Sopronvármegye, 1922. május (25. évfolyam, 98-121. szám)
1922-05-16 / 109. szám
LX. if. évflyum., 100. nil ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 900 korona. Félévre 450 korona. Negyedévre 225 korona. Egy hónapra 75 korona. Hirdetések felvétetnek tarifális áron. w Ara 4 korona Kedd, IO», miju 16. StámKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP iimnmrinmTiTTTi'iTimiTmir 11 iwffwvfgaiiiBiiMimriminii Szerkesztőség és kiadóhivatal , SOPRON Szentgyörgy utca 11. Telefon 524 és 445 Fiókkiadó hivatal és szerkeszt fia és* CSORNÁN, Erzsébet-utca. Bethlen miniszterelnök és Klebelsberg belügyminiszter a kormány programmjáról és Sopron jövőjéről. A kormány s az egységes párt képviseletében Bethlen István gróf miniszterelnök és Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter Sopronba jöttek s beszédet mondtak a kormány és az egységes párt programmjáról a Kaszinó zsúfolásig megtelt nagytermében. A minduntalan fölviharzó tapsorkán, mely úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter fejtegetései nyomán felzúgott a terem tömött, zsúfolt ember soraiból, beszédes bizonysága annak, hogy Sopron józan, okos közönsége immár egységesen áll Bethlen és Klebelsberg mögött az ország, a nemzet megmentésének s a porig sújtott Sopron felsegítésének nehéz munkájában. A miniszterelnök különvonata tegnap délután 6 óra 15 perckor robogott be Sopronba, a Győri Vasút pályaudvarára. A kocsijából kilépő Bethlen miniszterelnököt zajos éljenzés köszöntötte, melynek csillapultával Ferzsák Jenő főispán a vármegye, Thurner Mihály dr. Sopron város közönsége s Pálffy Antal a főiskolai Erdélyi Kör nevében üdvözölte Bethlen miniszterelnököt, aki szives szavakkal köszönte meg a fogadtatást. — Egységes pártot akarunk szervezni — úgymond — nem a magunk, hanem az ország hasznára. Kérem Sopron város közönségét, ne engedje megbontani itt sem az egységet, hanem fogjon össze s álljon rendületlenül az egységes párt itteni jelöltje, Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter mögé, aki a múltban is sokat tett e városért s sokat fog cselekedni. Lelkes éljenzés zúgott fel a miniszterelnök szavai nyomán, majd a miniszterelnök a pályaudvart teljesen megtöltő közönség ovációja közepett kíséretével, akik között ott láttuk Vass József dr. kultuszminisztert, Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnököt, Eckhardt Tibor sajtófőnököt s számos politikust és újságírót, hosszú kocsisorral a városházára hajtatott. Rövid ott időzés után Bethlen gróf Klebelsberg belügyminiszterrel s kíséretével a Kaszinó nagytermébe vonult. Percekig tartó tapsvihar s éljenzés fogadta a terembe lépő miniszterelnököt és a belügyminisztert, akik a kíséretükben levő előkelőségekkel a pódiumon foglaltak helyet. A gyűlést Schwarz Károly nyitotta meg. Klebelsberg gróf beszéde. Zajos éljenzés közepette kezdte meg gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter programbeszédét. Kijelentette, hogy a személyét ért támadásokra nem reflektál, azokat undorral elutasítja magától. Majd rátért a királykérdésre s ezeket mondotta: Bethlen legitimizmusa. — A puccsisták azzal az önvallomással lepte meg bennünket, hogy ha többségre jutnának, nem emelnék azonnal trónra az ifjú Ottót, hanem visszahozatalát diplomáciai eszközökkel készítenék elő. De nem vállalkozott-e éppen erre Bethlen gróf pécsi beszédjében és ennek a politikának sikerét nem éppen az a puccs hiúsította meg, amelyet éppen a pécsi beszéd napján Andrássy gróf és társai kíséreltek meg. Andrássy gróf a lassú előkészítés munkájában megegyezett Bethlen Istvánnal, aki e megegyezés alapján lement Pécsre és ott elmondta ismert beszédjét. Andrássy és a királypuccs. Andrássy Gyula gróf ellenben eljött Sopronba, itt nemcsak beugrott a puccsba, ami a megegyezéssel homlokegyenest ellenkező volt, hanem az emlékezetes vonat indulása előtt elővette óráját és gúnyosan megjegyezte: Bethlen István most kapcsolja ki Pécsett a királykérdést. A puccsisták most