Soproni Szemle, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1966 / 2. szám - HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR - Boronkai Pál: A soproni Petőfi Színház építésének története

A soproni Petőfi Színház építésének története Az 1840—41-ben Lössl Ferenc bécsi építész tervei alapján klasszicizáló stílus­ban épített és a századforduló igényei­nek már egyébként sem megfelelő szín­házat 1909 elején tűzveszélyesnek nyil­vánították, és ezért a városi tanács át­építését határozta el. A tanács utasítá­sára az átalakítás tervét és költségveté­sét Wälder József városi főmérnök ké­szítette el, 50 000 %-ás végösszeggel. A törvényhatósági bizottság­ 1909. március 31-i ülésén Hering Zsigmond a színház teljes alakításának szükségességét han­goztatta, és ezért azt javasolta, hogy a tervezéssel Medgyaszay István építőmű­vészt bízzák meg, aki a veszprémi szín­házat tervezte. A közgyűlés a javaslatot el is fogadta és 200 000 ¥-t szavazott meg a színház átépítésére azzal, hogy az átalakítási munkákat a legsürgősebben meg kell kezdeni és 1909. december 20- ig be kell fejezni. Medgyaszay április 7-én szemlélte meg a színházat és ekkor kijelentette, hogy a terveket és költségvetéseket egy hó­napon belül elkészíti. Május 4-én már közölte is, hogy a versenytárgyalást jú­nius 4-ére meg lehet hirdetni és az épít­kezés befejezési határidejét ugyanaz év december 20-ra vállalja. A régi épületet 10 m-rel kívánta a Petőfi tér felé meg­hosszabbítani, de mivel ehhez a megsza­vazott 200 000 %-ás hitel nem volt elég­séges, a toldalékot — a mellékhelyiségek rovására — 5,60 m-rel megkurtította. Ez lett a későbbi és ma is fennálló hiá­nyosságok forrása. Május 27-én Schar­­már János építőmester törvényhatósági bizottsági tag beadványt intézett a vá­rosi tanácshoz. Ebben kifogásolta, hogy a terveket nem mutatták be a középí­tési bizottságnak és azt írta, hogy a ke­vés magyar motívummal kevert seces­­siós homlokzat és a hajlott, majdnem lapos tető a polgárság körében általános visszatetszést keltett. Megemlítette még, hogy meg kellene tartani a színházon levő hármas szoborcsoportozatot és a mo­nolit oszlopokat. Szerinte jobb volna, ha a tervező az év még hátralevő részét in­kább a részletes tervek készítésére for­dítaná és az építkezés csak 1910 tava­szán indulna meg, hiszen az előirányzott határidők betartása szinte lehetetlen. Ra­bés László a Soproni Naplóban szembe­szállt Scharmár véleményével és azt vi­tatta, felesleges időpazarlás lett volna a terveket még a középítési bizottság elé vinni, azokat két minisztérium szakkö­zegei már jóváhagyták, és a stílusban éppen a magyaros motívumok használa­ta és a sablontól való elem jelleg a szép. A kiviteli munkákat a megtartott ver­senytárgyalás eredménye alapján július 2-án adták ki, mégpedig a bontási és kőművesmunkákat Boór Nándor, a vas­beton- és szobrászmunkákat­­. Fittel Adolf budapesti cég, az ácsmunkákat Boór Gusztáv, a szakipari munkákat zömmel soproni iparosok, míg a gépé­szeti és a különleges munkákat többnyire budapesti vállalatok kapták meg. A ver­senytárgyalás elfogadott ajánlatainak végösszege 208 000 K-ra rúgott. Az építési munkák gyors ütemben ha­ladtak előre. A régi falakból csak a szél­ső főfalakat hagyták meg. A középítési bizottság július 23-i ülésén szóba került, hogy Boór Nándor új homok helyett a bontási törmelékből kirostált port hasz­nálja fel a falazáshoz. Medgyaszay vi­szont erre azt válaszolta, ez a durván rostált törmelék jobb a soproni homoknál. Amikor a színház tetejéről lehozták az Apollóból és a két múzsából álló szobor­csoportozatot, kiderült, hogy az kezdet­leges, művészietlen alkotás, amelyet sem az új épületen, sem előtte felállítani nem lehet. Utóbb Dr. Wosinszky ajánlott fel értük 100 K-t. Az építkezés ügyében gyanúsítások ér­ték Medgyaszayt, aki ezekre a Soproni Napló 1909. augusztus 10-i számában vá­laszolt. Nyilatkozatát azzal fejezte be, re­méli, hogy a befejezéskor valamennyien ki fognak vele békülni, talán még akkor is ha Sopront részben szülővárosának vallja (Kolbenheyer rokonsága révén). Medgyaszay 1909. október 29-én Sopron­ban a Magyar Mérnök- és Építész Egy­let rendezésében előadást tartott az új színházról és azt mondotta, manapság jó érzésű magyar ember csak magyar stí­lusban építhet. Ha soproni művével eb­ben az új irányban csak kis eredményt ér el, ez lesz neki a legnagyobb jutalom. A főhomlokzat nagy sgraffito képét Storno Ferenc tervezete alapján Beszél

Next