhatnak. A kelet a nyugaton is megtalálja önmagát, hazahurcolván a kul- - túra műhelyéből a kulturátlanságot. Ő be- csapja önmagát, midőn a nemzeti érzést, a vallásosságot és a tiszta erkölcsök gon-dosan ápoló nyugat beteges hulladékait, a nemzetköziséget, a hitetlenséget és a porínográfiát Európa kincseinek nevezi. A nyugati túlkultiváltság és a keleti kulturtalanság közös jellemvonása a nemzeti önbecsülés hiánya. Ami azonban nyugaton betegség, az keleten sznobság; a nyugat , midőn kiábrándul önmagából, kiábrándult az emberiségből. Ez tragikus. A kelet azonban is csak önmagát veti meg, midőn a nyugati betegségéért odaadja saját egészségét. Ez utálatos. A Balkán, ha egyszer megismerte Európát, cserben hagyja önmagát és a nyugati műveltség kellemetlen parazitájává lesz. Európai emberek szájából, még ha kimondottan dekadensek is, sohasem hallani nemzeti hagyományaiknak és kultúrájuknak oly kicsinylő kritikáját, mint robusztus oroszok, nagyétvágyú levantinusok és piros- pozsgás magyarok szájából. A keleti bajor legfőbb büszkesége, ha véletlenül párisi járdataposónak nézik, a balkáni intellektuel pedig berlini homoszexuális kávéházakban látja az eljövendő kultúra templomát. A külföld féktelen rábecsüléséből következik hogy a keleti ember a maga hazáját állandóan külföldi szellemmel nézi és abból csak annyit fogad el a valóságban exisztálónak, amennyiről tudomással bír az a kávéház, melyet ő Európának nevez. Pedg hát a nemzetek a kicsnyék épp úgy, mint a nagyok, nem valamely nemzetközi páholyközönség kedvéért élnek és ágálnak, hanem a maguk történelmi küldetését teljesek, akár írnak róluk a külföldi sajtóirodák, akár nem. Ennyit az európaiakról és a balkániakról, a Balkánt természetesen mindig a szó kulturális értelmében véve. Az „ellentétes táborok” erőviszonyainak megítélését egyelőre lehetetlenné teszi a köd, mondás hatni keleti köd amely eltakarja körvonalaikat. Nálunk elvi téren különben is furcsa zűrzavar uralkodik. Az elv ma még inkább csak jelszó, külső ornamens, olykor divatcikk, a szellemi fényűzés egy neme, amely nem nőtt ki az emberek meggyőződéséből és nem is bocsátja le gyökereit a lelkükbe. Az elv, ha nem nyer kemény SOPRONI NAPLÓ mindig kifogástalan, fehérneműnek csak akkor örvend, ha mosónője ingeit, gallérjait és kezelőit Schichtszarvas-szappannal mossa. Ha rendszeresen töltött szappant használ, fehérneműje csakhamar megsárgul és teljesen tönkretesztése. Nem is sejti, hogy közönséges szappanok milyen nagy kárt okozhatnak. Vajjon ügyel-e mosónője a szappan jelzésére, a „Schicht“ névre és a „szarvas" jegyre! ? Múzeumunk. Az elmúlt év második felében is szép számú ajándék jutott múzeumunknak. Jasi részük azt a díszcsarnokot gazdagítja, amelyet lokális művészeink részére tervezünk, s azt az emléktárat, melyet szűkebb körű hazánk hírneves egyéniségei számára akarunk összeállítani. A díszcsarnok részére Seemann és Vörös Erzsi úrasszony három olajfestményt, Seemann Kálmán tanár úr pedig egy vízfestményt s egy ceruzarajzot ajándékoztak. Mind az öt művészi alkotás, tele van mindazzal a jó tulajdonsággal, amely e két harmonikus művészlélek minden képét olyan kiválóan jellemzi. * Ugyan e célra Seifert Géza szobrászművész, Széchényi György gróf mellszobrát adományozta. Híres embereink emléktárát a következő nagylelkű ajándékok gyarapítják: özv. Felsőszopori Tóth Ágostonná nagynevű férje emlékét megörökítendő múzeumunkba adta a hírneves honvédezredes, hadtudományi iró és amatőrművész maga mintázta mellszobrát, kitüntetéseiről szóló négy oklevelet és több érdekes képet. Épen olyan értékesek azok az emléktárgyak, amelyeket Hasenauer Victoire bárónő küldött, s amelyek hold, férjére és apósára vonatkoznak. Hasenauer Kristóf soproni származású, aki annak idején Wienbe költözött és udvari ácsmester lett. Fia a hírneves, Hasenauer Károly báró, az udvari múzeumok s a wieni Burgszínház zseniális megépítője. A nagylelkű bárónő nagy hálára kelezta múzeumunvat, amikor e két nagynevű, soproni származású férfiúnak arcképeit és személyükre vonatkozó négy oklevelet a múzeum valóságos gazdagítására átengedett. Gazdag emlékgyűjteményt küldött még Tessin Amelie bárónő, szül. Pleissei Berger bárónő. Ez emléktárgyak mind Pleissei Berger János báróra, a nagymartoni születésű hírneves táborszernagyra vonatkoznak. Ez a vitéz katona 1768-ban született Nagymartonban és önkéntes közkatonából a legritkább kitüntetésekkel elhalmozott legmagasabb katonai rangra küzdötte fel magát. A 22 nagy csatában gyakran megsebesült vitéz 1814-ben, 96 éves korában halt meg Sopronban és Nagymartonban Van eltemetve. Ez a Berger-féle gyűjtemény közel 40, jobbára pazarul kiállított, nagy oklevélből áll (kínézések nemeség bróság, kitüntetések, díszpolgári diplomák stb ) s egy pompás diszkötésű 4 kötetes nyomtatott műből: „Der Miltär-Maria-Theresia- Orden und seine Mitglieder”. Január 1. Minden valódi doboz 25 dobot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó .Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Szereti egészsségét ? Ki ne tufiná hjoy utólérhetetlenül legjobb hashajtóa világhírű puro - Bayer. ......I— I ■! - -- ■" Minden valódi doboz 25 dobot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.