a kudarc után kiakarják sajátítani Bethlen István akkori politikáját. Ez azonban nekik sikerülhet legkevésbé, akiket az egész külföldi kormányra legnagyobb bizalmatlansággal fogadnak és akiknek minden előkészítő lépését a legridegebben utasítaná vissza. Nem is juthatnának tehát abba a diplomáciai helyzetbe, hogy a restaurációt külpolitikailag előkészítsék. Akiknek más gondjuk is van, mint a királykérdés. Csak a jómódú ember, aki a mai élet ezernyi gondját és nyomorát nem ismeri, vallhatja azt az álláspontot, hogy a ma ennek az országnak nincsen égetőbb politikai problémája, mint a királykérdés. Kopogtasson csak be valaki egy középosztályú, egy hivatalnok, iparos, egy kereskedő, egy munkáscsalád ajtaján, egészen más gondokat fog ott találni, mint nagypolitikai kérdéseket, az élettel kapcsolatban nem lévő és éppen azért nem is az észhez, hanem a szenvedélyekhez szóló politika az, amely ma a királykérdést feszegeti. Meg vagyok róla győződve, hogy hogy a nemzet a választásokon számottevő többséget fog adni az egységes pártnak. Nagy érdeke ez az országnak, amit akkor látok én egészen világosan, ha azt nézzük, mi történjék abban az esetben, ha az ellenzék jutna többségre.. Az ellenzék távolról sem homogén csoprtosulás. Éppen ellenkezőleg a legellentétesebb irányzatú és meggyőződésű emberek foglalnak annak sorában helyet. Vannak ott puccsisták és októbristák. (Levelük.) Az ellenzék nem volna kormányképes. Puccsisták, akik erőszakos kísérletükkel szerencsétlenül járván, most azt hirdetik, hogy a Habsburg-ház restaurációját diplomáciai útán igyekeznénk előkészíteni. Októbristák, akiknek egy része aktív részt vett IV. Károly eltávolításában és most a dinasztia visszatérését mindenképen meg akarják akadályozni. Vannak ott nagybirtokosok, úgynevezett feudális grófok és mellettük a a szélsőséges demagógiának hódoló radikálisok. Kérdem, hogy ilyen homlokegyenest ellenkező, egymást elvileg kizáró irányzatokat valló ellenzéki csoportokból lehetne-e egy politikailag hordképes egységet létesíteni, mely a kormányt az egységes párttól átvehetné ? Az ilyen heterogén csoportokat ellenzéki agitációra, a kormány elleni harcra ideigóráig össze lehet ugyan fogni. De ha sikerülne az ellenzéknek a kormányt és pártját megdönteni, akkor egyszerre nyilvánvalóvá lennének a köztük fennálló kiegyenlíthetetlen ellentétek és az egész alakulat elemeire bomlanék fel. A kormánypárt meggyöngülése tehát távolról sem hozna megoldást, ellenkezőleg, politikai káoszba döntené az új nemzetgyűlést is. De nézzük, mit várhatunk az ellenzéktől még abban az esetben is, ha a nemzet többsége bizalmával nem ajándékozna meg. Az ellenzék vezérei ezt maguk többé-kevésbé nyiltan meg is mondották. Ők nem ismerik el a választójogi rendeletek törvényességét s ennek következtében az uj nemzetgyűlésnek törvényességét sem, tehát minden erejükkel azon fognak munkálkodni, hogy az uj nemzetgyűlés egyáltalán ne alkothasson törvényeket, amelyek szerintük úgyis érvénytelenek lennének. Ebből egy újabb alkotmányjogi harc fejlődhet ki. Sopronnak elsősorban reálpolitikára van szüksége. És én kérdem, hogy ebben az országban, ahol a lakosságnak egy számottevő része nélkülöz és éhezik, hogy egy ilyen ország államügyében közjogi vitákra van-e szükség, vagy közgazdasági és szociálpolitikai tanácskozásokra avégből, hogy a trianoni békéből fakadó tömegnyomort amennyire lehet enyhítsük.? Az ellenzék régi politikusai Ripphipp benyomását teszik, akik az utóbbi évek katasztrófái alatt aludtak és úgy akarnak régi iskolájuk szerint tovább politizálni, továbbra is alkotmányjogi és házszabály vitákat rendezni, mint hogyha ebben az országban nem történt volna semmi. Legjobban a gazdasági tönkszélén álló Sopron példája mutatja, hogy céltudatos reálpolitikára van szük-ség. Ezután részletesen felsorolja Klebelsberg mind-azokat az intézkedéseket és terveket, melyeket a közel- múltban tett és a jövőben Sopron gazdasági fellendítése érdekében megvalósítani szándékozik. Fejtegetéseit mindvégig sűrű helyeslés kisérte végig. Gróf Bethlen miniszterelnök beszéde. Nagy érdeklődés és általános figyelem között csendült fel ezután a miniszterelnök kellemes orgánumának nyugodt, mély érce: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sopron város az utóbbi időben két esemény folytán vált nevezetessé. Az egyik a nyugatmagyarországi kérdés felvetése volt, a másik pedig a legutóbbi királylátogatás, amely sajnos, megbontotta a magyar egységet. Ez a két esemény világosan példázza, mit jelent az, ha a magyar közönség egységesen jár el és mit jelent, ha a visszavonás szellemét viszik belé. A nyugatmagyarországi kérdés felvetésekor Nyugatmagyarország közönsége, Sopron városának közönsége az egész magyar közvélemény a hivatalos apparátus, mindazok a férfiak, akikben van hazaszeretet és hazafiság, egyetértve küzdött a város megmentéséért. (Úgy van!) A bizonyíték, hogy mit jelent az egység, Sopron városának a megmaradása. Egységes akarattal, egységes szívvel és lélekkel meg tudtuk menteni e várost. És mélyen tisztelt választó közönség, innen indult meg az a sajnálatos kísérlet, amelyre már a belügyminiszter is utalt s amely a magyar egységet megbontotta úgy, hogy alig vagyunk képesek azt helyreállítani. Az egység politikája. Tisztelt Választóközönség! Mi arra törekszünk, hogy a magyar politikai életben egységet teremtsünk, hogy a magyar politikai életnek a változott viszonyoknak megfelelő új Irányt adjunk. És kérjük, hogy amikor ezt tesszük, törekvéseinket, megértve, támogatni méltóztassanak bennünket. (Helyeslés). Változott a világ, tehát változnia kell a magyar politikának is. A háború előtt egészen más kérdések körül folyt a vita a magyar politikai életben. A független Magyarország feladatai A háború előtt a katonai kérdések, a vámterületi a jegybank, a nemzetiségi kérdés állott a politikai küzdelem homlokterében, mert a Monarchia határán belül bizonyos súrlódások voltak. Ma megváltozott a helyzet. Független és önálló nemzetté lettünk, azonban hadseregünket leszerelték, jegybankunk felállításához nincs elég pénzünk, vámterületünk megszervezéséhez alig maradt területünk. Mit kell tenni ? a függetlenség attribútumait megkaptuk, ha a függetlenség igazi erőforrásait nélkülözzük. Ezeket kell kiépíteni, mert a jog csak akkor ér valamit, ha mögötte erő van, mely a jogot valósággá változtatni képes. Külügyi téren ennek a nemzetnek elsősorban az egyenjogúságát kell kivívnunk a többi nemzetek közt, hogy megszüntessük azt a beavatkozási politikát, amely képtelenné tesz bennünket arra, hogy azon az ösvényen haladhassunk, amely a nemzetnek igazán érdeke. Belügyi téren meg kell állapítanunk, hogy tönkrement a magyar állam, a magyar financiális helyzet, pénzügyi deficittel küzdünk. Tönkrement a magyar középosztály és a tönk szélére jutott a magyar kultúra, mert a középosztály pusztulása, a magyar kultúra pusztulását jelenti. És a nyakunkon vannak a szociális kérdések, melyek a nyomorból fakadnak, de amelyeket meg kell oldanunk, mert ha demokrácia alapjára akarunk áttérni, akkor a legelső feladat a szociális problémák megoldása. (Úgy van.) Melyek azok az utak, amelyeken haladnunk kell ? Egyesek azt mondják, nyúljunk fegyverhez és foglaljuk vissza Nagymagyarországot. Mások azt mondják, mentül előbb helyre kell állítani a jogfolytonosságot a királyság terén. Mi azt mondjuk, tisztelt polgártársaim, hogy észszerű és bölcs politikát kell követni. (Taps.) Előbb a béke és a nemzet, azután a király. Egész Európában elnémult a fegyver zaja, egész Európa békére vágyik, tehát nem lehetünk mi az egyedüli nemzet, amely a békét megbontja, mert külömben keresztül fognak gázolni rajtunk és azokon az érdekeken, amelyeknek az élére mi állíttattunk. De nem folyamodhatunk ahhoz az úthoz sem, amit tanácsolnak, hogy először a királyság kérdését kell megoldani, majd meglesz hozzá az ország. Nem ez a helyes politika, először az országot kell újjáépíteni (taps), majd eljön az az idő. I